A Keynes-terv második változata, a „fehér könyv”
1. A Keynes-terv második változata
Javaslat egy Nemzetközi Klíringunióra. Fehér könyv 1943. április.
Proposal for an International Clearing union. A White Paper Bevezetés
„Közvetlenül a háború után […] a jövő normális világába való átmenet nem oldható meg bölcsen, hacsak nem tudjuk, hogy merre haladunk. […] A két háború közti időszak tapasztalatai négy fő irányvonalat javasolnak, [és ezek]:
(a) a valutáris mechanizmus […];
(b) a kereskedelempolitika keretei […];
(c) a nyersanyagok termelésének, elosztásának és árának rendezett vitele […];
(d) a beruházási segélyezés […].”
„[…] Mindezeket az ügyeket megfelelő ütemezés szerint kell kezelni. Az a javaslat, amely itt következik, csak a nemzetközi kereskedelem valutáris és devizális mechanizmusával foglalkozik. […].”
„[…] A háború után felállítandó nemzetközi gazdasági rendszer alapjainak teljesíteniük kell [az alábbi feltételeket] ahhoz, hogy tartósak legyenek:”
(a) „Csak a lehető legkevésbé szabad beavatkozni a belső nemzeti politi-kákba, és a tervnek nem szabad letérnie a nemzetközi területről. […] A[z egyes országok] belföldi politik[áj]a terén a javasolt intézmény kormányzó-tanácsa hatáskörének az ajánlásokra kell korlátozódnia, vagy legföljebb az intézmény által nyújtott új lehetőségek nagyobb mértékű igénybevételével kapcsolatos feltételek megszabására.”
(b) „A terv technikájának alkalmazhatónak kell lennie [mindenütt], füg-getlenül a leendő tagállamok típusától, kormányzati elveitől és gazdaság-politikájától.”
(c) „Az intézmény vezetésének őszintén nemzetközinek kell lennie anél-kül, hogy túlsúlyos hatalma vagy vétójoga vagy kényszerítő ereje lenne bármely országnak vagy csoportnak, és meg kell őrizni a kisebb országok jogait és privilégiumait.”
(d) „A nemzetek közötti minden megállapodástól vagy szerződéstől megkí-vántatik, hogy olyan fenntartásokat tartalmazzon, amely megadja a jogot arra, hogy [mindegyik szerződő ország bizonyos körben] tetszése szerint cselekedjen.
Annak érdekében, hogy ezek a megállapodások teljesen önkéntesek legyenek, amíg fennállnak, és lezárhatók legyenek, ha terhessé váltak, lehetővé kell tenni
a kötelezettségek felmondását megfelelő előzetes bejelentés után. Ha sok tagál-lam élne ezzel a lehetőséggel, a terv összeomlana. De ha [a tagáltagál-lamok] szaba-don megszabadulhatnak ennek rendelkezéseitől, ha ez szükséges lenne, inkább lesznek hajlandók arra, hogy elfogadják [ezt a megállapodást].”
(e) „A tervnek nemcsak az általános érdekeket kell szolgálnia, hanem az összes résztvevő egyéni érdekeit is, és nem szabad különleges gazdasági vagy pénzügyi áldozatokat kívánnia egyes államoktól. Egyetlen résztvevőtől sem szabad kérni, hogy tegyen vagy felajánljon bármit, ami nem áll a saját valósá-gos hosszú távú érdekében.”
„Hangsúlyozni kell, hogy a Klíringuniónak nem célja, hogy magára vál-lalja a hosszú távú hitelnyújtás feladatát […]. Megfelelő eszközökkel kell ren-delkeznie ahhoz, hogy megfékezze az elővigyázatlan hitelfelvevőket. Ugyan-akkor […] arra is törekednie kell, hogy megakadályozza azt, hogy a hitelező országok nagy felhasználatlan likvid egyenlegeket tartsanak fenn, amelye-ket valamilyen pozitív célra kellene felhasználni, [ugyanis] a túlzott követel egyenlegek szükségképpen túlzott tartozik egyenlegeket hoznak létre valame-lyik másik félnél. Annak elismerésével, hogy a hitelező éppúgy felelős lehet az egyensúlyhiányért, mint az adós, ez a javasolt intézmény új utakat tör.”
