• Nem Talált Eredményt

Jól jegyzi meg tehát Möhler, 1 ) hogy épen azért, mivel az Ige külsőkép nyilatkoztatta ki magát, a

In document Religio, 1858. 1. félév (Pldal 76-81)

belső istentiszteletnek külső és állandó alapjának kell lenni és pedig olyannak, mely a szenvedő és magát föláldozó Igét képviselje; épen azért, mivel, midőn ő magát kinyilatkoztatta, a világ bűneiért való önföláldozás alakjában nyilatkoztatta ki magát.

(Folyt, köv.)

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

M a g y a r o r s z á g .

ltoriuiiy, január 20-án. (Pécsi megye.) T. szer-kesztő ur ! Jól esik a magányban lakónak és a nagy világtól elszigeteltnek néha a mindennapiság köréből kibontakozni, és a nyilvános élet terén szórakozást keresni. Először is szentegyházunkat kivánom érinteni, a mely emeltebb he-lyen levén, már messze távolságra élvezetes látványul szolgál a kies vidéken zarándokolónak ; fönnállása egy szá-zadot túl élt, és ez idő óta természetesen miként külső alakja-, nemkülönben belső szervezetére és csinosítására nézve is lényegesen változott. Ugyanis 1843-ik évben meg-hosszabbíttatott és egyszersmind csinos tornyot nyert; 1854-ben pedig a mostani t. cz. uraságtól mind külsőleg,mind 1854- ben-sőleg 120 pfrtot tevő kölcségen egészen kifehéríttetett; 1855-ben a plébániának néhány dúsabbjai megértvén lelkipászto-ruknak a templom kifestését illető akaratát, e magasztos czél elérésére magok jószántából önkénytesen vállalkoztak,és h a t héti működés után, Isten nagyobb dicsőségére a szentély újjá lőn alakítva és 300 p f r t é r t kifestve ; végre 1857-ben daczára annak, hogy szentegyházunk teteje erősen volt he-lyére illesztve, a rendkívüli zivatar azon még is tetemes kárt ejtett, melyet azonban a t. cz. földesuraság — bécsi Biedermann család — egy egyszerű följelentés következ -tében tökéletesen helyre hozott. Örömmel hozom napfényre ezen érdemes családról, hogy mult augustus havában, midőn t. i. az illető járásbíróság előtt a tanítók fizetése j a -vításának kérdése forgott szőnyegen, meghatalmazottja ál-tal azon lovagias nyilatkozatot tette, miszerint az egyház- és iskola-pártfogói jogot valamint eddig, úgy ezentúl is kíván-j a fönntartani, és annak terheit is viselni. Ezenkívül más tekintetben sem hiányoznak szentegyházunknak jótevői:

milyenek legközelebb nagyságos jobbaházi D ő r y Terézia asszonyság, ki saját kezeivel készített két csinos oltárván-kossal, K a 1 a m á r Imre72 pfrton 6 rézgyertyatartóval, özv.

B—asszonyság pedig drága nehéz selyemszövet oltárterítő-vel ajándékozták meg templomunkat. A szentegyházzal testvéri összefüggésben s viszonyban áll az iskola : mind a

!) Id. h. 313. I.

f

6 9 kettőben Jézus üdvözítő szent hite taníttatik s hirdettetik.

Iskolánknak épületét illetőleg fájdalmasan kell nyilváníta-nunk, miszerint mindeddig a legrozzantabb karban van ; de biztos remény sugárzik felénk, hogy annak állapota fölső helyen elhatároztatván, kevés idő múlva egészen újnak fo-gunk örvendeni. Mióta a magas kormány rendelete foly-tán a járásbeli hatóság erélyesen intézkedik, hogy az isko-laköteles gyermekek az iskolát szorgalmasan látogassák, azóta mégegyszer akkora a tanodát látogató tanonezok ösz-szege, miként ez az iskolai jegyzőkönyvből világosan kive-hető r mely szerint 1850-ban csak hatvan növendéke volt az iskolának, míg jelenleg a 120 fölül haladja. De őszintén megkell vallanunk, hogy népünk nem is egészen idegen attól, hogy gyermekeik az iskolába küldettessenek, habár közölök

