hagyta, s istensége- s emberségével a földön ma-radt, áldozatának tárgylagos és valóságos igazsá-gával a múltból személyesen a jelenbe lép, s áldo-zatát, mely a kereszten, mint egy gyúpontban összefoglalva, nyilváníttatott a világnak, a szent-misében látszat szerint múlékony cselekvénynyel, s múlékony színek alatt (mint az Isten fiának meg-jelenése volt a földön) folytatja, ^miszerint a
lénye-i) Krisztusnak a kereszten véghezvitt áldozata csak része egy létegzetes egésznek , mert âZ J 9/ mit Krisztus megtestesülése óta tett és szenvedett, sőt a mit ő a világ kezdete óta tett és szenvedett, sőt a mit ő a világ kezdete ó t a , előkészítve a megváltás munkáját, müveit, valamint
folytonos leereszkedése az Oltári-szentségben, egy áldo-zattényt képez ; de magára, ez osztatlan egésznek egyik része sem teszi az áldozatot. Mindenik részben visszatér az egész, de az egész sem gondoltathatik részei nélkül. Krisz-tusnak leereszkedése az Oltári-szentségben az ő müvének egyik kiegészítő részét teszi, s e nélkül a többi sem töké-letes. A nagyszerű áldozattény utolsó részében benn kell foglaltatni a többinek, mond Möhler Symbolikjában.
gére nézve azonos áldozatban, a sz.-misében, vala-mint a mennyei dicsőségben, úgy a pap kezében is jelenlévő Krisztus magát mennyei atyjának imá-dó hála- s engesztelő áldozatul mutatja be folyton folyvást.
E szerint az új-szövetségi, vagy mise-áldo-zat: Krisztus Jézus ugyanazon testének, melyet a kereszten vérhullatva föláldozott, a kenyér és bor szine alatti, vagyis vérnélküli bemutatása a pap által
1) engesztelésül a világ bűneiért,
2) köz-vetítőül a Krisztus által érdemelt malasztokért
3) s közegeül a legfőbb imádásnak, melyet a megújí-tott emberiség (egyház) Isten ő sz. fölségének Krisztusban s Krisztus által bemutat.
4) (Folyt, k.)
F á b i á n István,
széplaki plébános.
]) Una eademque est hostia, idem nunc offerens sa-cerdotum ministerio, qui se ipsum tunc in cruce obtulit, sola offerendi ratione diversa. Conc. Trid. Sess. 22. c. 2.
2) Si quis dixerit, Missae Sacriíicium tantum esse laudis et gratiarum actionis , aut nudain commemorationem Sacriíicii in cruce peracti, non autem propitiatorium neque pro peccatis, poenis, satisfactionibus . . . . offerri debere, anathema sít. Conc. Trid. Sess. 22. can. 3.
<*) Quoties huius hostiae commemoratio celebratur, toties opus redemtionis nostrae exercetur : nimirum uberri-mi illius cruentae hostiae fructus per hoc incruentum sacri-ficiuni ad nos manant. Catecli. Rom. p. 331.
4) Az új-szövetségi vagy sz. mise-áldozat ezen fogal-mát az isteni oeconomiának, melyet Istennek az emberi-nem ügyében követni tetszett, röviden vázolt összefüggé-séből igyekeztünk kifejteni ; mert az az új-szövetségi áldo-zatban , mint egy középpontban összegyűlve szemlélhető ; valamint hogy az az isteni oeconomia által létesített keresz-tény religionak (egyháznak) is középpontja, szive (hoc, mondja salesi sz. Ferencz a sz.-miséről, religionis christia-nae centrum est. Philotli. c. 14.). Azt mondja Guzmics : „in oeconomia divina unicum est statuendum sacriíicium verum et absolutum ; caetera, quae aut praecesserunt aut subse-cuta s u n t , esse relativa, vei praesignantia, vei cominemo-rativa. Tlieol. Dogm. p. II. pag. 284.) s minden, a mi azon kivül valaha áldozatnak mondatott, csak annyiból érdemli e nevet, a mennyiben részesül az áldozatnak teljes fogal-mában , mint az új-szövetségben megvalósult. Innét nem birja a jelesebb theologusok helyeslését sem , némely hit-tudósoknak azon szokása, mely szerint előlegesen fölállít-ván az áldozat fogalmát, az új-szövetségi áldozatot ezen , gyakran önkényes , fogalomra viszik vissza.
<i 9 3 w-Van-e szüksége e nemzedéknek
fegyfoe-szédre? (Folyt.)
