M a g y a r o r s z á g .
K a l o c s a , jan. 1-én. Dicsértessék a Jézus Krisz-t u s ! Ez ú j év hajnalán a Jézus nevében fölveszem Krisz-
tolla-— « 2 1 mat, hogy a csendes magány- s elvonultságban élő, de ne-mes lelkű jótékony áldozataiban annál inkább tündöklő főt.
M a r k o v i c s Antal kanonok és bácsi prépostnak legújabb jótékonyságát napfényre hozzam. Tudom ugyan, hogy a
ne-vezett főt. kanonok urnák szerénysége ezt ellenzi, mert jel-szava : nem a világnak, hanem Istennek tetszeni akarni ; nem a világért, hanem Istenért jót tenni ; nem a világ által dicsértetni, hanem ember-társainak hasznára lenni ; mindaz-által meggyőződésem : miként a jó tetteket sokszor igen is czélszerü napfényre hozni. Maga az örök igazság mondja sz. Máté 5. r. 16. v. tanítványaihoz : „ U g y v i l á g o s -k o d j é -k a t i v i l á g o s s á g t o -k a z e m b e r e -k e l ő t t , h o g y l á s s á k a t i j ó c s e l e k e d e t e i t e k e t , é s d i c s ő í t s é k a t i a t y á t o k a t , k i m e n n y e k b e n v a n . " — Minthogy pedig Jussus Lipsius szerint: „Dete-gimur in epistolis, et subjicimur oculis pene nudi. Nosse me, aut alium vis ? epistolas lege, quae depingunt ingenii mei aíFectus: judicii, imo et vitae non vana imago isthic;"
(in praef. Epist. select.) Azért én is legczélszerűbbnek vél-tem a nevezett főt. kanonok urnák jótékony áldozatára vo-natkozó legújabb levelét közzé tenni, mely következő :
„Nagyságos és főtisz. apát, kanonok és papnöveldei igazgató u r ! A régi jó keresztényi szokás az új év napját alkalmul tűzte ki, azoknak, kiket szeretünk, némi ajándé-kokkali megörvendeztetésére.
En a tanuló ifjúságot, s különösen a növendékpapsá-got mindenkor szivembe zárva, élemedett korom daczára
is, ifjú hévvel szeretem, s azért örömmel használom ajelen újévi alkalmat arra, hogy szivem ezen kedveltjét a növen-dékpapságot, az U r szőllőjének ezen leendő munkásait, né-mi ajándékkal megörvendeztessem.
Pénzt nem ajándékozok nekik. Mert nem akarom, hogy azt túlbecsüljék, a mi csak eszköz. Hanem ajándéko-zok először is az összes növendékpapságnak, nemcsak a je-lenleginek, hanem a későbbi korbelieknek is, sőt szabato-sabban fejezve ki magamat, a növendékpapság magyar is-kolai könyvtárának egy nagy becsii, és a magyar irodalom-ban eddig páratlan kiállítású műkönyvet, a sz.-Erzsébet-Legendát, melyet én a Szent-István-Társulat t. cz. igazga-tói választmányának irántam meg nem érdemlett előzékeny-ségéből nyerni szerencsés voltam. Fájdalmasan esik keb-lemnek még a gondolat is, hogy e nagybecsű mű, és a ma-gyar könyvészet ezen remeke, mely ő császári s apostoli királyi fölségeiknek, mint fejedelmi párnak, magyar hazánk-ban tett körútját hú alattvalóik emlékeiben örökíti, ne ta-lán bekövetkezendő betegségem alkalmával, ki most is ma-gányban és elvonultan élem napjait, olyas valakinek kezeibe kerüljön, ki azt érdeme szerint mep-becsülni nem tudná vagy nem akarná. Azért úgy hiszem, nem vétek a t. cz társulat iránt tartozó kegyelet ellen ezen adományozásom
és ajándékozásom által, annyival inkább, mivel ezt azon föl-tétel alatt óhajtom tenni, hogy a növendékpapság, sz. gyó-nás és áldozás után megtisztult lelkiismerettel a papnövel-dei kápolnában vagy egyetemben vagy egyenkint az egy
igaz élő Istennek dicsőségére egy „Miatyánkot," egy „Üd-vözletet" és egy „Hiszek egy Istent" imádkozzék el a
Sz.-István-Társulat összes tagjaiért, hogy működéseikre a d j a a minden jóknak Adója áldását, és gyümölcsözőkké t e g y e munkáikat, minthogy ezen szembeötlő kötelezettséget ú g j ' is sz. hivatásuk köréhez tartozandónak lenni vélem, t. i.