némelyek gyakorta, különösen a nyári munka-szakban g y e r m e k e i k s e g é l y é r e a s z ó l e g v a l ó d i a b b é r t e l m é b e n r á s z o r u l t a k . De megkívánják, és ezt jogosan, hogy növendékeik az iskolában rendesen

oktattas-sanak, hogy a népnevelő szép hivatásának kellőleg megfe-leljen. Volt idő, midőn saját füleimmel hallottam panasz-kodni a szülőket, hogy gyermekeik már két-három éve, hogy az iskolába szorgalmasan elküldetnek, de csekély ered-ménynyel, mert ez alatt a tanító vagy segédtanító alatt ke-veset tanulnak. Higyjük el, miszerint a műveltség és fölvi-lágosodás alsóbb fokán álló nép is nyomára jön a kontár-ságnak, vagy legalább annak, hogy ki viseltetik hivatal-szeretettel vagy előítélettel. A mily nagyszerű pedig s fon-tos a népnevelés eszméje, épen oly nagyszerű s fonfon-tos a népnevelő hivatása, melynek azonban szükséges képesség és hivatali szeretet nélkül becsülettel megfelelni teljes le-hetetlen, mert e kettő elválhatlan s karöltve j á r egymással, különben a czél tévesztve, a nevelés legszentebb ügye el van árulva. S azért fönnen üdvözöljük a népnevelés azon jóakaró s buzgó barátait, kik a mesterképző intézeteknek

legujabbani fölállítását és czélszerű szervezetét oly lelkesen fölkarolák; dicsérettel emlékezünk azon rendeletről, mely megszorítá s korlátozá népnevelőinket a magok önkénye szerint segédtanítót fölfogadni, miután e részben ezentúl a kerületi fölügyelői hivatalhoz utasíttatnak. Ki tapasztalta és szemtanuja lőn, mily hiány és sokszor pótolhatlan vesz-teség származott onnét, hogy az elaggott s tehetetlen taní-tó gyakran egészen tudatlan és minden készület nélküli se-gédre bizta a nevelés szent ügyét, legkevésbbé számítva s figyelve a népnevelőben mulhatlan föltételezett kellékekre, az bizonynyal a fönnebbi bölcs intézkedések alkotói és létre-hozói előtt csak hálaérzet- s tisztelettel hajol meg. A köznapi iskolákról irván, el nem hallgathatom, hogy ez al-kalommal vasárnapi iskoláinkról is, néhány őszinte s keblem mélyéből eredő szót ne emeljek. A vasárnapi iskolák vala-mint országszerte, úgy megyénkben is életbe léptetvék, és azok már több helyen örvendetes haladás- és lendület-nek indultak ; ifjaink és leányzóink húsz éves korukig lá-togatják némely helyeken a vasárnapi ismétlő tanodát, melyben hittant, bibliát, a lelkész által előadottakat, mellette olvasást, irást, számtant és egyházi éneket tanulnak ; az il-lető rendes tanító pedig fáradozásaért évenkint

