Beck Amália örökre kiírása a család történetéből sajtó, történettudomány)

A sajtó és a történetírók akarva akaratlanul is kitörölték Amália emlékét a köz-tudatból. Igen sok példát lehetne felhozni, most néhány álljon itt emlékeztetőül, hogy hogyan szűnhet meg valaki, aki rangban és vagyonban valamikor elöl állt.

Amália fiúsításának tényét, udvarlóit, Józsa Gyurit és Matkovich Balázst majdnem minden feljegyzés tévesen Beck Paulina kérőjének írták, tehát a törté-nelem már az udvarlóitól is megfosztotta őt. Ennek pompás összefoglalását adja a Pesti Hírlap 1901. december 24-i száma mely egy cikkben emlékezik meg az akkor elhunyt gróf Károlyi Tibornéról (Degenfeld-Schonburg Emma). Így írnak Beck Pálról, Paulináról:

„Téglási Beck Pálnak, a dusgazdag urnak, fia nem lévén, annak idején praefi-ciáltatta leányát s erre a szelid, kedves leánykára nézett az egész óriasi Beck-vagyon.

Jelentkeztek is a téglasi kastélyban egyre a kérők, köztük Matkovich Balazs, akinek egyik nőverét a hatalmas Beleznay Sámuel gróf fia bírta nőül, sőt Józsa Gyuri is, az országos hírű parlagi gavallér. Beck Pál, épen ugy mint leánya, nem nézték a külső fényt, az üres csillogást, de mind a ketten belső értéket követeltek attol a ferfiutol, aki a praefecia kezével szivét is elnyerheti. Ilyen ember volt Degenfeld lmre gróf.¹⁷¹”

Röviden emlékeztetnék arra, mi nem valós ebben a történetben:

– nem Paulinát, hanem a nővérét, Amáliát fiúsította (praeficiálta) Beck Pál;

– nem Paulinára „nézett” a hatalmas vagyon, hanem Amáliára, és nem csak „nézett”, hanem át is szállt;

– Matkovich Balázs és Józsa Gyuri nem Paulina, hanem Amália kérője volt;

– Beck Pál 1827. március 27-én hunyt el, ekkor még a láthatáron sem volt Degenfeld Imre, így hát nem Beck Pál volt, aki Paulinával együtt „kivá-lasztotta” Imrét;

– 1834-ben, amikor Beck Paulinát feleségül vette Degenfeld Imre, a fiú-sított vagyon egésze Amáliáé volt, így azt akkor nem „kaphatta meg” a gróf Paulina kezével együtt.

171 Pesti Hírlap 1901. december 24-i száma 7. old.

Ugyancsak elgondolkodtató az cikk a Vasárnapi Újságból, arról, hogy mit írtak Nyírbaktáról:

„Nyírbakta régebben Bárczay-féle, azelőtt gr. Haller-Károlyi birtok volt. Majd Beck Pálra jutott neje, Bárczay Anna után. Innen gr. Degenfeld Imrére, ki az egyet-len Beck leányt vette nőül. Jeegyet-lenleg b. Podmaniczky Gézáné szül. gr. Degenfeld Berta tulajdona”.¹⁷²

Majd ugyanitt a debreceni Beck-palotáról:

„Építette a múlt század végén és a jelen század elején Tégláson lakott Beck Pál királyi kamarás, vagyonos és kitűnő reformált vallású magyar nemes… Beck Pál egyetlen leányát, Paulinát vette nőül gróf Degenfeld Imre, a miniszterelnök nejének édes atyja.”

Igen, nem sokkal Beck Amália halála után azt írták, hogy Degenfeld-Schon-burg Imre feleségül vette Beck Pál egyetlen leányát…

A köztudatban valószínűleg az alábbi – egyébként méltán híres – nagyszerű munka rögzítette a tévedést:

Bekk (Bökönyi)

Bekk Pál II. József császár idejében telepedett le Szabolcs vármegyében s 1799-ben bökönyi előnév adományozása mellett Bököny helységre nyert adományt, ezen kí-vül Bihar vármegyében Bályok, Esküllő és Kalota helységekben bírt földesúri joggal.

