A Csepely-kérdés értékelése

Az 1818-ban született József esetében jelzésértékű, hogy egy helyben elismert ne-mesember vállalta a keresztszülőséget, azon azonban nem kell csodálkozni, hogy a földesúri családból nem vállalta senki: alig néhány hónapja ismerték a lelkész apát, a keresztszülőség elvállalásához bizalom kell, és azt meg kellett szolgálni.

Az 1821-es születéskor az igen neves házaspár, Patay István és Ilosvay Poli-xena lesznek a keresztszülők, a Patayak a Bárczayak rokonai. Mindenképp maga-sabb rangú keresztszülők, mint az 1818-asak.

1823-ban ismét Vályi József, és Szénás Zsuzsanna lett a keresztszülő. Szénás Zsuzsanna volt a földesúri család egyik feje, ő ugyanis Bárczay Miklósnéként adott életet Bárczay Annának (Bek Pálné) és Bárczay Zsuzsannának. Szénás Zsuzsanna ekkor már Péchy Antal felesége volt. 1823-ban vitathatatlanul ő volt a legrangosabb személy Beck Pál mellett. Látható a komoly előrelépés.

1827-ben a családfő, Bek Pál, és sógornője, Bárczay Zsuzsanna lettek a ke-resztszülők. A Csepely család ezzel elérte a lehető legmagasabb szintű tiszteletet.

1832-ben Jósa György (Józsa Gyuri) és Bek Amália lettek a keresztszülők.

Mivel Amália volt az időközben elhunyt Bek Pál fiúsított „örököse”, és Józsa Gyuri az ő udvarlója volt, így ismét a legmagasabb szinten tisztelték meg a Cse-pely családot. Felhívnám a figyelmet arra, amit a Degenfeld családnál majd hiá-nyolok: itt a keresztségben megkapta a kislány Amália keresztnevét, amit a saját családjában soha senki.

1834-ben Degenfeld-Schonburg Imre és Bek Paulina a keresztszülő, ők az év június 23. napján házasodtak, tehát szemben a még férjezetlen Amáliával, úgy tekinthetjük, hogy ők ketten voltak a legrangosabb pár a keresztszülőséghez.

Az sem véletlen, hogy „Pál” keresztnevet kapta a kisfiú: Bek Pál halála óta csak kislányok születtek a Csepely családban, ő volt az első fiúgyermek.

1836-ban a folyó év április 8-án házasságot kötött osdolai Kuun Gergely és Bek Amália lettek a keresztszülők. Mivel Amália volt a fiúsított lány, és férjhez is ment, ezzel „rangban” megelőzte húgát, Paulinát, ennek megfelelően 1836-ban férjével ő volt a legrangosabb pár, aki vállalhatta a keresztszülőséget.

A folyamat különlegesen érdekes, és még érdekesebb, ha megnézzük, mi is tör-ténik ezután.

Az egész Csepely családból férfiágon Csepely Józsefnek (1818), és legifjabb öccsének, Istvánnak lett családja (Károlynak és Miklósnak nem). István

gyer-mekei valahol máshol születettek (de nem Nagyszalontán). Ezután tehát csak Csepely József gyermekeiről tudok írni.

Csepely Károly fia József Tégláson, 1849. május 7-én vette feleségül a szoba-lányként dolgozó (nemes) Végessy Annát.¹¹⁰ (51. kép) Végessy Anna ekkor Bek Pál özvegyének, Bárczay Annának és két lányának (a két grófnénak) a társalko-dónőjeként szerepel a feljegyzésekben.

Az 1851-ben született Csepely Mária esetében már nem a földesúri házból ke-rülnek ki a keresztszülők, noha tíz nappal a gyermek születése előtt Degenfeld Gusz-táv és Anna keresztszülei lesznek Vitéz lelkész gyermekének, tehát vélhetően helyben tartózkodtak.

Megj.: 1850 év végén született Szini János és Csepely Zsuzsanna gyermeke, és itt sem a földesúri család, hanem Vitéz János lelkész és Fekesházi Lajos lelkész felesége a keresztszülő.

Az 1852-ben született Károly József nevű gyermekkel kapcsolatos elemzést ko-rábbiakban megadtam, a lényege azonban az, hogy Paulina és egy helyben ismeretlen ám ismert nemesi család sarja (Klobusiczky) vállalta a keresztszülőséget.

Az ezután született következő gyermek ugyancsak József (1856) nevet kap-ta, majd őt követte Sándor (1857) akiknek az esetében a keresztszülők: nemes Bunyitai János tiszttartó és nemes Köröskényi Zsófia lettek, míg az újabb József (posztumusz, 1863) esetében már Tamásy János és Kováts Zsófia (Vitéz János lelkész felesége). Jól látható, hogy Csepely Károly lelkész halála után megszűnt a helybeli földesúri támogatás, ami a keresztszülőség vállalásában mutatkozott meg Ezt a folyamatot egyetlen kivétel szakítja meg: Csepely Károly József születése.

Ráadásul nem is a Degenfeld gyermekek, hanem maga a családanya, Bek Paulina jelentkezik keresztszülőnek!

