Magyarország.
Üíemes-Oroszi. Folyó hó 3-án egy minden esetre említésre méltó szép ünnepélynek tanuja volt a nemes-oro-szi és a ííók tergenyei közönség. E g y néptanítónak — a tergenyeinek — tiszti beiktatása volt az, mely a concorda-tum értelmében egészen a néptanodák rendezője, a megyés püspök, és illetőleg a hgprimásunk által előirt szabályok szerint vitetett véghez. „A Jove princípium !" volt már a pogányságnak is jelszava. Mit rendelhetett volna tehát a a kath. egyház szellemével inkább összeférőt, és így a nép-nevelés eszméjével is öszhangzóbbat főmagasságu bibornok-érsekünk, mint hogy a kath. néptanító szent-mise alatt ik-tattassék tanítói hivatalába ? Minthogy pedig a néptanító hivatala egy részét képezi az egyetemes egyház tanítói tisztének, s így az együtt működik az egyházzal az Isten országának fölépítésén, szent a czél, melyre a néptanító közreműködik, s szentnek és tisztának kell lenni a kéznek is, mely ez épülethez az anyagot hordja. Mi iidvösebbet rendelhetett volna tehát főmagasságu bibornok - érsekünk, mint hogy a kath. néptanító gyónás- és áldozással kezdje meg tanító-pályáját ? S még végre : igaz ugyan, hogy az iskolának lelke a hitelemző, a helybeli lelkész, s a néptaní-tó, mint az 1560-ki nagyszombati zsinat mondja, sem nem
„theologus," sem nem „Ecclesiae doctor," hanem csak „lu-di litterarii moderator," s így ő a hittannak tulajdonképi magyarázatába nem is avatkozhatik, „ad illorum (nempe Ecclesiae Pastorum) enim curam et officium spectat, tarn magnós, quam parvos, pleniorem intellectum catechismi do-cere :" mind a mellett az egyház jogosan követeli, hogy a kath. néptanító, mint az egyház küldöttje, vele egyet érez-zen, egyet higyjen, reméljen és szeressen.... S így egészen a maga rendjén van az is, hogy a kath. néptanítónak nyil-vánosan kell hitét megvallani, mielőtt tanítói hivatalát meg-kezdette volna. Énekes misével kezdődött tehát az ünne-pély, melyet a nemes-oroszi és tergenyei község elülj árói-nak és ifjúságáárói-nak jelenlétében ft. S u 111 a y János kerü-leti helyettes alesperes és zelizi plébános ur mutatott be az egek Urának. Evangeliom után kifordult a miséző ft. ales-peres ur, és fölolvastatá a kinevezési oklevelet ; majd azu-tán néhány lelkes szavat intézett a kinevezett néptanító, ú.
m. L e v i c z k i Adám úrhoz, s fölszólítá őt, hogy nyilvá-nítsa most kath. hitét, mondja el a hitvallást, s mutassa meg e szerint, hogy ő csakugyan a kath. egyháznak fia, s mint ilyen egyenesen a megyei főlelkipásztor által kinevez-ve, az ő hatalmával lép a szentegyház előcsarnokába, vagyis az iskolába.... A hitvallás után folytattaték a szent-mise, míglen communio alatt az U r szent testét is
magá-hoz vette az ú j néptanító, kit Krisztusnak lelke szentel-jen meg
E szép ünnepélylyel kapcsolatban lehetlen még ugyan-itt hallgatással mellőznöm egy derék kath. családot, mely-nek tagjai ős időktől fogva mint jámbor és az egyháznak buzgó pártfogói ismeretesek az egész környéken ; egy csa-ládról, mely legszentebb kötelmének tartja vallásosnak és példásnak lenni; egy családról, melynek serdülő gyermekei a legvallásosabb nevelésben részesülnek, és mely Nemes-Oroszinak valódi dísze, és ez tek. K a z y István helybeli földesúr családja, kinek gyöngéd vallásosságu neje szül.