szorgalmá-hoz képest aránylag díjaztatik. — Valóban óhajtandó, hogy e nagy fontosságú és horderejű tárgy, mely oly eredmény -dúsan hathat az emberiségre, minél lelkiismeretesebben ápoltassák: létrejötte s megtestesülése által mind az egy-ház, mind a polgári állam egyiránt acquirált. Az egyház t. i. ú j tért és szélesebb kört nyert az ifjúságot vallásilag nevelni, és Isten országát terjeszteni ; az állain pedig minél vallásosabb s erényesebb polgárokkal dicsekszik, annál tar-tósabb s biztosabb alapra fekteti a polgárok jólétét, a köz-boldogságot, mert hisz, könnyebb a légben várat építeni, mint országot vallás nélkül alkotni. Megjegyzésre méltók egy jeles Írónak a:catholicismusnak befolyásáról az emberi-ségre s népekre mondott lelkes szavai : „Minden üdvösség és világosság, minden áldás, mely a kereszténységben alap-szik, egyedül a kath. egyház által közöltetett a népekkel, és ez volt Istentől választott orgánum az emberiség boldo-gítására s fölvilágosítására. A hova békekövetei mentek, ott megujult a föld képe. Vadonságból szántó földek lettek kertek és emberi lakhelyek ; száj ok lehelete által dicsőült az alak, megmelegült és nemesült a szív ; a hova hatott, oda világosságot és szeretetet hozott, társasági lelket és műveltséget, fegyelmet és becsületességet az emberek kö-zé, a családokat egybekötötte, szinte mint a népeket és vi-lágrészeket, a hitnek és szeretetnek titkos szövetségét hozta a szép egyetértésre. A mit Socrates bölcseségével, Dioge-nes lámpájával, Plato s Aristoteles philosophemáival és abstractiókkal nem birtak véghez vinni, azt az egyház, a ker. hitnek lámpája véghez vitte a tartományokban, ő a világot, az emberiség egész sokaságát fölvilágosította, meg-térítette, megnemesítette, javította." — Bizonyára tehát fölszámíthatlan ama szellemi kincs, mely a vallásos nevelés által az emberiségre háramlik. Engedje azért a j ó Isten, hogy átalában korunkban az annyira lelkesen fölkarolt s pártfogolt nevelésnek h ú kezeléséből mind az egyház, mind az államra minél több ü d v s boldogság fakadjon ! —

B a b o c s a y P. A.

M a r c z a l t h e ő . ( N a g y l e l k ű á l d o z a t . ) A ,Religio' mult másod félévi 25-ik számában, bevezető soraim folytán közzé tettem nt. P á s z t o r y Salamon irgalmas rendű áldozár és perjel ur azon történelmi becsű emlékira-tát, melyet a Pápa városában létező kórház és zárda ala-pítása százados évfordulata alkalmával mint illető ház-főnök nemes lelkű helyi alapítójok fényes nemzetsége egyes N. M. és M. tagjaihoz, valamint egyéb kegyes jótévŐkhez is hálatelt érzülettel intézett, és melyben a többiek közt fájdalmasan fölemlíti, miként : „az alapított tőkék kamatjai későbbi, főleg mostani idők viszonyai által úgy annyira olvadtak, hogy jelenleg az intézetnek a betegek száma le-szállítását kell igénybe vennie." — Istennek irgalomteljes gondviselése azonban az ügyefogyott betegek sorsa fölött őrködve, nem engedé, hogy ama panaszhang a pusztába kiáltózónak szavaként nyomtalanul, óhajtott viszhang nél-kül elreppenjen, mélt. és főtiszt, vásonykeői zichi Z i c h y Domonkos fölszentelt püspök és gróf urban kegyelmes párt-fogót támasztván, ki ama lelki kapcsot, mely közte, mint a veszprémi egyházmegye egykori főpásztora és hivei közt

•O 70 M —

fiiződött, a jótékonyság teréni közreműködésével fönntarta-ni édes föladatául tekinti, ki alig, hogy a mult évi őszszel földesurasági kegyességét, a legnagyobb részt reform, val-lású lakosságból álló Balanton főkajári templom- és iskolá-val érezteté, (1. a Kath. Néplap mult évi 52 számát) csak-hamar ugyanazon 1857-ik év utolsó heteiben, a pápai ir-galmas rendű kolostor és kórház, gyámolítást szükséglő ügyének fölkarolását méltóztatott magában eltökélni, és ez új évben nagylelküleg tetté is érlelni ; nagylelküleg mon-dám, mert miután az e tárgyban közvetve kérdezősködő méltóság azon választ vevé, hogy két beteg ágyra a szoká-sos alapítványi összeg eddigelé ugyan négy ezer pengő fo-rintban volt megállapítva, de ezentúl az alapítványok sem lévén adómentesek, és más egyéb súlyos körülmények kö-vetkeztében, a mondott összegnél valamivel több kívánta-tik, ennek meghatározása azonban ő méltóságára hagyat-ván : ezek folytán a két ezer pengő forintot fölözni kellő-adalék mennyiségnek a „valamivel több"nek meghatározását illetőleg, a szabad tetszés jogának gyakorlatában annyira ment ő méltósága, hogy e folyó évi január hó 19-én urodal-mai jószág-kormányzója által 5,600 pengő forintot — föld-teherkármentesítési kötelezvényekben — kegyeskednék örök alapítványkép, két betegágyra, a pápai n. t. közszere-tetben álló perjel urnák kézbesíteni. Isten ideig és örökké-valóképen boldogító szent áldása szálljon ő méltóságára e szép áldozatért, melyet a felebaráti szeretet közös oltárára tett, részt vehetvén messze időkre kiható jótéteményében mindenki, legyen bár r. kath., protestáns, zsidó, mennyiben t. i. az irgalmas rendűek kórháza vallásbeli különbség nél-kül minden nyavalgónak nyitva áll. Vajha a jótévő püspök és gróf ur ő méltósága nagylelkűsége országszerte számos követőkre találjon e vagy más egyéb n e m e s t é r e n ; vajha minden nagy birtokos Isten bölcs rendelése szerint, ember-társaira nézve, egy h ü sáfár képében akarjon föltűnni, ki készen tartja javait a szűkölködő testvérek számára ; vajha országunk lő nemeseinek becsvágyát hírneves irónk, B.