Megj.: Bunyitai tiszttartóként való megjelölése nem azt jelenti, hogy ő itt, ennél a grófi udvarnál volt tiszttartó. 1829-ben született az első gyermekük Pá-lyinban, majd 1831-ben született a második gyermek Ungpinkócon, majd a harmadik 1833-ban Nagyszeretván, ezután 1836-ban Nyírtasson, már akkor

110 MNL OL FILMTÁR A 2429 215., 51. kép

51. kép Csepely–Végessy házasság,1849.

is tiszttartó volt, majd újabb három gyermeke született Nyírpazonyban és ket-tő Nyíregyházán. A gyermekei keresztszülei általában nemesek voltak: Vályi, fel-vinczi Balog, Héthy, tasnádszántói Becsky, pálótzi Horváth, Fábri, Majerszky és Gráf. Ezzel kapcsolatban, hogy miért éppen Bunyitaiék lettek a keresztszülők, lásd.: 4.2. pontban írottakat!

Ennek oka akár az is lehet, ami az egymást követő anyakönyvi események-ből feltételezéssel kirakható: Bek Amália várandós lett Salamon Hermantól, de megvárták, hogy a gyermek élve születik-e. Miután élve született, kapóra jött, hogy Csepely Józsefnek és Végessy Annának néhány nap múlva megszületett Ká-roly József nevű fia. Vélelmezem, hogy eredetileg azért vállalt keresztszülőséget Paulina, hogy esetleg ikerként beírhassák az anyakönyvbe Amália fiát a Csepely gyermek mellett. Azonban Csepely Károly József azonnal meghalt, s ekkor Amá-lia gyermekét átadták Csepely Józseféknek (a lelkész lelkiismereti okból a keresz-tet odakeresz-tette a születési anyakönyvbe, de a halotti anyakönyvbe nem írhatta be az esetet, mivel látszólag a gyermek élt). Ezután bekövetkezett a tragédia: 1852. má-jus 10-én meghalt Végessy Anna, s a gyermeket a megtört férj és apa visszaadta Amáliának. Emiatt Salamon Herman összekapkodott 10 nap alatt egy esküvőt Krausz Annával (1852. május 20), ami természetesen érvénytelen volt, mert nem lehetett betartani például a kihirdetési szabályokat. Emiatt, a polgári időszámítás szerint napra pontosan egy év múlva újra házasságot kötöttek (1853. május 20.)

Visszatérve az alapproblémára, Bek Amália gyermekének átadási kísérletét a Csepely családba, az is alátámaszthatja, hogy Csepely József és Végessy Annának nem első gyermekénél (Mária, 1851) vállalták a földesúri családból keresztszülő-séget, hanem a másodiknál (Károly József, 1852), és azt követően soha máskor.

Hogy a legnagyobb gondossággal járjunk el, megvizsgáltam, hogy Csepely Károly József (1852) születése után a földesúri család Nyírbaktán bárki másnál vállalt-e keresztszülőséget, és a következő eredményt kaptam:

Gyermek neve Szülők Hely, idő Keresztszülők Vitéz János ¹¹¹ Vitéz János lelkész, Bakta, Degenfeld Ilona,

Kovács Zsófia 1852.08.08. Schwarz Imre

(S. Sámuel grófi ügyvéd fia)

Vitéz Anna¹¹² Vitéz János lelkész, Bakta, Degenfeld Gusztáv, Kovács Zsófia 1855.06.09. Degenfeld Berta (Vitéz Anna a lelkész család utolsó gyermeke)

Még 1852 előtt született a lelkész házaspár házasságából:

Vitéz Julianna¹¹³ Vitéz János lelkész, Bakta, Degenfeld Gusztáv,

Kovács Zsófia 1851.01.11. Degenfeld Anna

A lelkészi pár esketésekor (1849.11.14.) az egyik tanú Degenfeld-Schonburg Imre volt. Látható, hogy az új lelkész gyermekeinél nem Imre gróf és felesége voltak a keresztszülők.

A fentiek szerint állítható, hogy Csepely Károly lelkész halála után a földesúri család részéről egyetlen esetben vállaltak keresztszülőséget: Csepely Károly József (1852) esetében.

Csepely Miklós, aki Kisbégányban lakott az 1860-as évek közepén, aktívan részt vehetett Nyírbakta életében is. Vélhetően ismerte Osterlamm Karolinát is (lásd később), ezt támasztja alá a Vasárnapi Ujság 1860. évfolyamának 289. ol-dalán olvasható hír, miszerint a baktaiak a Széchenyi-gyászünnepély alkalmával adományokat adtak a Magyar Tudományos Akadémia számára. Az adományozó között volt Csepely Miklós és Osterlamm Karolina is. Csepely István pedig, a legkisebb fiú, akinek Kuun Gergely és Bek Amália voltak a keresztszülei szép pá-lyát futott be. A Protestáns Iskolai Lapok 1873-ban közlik nekrológját, amelyben megemlítik, hogy Csepel (!) István Baktalórántházán született, apja református lelkész volt, és gyermek-, valamint ifjúkorát Dégenfeld Imre gróf házánál „tehát a legmíveltebb körben élte le”. Patakon, majd Debrecenben tanult, végül 1860-ban Nagyszalontára ment, ahol tíz évet gimnáziumban tanított, s halálával két fiút hagyott árván. Ezren vettek részt a temetésén, Szél Kálmán lelkész (1838–1928) (nem a politikus) temette, aki egyébként pedig Arany János veje volt, aki 1851-ben a Tisza fiúk nevelője volt, köztük Kálmánné is, aki aztán Degenfeld Ilonát vette feleségül. Szép nekrológ, csak elfelejtik, kik voltak a keresztszülei, és ismét csak az került közlésre, hogy Imre házánál nevelkedett, ami persze tényszerűen igaz is lehetett.