minden jóért, üdvösért a kegyelmeknek forrása előtt ese-dezni. A másik, mivel újévi ajándékul a növendékpapságot megörvendeztetni óhajtom, a halhatatlan emlékű S c h l ő r Alajosnak nagy tiszteletű B e n d e József és K u b i n s z k y Mihály hittudorok és tanárok fölügyelése alatt magyarra fordított „Elmélkedések" stb. czímü munkája, melyből 100, azaz száz példányt az illető uraktól oly czélból megvettem,*) hogy tíz példány e főmegye tíz kerületi tanodai könyvtárá-nak elküldetvén, a többi 90 részint azon megyebeli papok-nak, kik még nem birják, részint az U r szőllőjébe kimenen-dő új munkásoknak, vagyis az újmiséseknek oly föltétel alatt osztassék ki, hogy senki azt el ne adhassa, hanem éltök fogytáig mind tulajdon, mind pedig keresztény hiveik lelki épülésére használják, holtuk után az el nem használt pél-dányok a t. cz. alesperesek fölügyelése alatt a breviáriumok-kal együtt a papnöveldébe visszaküldessenek, és ismét az utódoknak adassanak által, mindenkor pedig szokott térít-vény mellett.
Én azért tőlök mást nem kívánok, mint hogy a teljes Szentháromság nevében ajándékozott három kötetes könyv-ért, egy kis misét végezzen minden átvevő a keresztény ka-tholika anyaszentegyház szándékára.
Midőn ezen soraimban kifejtett legszentebb szándé-komnak a növendékpapsággali közlésére, s illetőleg fogana-tosítására nagyságodat tiszteletteljesen fölkérném, — bol-dog új évet kívánva maradok. M a r k o v i c s Antal s. k.
Ehhez igazán nem kell commentár. Én itt még csak azon szívbeli óhajtásomat fejezem ki : adjon Isten az egy-háznak és hazának több ily nemeslelkii e mberbarátot, ki az év végével számot vetve körülményeivel, megtakarított fil-léreit szent czélokra áldozni, örömének tartja. Tartsa meg őt*az élet mindenható Ura még számos éveken keresztül, hogy még sok új év napját alkalmul használhassa üdvös
czélu jótékonyságakra. Isten velünk. — I4.as.sa. (Megemlékezés Istenben boldogult
Turcsá-nyi Ferencz kassai nagyprépostról.) T u r c s á n y i Ferencz született 1775-ik évben. Tanulmányait Egerben végezte.
1798-ik évben pappá szenteltetvén, az egri elemi tanodá-ban mint hitelemző másfél évig, később mint bodonyi és egri káplán két évig működött. Ezután levéltárnok, aztán titkár lőn előbb az egri egyházmegyei hivatalban négy évig, és aztán 1804-ik évben a kassai megye fölállításakor ennek legelső titkárául neveztetvén ki, mint ilyen szinte 4 évig szolgálatot tett , mindenütt a legnagyobb megelégedésre hivataloskodván és a közbizalmat kiérdemelvén. Ezentúl
*) Szükségesnek látom i t t f ö l v i l á g o s í t á s u l m e g j e g y e z n i , mi-k é n t a m e g v e t t száz p é l d á n y összes á r a nem mi-kevesebb, mint ö t s z á z e z ü s t f o r i n t . K i megemlékezik arra, m i k é n t a neve-zett f ő t . kanonok u r csak nem r é g i b e n 1530 f r t 45 k r t p e n g ő b e n a d o m á n y o z o t t a Szent - I s t v á n - T á r s u l a t n a k a SzentErzsébetLeg e n d a költséSzentErzsébetLegeinek fedezésére , az ezen u j a b b j ó t é k o n y s á SzentErzsébetLeg r a i k i a -dását a n n á l i n k á b b f o g j a méltányolni.