E ö t v ö s József hazánkfia következő szavai irányoznák minden igaz-, jó- es szepre : „Miután a származási öntudat

— úgy mond — némi magasabb állásra emel, s miután a felsőbb rendeltetés, (a polgárzatban) s nagyobb hivatás hite, s azon érzet, h o g y k ö t e l e s s é g ü n k a k ö z ö n -s é g e -s n é l t ö b b e t t e n n i , a neme-s tettek egyik legha-talmasabb emeltyűje ; (csak hogy azon indokok után, me-lyeket a k. k. hit nyújt) annálfogva az önérzet, hogy vala-mely nemes családhoz tartozunk, a legnemesebb tettek for-rása lehet," és kell is, hogy legyen. De mind e mellett a jóttevés kötelessége alól senki sincs fölmentve. Altalános

szabály e részben, Tóbiásnak fiához intézett eme utasítása :

„Ha neked sok lészen, bőségesen a d j ; ha neked kevés lé-szen, igyekezzél a keveset is örömmel adni." (Tob. 4, 9.)

„Az irgalmas szívnek — szent Leóként — mindig van, hogy adhasson ; a fösvénynek pedig soha sincs." Boldog, ki Istenben, Istenért és Istennel él, és az anyaszentegy-ház és édes haza közjaván érezhetőleg, és messze hatólag munkálódhatik, és azonképen munkálódik is ! Az, miként a királyi zsoltáros megjegyzi — hasonló a fához, mely a

vizek folyása mellett plántáltatott, mely megadja gyümöl-csét az ő idejében. Es a levele el nem hull, és a miket cse-lekszik, megszerencsésíttetnek." (Zsolt. 1.) Adja is a j ó Is-ten, hogy ez év folyta alatt is minél több alkalma legyen a

„Religio"-nak az egymást sűrűn érő nemesnél nemesebb tetteket az utókornak átadni ; hogy a minden rendű gaz-dagok, dúsak lévén erszényökben, dúsak legyenek a jósá-gos cselekedetekben is ; hogy minden jó, üdvös, nemes vál-lalatot s intézetet előmozdítva, honfitársaikat, híveiket, ha-zájokat boldogítva, dicsővé, virágzóvá, elismertté tegyék anyaszentegyházunkat, tevékenységök és áldozataik dics-sugáros koszorúja által fényt áraszszanak isteni h i t ü n k r e a tévelygőt meghódítva , és Üdvözítő kebelébe térítve, s így megtanítsák a világot, a j ó gyümölcs után a fát is ilyennek ismerni. Úgy legyen ! — Isten édesmindnyá-junkkal, és irgalomteljes gondviselése !

D e v i c s József.

Ovár. (A n é p m e s é k ü g y é b e n . ) Mi magya-rok keleti raj vagyunk ; Ázsia tündér kebele volt pogány őseink első hazája, hol még most is egész tartományok s népmilliók vallási élete borong a mesék sűrű homályában.

