tartani, hanem csak mint egyszerű véleményt kí-vántam tárgyalni. Fölhoztam ugyan azon adato-kat , melyek e vélemény mellett szólanak vagy szólani látszanak : de azokhoz nem ragaszkodom, hanem inkább csak a tudósok figyelmébe ajánlom,
1) Katona História Crit. primőr. Hung. Ducum 661 és 662. 1.
2) Cliartuitii Episcopi Vita S. Stephani. Schwand-nernél Scriptores Rer. Hung. I. köt. 416. 1.
3) U. o.
ij Boníinii Rer. Ung. I. tized. I. könyv. 1606-ki ha-noviai kiadás 24. 1.
45 m —
hogy nyomozzák és vizsgálják a dolgot, kiknek a
tudomány és szerencse kezükbe adta a multak tit-kaihoz a kulcsot. Minthogy sz. Márton Frankhon-ban apostolkodott, vájjon nem lehetne-e a fran-czia egyház régi irott emlékeiben az ő eredetének valami biztosabb nyomaira találni?
Igaz ugyan, hogy sz. Márton azok sorába tar-tozik , kikről elmondhatni a sz. iróval, hogy „non ex sangvinibus, neque ex voluntate carnis, neque ex voluntate viri, sed ex Deo nati sunt:" de mégis érdekes volna történelmi tekintetben és örvende-tes mi reánk nézve, ha kinyomoztathatnék, hogy e sz. férfiú csakugyan a húnoktól származott s őseinkkel rokonságban állott. Istené a dicsőség, ki csodálatos az ő szenteiben ; de miénk volna az öröm, azt tudatni s állíthatni, hogy, midőn pogány őseink városokat dúltak föl s pusztítottak el, nem-zeteket s népeket hódítottak s igáztak le, és midőn azoknak félelmes vezére „ I s t e n o s t o r á " n a k n e -vezte magát : akkor ugyancsak pogány őseink kö-zöl támadt egy oly szent férfiú is, ki mint a béke és szeretet angyala s apostola tűnt föl s működött a népek lelki meghódításában és jeles erényei s apostoli buzgósága által magára vonta a keresz-tény világ figyelmét s kiérdemlette azt, hogy ne-ve s emlékezete tiszteletben s áldásban maradjon mindörökké. B a 1 á s s y Ferencz.
Egy főpap alamizsnája.
Vár a főpap . . . . biborállvány Térdelőj érői fölállván, — Szállain gyér hajzatának Szép ezüst csillák tanyáznak ; S dús arany lánczon, a mellen, A Megváltó a kereszten.
Nézi, nézi a keresztet, Rá könyüs tekintetet vet :
„Oh, ki fog meg ily szerelmet, Ily kinos halált . . . . kegyelmet !" — S hullnak a szent, drága könyek, S a kegyes pap lelke könnyebb.
» * *
Rongyos ember, majd mezetlen, All a csillogó teremben ;
Arczszinén a szörnyű láznak Tüzczikái ott csatáznak. — Hullnak a szent, drága könyek, S a kegyes pap lelke szörnyed ! —
„,Szent atyám ! oh szánj meg engem ; Nincs ruhám, nincs innom ennem;
Megfagyaszt a meztelenség ; Sírba ránt a szörnyű éhség. — Szent atyám ! oh szánj meg engem, Kérlek a Jézus nevében !"'
Néz a főpap, keble zajlik;
Szíve, lelke búra hajlik : Nézi, nézi a keresztet, Rá könyüs tekintetet vet : Hullnak a szent, drága könyek, A kegyes pap lelke szörnyed. —
„,Szent atyám ! oh szánj meg engem, Nincs erőm dologra mennem ! Elsanyart a kín, betegség ; Kimerít a szörnyű inség. — Szent atyám ! oh szánj meg engem, Kérlek a Jézus nevében !'" — ,„Jég veré el a jószágom', Tűz emészté föl a házam' ; Földönfutó lett családom:
Feleségem, fiam, lányom! . . . Szent atyám ! oh szánj meg engem,
Kérlek a Jézus nevében !"' — Néz a főpap ; keble dobban ; Nincs segély a pénzdobozban : A szegények mindenét el-Osztozák ma szerte-széjjel.
S hullnak a szent, drága könyek, A kegyes pap lelke szörnyed ! Mit műveljen, vájj' mit adjon, Lelki nyugta hogy maradjon ? . . . .