J e s z e n s z k y Anna asszonyság a mária-czeli nagy bú-csujáratban is részt vett, s onnét egy szép képet is hozott a'szentegyház számára, s kinek fivére tek. J e s z e n s z k y Sándor legkellemesb foglalkozásának ismeri, ha valahol a miséző papnak ministrálhat : kötelességemnek tartom, mon-dom, megemlíteni itt különösen tek. K a z y István urat, ki az érintett ünnepély bevégeztével egy 500 pfrtos földte-hermentesítési kötelezvényt, és 300 pfrtnyi készpéuzt kéz-besített a ft. alesperes urnák azon meghagyással, hogy az első összeg ugyan a főm. bibornok-érsek ur mint egyházi védnök által tavai adott szinte 500 pfrtnyi kötelezvényhez csatoltatván, ezzel együtt a templom és plébánia alaptőké-jévé alakíttassék, az utóbbi pedig a javítás alá vett plebá-nia-lak szükségeire fordíttassék. Köszönet és hála főmagas-ságu bibornok-érsekünknek nagylelkű adományaért ; köszö-net és hála tek. K a z y István urnák is, kinek dicséreteül azonban még az is szolgál, hogy pár év előtt a szentegy-házat egészen kiesinosíttatta, hat aranyozott fagyertyatar-tóval, és egy ú j bronz lámpával megajándékozta, azonkívül évről évre minden szükségessel úgy ellátja, hogy a nemes-oroszi szentegyház valódi atyát kénytelen benne tisztelni...
Az érintett ünnepély alkalmával még azon szép ígérettel is megörvendeztette a ker. alesperest és a helybeli plébános urat, hogy mihelyt Pestre megy, tüstént egy ú j ciboriumot liozand a szentegyház számára... . Engedje a Mindenható, hogy ha majd egykor az uti költséget veendi magához e ciboriumból, behunyván e földön szemeit meglássa a Bá-rányt, ott mennyekben, kit oly buzgón imádott itt lenn a
földön. . . . 1/] 2 •
S z e n t f ö l d .
B e i t d s a l l a , Betlehem mellett, január 13-án. Di-csértessék a Jézus Krisztus ! Boldog ú j évet mindnyájunk-nak ! Betlehemből jövök a három királyok ünnepének nyol-czada vagyon, a karácsoni örömnapok befejezése. H a d d mondjam el, mikép ünnepeltük a karácsont azon helyen, melyen azt először az U r maga ünnepeié.
Karácson böjtjén már reggel nagyszámú lovas és gya-log nép csoportozott a beitdsallai collegium épülete körül az itt tartózkodó patriarchát ünnepélyesen Betlehembe ki-sérendők. Délben indult a menet kedvező szép időben, patriarchánk ékes fehér paripán patriarchalis köpenyben, előtte egy benszülött arab áldozár vivé lóháton a keresztet, többi papjai néhány Betlehemből j ö t t szent-ferenczi, a vi-dék több arab főnökei voltak a lovas kiséret. A jeruzsálemi
1 1 7 « basa szinte egy csapat tisztelgő lovast küldött. A tenger
néptől kisért csoport Rákel sirja felé tartott, hol már sokan várakoztak, Jeruzsálemből a franczia consul, több lovag és idegen zarándok jött, kik mindnyájan a menethez csat-lakoztak. Az arabok vágtatva nyargalóztak ide s tova, lö-völdözve hosszucsövü puskáikból, mások apró dobot pör-gettek , vagy örömrivalgásaikkal iparkodtak emelni a
dísz-menetet, melynek láttára egész Betlehem környékestül talpra kelt, a patriarcha elláthatlan sokaságtól követve megállapodott a zárda előtt, mely a születés barlangját rejti keblében. A szent-ferencziek ünnepélylyel fogadák a fő-pásztort ki nemsokára a vesperát végzé sz. Katalin templo-mában , mely a szent-ferencziek használatára maradt, miu-tán a főtemplomból, mely alatt a barlang vagyon, schismati-cus atyánkfiai által kiszoríttattak.
így történt a „transeamus usque Betlehem;" nagy so-kaság jött meglátogatni a helyet,hol az ur Jézus született!
Napnyugat után a földalatti szentélyekben ünnepélyes körmenet volt, mindnyáján égő viaszgyertyát tartottunk kezünkben, szívemelő énekeket énekelve, bejártuk ezen emlékezetes helyeket mind a születés barlangjától, sz. Je-romos sírjához és oltáraihoz, ki Jézus iránt oly lángoló sze-retettel viseltetett, s élete- s tanításának elmélkedésében töltötte éjjeleit nappalait. Elmentünk a kisdedek, e legelső vértanuk oltárához , sz. Paula Eustachium, sz. J ó z s e f , sz.
Euseb oltáraihoz, kik egykoron itt tisztelék a kisdedet jám-bor szent életökkel.
Tiz óra után Matutinum és Laudes , végre az éjféli szent-mise.