De a miatt se rettenj vissza, kedves paptársam, a j ó kezdettől, lia néped (értem a roszakat) eleinte nem is igen látszik s z e r e t n i . Találkozandik mindig egy-két j ó is, kik becsülni, tisztelni, szeretni fognak. A roszak, er-kölcstelenek és istentelenek szeretete úgy sem válik becsü-letedre. Azon se ütközzél meg fölötte, ha eleve némelyek némi idegenkedéssel viseltetnek irántad és huzakodnak tő-led. Olykor bátortalanság, sokszor előítéletes papgyülölet az oka. Gondold meg, hogy te hivatásodnál fogva a világ vi-lágossága vagy, (Matth. V, 14.) és hogy az, ki roszat cse-lekszik, természetesen gyűlöli a világosságot, és nem j ő a világosságra, hogy meg ne feddessenek az ő cselekedetei.
(Joann. III, 20.) Egyáltalában el ne hitesd magaddal, hogy engedékenység, elnézés által híveidnek akár bizodalmát, akár szeretetét kiérdemeljed ; ezt csak az erény, a jó példa, a feddhetetlen élet, a papi szigorúság képes számodra biz-tosítani ; e tulajdonok előtt meg kell, még a legroszabb ér-zésűnek is hajolnia, még a legistentelenebb sem tagadhatja meg azoktól elismerését; ellenben a kevésre-becsülésnek egy nemével forduland el bárki azon lelkipásztortól, ki hi-vatásáról megfelejtkezvén amúgy szőrmentiben bánik ju-haival, ki, midőn feddeni kellene, legyezgeti őket. A bizoda-lomnak valamint a túlzott szigor, úgy a pulya engedékeny-ség egyiránt elrontója.
Vagy talán a r o s z h í r aggaszt, mely felőled szárny-ra kelhet. Ez esetben egynek a kettő közöl bizonyosan rosz-nak kell lennie, vagy a hirterjesztőnek, vagy a hírbe jött-nek. Csak teljesítsd megkezdett szigorral kötelmeidet, őrizd meg j ó kedvedet, el ne csüggedj, bízzál Istenben s ügyed szentségében ; rövid időn megválik, melyik közőletek a bá-rány, ki a farkas. Minél inkább gyanúsítottak azelőtt, anná inkább fognak a jók annakutána becsülni, szeretni. Ez nincs máskép ; a tartóba magasan helyzett gyertya lángját min-denünnét csapkodja a szellő ; akár így, akár úgy ; az embe-rek gáncsai, megszólása elől nem menekülhetsz ; föllépett sz. János, és se nem evett, se nem ivott ; s azt mondák ró-la : ördöge van ; föllép Krisztus urunk, és evék és ivék ; s íme azt beszélik felőle, hogy iszákos, és a bűnösökkel tár-salog. (Matth. XI, 18, 19.) Ily mendemondákra annyit se ügyelj, mint a piaczon futkározó és visító gyerkőczök lár-májára. (Luc. VII, 32.) Ez mind hagyján ; habár szidal-maznak is, nem baj, csak az igét fogadják be, csak a megis-mert igazságnak ne mondjanak ellent : „Omne peccatum et blasphemia remittetur hominibus, spiritus autem blasphe-miae non remittetur ; et quicunque dixerit verbum contra filium hominis, remittetur ei ; qui autem dixerit contra Spi-ritum sanctum, non remittetur ei, neque in hoc seculo, ne-que in futuro. Progenies viperarum, quomodo potestis bona loqui, cum sitis mali ? (Matth. XII, 31, 32, 34.) — N e i g e n örülj neki, lia a roszak dicsérnek ; nincs nagy köszönet benne ; se ne igen busulj azon, lia a roszak roszat költe-nek felőled és gyaláznak ; ez mellékesen dicséretedre vá-lik ; ellenben a gonoszak dicsérete gyanússá tesz. A papsá-got gyűlölni, régi divat, mely soha se változik, melyet a
világ soha meg nem ún. „Si mundus vos odit, scitote, quia me priorem vobis odio habuit . . . . Non est servus major Domino suo ; si me persecuti sunt et vos persequentur. Sed haec omnia facient vobis propter nomen meum. (Joann.
XV, 18, 20, 21.) Beati eritis, cum vos oderint homines, et cum separaverint vos, et exprobraverint, et ejecerint nomen vestrum tamquam malum, propter filium hominis . . . se-cundum haec enim faciebant Prophetis patres eorum. (Luc.