I 2 2 »•
tállyai plébános volt egész 1823-ik évig, néhány esztendeig mint esperes is szolgálván. 1823-ik évtől kezdve a kassai káptalan tagja volt, melynek hatos fokozatán egész a nagy-préposti méltóságig fölemelkedett. Jótékony s csupán az emberek boldogitására szentelt életének némi jutalmául s érdemeinek elismeréseül a Leopold-rend lovagkeresztjével ajándékozá meg ő fölsége. Hivatalbeli kötelmeit mindig a leggyöngédebb lelkiismeretességgel és legnagyobb pontos-sággal végezte. Példás s tükör gyanánt szolgáló életmódja, szelíd, jámbor magaviselete, áhítata, a legvégső határig terjesztett adakozása, alázatossága, különösen főpásztorai-hoz tanúsított kegyeletes ragaszkodása és ezek iránti enge-delmessége a boldogultnak köztiszteletet és szeretetet vívtak ki. Meghalt 1857. évi dec. hó 27-én számtalan árvák, özve-gyek, ügyefogyottak, betegek kipótolhatlan kárára s fájdal-mára. Halála csendes elszenderülés és átmenet volt a túl-világra, hol a mindenek jutalmazója az istenfélő s Istennel szoros összeköttetésben élt férfiút megajándékozza azon örökifjú koszorúval, melyet a nélkülözők megszámlálhatlan serege liálakönyeiből fűzött számára. — Az örök világosság
fényeskedjék fölötte. —n—
— • ^ • m m m ™ —
I r o d a l o m .
D i e W a h r h e i t u n d V e r n ü n f t i g k e i t d e s G l a u b e n s . — Gespräche über den kath. Begriff und Beweis der christlichen Offenbarung von V. D e c h a r n p s aus der Congregation des aflerheiligsten Erlösers. — Deutsch bearbeitet von D r . J . B. H e i n r i c h , Domkapi-tular und Professor der Theologie in Mainz. — Mainz
1857. (Folytatása.) — Kiindulva a bírónak azon szavai-ból , melyeket az iró- és hittudóshoz intéz : „Uraim ! valóban épülök önökön, és nem hiszik, mily örömet csinál-nak nekem, midőn azt bizonyítják, hogy a szabad vizsgálat magába az egyházba is megtartá ünnepélyes bemenetét;"
és megalapítva a szabad vizsgálat fogalmát, hogy t. i. „az alatt az emberi észnek joga értetik, semmit el nem fo-gadni, mint azt, mit igazságnak elismer :" mondja az iró és hittudós személyében fölváltva a szerző, hogy a k. k. egély hitigazságainak szabad vizsgálatát nem tiltja, hanam csak az olyat, melyet maga ajózan ész is elvet. A józan észnek nemcsak szabad, hanem kötelessége is vizsgálni : vájjon szólott-e az Isten az emberekhez ? kinyilatkoztatott-e va-lamit ? Ezt a k. k. egély is sürgeti ; de azt már tiltja vizs"
gálgatni : vájjon igazat szólott-e Isten. És ezt nem tiltja-e a józan ész is ? Lehet-e arról kételkedni, hogy Isten iga-zat szólott ? szólhat-e ő mást mint igaiga-zat ? beszélhet-e az igazság mást mint igazságot ? Azonban még a kinyilatkoz-tatott igazságok tartalmára is megengedi a vizsgálatot, a mennyiben az ember hitből kiindult és tisztelettel párosult vizsgálás által az ezen igazságokban rejlő világosságot job-ban és jobjob-ban fölfogni, a dogmákat jobjob-ban és jobjob-ban meg érteni, és a hitnek tartalmáról magának tudományos isme-retet szerezni kiván. „Mert, ha bűnös vakmerőség és
esz-telenség, mondja az iró, a hit titkait azon önhittséggel akar-ni megvizsgálakar-ni, hogy azokat tökéletesen megfogjuk : ú g y méltatlan a keresztényre nézve, azokat annyira, a mennyire lehet, fölfogni nem akarni ; valamint méltatlan lett volna az Istenre nézve e világnak oly igét hirdetni, melynek az emberekre nézve a földön nem lett volna semmi jelentése és értelme."