E helyen a zsoltárok minden szava oly szívreható va-la, és az orgona, mely az éjjeli áldozat fölött zengé az is-teni gyermek dicséretét, oly élénken emlékeztetett az an-gyalok „Gloria"jára ; és a pásztorokat, kik elsők jöttek imádni . . . . mintha megtestesülve láttam volna a vidékről besietett arabokban, kik az ősi jelleget oly híven megő-rizték !
A szent-mise végeztével a patriarcha teljes díszben ismét az oltárhoz ment, melyről aranyozott ágyacskában fekvő viasz kisdedet vett karjaira, s körmenetileg a nagy templomon keresztül a születés barlangjába vivé. Megál-lottunk a helyen, hol a Megváltó született, s melyet most nagy érczcsillag jelel ezen fölirással : „Hic de Virgine Ma-ria Jesus Christus natus est." A szerpap, arab áldozár el-éaeklé az illető evangelium egy részét, s a kisdedet a pa-triarcha kezeiből átvévén „panno involutum" néhány perez-re a csillagos helyperez-re letette, aztán az öt lépésnyi távolságú
„praesepe-" be vitte, s ott hagyá, folytatva s bevégezve a kezdett evangéliumot.
Egyszerű gyermeteg, de megható szertartás ! Akár ki legyen első föltalálója, annak gyermekileg ártatlan szíve volt
Aztán letérdeltünk, mint egykor a pásztorok s a böl-csek, s imádók a gyermecskét, ki itten született
A szertartás végeztével a patriarcha mondá a „prae-sepe" oltár fölött második miséjét, aztán mi áldozárok va-lánk oly szerencsések, ugyanazon kisdedet, kit a b. Szűz
itt szorított legelőször anyai keblébe, kenyér és bor színe alatt ugyanazon helyen kezeinkbe vehetni, és a mennyei Atyának mint a világon megjelent Krisztust fölemelt karok-kal bemutathatni. A hivők közöl ezen éjjel igen sokakat ál-doztattunk, ők mint egykoron apáik, a pásztorok, ide siet-tek, hogy necsak szemléljék és imádják a láthatólag meg-jelent Istent, hanem amazoknál nagyobb szerencsében ré-szesüljenek, s a jászolról vegyék és egyék az Urnák szent-séges testétvérét
Ez szívreható, lélekemelő áldozat volt, megindító egész a könyekig ! . . . .
Lelkemben a honszeretet is föltámadott, hogy imád-kozzam a hazáért és minden fiaiért
Karácson napján ismét ünnepélyes sz.-mise volt sz.
Katalin egyházában ; — délután pedig a patriarchát diadal-menettel kisérték vissza Beitdsallára.
Alig mult el e nap, s a betlehemi kisded vértanuk véres, de szent emlékezete jelent meg előttünk, hogy a kis-ded Megváltó iránti szeretetünket megerősítené. . . . Sal-vete flores Martyrum ! . . . .
íme itt, alig félórányira Betlehemtől Rákel sírja ; — ott nyugszik a zsidók ősanyja. — Vox in Rama audita est ploratus et ululatus Rachel ; plorans filios suos et noluit consolari quia non sunt ! . . . .
A holt ősanya sírjában is megsiratá elvérzett kis-dedeit ! . . . .
A keleti bölcsek ünnepe következett, kiket csillag ve-zetett ide, eljöttek ők messziről aranyat, tömj ént és myrhát hozva ajándékul a zsidók királyának, a messiásnak. . . .
És mindez itt történt e helyen, ezen a földön ! 0 sola magnarum urbium maior Betlehem, cui con-tigit Ducem salutis coelitus incorporatum gignere ! . . .
Midőn reggelenkint ablakomból Betlehem felé né-zek, azt gondolom, hogy a hajnali csillag, mely fölötte ra-gyog, a keleti bölcseket vezette oda, kik épen most mennek a barlangba, arany, tömjén s myrha ajándokaikkal, imá-dandók a született Megváltót.
A kisded körülmetéltetett és Jézusnak hivatott, az Urnák bemutattatott, Simeon és Anna karjaikra vevék, há-lát mondva az Istennek, hogy színről színre há-látták a Mes-siást ! . . . .
Ez a Mória hegyén történt Jeruzsálemben az U r templomában, most a moslimek imolája ! . . . .
A Jordánt, hol ker. sz. János az Isten bárányát üd-vözlé, hol az égi szózat hallatszott, tömérdek zarándok lá-togatta meg
Hol az első csodát tevé a betlehemi kisded, hol a vizet borrá változtatván, az emberek iránti szeretetét tanu-sítá, azon hely távolabb tőlünk Galileában
J e s u tibi sit gloria.