I. A terv céljai
1. „A nemzetközi valuta továbbfejlesztett rendszerének elsődleges céljai tekin-tetében ma [már] megvan az egyetértés széles körű mértéke:”
(a) „Szükségünk van a nemzetközi valuta egy olyan eszközére, amelyet a nem-zetek általában elfogadnak.” Ez a valuta csak a nemnem-zetek egymás közti forgal-mában használatos, a magánszemélyek, üzleti szervezetek és a kereskedelmi bankok a nemzeti valutát használják, mint az eddigi rend szerint.
(b) „Szükségünk van egy rendezett és megállapodás szerint módszerre a nemzeti valuták egymás közti arányának megállapítására […].”
(c) „Szükségünk van a nemzetközi valuta egy olyan mennyiségére […], ame-lyet a világkereskedelem mindenkori folyó igényei határoznak meg”, nem pedig „az aranytermelés műszaki fejlődése, és [amely] képes a szándékos expanzióra és kontrakcióra [azért, hogy] ellensúlyozza a hatékony világkeres-let deflációs vagy inflációs tendenciáit.”
(d) „Szükségünk van a belföldi stabilizációs mechanizmus egy olyan rend-szerére, amely által nyomást lehet gyakorolni minden olyan országra, amely-nek a világ többi részével szembeni fizetési mérlege bármelyik irányban eltér az egyensúlytól […].”
(e) „Szükségünk van egy olyan egyeztetett tervre, amelynek értelmében a háború után minden ország olyan tartalékállománnyal indulhasson, amely megfelel a világkereskedelmen belüli súlyának azért, hogy jogos aggodalom
nélkül rendet teremthessen saját hazájában […] a békebeli körülményekhez […] vezető átmeneti időszakban.”
(f) „Szükségünk van egy tisztán technikai és nem politikai jellegű köz-ponti intézményre [azért, hogy ez] segítse és támogassa az egyéb nemzetközi intézményeket, amelyek a világ gazdasági életének tervezésével és szabályo-zásával foglalkoznak.”
(g) „Még általánosabban, szükségünk van a biztonságérzet egy olyan esz-közére ebben a zavaros világban, amelynek segítségével minden olyan ország, amely saját ügyeit megfelelő körültekintéssel viszi, megszabadul attól a gond-tól, hogy olyan okok miatt, amelyekért nem felelős, ne legyen képes nemzetközi kötelezettségeinek teljesítésére. [Ez az eszköz ezért] szükségtelenné teszi a rest-rikció és diszkrimináció azon eszközeinek alkalmazását, amelyekhez ezek az országok eddig folyamodtak, nem [ezen eszközök] saját érdeme miatt, hanem önmaguknak a romboló külső erőktől való megvédése érdekében.”
2. „[…] Az alábbiakban kifejtett javaslatok nem tartanak igényt eredetiségre.
Azt kísérelik meg, hogy gyakorlatias formába hozzák a gazdasági gondolkozás mai közhangulatának megfelelő általános eszméket. […]”
3. „Ez a speciális terv egy tekintetben ambiciózusabb […], amennyiben tel-jesen nemzetközi, általános megállapodáson alapul, és nem számos bilaterá-lis megállapodáson. […]”
4. „A javaslat egy Valutaunió létrehozása, amelyet itt Nemzetközi Klíring-uniónak nevezünk, amely nemzetközi bankpénzen alapul, amelyet (mondjuk) bancornak nevezünk, amelynek [árfolyama] rögzítve van (de nem megváltoztat-hatatlan módon) aranyban, és amelyet az arannyal egyenértékűnek fogad el a Brit Nemzetközösség és az Egyesült Államok, valamint az Unió többi tagja a nemzetközi elszámolások rendezésére. […] Szükség lesz olyan intézkedésekre (lásd alant), amelyek megakadályozzák a követel és tartozik egyenlegek korlát-lan felhalmozódását, és a rendszer hosszú távon csődöt mond, ha nincs megfe-lelő képessége az ehhez szükséges belső egyensúly biztosítására.”