A sír fölött, melynek hantjai alá a tűz- s napimádás végső lángjai buktak, óriás kereszt emelkedik, tizennyolcz száza-dos gyököt vetve az anyaföldben, míg tengereken túl is di-csőség fényében úszó koronája a csillagok magas ragyogá-sával vetekszik.

A nép szereti a mesét, utolsó fillérét is odaadná érte ; s kik annyi ügyességgel birnak, hogy képesek óránkint s kötetekre mesélni, bizonyosan meggazdagodnak. Helyesen jegyzi meg erre a „Budapesti szemle :" „Jelenleg minden törekvés az anyagi jólétre irányul." Ha azok mind idő előtt kikelhetnének sirjaikból, kik csak azért beszéltek, hogy liirre kapjanak, s azért írtak, hogy a világ haszontalansá-gait tömegesen szaporítsák, mire intenének minket a külö-nös Ítéletben, midőn már minden, a mit művelének, sajá értékére van leszállítva ? bizonynyal arra, hogy először Is-ten országát keressük. „Minek hiányát érzi az ujabb társa-dalom ? — kérdi ismét a Budapesti szemle ; — ki kell mon-danom — felel — az erkölcsi érzés hiányzik benne. A si-ker aratja a világ tetszését ; ki gondol a tettek erkölcsi ér-tékével ? A sokaságnak eszébe sem j u t kárhoztatni, a ki jogtalan eszközökkel boldogul. A bevégzett tényt a jog rangjára emelik stb." Sokaknak jutott az az osztályrész, mint Zachaeusnak az evangéliumban — fölkuporodhatni a zava-ros hullámok fölött egy kis ágas bogas fára a folyam partján, s onnét lesni a népsokaságban ide s tova taszigált J é -zus Krisztust. Onnét bámulni égbe emelt szemekkel gyak-ran az előttünk rohanva siető tömeget. Ki hová s merre ? Vizsgálta-e már valaki emeltebb helyről a v á s á r t ? tüze-tesb fogalma alig lehet az életről. És mit tapasztalunk ? fe-leljen a Budapesti szemle : „Minden figyelmünket a jelen foglalja el. Csak azt tartják bölcsnek, ki a jelennek él."

Iszonyú vakság borítja el az emberek keresetmódjait, úgy ezeknek egész életfolyását. Itt egy pillanatnyi csalatkozha-tás fölött piros zászló lengedez, míg amott rusnya czégér alatt pokol tivornyáz, s egymást fojtogatják a testvérek. S

• 7 1 »+—

az emberek úgy megfizetik a l á t s z a t o t , mintha egy épülőfélben levő szentegyház előhaladásán segítenének. Te-hát mi magyarok szeretjük a mesét, melyben legjobban ér-dekel mindenkit a beszéd vége.

Már most, ha mi csakugyan ily nép vagyunk, talán még itt-ott lappangó ázsiai szokásainknál fogva, hogy a fő-úri csarnokoktól le egész a füstös kunyhóig életünk köze-geit a szebbnél szebben mondott vagy irt mesék foglalják el, úgy, hogy a selyemkötésü regények olvasása csak oda megy ki, hol az ébren töltött falusi esték mesehangja vég-ződik : mi ragadhatja meg a józanul gondolkozók figyelmét?

a m e s é k v á l l á se r k ö l c s i h a t á s a , m e l y a l e g -ú j a b b i d ő b e n v é g k é p h á t t é r b e s z o r u l t . Ho-gyan ? nincsenek-e szívképző regényeink ? nem karoltatik-e föl mindinkább népirodalmunk ? Igaz lehet. De a szigorúan katholikus téren működők jobb irányán kivül hol a vallás-erkölcsi hatás ? A roppant tömegben ki venné észre, hon-nét s ki által történik az érzékeny lökés ? Vagy azt gondol-juk, hogy a tőrszurás, mit a vallásnak adunk, legkevésbbé