Qui hic apparuisti gentibus.
Istvánt a jeruzsálemi zsidók kövezték agyon, ott van a j u h v. sz. István kapun alól a Josafat völgy fölött a gyil-kos tett színhelye.
Sz. István imádkozott ellenségeiért ; — mi is imád-kozzunk érettök. H a t a 1 a Péter.
— M 1 1 8 *
I r o d a l o m .
A , k a t h o l i k a nő.' Irta P. V e n t u r a Joakim, olaszból magyarra fordítá G y u r i t s Antal. (Folyt.)
„Nem elegendő tehát mai napon fölemelni a nőt a férfi szemeiben, föl kell őt még emelni saját szemeiben is ; meg kell vele értetnünk nagyságát és fontosságát, emlékeztet-nünk kell, mi ő valósággal a Gondviselés rendében; a mennyire csak lehetséges, meg kell őt ismertetnünk azon kimondhatlanul édes szavak magasztos horderejével, melyek által Isten, az ő teremtője és u r a , a f é r f i n a k s e -g í t s é -g é r e rendelte, hasonlóvá alkotván őt a férfihoz ugyanazon léleknek beleöntése, valamint a két természet-nek ugyanazonsága á l t a l , nehogy önmagát lealacsonyít-hassa , s hogy az legyen, a minek lennie kell, a férfi és a társadalom boldogságára nézve.
Azon szándékkal, hogy, a mennyire gyenge erőnktől telik, e kettős czél elérésére közremunkáljunk , bocsátjuk közre e müvet az e v a n g e l i o m l e l k e s z e r i n t i n ő k r ő l , melyben magasztos és elérzékenyítő példák ál-tal igyekezünk a nőbe önteni Krisztusnak és evangeliomá-nak ama szellemét, mely a nőnek minden hatalmát a jóra, s minden dicsőségét képezi. S e czím alatt : „A k a t h o 1 i-k a n ő " értei-kezni foguni-k a catholicismusról, tei-kintve ezt viszonyaiban a nőhez, úgyszinte tekintve a nőt viszonyai-ban a családli oz , az államhoz és az egyházhoz.
Három részre osztottuk e müvet. Az első részben kimutatjuk annak szükségét, miszerint, főleg a jelenkorban kell foglalkoznunk a nőneveléssel vallásos szempontból s szilárdul be kell csepegtetnünk elméjébe és szivébe a ca-tholicismust, hogy a bekövetkezendő vallási fölforgatás al-kalmával , mely mident halomra dönthetne, a nő megőriz-hesse a catholicismust Európában a tizenkilenczedik század végével, miként megőrzé azt Francziaországban a tizen-nyolczadik század végével. Továbbá kezünkbe véve a tör-ténetírást , mely a nő állapotát különféle időszakokban s a világ különböző tartományaiban tárgyalja , szeme elébe ál-lítjuk egy részről az ő megaláztatásának és szolgaságának
borzasztó és szívrepesztő látványát a pogányság, izlam, eretnekség és szakadárság uralma alatt ; más részről pe-dig az ő méltóságának és függetlenségének örömteljes, vi-gasztaló rajzát a catholicismus keblében, fölliiva őt, hogy egyesüljön eme szent vallással s áldozza föl neki életét. Ez alkalommal szinte előterjesztjük az e l v á l á s kellemet-lenségeit s az evangeliom tanának előnyeit a h á z a s s á g f ö l b o n t h a t l a n s á g á r ó l bölcsészeti,hittani és társa-dalmi szempontból, s mindig a nő valódi nagysága- és sza-badságának érdekében. Ezután bebizonyítjuk azt is , hogy a házasságra vonatkozó bizonyos ú j d i v a t ú rendszerek követése, melyek jelenleg a társadalom legaljasabb réte-geiben kovácsoltatnak, maga a nő részéről szintúgy dőre-ség mint istentelendőre-ség lenne , mert ez annyit tenne, mint önmaga ellen szövetkezni s aláírni az ő lealjasításának , szolgaságának , kínjainak és kétségbeesésének nemtelen és igazságtalan oklevelét.
A második részben nem ugyan életrajzokat adunk,
mint inkább a leghíresebb katholika nők jellem- és szívraj-zait az egyház történetének öt nagy korszakából, ú. m. 1) Jézus Krisztus és az apostolok , 2) a vértanuk , 3) az egy-házatyák korszakából; 4) a középkorból; 5) a legújabb időkből.