5. „Az ezt az Uniót megalapozó eszme egyszerű, ugyanis ez a banktevékeny-ség alapelvének általánosítása, ahogy ez bármely zárt rendszeren belül műkö-dik. Ez az elv a követelések és tartozások szükségszerű egyenlősége. […] Az egyetlen feladat az arról való gondoskodás, hogy a tagok tartsák be a szabá-lyokat, és hogy a mindegyiküknek adott hitelek prudensek és az egész rend-szer szempontjából kívánatosak legyenek.”
II. A terv előirányzatai
6. „Az előirányzatok a következők:
(1) „Az Egyesült Nemzetek valamennyi tagját meg kell hívni, hogy legyen a Nemzetközi Klíringunió alapító tagja. […]”
(2) „A Klíringunió kormányzótanácsának tagjait az egyes tagállamok nevezik ki. […].”
(3) „A tagállamok megállapodnak egymás között saját valutájuk bancorban kifejezett értékében. Egy tagállam ezt követően nem változtathatja meg saját valutájának bancorban kifejezett értékét a kormányzótanács engedélye nélkül az alább megadott feltételektől eltekintve […].”
(4) „A bancor aranyban kifejezett értékét a kormányzótanács állapítja meg. […]”
(5) „Meg kell határozni minden tag kvótáját, amely meghatározza az Unió irányításával kapcsolatos felelősségének és az Unió által nyújtott hitellehető-ségek felhasználási jogának mértékét. A kiinduló kvótákat (mondjuk) a három háború előtti év exportjához és importjához viszonyítva lehet megállapítani, és (mondjuk) ezek összegének hetvenöt százaléka lehet. […]”
(6) „A tagoknak meg kell állapodniuk abban, hogy a nekik más tagoktól járó valutaegyenlegek rendezéseként elfogadják a bancornak a Klíringunió könyveiben az ő javukra történő átvezetését. […]”
(7) „A tagállamnak évi egy százalékot kell fizetnie a Klíringunió tartalék-alapjába bancorszámlája átlagos egyenlege után, legyen ez követel vagy tar-tozik egyenleg, ha ez meghaladja a kvótája egynegyedét, és további egy szá-zalékos illetéket az átlagos egyenleg után, legyen ez akár követel, akár tarto-zik, ha ez meghaladja a kvóta felét. Így tehát csak az az ország kerüli el ezt a fizetési kötelezettséget, amely nemzetközi egyenlegét az év átlagában, ameny-nyire ez csak lehetséges, egyensúlyban tartja. Ezek az illetékek e tervnek nem feltétlenül szükséges részei. De ha elfogadhatónak tartanák, akkor értékes és fontos eszközök lennének a kiegyensúlyozott helyzet fenntartására, és fon-tos jelei annak, hogy a rendszer ugyanolyan kritikus szemmel nézi a túlzott követel, mint a túlzott tartozik egyenlegeket, minthogy valójában mindegyik szükségszerű velejárója a másiknak. […]”
(8.a) „Egy tagállam egy évben nem növelheti tartozik egyenlegét a kormány-zótanács engedélye nélkül kvótája egynegyedénél nagyobb összeggel. Ha tarto-zik egyenlege legalább két évig meghaladta kvótájának egynegyedét, jogosult arra, hogy csökkentse valutájának bancorban kifejezett értékét, feltéve, hogy ez a csökkentés nem haladja meg az öt százalékot. […]”
(8.b) „Ha egy tagállam tartozik egyenlege eléri kvótája felét, a kormányzó-tanács megkívánhatja megfelelő biztosíték letételét tartozik egyenlege elle-nében. […] Annak feltételeként, hogy a tagállam tartozik egyenlegét [kvótája felén túl] növelhesse, a kormányzótanács megkívánhatja a következő intézke-dések egyikét vagy valamennyiét:
(8.b.a) valutája értékének [árfolyamának] leszállítását, ha ezt megfelelő intézkedésnek tartja;
(8.b.b) a kifelé irányuló tőkeforgalom korlátozását, ha az már nem lenne érvényben; és
(8.b.c) arany és más likvid tartaléka megfelelő részének […] átadását tarto-zik egyenlegének csökkentésére.”