111 MNL OL 2470 464.

112 MNL OL 2470 466.

113 MNL OL 2470 463.

3.3.2. Egy „megszervezhetetlenek látszó házasságkötés” problémái, 1852. május 20.

Vajon véletlen volt-e, hogy Krausz Anna lett Herman felesége, vagy valami kü-lönös ok eredményezte ezt?

A 3.1.2.5. pontban (pl. körülmetélési probléma) már bőven érintettem a té-mát, itt inkább arról írok, hogy milyen szervezési nehézségek merülhettek fel.

Ha figyelembe vesszük a zsidó házassági szabályokat, akkor fel kell figyel-nünk arra, mi is történik a házasságkötés napja előtt (ide nem értve az állam ál-tal előírtak betartását). Az „aufruf”, amit „felhívásnak” fordíthatunk, azt jelenti, hogy a vőlegényt a házasságkötést megelőző szombaton felhívják a Tórához, ahol cu-korkával, édességgel dobálják meg, hogy a házassága is az legyen, ő pedig a Tóra olvasásában közreműködik. Emlékezzünk, a mi esetünkben az első házasság időpontja 1852. május 20-a csütörtök volt, az ezt megelőző szombat május 15-e volt. Ha figyelembe vesszük, hogy május 15-én már vőlegénynek kellett lennie, és tudnia kellett a 20-ai esketés időpontját (és helyes a feltételezés), akkor 1852.

május 10. hétfő (Végessy Anna halála) és május 14. péntek közötti időszakban kellett „vőlegénnyé válnia” Hermannak. Azaz egy olyan korban, amikor nem volt telefon, email, az utak állapota általában rossz volt, a következőknek kellett megtörténniük kedd, de legfeljebb és péntek között:

a.) Végessy Anna halála (hétfő) miatt dönteni kellett a gyermek visszaadásáról Salamon Herman részére a Csepely, Degenfeld–Bek családtagoknak;

b.) értesíteni kellett erről Hermant, és meg kellett vele értetni, hogy nincs más út, neki kell a gyermekkel tovább foglalkoznia;

c.) Hermannak menyasszonyt kellett találnia, és meg kellett állapodnia annak apjával, feltárva a helyzet súlyosságát;

d.) a leendő apóssal együtt be kellett jelenteni a kisvárdai rabbinak a jegyesség tényét, és a házasságkötési szándékot, és rá kellett venni, hogy a lehető legrö-videbb idő alatt (még ha ez nagyon szokatlan is), tartsa meg az esketést;

e.) ki kellett hirdetni a zsinagógában az esketést, ellenkező esetben szombaton nem hívhatták volna fel a Tórához Hermant;

f.) valószínűleg a gyermeket el kellett juttatni Krauszékhoz, és bizony komoly összeget kellett fizetni nekik, hogy az egyezséget biztosan betartsák. A „ko-moly összeg” megfizetése azért valószínű, mert, Krausz Izrael, Anna apja, már 1848-ban tehetős bérlőként szerepel a zsidó összeírásban, ami nem volt túl gyakori megjegyzés. Emiatt az „ár” magas lehetett, viszont pont ez biz-tosíthatta a gyermek biztonságos kimentését: a közösség egyik legtehetősebb

zsidó polgárát valószínűleg kevésbé vették szájukra a népek, mivel függtek tőle! Egy szegény zsidó esetében ez nem így lett volna, hanem ellenkezőleg.

A fentiek alapján láthatjuk, hogy ennyi idő alatt egy házasságot összehozni, az maga a csoda lehetett, persze fogyatékos csoda, ami miatt majd meg kellett is-mételni azt. Itt kell kitérnem arra, hogy miért nem valószínű, hogy Herman és Krausz Anna házassága tervezett lett volna, s csak be kellett venni egy olyan gyermeket, akit nem Anna szült. Ha ugyanis az esketés tervezett lett volna, akkor az szabályosan történt volna meg, s így nem lett volna szükség a megismétlésé-re. Mindig ugyanoda kerülünk vissza. Ugyanakkor nem felejthetjük el azt sem, hogy Krausz Izrael a Bárczay család részbirtokán élt (Kisvarsány), így aztán akár az is megtörténhetett, hogy nem is Hermann találta meg a feleségét, hanem a Bek lányok találtak rá Krauszékra, és letárgyalva velük az ügyet az eredményt közölték csak Hermannal.