Az első korszakban a nő saját javaiból táplálja s köz-vetlen segélylyel gyámolítja a világ Megváltóját és tanít-ványait , s buzgalmával, nagylelkűségével és ragaszkodá-sával az egyház megalapításában közreműködik.
A második korszak alatt a szemérem iránti mennyei szeretet s az igaz hit vallásában a legborzasztóbb kinzások közepett tanúsított bátorság és állhatatosság csodái által bámulatra ragadja és zavarba hozza a pogányságot. Le-gyen bár hajadon vagy nő, özvegy vagy anya, szabad vagy rabszolga-személy, ártatlan vagy bűnbánó, mindenkor nagyszerű , magasztos , hős színben mutatkozik a vértanú-ság folyama alatt s ezzel nagyon is érezhető és diadalmas módon bizonyítva be a világnak a keresztény vallás isteni-ségét, azt a világon tovább terjeszti.
A harmadik korszak folyamában örvendetes meglepe-téssel szemléljük , miként szintúgy a görög mint latin egy-ház atyái, ama fönséges szellemek , kik nem csak tudomá-nyuk hanem erényeik által is annyira elbájolták és elárasz-tották fénynyel a világot, ama borzasztó ostorai minden té-velynek, buzgó védői minden igazságnak, nem egyebek mint a katholika nő áhitatos érzelmei által az egyháznak tett becses adományok s hogy ennek közreműködése által ha-ladtak annyira s halmozták el oly sok jóval az egyházat.
E bámulat még inkább növekedni fog annak láttára , miképen foganatosítja ugyanezen korszak alatt magán laká-ban , a katholika nő minden kigondolható tökélylyel az evangeliomnak minden szabályát és minden oktatásait, s miként igyekszik saját példája által, valamint az egyház-atyák szent beszédek és irataik által, népszerűvé tenni a szent érzelmeket és átalakítani a keresztény népek erköl-cseit ; s a trónon ülve , miként eszközli a fejedelmek meg-térését , keresztényiesíti az országokat, fölforgatja a bál-ványimádást s lever minden eretnekséget. Bizonyára is-meretlen e t é n y , mindazáltal ennél nagyobb igazságot nem ismerünk , s bízvást állíthatjuk , hogy legnagyobb oksze-rűség van a dologban, mivel hogy minden eretnekség a nőnek ügyéből vévén eredetét, csak is a nő működése ál-tal lehet azt megszüntetni.
Átlapozva a negyedik korszakot, el kell ismernünk , miszerint a katholika nő működése, volt légyen bár király-né vagy egyszerű magán személy , hajadon vagy nő , ko-lostorba zárva vagy a világ zajának közepette, soha nem gyakorolt terjedtebb befolyást s nem vitt végbe nagyobb csodákat, mint épen a középkorban ; mert ő térítette meg a barbár fejedelmeket és népeket, átiilteté a keresztény-séget minden társadalmi intézményekbe, s a szó szoros értelmében ő alkotá a monarchiákat s alapítámega keresz-tény népek nemzetiségét. Sajátszerű bámulattal fogjuk lát-ni azt is , miszerint az országok , melyekben dicső fejedel-meknek nagyszerű uralma minden árnyoldalok s visszaélé-sek nélkül egész fényében tündöklik ; hogy azon uralom,
—f. 119
melynek befolyása alatt nem a szabadság árán vásároltatott meg a rend , s a jogszerű harcz és korona fénye nem ter-helte a közvagyont, hogy azon uralom, mely ellen a né-peknek panaszkodni soha okuk nem vala, de melyet a há-la érzetének kitöréseiben mindenkor áldottak s hazájok aranykorszakának neveztek , a katholika nő vagy a püspö-kök által ihletett szent nőknek uralma vala , kik jogilag vagy tettleg kormányozták a nagyobb államokat.*)
Minthogy Franeziaországban s különösen Franczia-cziaországért ragadtunk tollat, a középkori katholika nő-nek eme szemléjében a terjedelmesebb részt Francziaor-szágnak szenteljük.