Családja egyetlen leányával magvaszakad. A birtokot a Degenfeld grófok örökölték.¹⁷³ 3.4.13. Degenfeld-Schonburg Imre vagyona Amália halála után

Degenfeld-Schonburg Imre igen nagy vagyonra tett szert ügyessége, rátermettsé-ge, de egyértelműen a felesége és szerintem részben Amália vagyona révén. Erre egy példát szeretnék felhozni: miközben vidéken rendkívül jelentős méretű bir-tokai és vagyona voltak, 1872–1874 között a pesti palotanegyedben, a Nemzeti Múzeum mellett Ybl Miklós tervei alapján a ma a Bródy Sándor utca 14. szám alatt található palotát építtetett (Degenfeld-Schonburg, Tisza-palota). A kivite-lező Wechselmann Ignác volt, aki 1856-ban a Dohány utcai zsinagóga építésére érkezett Bécsből, mint egyszerű építőmester, s aztán szédítő karriert futott be.

A Bródy Sándor (régen Főherceg Sándor) utcai részen volt a főbejárat. Itt élt és halt meg Tisza Kálmán miniszterelnök (is). (72. kép)

172 1885. XXXII. évf. 48. szám, 771. oldal

173 Bihar vármegye és Nagyvárad. Szerk. Borovszky Samu. Magyarország vármegyéi és városai. Bp., 1901.

Hogy mindezt miért tartottam fontosnak itt közölni? Egyszerűen azért, mert a tervek benyújtása 1872 nyarán történt, és könnyen elképzelhetőnek tartom azt, hogy ehhez az elképesztő anyagi költségeket igénylő vállalkozáshoz a szükséges tőkét részben az 1870-ben elhunyt Amália vagyonából finanszírozta. Sajnos sem-milyen hagyatéki iratot nem találtam eddig Amáliával kapcsolatban, de mivel a bályoki kastély (ma: Románia, Bályok, Petőfi Sándor utca 51.) Károlyi né Degen-feld-Schonburg Emma tulajdona lesz majd, érthető a feltételezés, hogy Amália a családra hagyta a vagyonát.

Visszatérve a palota építéséhez: eredetileg Steinbach Alajos kereskedő tu-lajdona volt, akinek utódaitól 1868. február 8-án megvásárolta Zaitz József és felesége, akik végül háromszoros áron, 1871. február 22-én adták el Degenfeld Imrének. (Aki végül 1872 februárjában lett a bejegyzett tulajdonos.) A vétel tehát Amália halálát követő 13 hónappal következett be. Nem zárható ki, hogy a hagya-téki eljárás eddig tartott.¹⁷⁴

174 Dubniczky Zsolt: A pesti mágnásnegyed kialakulása, doktori disszertáció, 2012: http://doktori.btk.elte.

hu/hist/dubniczkyzsolt/diss.pdf; és általában: http://kep-ter.blogspot.hu/2014/09/degenfeld-odescal-chi-palota-brody.html

72. kép Dégenfeld-palota (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjtemény, Klösz György)

Degenfeld Imre halálakor a Fővárosi Lapok elég indiszkrét módon azt kö-zölte, hogy tudomása szerint Degenfeld Imre hétmillió forint értékű vagyont hagyott örökül, egyenlő arányban a gyermekeire. A hagyatékot nem részletezi, de vélhetően ez csak a pénzbeli vagyon lehetett. 1883 körül a virilisek már éves 1000 Ft jövedelemmel szavazhattak, 100 Ft körül volt egy község éves adója, 1 Ft volt egy tenyészbika, 5 Ft egy éves újság előfizetés stb., ebből talán az következik, hogy a 7 millió Ft közepes méretű vagyonnak számított már önmagában is. Ér-demes volt hát felkutatni a hagyatéki iratokat.