„Ezen felül a kormányzótanács javasolhatja a tagállam kormányának a hazai gazdaságát illető mindazon intézkedés megtételét, amely alkalmasnak látszik arra, hogy helyreállítsa nemzetközi fizetési mérlegének egyensúlyát.”
(8.c) „Ha egy tagállam tartozik egyenlege meghaladja kvótájának háromnegye-dét legalább a legutóbbi év átlagában, és a kormányzótanács véleménye szerint túlzott [nagyságú] […], vagy túlzott mértékben növekszik, [a kormányzótanács]
a fentieken túlmenően felkérheti [a tagállamot], hogy tegyen lépéseket pozíció-jának javítására. Abban az esetben, ha nem csökkenti tartozik egyenlegét ennek megfelelően két éven belül, a kormányzótanács deklarálhatja, hogy [a tagállam]
fizetésképtelen, és a továbbiakban nincs joga arra, hogy összegeket vegyen fel számlájáról, hacsak a kormányzótanács ezt nem engedélyezi.
(8.d) „Minden tagállam, amikor kapcsolódik a rendszerhez, elfogadja, hogy megfizeti a Klíringuniónak mindazokat az összegeket, amelyekkel a fizetés-képtelen országnak tartozik, azért, hogy tehermentesítse az utóbbi tartozik egyenlegét, és elfogadja ezt a rendelkezést arra az esetre is, ha ő maga válna fizetésképtelenné.”
(9) „Annak a tagállamnak, amelynek követel egyenlege meghaladja kvó-tája felét legalább egy év átlagában, meg kell vitatnia a kormányzótanáccsal (de a végső döntést saját kezében kell megtartania), hogy milyen intézkedé-sek alkalmasak nemzetközi fizetései egyensúlyának helyreállítására. Ezek közé tartoznak
(a) a belföldi hitelezés és a belföldi kereslet kiterjesztését szolgáló intéz-kedések;
(b) helyi valutájának felértékelése bancorban vagy, alternatív intézkedés-ként, a pénzbérek növelésének előmozdítása;
(c) a vámoknak és az importot gátló más eszközöknek a mérséklése;
(d) nemzetközi fejlesztési kölcsönök nyújtása.”
(10) „Egy tagállamnak jogosultnak kell lennie arra, hogy bancorban kifeje-zett hitelegyenleget kapjon azáltal, hogy aranyat fizet be az Uniónak klíring-számlája javára. Ugyanakkor egy [tagállam] sem jogosult arra, hogy aranyat kérjen az Uniótól bancoregyenlege ellenében, minthogy az ilyen egyenleg csak arra használható fel, hogy átvezessék egy másik klíringszámlára. […]”
(11) E pont itteni tárgyalása nem indokolt.