Ezen jelszó, ezen lobogó alatt küzdve, az ö n t u d a t t a n ú s á g á b ó l , mint magát kifejezi, merített védvek fegy-verével kivíja szerzőnk azon igazságot, hogy az ész maga követeli az embertől a hitet, és pedig „keineswegs ein rein menschliches Fürwahrhalten, sondern eine Zustim-mung des menschlichen Geistes zum Zeugniss der Offenbarung Gottes." Az emberi félek, t. i. az Istenről és saját végrendeltetéséről bizonyosat akar tudni, de azt se magában, se magától föl nem találja ; sőt inkább azt magá-nál az Istennél keresi, és meg is van azon bizodalma, hogy azt nála föl is találja, és pedig egy élő, az emberiséget ne-velő tekintély által. Más szavakkal : a lélek elkerülhetet-len szükségességét érzi egy isteni tekintély általi tanítás-nak. Azért a hit épen oly szükséges és általános, mint az ész. Az isteni dolgokban az ész szükségképen a hit felé tart, és keresi a tanító isteni tekintélyt, hogy neki meghó-doljon. A rationalismus tehát valósággal természetelleni, és a józan észszel meg nem fér. Azért mondja is szerzőnk a b i r ó ajkaival: „Dass jene angebliche natürliche Religion, welche die Deisten predigen, nicht eine natürliche, sondern eine widernatürliche Religion ist ; mert az emberi ter-mészet mindig a kinyilatkoztatás után sóvárgott, és mindig az élő Istennek igéjében hitt, melylyel az összes teremt-ményekhez szólott."
De halljuk erre vonatkozólag magát a szerzőt. Az i r ó ál cal mély érzéssel azt mondatja, hogy „az emberi természetnek legmélyebb fenekén fekszik nemcsak az isteni tanítás utáni sóvárgás, hanem a bizodalom is, hogy ezen isteni-tanítást, az Isten e tanúságát, valósággal vettük is, azaz, ezen i s t e -n i - t a -n í t á s 1 é t é r ő 1 i h i t . Mi-nde-nkor és mi-nde-nütt hitt az emberi-nem ezen isteni nevelésben ; mindenkor és mindenütt hitte, hogy azon kegyes Mindenható, ki a min-denséget az ember szolgálatára teremté, ezt ki nem dobta a földre, a nélkül, hogy egy szót szólott volna hozzá, a nél-kül, hogy tanításra méltatta volna a felől : honnét jön, hová megy, és mely ut vezeti őt azon boldogságra, mely után egész élete csak sóvárgás. És ön (a b i r ó t érti) az igaz-ságnak és jognak embere, hihetné, hogy az Isten a legfonto-sabbat, a mivel egy atya gyermekeinek tartozik, a nevelést tőlök megvonhatta? Hihetne-e egy Istenben, ki az embe-rekre nézve siket és néma ; egy Istenben, ki, miután az is-merettehetséget és az igazság, leginkább a legfőbb igazságok szomját a mi eredetünkről és végczélunkról belénk öntötte, magát örökkévalóságának kebelében oly tökéletesen elrej-tette volna, hogy soha egy sugár sem jött volna ezen ideig-valóságába, miszerint azt fölvilágosítsa ? Én részemről bi-zonyos vagyok abban, hogy az idő egy ut, de hogy még sem vagyunk képesek ez uton a czélt látni ; és még is azért vagyunk a földön, hogy ezen czélra törekedjünk : de hogyan
« 2 3 »+•—
törekedjünk, ha nincs világosság az uton ? „Lucerna pedibus meis verbum t u u m ; " (Zsolt. 118, 105.) És ha mi lelkünk napfényét e felhőfödte nappal, melyet életnek nevezünk, színről színre nem is látjuk, legalább világosságától még sem lehetünk egészen megfosztva. — Tehát még egyszer ; hiszi-e igazán, hogy a világosságnak más sugara soha sem jutott el hozzánk az égből, mint azon gyenge fény, melyet mi magunkban hordozunk ? hiszi-e, hogy az Isten soha sem adta életének más tanúbizonyságát e földön ? hiszi-e, hogy az Isten soha sem állott az emberekhez tényleges és eleven viszonyban? hiszi-e, hogy ő a halál szerzője? szóval: rosz atyának tartja-e őt ?"