írva van, miszerint a franczia nemzetiség különösen a katholikus püspökök müve volt. Ez nagyon is igaz. De az sem kerülte ki a figyelmet, miként a püspökök ily
nagy-szerű s bámulandó müvet csak is a katholika nő, ama nagy királynék, magasztos lelkű fejedelemnők, az áliitat és böl-cseség csodamintái segélyével foganatosíthatták, kik minden megszakítás nélkül következtek egymásra a trónon s Fran-cziaország fejedelmi családjaiban, hol, daczára a férfiak fék-telen kicsapongásainak, érvényesíteni tudták a szemérem, jogosság, jótékonyság és a keresztény királyi méltósághozi sajátszerű ragaszkodás szellemének gyakorlati hagyomá-nyait. Még azt sem vették eléggé figyelembe, miként Fran-cziaország fejedelmi családjaiból kerültek ki ama szent höl-gyek, kik Európának majd minden trónjait megszentesíték, s Francziaország megtérésének és polgáriasodásának mű-vét ottan terjeszték és megörökíték. E tényt is be akartuk bizonyítani, melyre méltán büszke lehet nemcsak a franczia nő, de maga Francziaország is.
Ugyanezen történeti korszakban önt lelket a katho-lika nő minden szerzetes rendek alapítóiba, s minden
kitel-*) E nagyszerű tünemény megfejtése , h o g y tudniillik „a s z e n t k i r á l y n ő k kormányai voltak a legdicsőbbek és leg-boldogabbak azok k ö z ö t t , melyek a történelemben elhiresedtek"
korunk legjelesebb p u b l i c i s t á j á n a k , Valdegamas marquisnak kö-vetkező magasztos eszméiben található föl : „Istennek tudománya , ú g y mond , annak , ki birtokában van , elmeélt és erőt kölcsönöz , mert köszörüli az észt s egyszersmind tágabb kört n y i t annak. . . . Azon ember , ki Istennel társalog s mennyei szemlélődésekben g y a -korolja m a g á t , egyenlő körülmények közt minden egyebeket v a g y értelmi tehetségre , v a g y az Ítélet határozottságára, v a g y beható éles eszére nézve meghalad ; de mindenek fölött hasonló körülmé-nyek mellett fölülmúlja a többit azon g y a k o r l a t i bölcs értelemre nézve , mely j ó z a n é s z n e k , józan fölfogásnak n e v e z t e t i k . . . . Azon egyének k ö z t , kiket ismertem és még sokat i s m e r e k , az egyedüliek , kiknél állandó józan é s z t , valódi éles b e l á t á s t , s a legnehezebb föladatok g y a k o r l a t i bölcs megoldásában bámulandó ügyességet tapasztaltam , azok , kik szemlélődő , visszavont életet éltek. Ellenkezőleg még eddig senkit sem ismertein az ú g y nevezett ügyérek k ö z ö l , ki semmit se gondolva a lelki szemlélődéssel, v a-l a m e a-l y ü g y - n e k kea-la-lő ea-lintézésére képes a-lenne. . . . Isten azokat, k i k őt megvetik v a g y ismerni nem a k a r j á k , ama szándékos csalók a t ö r ö csalók b u t a s á g r a csalókárhoztatá." ( E l m é i csalók , a C a t h o l i -c i s m u s r ó 1. II. k. VIII. fej.) Ezt a n a g y férfiú irta , ki munkája folyamában , a történetre támaszkodva igyekszik bebizonyítani ^ miként se uralkodó családok se birodalmak tartósságra nem számol-hattak , semmi nagyszerű és hasznos létre nem j ö h e t e t t , mielőtt vallásos elv nem vetette meg mindennek alapját.
hető eszközökkel előmozdítja eme becses alapítványokat, xigy szinte hathatós részt vesz a templomok, mindkét nem-beli kolostorok, iskolák és kórházak emelésében, melyek e hosszú korszak alatt mint egy varázs által tűntek elő s bo-ríták Europa földét, az isteni tisztelet dicsőségére, és min-den nyomor és fájdalom enyhítésére. Ugyan ő kötelessé-geikre emlékezteti a fejedelmeket, javít a népek állapotán, gyámolítja a hit apostolait, érdekelve érzi magát az egyházi fegyelem és tudomány fönntartása által, oltalmába veszi a püspököket, támogatja a pápát s megajándékozva az egy-házat, gazdagítja a szegényeket. Röviden szólva, látni fog-juk, hogy a mi nagyszerűt, bámulandót és hasznost vitt vég-be eme korszakban a kereszténység és az egyház, szintúgy a polgári és politikai mint erkölcsi és vallási dolgok rendjé-ben, azt a szent nők segélyével s közremunkálásával tette.
Miért is a katholika nőnek eme korszakban alkalmasint több érdemei vannak, mint a férfinak, az egyház, a népek és az államok irányában.
Végezetre az ötödik és utolsó korszakban, melyet a
Végezetre az ötödik és utolsó korszakban, melyet a