(12) „A kormányzótanács [tagjait] a tagállamok kormányai nevezik ki. Azok, akiknek nagyobb kvótájuk van, jogosultak arra, hogy egymagukban nevezze-nek ki egy tagot, azok pedig, akiknevezze-nek kisebb kvótájuk van, megfelelő politikai vagy földrajzi csoportok [szerint nevezik ki az igazgatótanács tagjait] úgy, hogy a [tagok] száma nem haladja meg mondjuk a 12-t vagy 15-öt. A kormányzótanács minden tagjának az őt kinevező állam (vagy államok) kvótájának arányában lesz
szavazati joga.” Ez a pont arról is rendelkezik, hogy az a tagállam, amely nincs képviselve a kormányzótanácsban, kinevezhessen állandó delegátust a kapcso-lattartás céljából, és tanácskozási joggal részt vehessen a kormányzótanácsnak azokon az ülésein, amelyek az őt érintő kérdéseket tárgyalják.
(13) „A kormányzótanácsnak jogosultnak kell lennie arra, hogy csökkentse az összes tag kvótáját, valamennyit ugyanabban a meghatározott arányban, ha szükségesnek látszik a világ vásárlóereje többletének ilyen módon való korri-gálása. […] Ha a kormányzótanács […] a világ vásárlóerejének potenciális hiá-nyát kívánja korrigálni, jogosultnak kell lennie arra, hogy visszaállítsa a kvó-ták általános szintjét eredeti szintjükre.”
(14) „A kormányzótanácsnak jogosultnak kell lennie arra, hogy minden egyes tagtól bekérje és megkapja a szükséges statisztikai és egyéb infor-mációt […]”.
(15) „Az Unió végrehajtó hivatalainak Londonban és New Yorkban kell lenniük, és a kormányzótanácsnak váltakozva Londonban és Washington-ban kell üléseznie.”
(16) „A tagoknak jogosultaknak kell lenniük arra, hogy kilépjenek az Uni-óból egyéves előzetes értesítéssel, feltéve, hogy megfelelő intézkedéseket tesz-nek minden tartozik egyenlegük kiegyenlítésére. […]”
(17) „A nem tagállamok központi bankjainak meg kell engedni, hogy hitel-számlákat nyissanak az Uniónál, és ez valójában ajánlatos lenne számukra a tagállamokkal lebonyolítandó üzleti forgalmuk vitelére. Nem lenne azonban joguk folyószámlahitelre, és nem lenne beleszólásuk az ügyvitelbe.”
(18) „A kormányzótanácsnak éves jelentéseket kell készítenie, és éves köz-gyűlést kell összehívnia […].”
III. Milyen kötelezettségeket kellene hárítania a tervnek a hitelező országokra?
7. „Nem gondolunk arra, hogy valamely adott ország akár tartozik, akár követel egyenlege meghaladhasson egy adott minimumot – mondjuk, a kvótáját. A tar-tozik egyenlegek esetében ezt a határt merevnek tekintettük, és valójában ellen-intézkedéseket javasoltunk már sokkal ennek a maximumnak az elérése előtt.
A követel egyenlegek esetében semmiféle merev maximumot nem javasoltunk.
A megfelelő rendezés megkívánná ugyan a tagok kvótáját tartósan meghaladó bancorban fennálló hitelegyenlegek esetleges törlését vagy kötelező beruházá-sát, de, legyen ez elvben bármennyire kívánatos, úgy érezzük, hogy ez súlyo-sabb terhet róna a hitelező államokra, mint amit kérhetünk tőlük, és mint amit elfogadnának az előtt, hogy tapasztalatuk lenne arról, hogy mennyire hasznos lenne számukra a terv egészének magvalósulása.”