Természetünknek e sóvárgásából az isteni kinyilat-koztatás után következteti a szerző nemcsak az isteni kinyi-latkoztatás létezését, és az ebbeni hitet mint öntudatunk tényét, hanem azt is , „hogy ezen isteni - tanúság nem holt, hanem élő tanúság, nem egy régi még csak kibetűzen-dő fölirat, vagy nagy fáradsággal értelmezenkibetűzen-dő könyv, mely, habár Istentől ihletett is, azoknak még sem használ, kik azt félreértik : hanem élő szó, melyet csak hallanunk kell, hogy utánozhatlan isteni hangjáról rá ismerjünk." Ily-kép az emberi öntudat tanúságából vezeti a szerző az olvasót azon meggyőződésre, hogy kell egy é l ő t e k i n t é l y n e k i s l e n n i e , m e l y a n a g y e m b e r i n e m c s a -l á d n a k i s t e n i n e v e -l é s é v e -l v a n m e g b i z v a . És csakugyan valamint az emberi-nem-család eleitől fogva nem volt isteni kinyilatkoztatás nélkül, úgy nem volt az azt kezelő isteni tekintély nélkül sem ; miről eléggé kezes-kedik azon világhit, mely minderről a mythologiában bár eltorzítottan nyilatkozik, mint azt Nicolas és Lücken a mily tudósán, oly meggyőzőleg megmutatják. „Multifariam mul-tisque módis olim Deus loquens patribus in Prophetis, no-vissime diebus istis locutus est nobis in Filio,quem constituit haeredem universorum, per quem fecit et saecula." Az Is-ten mindjárt kezdetben szólott az emberhez. A pátriárkák és próféták hi ven megőrzék az ő igéjét, és ezen igéjének hatalmas echoja igen észrevehetőleg viszliangzik a tévely-nek zavarából. De ő ezen először mondott igéjét újra ismét kimondá, midőn Fiában ő maga jött azt nem megváltoztat-ni, nem fölfüggesztemegváltoztat-ni, hanem betöltemegváltoztat-ni, tökéletesíteni. 0 azt az örökké élő apostolságra bizta, mely a z i g a z é s é l ő t e k i n t é l y a z o n n a g y c s a l á d b a n , m e l y e t a z I s t e n m a g á n a k n e v e l t . Ha Dechamps nem is küzd liatárazottan a traditionalismus taborában: az ész val-lás-fejlesztési tehetségét mégis az isteni kinyilatkoztatás által istápolandónak állítja.
Ezen az emberi-nem-családnak nevelésével megbízott tekintélynek, az egyháznak, legkitűnőbb jellege, melyről i s-t e n i s é g é r e is leginkább ismerhes-tni, az egység és változhatatlanság vagy a szerző szerint egy szóval a k ö z ö n -s é g e -s -s é g , catholicita-s, ott lehetvén c-sak közön-sége-s- közönséges-ség, hol egység van és változhatlanság. Ennek fejtegeté-se e könyv m á s o d i k é s f ő f ö l a d a t a , megmutatván a z t , hogy a keresztény igazságnak bebizonyítására egy egészen egyszerű és mindenkinek nyitva álló bizonyítási
mód van, melyet a józan gondolkozású és őszinte akaratú előtt csak kifejteni kell, hogy tökéletesen meggyőződjék , miszerint a katholikus kereszténység az igaz egély, követke-zőleg miszerint észszerüleg és erkölcsileg szükséges abban hinni. Ezen bizonyítás az, melyet „ D e m o n s t r a t i o n c a t h o l i q u e " - n e k nevez. Igen hosszura terjedne e meg-ismertetés , ha ezen bebizonyítás alapgondolatát itt magya-rázgatni akarnám. Az első beszélgetés megfejti és igazolja azt; a többi öt keresztül viszi és megalapítja. Ámbár ezen egész okoskodásra nézve azt kell kiáltanom a nyájas olva-sónak : „Tolle et lege :" még is lehetetlen őt különösen nem figyelmeztetnem a harmadik beszélgetés második felére, hol a szerző alapos mélységgel megmutatja, hogy a k ö-z ö n s é g e s s é g aö-z egyháö-znak kiö-záró tulajdona, hogy aö-z se a protestantismusban se a rationalismusban nem csak föl nem találtatik , de nem is lehetséges ; mert az egyedül csak egy csalhatatlan tekintély erejénél fogva állhat fönn.