„Ezt a lánczot és keresztet
Vedd !" — s rá öröm-szemet vet. — Hull a koldus hálakönye ; —
S a kegyes pap lelke könnyebb. —
„Hála Neked a kereszten, Drága Jézus, oh nagy Isten ! Ki lakomban fölkerestél,
S ily nagy örömet szereztél !" — S hullnak a szent, drága könyek, S a kegyes pap lelke könnyebb.*)
N y u 1 a s s y Antal.
*) A főpap, kiről i t t szó v a n , a boldog emlékezetű E s z -t e r k á z y Imre lierczegprimás s esz-tergomi érsek. (1725—1745.) Midőn u d v a r i embere jelenté, liogy a pénztár üres, a r a n y lánczát vevé, mondván : „Hanc, si caetera deficiant, accipite, obaerate, d i -vidite, date pauperibus." S z e r k.
—>« i 4 0 « — Talán nem időn kiviili.
Midőn a viszontagságteljes 1849-ik évben az austriai birodalom érsekei és püspökei az egyház ügyeiről Bécsben tanácskozandók egybegyűltek, és a csak pár évvel később létesülendő eoncordatumnak mintegy alapját vetendők meg leginkább az egyház azon ügyét illető tárgyakról tanács-koztak volna, melyekre nézve a legkiáltóbban volt szükség vagy egészen átalakító, vagy legalább részletes változások-ra : ekkor oly ügy is pendíttetett meg, vagy jobban mond-va, egyhangúlag sürgettetett, mely első tekintetre másod-rendűnek tetszhetik, mely azonban a legnagyobb fontossá-gú. Nem volt ez más, mint a mit már ő szentsége IX. Pius pápa oly igen ajánlott azok figyelmébe, kik a Szentlélek ál-tal rendeltettek az egyház kormányzására; midőn t. i.
1846-ban közre bocsátott körlevelében a papnövendékek kiképezéséről szólván a többi között azt is sürgeti : „ut in Ecclesiae traditionibus et sanctorum Patrum scriptis . . . . sedulo ac penitius excolantur," — szent atyákat a növen-dékekkel megkedveltetni, az ez ügybeni lelkesítés a hitta-nárok részéről, és az utmutatás a későbbi bővebb tanulmá-nyozásra volt azon pont, mely az említett főpapok figyelmét ki nem kerülhette, egy szóval : hogy a patrologia, mely a theologiai tanulmányok sorából egy idő óta majdnem egé-szen kizáratott, régi jogaiba visszahelyheztessék.
A kinyilatkoztatott hit igazságainak, és ezek legbő-vebb, legszebb és legfönségesb fejtegetéseinek tárháza, az igazságok kimeríthetlen kútforrása, a hittani tudományok legdrágább gyöngyei a sz. atyák irataiban rejlenek. Evvel újat nem akartam mondani, mert tudom, hogy mindazok, kik eddig mint theologusok hírnévre szert tettek, vagy ál-talános elismerésben részesültek, hálával elismerik, mi-ként tudományuk legnagyobb részét e forrásból merítették ; és igaz, mit a „de optima methodo legendi Ecclesiae Pa-tres" czímü könyv szerzője (Natalis Argonnensis) mond :
„Nihil est utilius, nihil iucundius, quam S S. Patribus fa-miliariter uti, a quibus gratia, pietas ac morum sanctimonia uberrime fluunt. Eos contemnere, vei n e g l i g e r e perin-de est, ac eviperin-dentissima insipientiae suae, quae et impieta-tem oleat, argumenta praebere." — De ha ennyi kincs rej-lik a sz. atyák műveiben, hogy Grallandussal1) méltán el-mondhatjuk : „Neque solum veterum Patrum lectione nihil praestantius, verum etiam quicunque in eorum scriptis evol-vendis operám suam studiumque navat, multa sibi profecto magnaque praesidia comparandi rationem novit, invenitque, siquidem quae ab his seribis doctis in regno coelorum pro-feruntur de thesauris suis nova et vetera,2) sibi acquirens ; pane vitae et intellectus, quo plenius exsatietur, abundat, et aquam sapientiae salutaris3) inde affatim h a u r i t : " — • hol rejlik még is annak oka, hogy azon tudomány, mely mintegy előcsarnoka az igazi bölcseség e nagy könyvtárá-nak, nálunk a theologiai tantermekből kiszoríttatott ; és hogy azóta csak itt-ott vagy a dogmaticában tétetett emlí-tés a sz. atyák tekintélyéről, vagy az egyházi történelem
' ) Bibliotheca veterum P a t r u m Venetiis. 1764. Praef. g e -ner. 2) Math. 13, 52. 3) Eccl. 15, 3.