f á j ? azt úgy is kevesen érzik, csak az anyagi magán érde-kek maradjanak sérelem nélkül ? ! — Nem is követtetett el a világ teremtésétől fogva a leggyarlóbb intézményeken sem annyi vérfagyasztó keserű bántalom, mint az egy üdvözítő valláson, melynek örökre boldogító áldásait a legmarczo-nabb philosophia sem merte megtagadni. Mily üdvösen le-het a valláserkölcsi hatást az elbeszélések szövegébe cse-pegtetni, bizonyítják az egész világ katholikus népirodalma folytán megjelent munkálatok. Nem is lehet lelkiismerete-sen sürgetőbb kötelessége egy hivatott irónak sem, mint az erkölcsi irányt soha el nem téveszteni. Ha ezt egy fél szá-zad előtt szívökre vették volna azok, kik közönyös, — Is-tennel legkevesebbet foglalkozó, s a teremtmények bálvá-nyozásába merült valódi gúnyiratokkal áraszták el a vilá-lágot : annyi kegyelem s fölvilágosodás mellett mily meg-nyugvással jutalmazna most mindnyájunkat a kellemesen megtermékenyített erkölcsi mező!

Vonjunk párhuzamot a legújabb regény- vagy mese-irodalmi munkásság, és a régi között. Mindenféle alakban itt látjuk újra*) az annyiszor megúnt anyagi érdekvadásza-tot. Hol a klassikai egyszerűség szelleme ? Olvasunk ere-deti műveket az öt világrészben alig ismert történeti s he-lyi viszonyok egész bonyodalmával. Látunk andalusiai ké-peket, melyekre nincs szükségünk. Mit tehetünk róla ? de

*) E n n e k oka nem egyedül az Írókban , liánéin a vevőkben is keresendő. Az irók az olvasók Ízlésére számolnak , s u g y a n e g y t á r g y a t ezerszer kiadnak, s még is kelendők munkáik. N e m oly rég a ,F1. B.'-ben a regényirodalom müvelése í g y adatik elő. E g y nő-cseléd belépett a kölcsön-könyvtárba , olvasmányt k é r t , s együ-gyüségében így terjeszté elő k í v á n s á g á t : ,,01y könyvet adjon az u r , m e l y b e n két személy közeledni akar e g y m á s h o z , de akadá-l y o z v a vannak ; azután majdnem összejönnek ; azután m e g i n t nem jöhetnek össze; azután ismét majdnem összejönnek ; végre össze-kerülnek." „ I l y k ö n y v v e l szolgálhatunk ," mond a k ö n y v t á r n o k

„hisz e 23,000 kötetből akármelyiket viszi e l , mindegyikben azt f o g j találni." —A ki tehát ennek megdöntésére törekszik, az olva-sók Ízlésére hasson. A ki csak a tiszta erkölcsöt k e d v e l i , ki é r z i , hogy emberi g y a r l ó s á g a ilyetén olvasmányok által esak a h a j ó t ü

-sokszor eszünkbe j u t a róka meséje, midőn a lelketlen fa-bábbal meg nem elégedett. Hijába ! azon kikiáltott dúsgaz-dag telepek, melyek ú j világrészben ú j vagy régi hiá-nyos vallásszerkezettel úgy tüntetnek föl, mint az ösz-szes emberi-nem kivándorlásának vágyfokozó földi paradi-csomai, a józanabb szemlélődés világánál az eltántorult ész-imádás roncsolt latorbarlangjaiul bizonyultak be. (Vége k.)

S á n t h a M.

Stájerország.

„A lefolyt év a hires mária-czeli búcsuhelyre nézve, tekintve az ajtatos zarándokok sokaságát, bizonyára egyike a leglátogatottabbaknak. Ha veszszük, hogy a mondott évben az Ur asztalához összesen 265,000-en járultak, s egyszersmind megfontoljuk, hogy gyakran az időrövidség vagy más körülmények gátolták az ajtatos zarándokokat, hogy a legméltóságosabb Oltári-szentséget a kegyhelyen magokhoz vegyék : úgy bizonyára alig tévedünk, ha a má-ria-czeli búcsúsok számát 1857-ben 270,000-re teszszük.