8. „A követel egyenlegekhez kapcsolt merev maximum hiánya egyetlen tagállamra sem ró, amint ezt első látásra fel lehetne tételezni, saját
befolyá-sán kívül álló korlátlan kötelezettséget. Az egyes tagokra rótt kötelezettséget nem a többi ország kvótája határozza meg, hanem [a követel egyenleggel ren-delkező ország] kedvező fizetésimérleg-egyenlegét saját befolyása alatt tartó politikája. A Klíringunió léte nem foszt meg egy tagállamot sem azoktól a lehetőségektől, amelyekkel most is rendelkezik azért, hogy megkapja export-jának ellenértékét. A Klíringunió hiányában egy hitelező ország arra használ-hatja fel exportbevételeit, hogy javakat vagy beruházásokat vásároljon, vagy átmeneti kölcsönöket nyújtson azért, hogy átmeneti külföldi követeléseket sze-rezzen, vagy aranyat vásároljon a piacon. Mindezek a lehetőségek továbbra is a rendelkezésére állnak. Az a különbség, hogy a Klíringunió hiányában többé-kevésbé automatikus tényezők kezdenek működni, és ezek korlátozzák exportjának volumenét az után, hogy kimerültek a fenti lehetőségek arra, hogy bevételhez jusson [exportjáért]. Egyes országok képtelenek lesznek arra, hogy vásároljanak, és ezen fölül automatikus irányzat alakulhat ki a nemzet-közi kereskedelem általános zsugorodására, valamint ennek folytán a hite-lező ország exportjának csökkenésére. Így tehát a Klíringuniónak az a hatása, hogy választási lehetőséget ad a hitelező országnak a között, hogy önkéntesen korlátozza exportját olyan mértékben, ahogy ez akarata nélkül korlátozódna a Klíringunió hiányában, vagy másik megoldásként megengedje exportja foly-tatódását és a többletbevételek bancoregyenlegek formájában való átmeneti felhalmozódását. […] A hitelező országot tehát semmi sem terheli, hanem, éppen ellenkezőleg, könnyebb helyzetbe jut az által, hogy megnyílik számára az a további választási lehetőség, hogy bancorköveteléseinek felhalmozódása útján kapjon fizetséget exportjáért.”
9. „Ha tehát egy tagállam azt kérdezi, hogy mi szabályozza azt a maximá-lis kötelezettséget, amelyet a rendszerbe való belépéskor vállal, az a válasz, hogy ez teljes mértékben az ő döntésétől függ. Semmi több nem kívántatik tőle, mint hogy bancorban tartsa kedvező fizetési mérlegének azt a többletét, amelyet ő maga nem óhajt más módon felhasználni, és csak addig, ameddig ezt nem óhajtja.”
IV. A terv néhány előnye
10. „A terv arra törekszik, hogy kontrakciós helyett expanziós nyomást gyako-roljon a világkereskedelemre.”
11. „[A terv] ezt azáltal éri el, hogy minden tagállamnak meghatározott összegű folyószámlahitel-lehetőséget ad. […] [Ennek folytán] a rendszer nem vonja maga után az egyik tagállam egyedi eladósodottságát egy másikkal szemben. Egy ország hitelezői vagy adósi pozícióban van a Klíringunió egé-szével szemben. Ez azt jelenti, hogy a folyószámlahitel-lehetőségek, noha nagy segítségükre vannak egyeseknek, nem jelentenek reális terhet mások
számára. A Klíringunióval szembeni követelések felhalmozódása [ugyanis]
az arany importjához hasonlítana, és azt mutatná, hogy [az ilyen követelést vagy aranyat] tartó ország önként tartózkodik vásárlóerejének azonnali fel-használásától. Ugyanakkor nem jelentené azt, amit az arany importja, vagyis ennek a vásárlóerőnek a kivonását a forgalomból és ezáltal deflációs vagy kontrakciós nyomás gyakorlását a világ egészére, végül magára a hitelező országra is. A javasolt terv körülményei között tehát egyetlen ország sem jut hátrányos helyzetbe (hanem, éppen ellenkezőleg [előnyhöz jut]) azál-tal, hogy az azon erőforrások fölötti rendelkezés, amely [erőforrásokkal] az adott időben nem kíván élni, [nem szűnik meg,] és ezeket [az erőforrásokat]
nem vonják ki a forgalomból. A bancorhitelek felhalmozása egyáltalán nem korlátozza [ennek az országnak a] képességét vagy indítékát arra, hogy akár termeljen, akár fogyasszon.”
