Rossz házasság

Újra a már említett idézetet hozom példaként, csak mást emelek ki belőle.

Gyulay Lajos 1843. március 3-én Nagypacalban ezt írta:

„…Széplakon akarék meghálni, de rosszabbnál rosszabb fogadók arra hatá-roztak, hogy vezetőt vegyek fel és Bájogba menjek Kún Gergelyékhez. Lámpásokat gyújtva setétben és esős időben, így nagy bajjal Bájogig elbaktattunk, hol Kúnék igen szívesen fogadtak. Háládatosságból azért egy kissé meg fogom szólni őket. G.

Kún Gergely egy spekulációs házasságot tett nőjének, Téglás örökös asszonyával, Békk Amáliával, ki szegény – nekem atyámfia, csaknem boldogtalan, csúf és be-teges. Kún Gergelynek magának is sokféle distractiói vannak, egyébaránt jó ember és nem is tudatlan. Bajosan tudnának megélni, ha egy sánta ördög kisasszony nem vinné a felügyeletet a háztartásban. Ő az, aki határtalanul forgatja a kormány pálcáját, ház asszonya és ura felett. A sánta kisasszony szép nőtestvére volt a ház legérdekesebb személye, ki vacsora után gitározott és Kölcsei, Vörösmarti dalait elénekelte…”

Itt a legfontosabb:

– Beck Amália csaknem boldogtalan, csúf és beteges volt. A  boldogtalan-ság itt több forrásból származhat: egyrészt a spekulációs házasboldogtalan-ságból, másrészt a gyermektelenségből, harmadrészt a férjével való hideg kap-csolatából. Az  pedig, hogy a naplóíró leírta, hogy „csúf” volt, eléggé elgondolkodtató, különös tekintettel arra, hogy rokonok is voltak, s ez így igen illetlen dolognak tűnik. Arra tudok gondolni, hogy valóban és látványosan csúf lehetett a naplóíró szemében Amália. Felmerülhet a kérdés, hogyha tényleg ilyen volt, akkor Salamon Hermannak hogyan tetszhetett meg később. Itt nyilvánvalóan azt kell válaszolni, hogy egy-részt mindenkinek „más” lehet vonzó, azon kívül pedig nem zárható ki az sem, hogy ekkor épp beteg volt Amália, és váratlanul tört rá (napló ezt írja) Gyulay Lajos, tehát nem volt ideje „szépítkezni”. Végül az sem zárható ki, hogyha valaki megszabadul egy rossz házasságtól, kivirulhat.

Bármi történhetett, én egyiket sem zárnám ki a lehetőségek közül.

– A házaspárt szinte fogságban tartotta a sánta „ördög” kisasszonyuk, akik a háztartást vezette. A szóhasználat kissé erős, úgy tűnik, hogy Gyulay a női szépségideáltól eltérő hölgyekkel egy kissé zordan bánt.

– Nincs róla szó, de ismerve Bályok földrajzi elhelyezkedését, és a naplóíró által írtakat, feltételezhetjük, hogy Amália nem élt társadalmi életet, ha-nem elzártan élt a férjével Bályokon, Nyírbaktán meg Tégláson.

Egy következő, rendkívül fontos, beszédes naplóbejegyzés ezt mondja Bárczay Annának 1848. december 15-én bekövetkezett halála után:

Gyulay Lajos, 1848. december 28-án ezeket írta:

„…Szomoru jelentést is kaptam, mely szerint az Öreg Beckné – Bárcai Anna – halálát jelentik gyermekei Kunék és Degenfeldék. Rokonom volt, de kevéssé ismertem azért nyugodjék békében. Nagyon gazdag asszony volt, férje Beck Pál titkos politia emberének tartatott. Tégláson igen szép lakása volt, hol halála is történt a ‚ néném-nek. A’ megszűnt urberiségek lehet hogy siettették halálát. A’ fukar és csakis gazdag-ságra vágyó embereknek nagy csapás is volt ez…”

„…Téglásba nem tudom ki fog beülni. Beck Pál, nem lévén fiugyermeke, na-gyobb leányát praeficiálta Amáliát, kit Kun Gergely vett el nőül, ez, azonban bol-dogtalan, nem is volt annyának kedveltje, azért azt beszélik – nem tudom igaz e vagy nem – hogy lemondattak vele kisebb nővére részére: Paulináéra, kit Degenfeld Imre vett el nőül, és kiknek öt gyermekük is van. Boldogtalanokat könnyű rá beszélni, rá szedni, és igen hihető hogy az meg is történt. Fel fog világosodni most – meglátjuk, ki fog beűlni Téglásba? Ó gyarló emberek, ti rosz számítók! Azt híszitek hogy állandó van e valami e világon?”

A fenti két 1848-as naplóbejegyzés rendkívül fontos a számomra, ezért rövi-den elemezni fogom őket.

Az első idézet Bárczay Anna halálával foglalkozik, s a következők derülnek ki belőle:

– készült gyászjelentés Bárczay Anna haláláról (nem maradt fenn), és azon első helyen Amália, második helyen Paulina szerepelt a gyászolók között;

– nagyon gazdag asszony volt, a férje, Beck Pál nem volt egyenes ember, legalábbis titkos utakon járt, és így halmozta tovább a vagyont;

– Tégláson szép volt a kastély;

– a vagyoncsökkenést (megszűnt úrbériségek) siettették Bárczay Anna ha-lálát, mert fukar természetű volt.

