A súlyos betegség és a kétes gyógyulás

Keynes robusztus életerejű családba született. Apai nagyapja, John Keynes of Salisbury aránylag fiatalon halt ugyan meg rákban, de anyai nagyapja, dr.

John Brown tiszteletes is és felesége is 92 évet élt. Apja, Neville 97 évesen és anyja, Florence, aki ott volt fia mellett, amikor meghalt, 95 évesen halt meg, és mindketten aktívak voltak holtukig. Öccse, Geoffrey 95, húga, Margaret 85 évet élt, és magas kort élt meg a család többi tagja is. Az ilyen hosszú életek két vagy három generációval ezelőtt ritkábbak voltak, mint ma. Nem tudhatjuk, hogy örökölte-e ezt a robusztus életerőt, vagy sem, az viszont kétségtelen, hogy rettenetes feszültségben élt az I. világháború kezdetétől az Általános elmélet kiadását követő hónapokig; olyanban, amely még az ilyen életerő megtöré-séhez is bőven elégséges volt. Foglalkozott, amint láttuk, először a háború finanszírozásával, majd a béketárgyalásokkal, majd elképzeléseinek érvényre juttatásával, majd a német jóvátétel és a szövetségesek közti adósságok rende-zésének megkísérlésével, majd Európa rekonstrukciójával, majd a gazdasági válság enyhítésével, ezután az Általános elmélet megírásával és közzétételével, végül az abban foglaltak elfogadtatásának megkísérlésével. Mindez folyama-tosan kemény konfliktusokkal járt, a német jóvátétel és a szövetségesek közti adósság rendezésének kérdésében szinte az egész világ politikai vezetésével, a munkanélküliség ügyében már a húszas és különösképpen a harmincas évek-ben a vezető országok politikai irányítóival és gazdasági köreivel, az Általá-nos elmélet előkészítése és megírása során még a vele együttműködőkkel is, közzététele után pedig szinte az egész közgazdaság-tudományi közösséggel.

Ezt az Általános elmélet megjelentetését követő néhány hónapig bírta erővel.

1937 májusában azonban szívrohamot kapott. Amikor már képes volt arra, hogy az autóutazás fáradalmait elviselje, 1937. június 18-án a Ruthin Castle szanatóriumába szállították.

Most sem tudom megállni, hogy leírjam a tárgyhoz nem tartozó, de érdekes történelmi előzményeket. Ezen a Wales északkeleti részén fekvő helyen először I. Edward angol király épített várat a walesieket leigázó brutális háború után a walesiek féken tartására. A várnak később is volt történelmi szerepe, 1400-ban a walesiek IV. Henrik elleni lázadása során, majd 1646-1400-ban a király és a parlament közti összeütközésben. Ezt követően lerombolták, és a helyén –

fel-tehetőleg köveiből – először egy gazdag betegek lábadozását szolgáló szanató-rium épült. Ez az épület így működött Keynes idejében is, Skidelsky művének megírása idején, 2000-ben viszont már luxusszállóként. A szanatórium ven-dége volt 1899-ben a walesi herceg. Egy évvel később ugyancsak a szanatórium betege volt a walesi herceg György fia, aki – nem itt – 26 éves korában felesé-gül vette a megözvegyült 46 éves Lady Randolph Churchillt, Winston Chur-chill anyját. Keynes három hónapot töltött ott, 1937. szeptember 25-ig. Ezen a nyáron az amerikai gazdaság újra mély depresszióba süllyedt, s az angol gaz-daság követte. Itt lett volna tehát az ideje Keynes elmélete kipróbálásának, de neki akkor nem volt ereje ennek kiharcolásához.

Az ottani orvosok, akik többek között VII. Edward király szakorvosai is vol-tak, szívkoszorúér-megbetegedést, szív- és aortamegnagyobbodást, valamint mandulagyulladást állapítottak meg azzal, hogy a szívkoszorúér-betegség és a myocarditis feltehetőleg összefüggésben volt a mandulák megbetegedésével.

Más problémákat is megállapítottak, de javaslatuk nem ment túl a konzervatív elképzeléseken: a pihenésen és a reményen. Keynes az ott töltött három hónap után hazatért vidéki házába, a kelet-sussex-i Tiltonba. Itt további 18 hónapig lebegett betegség és egészség között, szinte magatehetetlen betegként. Nem adta föl a munkát, de alig napi néhány órát tudott dolgozni; sokszor egész nap aludt és pihent. Londoni házában a földszinten alakítottak ki hálószobát szá-mára, mert nehezére esett, hogy fölmenjen a lépcsőn. Közben megszerezte a Tilton Farm és a Tilton Woods 99 éves bérletét. A farmot egy Yorkshire-ból jött ember vezette, a vadőr – akinek neve történetesen Churchill volt – fácánt és foglyot tenyésztett; vendégei vadásztak, de ő sohasem lőtt. A munkát nem adta föl. Felesége nagy szeretettel ápolta.

A feljegyzések szerint 1939. február 28-án influenzát kapott. A következő napon, március 1-jén jelent meg először a család feljegyzéseiben Plesch János neve azzal, hogy Keynes állapota rossz, kihívták hozzá a magyar Plesch Jánost.

Plesch a háború után óriási praxist épített ki Berlinben, paciense volt a pápa, a német császár felesége és sok más híresség. Hitler hatalomra jutása után azon-nal áttelepült Londonba. Soha senki nem tudta megállapítani, hogy Keynes és családja hogyan került kapcsolatba vele, Keynes azonban, rejtélyes ösztön-től vezettetve, rábízta magát erre az orvosra, aki rövid idő alatt helyreállította egészségét és munkaképességét. Churchill, már gyógyulása után, úgy nyilat-kozott róla, hogy az angol doktorok kezelésmódja, amelynek lényege a pihen-tetés, két- vagy háromévi munkaképtelenségre vezet, Plesch eljárása viszont ezzel teljesen ellentétes volt. Sikeresen vagy sikertelenül, néha talán túl drasz-tikusan is alkalmazott mindenféle aktív kezelést, ötletgazdag volt, és mindent kipróbált, amíg meg nem találta azt, ami használt.

Plesch így járt el Keynes esetében is. Bakteorológiai vizsgálattal megálla-pította, hogy Maynard torka tele van streptococcussal. Ezután egy Prontosil

nevű szert alkalmazott, amelyet 1935-ben fedezett fel Gerhard Domagk, a Bayer kutatási részlegének vezetője, amelyet az angol orvosok nem ismertek, és amelyről Plesch az apósa, Adolf Gans útján szerzett tudomást. Ez a szer a peni-cillin előfutára volt. Lydia 1939. április 13-án azt mondhatta Plesch-nek, hogy Maynardnak már nincsenek szívproblémái. Nem kétséges, hogy a Prontosil-kezelés okozta ezt a gyors gyógyulást, azt azonban csak később fedezték fel, hogy a Prontosil kellőképpen hatékony a torokban lévő streptococcusok ellen, de azok ellen nem, amelyek már szilárdan beépültek a szívbillentyűkbe. Ez azt jelenti, hogy e betegség következtében Keynes nem számíthatott hosszú életre;

semmiképpen sem olyan hosszúra, mint családjának többi tagja.

Keynes tehát két évig tartó súlyos betegség gyötrelmeitől és utóhatásaitól megterhelve ment neki a II. világháború és Bretton Woods újabb súlyos meg-próbáltatásainak és konfrontációinak. Ezek tárgyalásával azonban már a II.

rész foglalkozik.

5.