Azért is ezen tanító-tekintélynek természetét és szükséges-ségét valamint csalhatatlanságát meggyőző alapossággal fejtegeti.
Hogy a szerző a k. katholikus igazságnak diadalát tö-kéletesen kivíja, nem lehete neki csupa általánosságok-ban maradni; hanem egyes igazságok részletes fejtegeté-sébe is kelle bocsátkoznia, és az igazságot fölforgatással fenyegető ellenvetéseket is tekintetbe vennie. A hit- és erkölcs-igazságoknak azon különös sors j u t o t t , hogy elis-merésök nem áll arányban világosságukkal, hanem követ-kezményeikkel. Minden hit- és erkölcs-igazság igénybe ve-szi a szívnek helybenhagyását ; de a szív épen azért ostro-moltatja azt az értelem által, mert gerjedelmeit, melyek igen gyakran vétkesek , nem akarja általok fékeztetni. A mathematikai igazságok nem csupán azért nem ostromoltat-nak vagy vonatostromoltat-nak kétségbe, mert ,in suo genere' oly vilá-gosak ; hanem azért is, mert azoknak semmi dolguk a szív érzelmeivel. Azért ki kelle lépnie szerzőnknek is a küzd-térre, liogy elleneivel megvíjon. (Vége köv.) R o d e r.
H I R F Ü l Ë R.
P e s t , jan. 7. A Szent-István-Társulatnak ma tar-tott ez idei első választmányi gyűlésében a következő köz-érdekű tárgyak fordultak elő : Az elnökség jelenti, hogy nt. D r u z b a c z k y Bonaventura , szent-domonkosrendi atya és káplán Istensegítsben Bukovinában mult évi dec.
23-áról a társulat elüljáróságához oly értelmű levelet inté-zett , mely szerint a következő négy magyar ifjú volna ta-níttatás- s neveltetésre kiszemelve, ú. m. S z a b ó Antal 12 éves, L ő r i n c z János 11 éves, M o l n á r Ferencz 10 éves és L á s z l ó Mihály 9 éves, kik mindnyájan jó er-kölcsüek, szorgalmasak, egészséges testalkatúak , s már olvasni s irni tudnak. A bukovinai magyar gyarmatosok ezen figyermekeinek az anyaországba szállíttatása költsé-geit maga a pártfogoló társulat viselendi. Ugyanazon isten-segítsi káplán urnák soraiból értesült továbbá a választ-mány , hogy a jóakaratú magyar gyarmatosok
Bukovina-—»« 2 4
7>an lelki haszonnal olvassák a társulat által küldött lapo-d a t és könyveket ; „Deo sint laulapo-des—így ír—lapo-diligenter et
optimo animo legunt et audiunt ,Kath. Néplap'in Isten-segíts apud Stephanum L á s z l ó , in Fogadj-Isten nisi t r è s legere s c i u n t , conveniunt auditores apud Michaelem Barabás ;" valamint érdekesek a következő sorok : „Gens hungarica in Bukovinám devenit anno 1772. 2-a novembris
— prouti in Actibus parochialibus inveni, latine conscri-p t u m — a ü d e dignis a u d i v i , quod etiam in Bessarabia sub j u g o Russico 5 pagi hungari existant,—notum alioquin sit, quod in Moldavia plures Commun itates Hungaricae den-t u r . " A válaszden-tmány egyhangúlag elhaden-tározden-ta, hogy a többször említett bukovinai magyar gyarmatosok számára
„Kath. Naptár" elegendő számmal küldessék. Az elnökség j e l e n t i , hogy a csanádi püspök ő mlga a társulatot s annak könyveit s képeit püspökmegyéjében mult évi nov. 30-iki főpásztori közrendeletében a megyei papság- s híveknek ajánlani méltóztatott. Bemutattattak többrendbeli levelek, melyek az „Erzsébet Album"-ra vonatkozólag igen becses ajánlatokkal érkeztek ; névszerint a szepesi püspök ő mlga
1 0 0 , a néhai szathmári püspök ő excja 4 0 , a nagyváradi g.