egyes korszakai tárgyalása alkalmával a főbb atyák, egy-házi-irók, és ezek jelesb művei említtettek ? — Megvallom, e kérdésre nem tudnék kielégítőleg válaszolni, de annyit tudok, hogy az ekkép elszórt, és a tárgyat csak érintő jegy-zetek koránt sem elégségesek arra, hogy a növendékekben a sz. atyák iratai iránt méltó lelkesedés és azon vágy ébresztessék : egykor a növelde falain kivül az igazságok e forrásából bőven meríteni, és azon igaz egyházi szellemet magoknak elsajátítani, mely olyannyira a sz. atyák tulaj-dona.—Tapasztalásból tudjuk, hogy az egyházi történelem-ből épen azon fejezetek : „de Scriptoribus ecclesiasticis" a többieknél kisebb figyelemre méltattak; miért? mert leg-inkább terhelék a növendékek emlékezetét, miután többnyi-re ellenchusok valának nevekből és számokból összetéve.
Hogy valamit megkedvelhessünk és azért föl tudjunk lán-golni, arra szükséges, hogy azt közelebbről is megismerjük.
Óhajtjuk tehát, hogy az említett püspöki gyülekezet egy-hangú kivánata a patrologiát illetőleg, mely 1856-ban újra sürgettetett, mennél hamarább életbe lépjen.
Nem tagadhatjuk ugyan, és hazánk egy erélyes fő-papja saját és számtalanok tapasztalását mondotta ki a gyermeknöveldék ügyében a Religioban közzé tett rende-letében : hogy növendékeink most kevesebb előkészültség-gel jönnek a hittan hallgatására, és hogy nem a legjobbak sorából válogathatunk, mint ezelőtt, és talán ép ezért a mél-tányosság követelné, hogy az amúgy is gyenge vállakra ú j terhet ne rójunk! Ez utóbbit illetőleg azonban csak annyit, mondunk, hogy az itt-ott fölmerülő akadályok miatt az ügyet elejteni nem lehet. Quantum potes, tantum aude. Segíthetünk a dolgon, ha először is csak 3-ad és 4-ed évi hittanhallgatók számára leendnek e fölolvasások, és a hetenkinti órák szá-ma a kettőt semmi esetre túl nem haladja ; másodszor pe-dig az által, ha az említett nm. püspöki kar kivánata szerint leginkább oda irányozzák az illető tanárok figyelmöket : hogy az általános rész a lehető legrövidebben tárgyaltas-sék ; azután pedig idő és tárgyszabta korlátok között, és bizonyos rendben külön külön korszakokból egyes atyák, s ezek jelesb műveiből egyes részek választassanak ki, jegy-zetekkel kisért fölolvasásra, és pedig különösen azok, me-lyek hit- és erkölcstani tekintetben figyelemre méltók. Ily módon tanár és növendék egyiránt nyernek, ez utóbbi pe-dig semmi esetre túl nem terheltetik.
A sz. atyák és egyházi irókróli kellő fogalmak rövid és szabatos meghatározása; azok tekintélye; a müveik használa-tában előforduló nehézségek ; az akadályok, melyek vagy a tárgyban magában, vagy ennek alakjában rejlenek, legyő-zésére szolgáló módok és eszközök ; a használandó művek választásában kellő rend és avatosság ; egyáltalában az ol-vasoban megkívántató tulajdonok ; és végre a sz. atyák mű-veinek legjobb és legkönnyebben megszerezhető kiadásai volnának körülbelül azon pontok, me lyeket előadni kellene mint bevezetést az említett szorosabb értelemben vett pa-tristicus fölolvasásokhoz. Dr. F e s s i e r cs. k. udvari káp-lán és egyetemi tanár közös elismerésben részesült, és minden tekintetben jeles művének1) első része egyéni
szük-' ) Institutiones Patrologiae. Oeniponte. 1850.