1854-ben 60,000, 1855-ben 80,000, s 1856-ban közel 100,000 hivő zarándokolt a szoborhoz. Hogy a Mária-czelben székelő s lelkészkedő, és a zarándokokkal érkezett papság folytonos fáradalmait, különösen bizonyos nagyobb ünnepnapokon rendkívüli elfoglaltságukat érdemlegesen méltányolhassuk, a következő számokat vegyük közelebb szemügyre: april 12- s 13-én 6000, május 31-én 7000-en, junius í 1-én 5000, junius 29-én 5500, julius 2-án 4000, augustus 14-, 15- s 16-án 13,000, September 7- s 8-án 25,000, october 3-án 3000, november 1-én 5000, december 8-án 6000, december 25-én 5000 és december 31-én 3000 ember részesült az Oltári-szentségben, úgy, hogy a 16 na-pon a gyónók s áldozók összes száma volt 88,500. Az egész éven át 417 ünnepélyes szent menet vonult a kegyhelyre, és pedig april 27- és jul. 3-a közt 267, s jul. 4-e s october 25-e közt 150 processio.

A legnagyobb zarándokcsapatok a következők voltak:

május 9-én Nagyszombatból 6 0 0 , május 11-én Fischauból (Morvaország) 500, május 20-án Szent-Györgyből (Ma-gyarország) 500, május 22-én Marbachból (Austria) 6 0 0 ,

május 23-án Trofayachból (Stájerhon) 5 0 0 , ugyanazon réshez ragadtatik, ki idejét hasznosan szereti fölhasználni, ki t u d j a , h o g y az ily müvek néha a lázas képzelldésnek szüleménye , — az nem f o g j a ezekre vesztegetni akár becsületes keresményét a k á r idejét. Ezeket kellene megszívlelni. — H i t e h a g y o t t J u l i a n császár, látván a keresztény papok tökéletességét s tekinté-lyét, iparkodott ennek okát k u t a t n i , h o g y í g y a megtalált o k , kellő alkalmazással, a p o g á n y papok tökéletességét s t e k i n t é l y é t hasonló fokra emelje. Elmélkedéseinek eredménye l ö n , h o g y a keresztény papok tökéletességének egyik főoka az, h o g y g y a k -ran imádkoznak s szerelmes k ö n y v e k helyett komoly munkákat olvasnak. Ennek következtében mind a n a p o n k i n t i g y a k o r i b b imát megparancsolta p o g á n y p a p j a i n a k , mind a szerelmes köny-vek olvasását megtiltotta. O v i d i u s-ról nem f o g j á t o k mon-dani , h o g y remete-irányu ember v o l t , s mégis mit ir Perillának ?

„Pone Perilla metum. Tantummodo femina nulla Neve vir e seriptis discat amare tuis."

Ezen eljárás kellő alkalmazással igen bő a n y a g o t ad az e l

-mélkedésre. S z e r k .

7 2 «+

nap Kirchbergből W e c h s e l mellett 700 s a mürzthali szent-Lőrinczből 6 0 0 , május 25-én Líetzenből (Stájerhon) 8 0 0 , május 28-án St.-Gotthardból (Magyarország) 600, jun. 3-án Frohnleitenből ( S t á j e r h o n ) 1100, jun. 10-én St.-Floriánból (Austria) 6 0 0 , jun. 3án Linzből 1 2 0 0 , j u n . 13án Gar -stenből 1 2 0 0 , j u l . 1-én Bécsből 4 5 0 0 , aug. 4-én a Szent-Severin-egylet processiója Bécsből 5 0 0 , aug. 13-án Hie-tzingből 6 0 0 , aug. 14-én Gratzből 5 0 0 0 , aug. 22-én Kremsből 700, aug. 25-én Brünnből 2000, aug 26-án Aich-ból (Austria) 5 0 0 , aug. 29-én Afflenzből (Stájerhon) 5 0 0 , sept. 7-én a nagy magyar processio 27,000-el.

Az egyes kitűnőbb ünnepeket tekintve, Krisztus mennybemenetele napjára érkezett 6 0 0 0 , m á j u s 1-től jun. 1-eig 13,000, Péter és P á l napjára 4 5 0 0 , aug.

13-tól 16-ig 15,000, sept. 6-tól 9-ig 3 5 , 0 0 0 , Mária

13-tól 16-ig 15,000, sept. 6-tól 9-ig 3 5 , 0 0 0 , Mária

In document Religio, 1858. 1. félév (Pldal 76-81)