sz. püspök ő excja 5 0 , a székesfehérvári püspök ő mlga 1 0 0 , a kassai püspök ő mlga 5 0 , a győri nagyprépost s püspök ő mlga 1 0 0 , a skodari cz. püspök ő mlga 5 0 , a ft. csanádi káptalan 5 0 , a ft. szathmári káptalan 2 0 , a ft.
győri káptalan 5 0 , a ft. csornai prémontréi prépostság 60 és a ft. zircz-cisterci szerzet 6 0 pfrttal. A mlgos és ft. szé-kesfehérvári püspök és m. gróf P á I f f y P á l alapító tagok-ká lettek. Az elnökség előterjesztésére elhatároztatott, hogy a társulat számára minden magyar lap és folyóirat megszereztessék. Nt. K 1 e z s ó József urnák, ki a „Családi lapok" szerkesztését több éven át a legnagyobb önzéstelen-séggel s önföláldozással dicséretesen v i t t e , a választmány közakarattal jegyzőkönyvileg elismerő köszönetet szavazott.
Következő kéziratok mutattattak be : a) Első magyar király.
Vitézi versezetben irta K a t o n a Dienes ; b) Biztos kalauz;
ugyanattól ; c) Panoramák az én utazásomból Roma s J e -ruzsálembe. D r . Salzbacher után ford, bisztrai B a 1 k u Ig-nácz ; mely kéziratok szabály szerint bírálatra adattak. Az ügynök jelentéséből k i t ű n t , hogy mult decemberhóban 2 alapító és 103 rendes t a g lépett a társulatba.
P e s t . A t. kegyesrend 1858-ki névtára szerint a ma-gyar* és erdélyországi e tartomány 28 székházat b í r , me-lyekben 225 áldozó p a p , 26 növ. pap , 4 u j o n c z , s 4 laicus lakik. A rend egyéneinek összes száma 263. A kegyes rend iskoláit 185%-ben 5910 tanuló látogatta. A névtár elején igen érdekesen adatik elő, hogy a breznó-bányai há-zat elhagyta a rend mult 1857-ben.
i z a t l t i n á r r ó l jelentetik, miszerint f. hó 7-én volt temetése az Istenben elnyugodott főpapnak H á m János ő excellentiáj ának.
R o z s n y ó . Azon buzgó h í v e k n e k , k i k a szent-fe-renczrendi rozsnyói klastrom temploma számára összetett filléreiken szép csillárt készíttettek, hálás köszönet nyil-váníttatik. Mint értesülünk a csillár 95 f r t b a került.
B é c s . F t . dr. N o g á l l J á n o s , a sz. Ágostonról ne-vezett fölsőbb papképző cs. k. intézetben volt lelkiigazgató, ú j állomását mint nagyváradi kanonok elfoglalandó decem-ber 31-én búcsúzott el az intézet tagjaitól. Helyébe f t . Z w e r g e r János tridenti áldozár neveztetett ki a neve-zett intézet lelkiigazgatójának.
M a j l a n d . Ő cs. k. fönsége M i k s a főherczeg és lombard-velenczei kormányzó u r a karácsoni ünnepeket em-lékezetessé tette a majlandi szegényekre nézve. A szegény figyermekeket ő , a leánykákat fönséges neje ajándékozá meg. Mindegyik gyermek egy ruhára szükséges posztó- és
M a j l a n d . Ő cs. k. fönsége M i k s a főherczeg és lombard-velenczei kormányzó u r a karácsoni ünnepeket em-lékezetessé tette a majlandi szegényekre nézve. A szegény figyermekeket ő , a leánykákat fönséges neje ajándékozá meg. Mindegyik gyermek egy ruhára szükséges posztó- és