VI, 22, 20.) An quaero hominibus placere ? si adhuc homi-nibus placerem, Christi servu3 non essem." (Gal. I, 10.) — Némely emberek suttogásai se tántorítsanak meg, kivált téged, kezdő lelkipásztor, szent elveidben, miszerint mon-dogatni szeretik, mikép elődöd ilyen volt, amolyan volt ; így tett, úgy tett ; így prédikált, amúgy prédikált ; minek sok-szor tized része sem igaz, s nem máshova czéloz, mint hogy majd te is olyan légy, te is úgy tégy.
Szeresd a b é k e s é g e t , de csak úgy, ha becsületes áron és egyenes uton, s nem fölségárulással szerezhető meg. Ki ne kiáltsd a békét, a hol az nincs ; „non est pax impiis." (Is. XLVIII, 22.) J a j neked, ha békeséget akkor hirdetnél, midőn épen háborút kellett volna üzenned ; ha, midőn Isten igéjének két élü fegyverét kellene villogtatnod, te akkor a kényelem és lethargia puha párnái közt szuny-nyadsz ; vagy emberi tekintet által megvesztegettetve hü-velybe dugod fegyveredet, és még az ördöggel is békét kötni óhajtasz: „Nolite arbritrari, quia pacem venerimmit-tere in terrain : non veni pacem mitvenerimmit-tere, sed gladium : veni enim separare hominem adversus patrem suum et filiam adversus matrem suam, et nurum adversus socrum suam ; qui amat patrem aut matrem plus quam me, non est me dignus ; et qui amat filium aut filiam super me, non est me dignus ; et qui non accipit crucem suam et sequitur me, non est me dignus ; qui invenit animam suam, perdet illam, et qui perdiderit animam suam propter me, inveniet eam."
E nagy jelentőségű utasítást adá az Üdvözítő az ige hirde-tésére kiküldött apostoloknak. E helyen különösen ajánlha-tom még Ezechiel látványai XIII. fejezetének figyelmes megolvasását, és az ott olvasottak fölötti komoly elmél-kedést.
S mit mondjak végtére a nép általános g y ű l ö l e -t é r ő l ? Ez elegendő ok a lelkipász-tor el-távolí-tására, még akkor is, ha a nép maga rosz, s a lelkipásztor a gyűlöletnek nem oka. De hogy is működhetnék a lelkipásztor ily nép körében üdvösen? Az emberek is csakhamar rádobolják, hogy nincs bánásmódja az emberekkel. De itt is megnyug-tathat téged a Mester utasítása s vigasztalása : „Quicunque non receperit vos, neque audierit sermones vestros : exeun-tes foras de domo, vei civitate, excutite pulverem de pedi-bus vestris. Amen dico vobis, tolerabilius erit terrae Sodo-morum et Gomorrhaeorum in die judicii, quam illi civitati.
Eritis odio omnibus propter nomen meum : qui autem perseveraverit usque in finem, hic salvus e r i t . . . . Non est discipulus super magistrum, . . . . si Patremfamilias Beelze-bub vocaverunt, quanto magis domesticos ejus (Matth. X.) Hálára se igen számíts, úgy, mint a mely kivált közönséges nép között, ritka madár, nehogy számításod meghiúsulta,
— h 94 t.
vagy az ellenkező tapasztalás meglankaszszon, elcsüggesz-szen ; sőt mindenkor kész légy itt a jóért rosszat várni és fogadni : ecce enim merces vestra copiosa est in eoelis.
(Lue. VI, 23.)
Továbbá az az észrevételök némely pastoralistáknak,
„hogy a fiatal lelkipásztor tartózkodjék fegybeszédek tar-tásától, vagy legalább igen óvatosan és gyérebben tartson ilyes beszédeket, mert valamennyire visszásnak tetszik, hogy egy ifjú adjon a nálánál sokkal öregebbeknek leczkét."