Kiolvasható tehát az, hogy a pénz és vagyon központi szerepet játszott Bárczay Anna életében. A naplóbejegyzés nem mond ellent Beck Pál (pl. titkos politia, utalás lehet a jakobinusok vélt elárulására, és az azt megelőző rendkívüli kö-vetségére Poroszországba, lásd: Családtörténet határok nélkül) és Bárczay Anna életrajzának, ezért azt hitelesnek fogadom el.

A második idézet különlegesen fontos számomra, mert előrevetíti mindazt, amiről később írni fogok. Ebből a következők derülnek ki:

– nem lehet tudni, hogy Téglást (esetleg ez jelentheti általában a vagyont) ki

fogja örökölni. Ez arra utal, hogy nem voltak tisztázott viszonyok, illetve azt, hogy a két lány közösen biztosan nem akart együtt élni;

– Beck Pálnak valóban nem volt fia, és Amáliát fiúsította (praeficiálta), akit osdolai Kuun Gergely vett feleségül. Eszerint a fiúsítás ténye, és alanya teljesen ismert volt mindenki számára. Ez azt is jelenti, hogy családfő-nek ebben a pillanatban (anyja halála után) csakis Amáliát lehetett vol-na tekinteni;

– Amália boldogtalan volt. Korabeli gondolkodással a boldogtalansága egy dúsgazdag grófnénak a rossz házasságából fakadhatott, illetve – mivel a házasságok milyenségét szemérmesen leplezték akkoriban – a boldogta-lanság egyenlő lehetett a gyermektelenséggel;

– Amáliát nem kedvelte az anyja. Ez elképesztően súlyos kijelentés, főleg ebben a korban. Ez nagyon komoly ellentétet jelenthetett közöttük;

– A hírek szerint Amáliát lemondatták a testvére, Paulina javára. Figyeljünk a szóhasználatra: „Lemondatták”, ez azt jelenti, hogy többen kényszerí-tették ki belőle a lemondást. Ez teljesen igazolja azt a birtoktörténeti fel-tevést, miszerint Téglás és Bököny birtokrészeket kivásárolta a lánya alól Bárczay Anna, egy részét elajándékozta Paulinának, a maradékot pedig örökségül hagyta. Úgy érthető a fogalmazás tehát, hogy az örökségéről lemondott a húga javára, aki már egyébként is tulajdonos volt… (lásd:

korábban kronologikus sorrendben kifejtve)

– Paulinát Degenfeld Imre vette feleségül, akiknek öt gyermekük született, szemben Amáliával akinek egy sem. Az, hogy a naplóíró a „boldogtalan-ság – lemondatás – Paulina javára, akinek öt gyermeke van” ívet hasz-nálja a megfogalmazásban, talán a legfontosabb okra mutathat rá (újra):

Amália a gyermektelensége miatt volt boldogtalan, a család pedig –, hogy nehogy valami butaságot csináljon – rávette arra, hogy a vagyont a húgának juttassa.

– A naplóíró szerint a boldogtalanokat könnyű rábeszélni, rászedni, és ő úgy hiszi, hogy ez meg is történt. A naplóbejegyzés időpontjában tehát úgy tűnik, hogy a boldogtalan Amáliát részben vagy egészben kisemmizték a legközelebbi rokonai, gyermektelen házassága miatt.

– A naplóíró felteszi a kérdést, hogy Amália felismeri-e ezt a helyzetet, és any-ja halála után elfoglalany-ja-e Téglást. Itt a naplóíró ellentmond önmagának, hiszen, ha lemondott a javakról, hogy foglalhatná-e el Téglást? Erre egy ésszerű magyarázatot tudnék csak adni, mégpedig azt, hogy a lemondás a bökönyi részekre vonatkozott, Téglás pedig közös tulajdona lehetett a

húgával. Mivel ez nem érinti a lényeget, nem foglalkozom vele többet, csak azt jegyzem meg, hogy eszerint Amália nem Tégláson lakott, ha-nem Nyírbaktán vagy Bályokon.

Amália tehát az előbb írtakat is figyelembe véve egy, az anyja és testvére által nem szeretett, csúnya, beteges, érdekházasságban szenvedő gyermektelen, nagyjából 45 éves özvegyasszony lehetett, amikor találkozott Salamon Hermannal. Ez a lelkiállapot (sőt még kevesebb is) könnyen ráviheti az embert meggondolatlan lépésekre. Különösen akkor, amikor meg lehetett győződve arról (hiszen ez volt ak-koriban a közvélekedés is), hogy a gyermektelenségéről ő tehet, nem a férje. Egy kis kaland beleférhetett az igen szomorú életébe. A nagyobb – megválaszolhatatlan – kérdés az (amiről előbb írtam néhány gondolatot), hogy Salamon Hermant mi vezette Beck Amália karjai közé.

Mivel sokat idéztem tőle, érdemes Gyulay Lajos és Bárczay Anna rokoni kapcsolatát feltárni: másodfokú unokatestvérek voltak:

Bárczay László – Szemere Klára

1. Bárczay László – Lónyay Klára

1.1. Bárczay Miklós – Szénás Zsuzsanna

1.1.1. Bárczay Anna (1782–1848; Beck Pálné) 1.1.1.1. Beck Amália (Kuun Gergelyné) 1.1.1.2. Beck Paulina (Degenfeld Imréné) 2. Bárczay Kata – Kácsándy László

2. 1. Kácsándy Zsuzsanna – Gyulay Ferenc

2.1.1. Gyulay Lajos (1800–1869)