12. „Röviden, tökéletes az analógia a nemzeti bankrendszerrel. Egy helyi bank egyetlen betétese sem szenved [semmiféle hátrányt], ha azokat az egyenlegeket, amelyeket nem használ fel, más valaki használja fel üzleti vállalkozásának finanszírozására. […] Azt remélhetjük, hogy ugyanennek az elvnek a nemzetközi területre való kiterjesztése meg fogja szüntetni azt a kontrakciós nyomást, amely egyébként társadalmi zavarokra és a modern világ legszebb reményeinek meghiúsulására vezetne. A vagyon felhalmozásának a hitelmechanizmussal való helyettesítése megismételné nemzetközi terüle-ten azt a csodát, amelyet már megtett a belföldi területerüle-ten, a követ kenyérré változtatná.” (Kiemelések tőlem – Sz. Gy.)
13. Ez a bekezdés azt tárgyalja, hogy az Egyesült Államok újra eloszthatná aranyát, vagy nagyszámú bilaterális megállapodást lehetne kötnie; ez a meg-oldás azonban több szempontból sem ajánlatos, és hatásuk előreláthatatlan.
14. Ez a bekezdés ismételten kiemeli, hogy az az ország, amely hitelezői pozí-cióban lenne „a világ fennmaradó részének egészével szemben”, nem gyakorolna kontrakciós hatást a világgazdaságra és ennek folytán önmagára (kiemelés az eredetiben – Sz. Gy.).
15. E bekezdés szerint „a háborút követő átmeneti időben […] az adós orszá-goknak az a törekvése, hogy erőltessék exportjukat és visszafogják minden nem feltétlenül szükséges importjukat saját egyensúlyuk megőrzése érdeké-ben, súlyosbítaná az összes többi [ország] problémáját”.
16. Ez a bekezdés hangsúlyozza, hogy „a Klíringunió tagjai […] hasznos tar-talék birtokában lennének, ami időt és módot adna nekik arra, hogy [megva-lósítsák] a szükséges korrekciókat, és amely mögött nyugodtan szembe tudná-nak nézni az előre nem látott és nem várt [eseményekkel].”
17. E bekezdés szerint „az itt javasolt megoldás egy fontos szempontból külön-bözne a háború előtti rendszertől, ugyanis arra törekedne, hogy a korrekcióért való felelősséget a hitelező országra is hárítsa, és ne csak az adósra”.
18. E bekezdés megismétli, hogy „ha egy országnak nincs meg a terme-lőkapacitása arra, hogy fenntartsa életszínvonalát, akkor ennek a szintnek a csökkentése elkerülhetetlen. Ha pénzben kifejezett bér- és árszintje nincs összhangban ugyanazokkal másutt, a valutaárfolyam megváltoztatása elke-rülhetetlen. De ha megvan a termelőkapacitása, de nincs piaca a világ egé-szében követett restriktív [gazdaság]politika következtében, akkor a megol-dás az exportlehetőségek növelése a restriktív nyomás megszüntetésével.”
V. A forgalom napi irányítása a terv körülményei között
19. E bekezdés megismétli, hogy „a Klíringunió helyreállítja a korlátlan mul-tilaterális klíringet tagjai között”, és ez sokkal előnyösebb, mint nagyszámú bilaterális klíring.
20. E bekezdés megismétli, hogy „megkapnánk a nemzetközi aranyvaluta előnyeit, annak hátrányai nélkül”.
21. E bekezdés szerint ennek a rendezésnek a „célja a nemzetközi keres-kedelem szabadságának növelése, nem pedig a beavatkozások és kényszerin-tézkedések sokasítása”.
22. E bekezdés szerint a központi bankok központosíthatják a
22. E bekezdés szerint a központi bankok központosíthatják a