Ez észrevétel nem egészen helyeselhető. A fiatal lelkipász-tornak,valamint minden fegyszónoknak, szabályszerűen óva-kodnia kell ugyan minden hánykolódástól, tudománya vagy fönnsőbb tökéletessége fitogtatásától, sőt még azon pruri-tustól is, mintha neki kedve telnék mások megleczkézésé-b e n , s keresve keresné az alkalmat, hogy emegleczkézésé-bmegleczkézésé-beli szenvedé-lyét kielégíthesse. Ha azonban a körülmények a fegybeszéd megtartását kívánják, akkor annak elmulasztása vétkes ha-nyagság volna a lelkipásztor részéről, kit a papi tökélyek és az egyházi küldetés a lelkek kormányzatát kezelő föl-sőbb polczra helyezének, legyen ő aztán fiatal vagy koros, mindegy ; nem a kor, hanem a papi erények tesznek vala-kit presbyterré, öreggé. „Nemo adolescentiam tuam con-temnat;" ir sz. Pál Timotlieusnak (1. Tim. IV, 12.), ámbár hozzá is teszi : „sed exemplum esto fidelium, in verbo, in conversatione, in eharitate, in fide, in castitate." — A fiatal kornak sajátos tüzet nem elfojtani, hanem csak mérsékelni, és neki irányt adni szükséges. János és Jakab leginkább fiatal tűzök miatt tetszettek meg Üdvözítőnknek, miért is a testvérpárt, jellemzőleg boanergesnek, villámfiuknak nevezé el ; a keresztények legtiizesebb üldözőjéből a legbuzgóbb apostol vált ; Simon lángbuzgalmáért a „zelotes" szép czímet nyeré.
A lelkipásztor az erkölcsi világban a kertész és orvos személyét képviseli. Mint ilyennek kötelessége az egyház nagy kertjének azon kis részében, melyet a lelkek főpász-tora gondviselése alá helyzett, a gyomot, még mielőtt elha-talmasodnék, s a j ó magot elfojtással fenyegetné, a legal-kalmasabb időben, késedelem nélkül gyökerestül kitépni ; a rá bizott lelkek nyavalyáit, mielőtt veszélyesekké s halál-hozókká válhatnának, nem ismerve halogatást, a kór minő-ségéhez alkalmazott gyógyszerekkel, olykor heroice is, meg-orvosolni. Ildomosán cselekednék-e a kertész, az orvos, ki bevárná azon időt, míg vele együtt a gyom is megvénül, a nyavalya megrögzik ; mindaddig pedig egyebet se tenne, mint a növényeket öntözgetni, s betegét édes csemegékkel táplálni ? Principiis obsta, sero medicina paratur, cum ma-la per longas invaluere moras.
Az egyházi férfiú Isten akaratának tolmácsa, törvé-nyének hirdetője, magyarázója, őre, végrehajtója. Kiállhat arról jót, vájjon épen husz vagy harmincz év múlva, agg-korában, és nem ma vagy holnap fogja-e felelősségre vonni szolgáját a mennyei Törvényhozó! s vájjon nem fogja-e majd az Ítélet napján egyik vagy másik hive bekövetke-zendő kárhozatának okát rá hárítani, azzal mentegetődz-vén, hogy az isteni parancs vagy tilalom súlyát valódi
nagy-ságában, s az annak áthágásával kapcsolatos büntetés iszo-nyatosságát nem ismerte ? (Vége köv )
H I R F 0 l É R.
K a r o l i n a - A u g u s z t a császárné ő fölsége az O r s o l y a - s z ü z e k bécsi zárdájának tanító- s nevelőintézetük szélesbítésének költségeihez járulékul 1000 p f r t -nyi összeget méltóztatott átadni.
A népiskola ügye előmozdításában buzgó munkássá-gú M a r k o v i t s Márton főkáptalani kanonok, városi lel-kész, és egyházmegyei iskolafőfölügyelő ur Rozsnyón az iskolatanítók anyagi állapotát saját vagyonából fölsegélni czélzó köszhasznu törekvésének szép bizonyságát adá, tud-niillik a csucsomi iskolatanító szűkölködő állását nemzeti kölcsön-kötelezvényekben adományzott 300 forint alapít-ványtőkével javította.
A „Gy. K . " hírei közt azon nemeskeblü tényt olvas-suk, hogy főtiszt. M o g y o r ó s y Pál ur győri székeskáp-talanbeli kanonok s pápoczi prépost a győri kórház és árva-intézet tőkéinek gyarapítására külön-külön 100 pfrntot adományozván, ez összegeket a községtanácsnak kéz-besítette. (B. II.)
Pécs. P á l fordulása napján. A növeldék mindenkor jelentékeny intézet gyanánt tekinthetők, melyekben iíju erők
műveltetnek, hogy majdan a tettek mezejére küldessenek, az ősz elfáradt bajnokokat fölváltandók a küzdésben. Pap-növeldénk,tekintve a mostoha időket és más hason intézete-ket, igen jól áll, mert 45 papnövendéket számlál. Nagy nap, az intézet búcsunapja Pál fordulás. Ezen nagy szent, nem-zetek apostolának megtérése igen élénken emlékezteti az embert az Istenhez térésre. Es azért helyesen választatott az intézet védszentjeül ; hogy a növendék az ő nyomdoka-it követve, a világot elhagyva, Isten katonájává legyen, és kérdezze : Domine ! quid me vis facere ? Valamint sz. Pál megtérése után szeme világát visszanyerte, úgy a növendék lelkiszemei megnyiljanak, és az Ur szőlőjében buzgó mun-kálkodásra készüljön. Valamint minden évben, úgy ebben is nagy ünnepélylyel tiszteltetett meg a nagy szent. Reg-geli 10 órakor a város összes papsága megjelent a növelde földiszesített kápolnájában, melyről igazán el lehet monda-ni, csinos, mint a kis kápolna. Az egész kertté lőn va-rázsolva, melyet a növendékek előtte való napon önnön buzgóságuk sugallatából készítettek. Megvolt a zöld bokrok között az ugrókut is, mely a szent apostol tanításának ki-fogyhatlan buzgóságát; a magasan lobogó kék tűz, mely Jézusáért égő szeretetét ; a virágok, melyek hervadhatlan babérait jelenték. Az ablakon egy nagyszerű transparens lepte meg a nézőt, melyet a napnak természetes fénye vilá-gított meg. A transparensen azon jelenet, midőn az égből jövő fényesség Sault lováról a földre teríti, áll ezen
föl-irással :
„Quid spiras iras, quid frendis Saule cruente ? Quid vitae crucem vis trepidare ferox ?
9 5 Eoce jaces tactus coelorum lumine
S a u l e ! Ut surgas Paulus sisque lucerna lucens,
Osor eras crucis, sed crucis praeco resurgis, Cui cuperas, ob Eum perpetis exitium."
Legelőbb a növendékek négyes énekkel kezdék meg az ünnepélyt, erre következett az alkalmi deák sz. beszéd melyet K o v á c s János növendékpap szavalt el. A beszéd-tárgya volt Saulnak nagyszerű megtérése, és ezt követő buzgósága az apostoli munkában. A szónok liason buz-góságra hítta föl társait. Adja Isten malasztját az egyház ezen gyenge plántáira, hogy a kor sokféle igényeinek meg-felelve, mint edzett vitézek léphessenek a sikra. Tisztelet-tel kell megemlíteni a ház szeretet elüljáróit, kik az ünne-pély megdicsőítésére semmi fáradságot és költséget nem kíméltek. Míg a világ bohózatok között tölti a farsangot, addig az egyház gyermekei ily kellemteljes lelkifarsangot ülnek. M e n d l i k Á.
D á m ó c z (Zemplénymegye) , január 29. A népneve-lés fölvirágoztatásának korszakában élünk ; mert hogy a nép hivatását, anyagi jólétének horderejét, úgy szinte jövendő lelki boldogságát kellően fölfoghassa s
eszközöl-hesse , arra zsenge korában serkentetnie, előkészíttetni és neveltetnie kelletik, és így a nép boldogsága közvetlen a nép-iskolák rendezésén kiképzett néptanítók alkalmazásán, azoknak kielégítő fizetésén, szóval, a czélszerűn alkalmazott nép-nevelésen alapszik, s innét van az , hogy o t t , hol az iskolák létesítésére kevés vagy épen semmi gond sem for-díttatik, a nép tévesztve hivatását, a butaság homályában botorkázik s a jólétnek árnyképét sem képes fölmutatni, s ellenkezőleg a népnevelés fölvirágzásánál a nép a jólét fénykörével árnyaztatik be. Hogy mennyire igyekszik a ma-gas kormány ezen szent czél előmozdítását és így a nép-nevelés fölvirágoztatását eszközölni, kitetszik azon, az isko-lákra vonatkozó bölcs rendeletéből, miszerint o t t , hol is-kolák nem léteztek, azoknak építését, rendezését legkegye-sebben elhatározta s elrendelte. Mit használ azonban az is-kola , ha nincs kiképzett tanító, ki a kivánt sükert előte-remtse ? így kiáltanak föl sokan s velők egyetemben én is.
S miért nincs ? Nincs , mert oly terhes s az anyagiakra vo-natkozólag nyomorult*) állomásra igen ritkán jelentkez-nek avatottak, s innét v a n , hogy a mi tanítóink vulgo kán-toraink nagyon szerény előmenetelt mutatnak föl e téren, de nem is csoda, inert, hogy a tanítók magok képezettek legyenek és hogy a tanítói állomás az arra hivatott egyének által keresett legyen, őket az anyagiakban legalább úgy kellene ellátni, hogy ők tisztességesen fönnállhassanak. A magas kormány ezen bajon segíteni óhajtván, akként intéz-kedett , hogy a megyei főnökség útján egy iskolai biztos küldetett a bodrogközi esperesi kerületben létező G. Sz.
*) Tudok t a n í t ó k a t , kik n y á r i napokon, midőn t . i. az i f j ú nemzedék libapásztori minőségben teszi g y a k o r l a t i műtételeit, és í g y az iskolák megszűnnek , a tanítók napszámban dolgozni kény-teleníttetnek , h o g y az éhen hálástól megmentsék magokat s csa-ládjokat.
kath. népiskolák megszemlélésére s illetőleg a tanítók fize-tésének emelésére s rendezésére. A kiküldött biztos tek.
N a g y Istvá n ur magas hivatását fölfogva egyetértésben a kerületi alesperessel főtisztelendő A n t a l ó c z y András úrral mindent elkövetett, hogy a tanítók fizetésének föle-melése a nép által eszközöltessék ; voltak helységek, hol a tanító fizetésének jobbítását a nép vonakodott megajánlani, mi is tulaj donképen a népnevelés hiányának tulajdonítható, hanem azért mégis a kerület egyes helységeiben olyan a milyen javítás megajánItatott, egyedül Dámóczon, hol a katasztralis fölmérés alkalmával a hiányos s kevésbbé ügyes tapintattal történt földosztályozás miatt a nép túlzottan ro-vatott meg az adó által, tagadtatott meg ezen oknál fogva a javítás. Hogy tehát a népnevelés felvirágoztatása eléres-sék , ezen magasztos ügy megteremje áldásdús gyümölcsét, szerintem a tanítók sorsán csak úgy lehetne segíteni, hogyha elhatároztatnék bizonyos összeg fölsőbb helyen a tanítók részére és ezen összeg tudatnék be az adóilletékbe, a nép a rá eső egypár váltó forint fizetését ekkor föl sem venné, midőn így a különben csekély összegnek lerovását igen kelletlenül teljesíti ; csak így éretnék el azon szent czél, mely a nevelés körül szorgoskodókat foglalkod-tatja ; akkor válnának azután a mostani népnevelés mellett értelmetlen és vallástalan egyének értelmes, vallásos s csen-des polgáraivá e honnak.
Adja az Isten, hogy ezen szerény ohajtásom s javas-latom az illetőknél viszhangra találván, bölcs befolyásuk-nak áldásdús eredményeit e lapok hasábjaiban a t. kath. ol-vasó közönséggel tudatni mielőbb szerencsém lehessen, s fölkiálthassak: üdvözlégy te áldott népnevelés! A. Imre.
G y ő r . A püspökmegyei lap ezidei első száma hozza azon örvendetes h í r t , hogy a mélt. püspök ur tavai tett fölszólítására hét teljes Mária-aranykorona alakult a me-gyei papság között ily rendben: 1. székesegyházi, 2. sopro-nyi első, 3. soprosopro-nyi második, 4. mososopro-nyi, 5. locsmándi, 6.
rábaközi, 7. komáromi. Az említett lap névjegyzékét hozza a tagoknak , mi nemcsak a köztudomásért j ó , hanem azért is, hogy az illetők el ne felejtsék napjokat. A mélt. püspök u r , kinek választott jeligéje: „Sub tuum praesidium con-fugio" a sz. Szűz tiszteletére ez intézetet alapítá meg liódo-lata zsengejeleül.
E g e r . Az egri érseki megye ez idei névtára szerint a 4 főesperesség- és 24 alesperességre osztott megyében összesen 190 anya- s 645 fiókegyház van, kápláni állomás 85. A lelkipásztorsággal a megye papjai közöl 254 foglal-kozik, az áldozárok összes száma 316, a növendékpapság száma 74. — 10 szerzetes házban van 155 szerzetes. Tisz-tán magyarnyelv használtatik 160plébániában, a többiben
E g e r . Az egri érseki megye ez idei névtára szerint a 4 főesperesség- és 24 alesperességre osztott megyében összesen 190 anya- s 645 fiókegyház van, kápláni állomás 85. A lelkipásztorsággal a megye papjai közöl 254 foglal-kozik, az áldozárok összes száma 316, a növendékpapság száma 74. — 10 szerzetes házban van 155 szerzetes. Tisz-tán magyarnyelv használtatik 160plébániában, a többiben