3. Rész: A közvetett bizonyítékok és érdekes tények
3.4.3. Beck Amália és Kuun Gergely házassága 1. Érdekházasság
3.4.3.7. A házasságokkal kapcsolatos vélemények a korszakban
Mivel megismerhettem Amália és férje házasságának főbb ismérveit, megvizsgál-tam, hogy a korszakban általában mi volt a vélemény a házasságokkal
kapcsolat-145 Corespondenta primita de baronul Wesselényi Miklós II.-Lit. K; 141., a Degenfeldekkel kapcsolatos leve-lek helye Lit. D; 135.
ban. Ezekből a forrásokból néhány igen érdekes idézetet érdemes megismertetni az Olvasóval.
Az első idézeteket Karacs Ferencné Takáts Éva (1780–1845) 1823-ban írt munkájából ismertetem:
„…Ha a házasság mindenkor mind a két részről a szív megegyezésével köttet-nék, úgy haszontalan dolog volna a házasságban lévők kötelességeikről valamit írni, mert az egymást igazán szerető házasok egymás eránt való kötelességeiket örömmel teljesítik; de minthogy a házasságok nagyobb része rendszerént nem a szív hajlandó-ságán, hanem többnyire holmi spekuláción fundáltatik, sokan pénzt, nagy famíliával való egybeköttetést keresnek; sokan hivatalokra való reménység, s más ilyen tekinte-tekből határozzák magokat a házasságra, és ezáltal igyekeznek magokat boldogítani, nem gondolják meg, hogy a földön elérhető legnagyobb boldogság az egymást igazán szerető házasok között lakik.”
A leányok „várakozásokban eltöltik sokszor a férfiaktól elejekbe szabott ifjú-ságnak húsz esztendejét, és hogy ezektől mint vénleányok ne gúnyoltassanak, aki kezével megkínálja, azt sokszor szíve hajlandósága híre nélkül vagy a vénleányi titulustól való félelemből vagy szüléik kényszerítéséből, akik ettől féltik, kezeket elfogadják.”
„…Egy férjhez menendőnek elmúlhatatlan kötelessége, hogy jövendőbeli férje előtt magát éppen úgy mutassa, mint amilyen, még titkos testi hibájit is valami szép móddal, ha maga általlaná, az egybekötés előtt mások által tudtára adni kötelessége.”
„…Feleségi, anyai és gazdasszonyi kötelességének teljesítése elmúlhatat-lanul szükséges, mert ha ezt elmúlatják, nem tudom, micsoda jusson kívánják, hogy férjeik erántok való kötelességeket teljesítsék! Legelső kötelességek gyermekeik gondviselése.”146
Érdemesnek tartom megjegyezni, hogy Karacs Ferenc Csokonai Vitéz Mi-hály diáktársa volt (a költő mecénása pedig Bek Pál volt), a család baráti köré-hez tartozott Fáy András, Virág Benedek, Kazinczy Ferenc (Bek Pál jó ismerőse, ahogyan arról a jelen dolgozatban is írok), Vitkovics Mihály, Döbrentei Gábor, Kovács Pál, Bajza József, Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály. Mindezeket fi-gyelembe véve, könnyen lehet, hogy akár kapcsolatban is állhatott Bárczay An-nával és annak lányaival a Karacs család.147
146 Takáts Éva: „Egy-két szó a házasságban lévő asszonyok kötelességeikről.” Tudományos Gyűjtemény, 1923.
évi VIII. sz.
147 Róluk bővebben: http://www.dabas.info.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=4187:ka- racsne-takacs-eva-palyafutasanak-dabasi-vonatkozasai&catid=388:telepuelesi-ertektar-nyilvantartas&I-temid=349)
A második idézet Gigler József („Jodok”) tollából származik, írása a Hon-derű 1845 novemberi, decemberi számaiban jelent meg „Szózatok hölgyeinkhez”
címmel:
„…Férjhez menni vagy nem menni? Egyik legfontosabb kérdés nőre nézve…
Szakasztják még vagy szelik ketté az álmodott üdvösséget, ha a szülői önkény, rang vagy pénzkórnak esik áldozatul a nő. Az erőltetett vagy elhibázott szent viszony szüntelen küzdések, lemondások vagy nyomorok szakadatlan láncolata…”
A harmadik idézet Héthegyi Erzsébet (Cserei Drusiána) „A családi élet- s nevelésről Szabó Richardhoz” című írásából idézem, amely az Életképek folyóirat-ban Szabó Richárd által 1846 októberében közzétett vitairatára íródott:
„…S emelett hányszor nem vezeti a leányt oltárhoz, ha nem az anyagi – mert ez, hála az égnek, korunkban megritkult –, de az erkölcsi, talán még hatalmasabb erőszak; s hány szerető gyermek köt szíve elleni frigyet, hogy szülőit saját jövője iránt megnyugtassa; s hány csak azért is, hogy szűkölködő családjának terhelő ne legyen…”
Az idézetek magukért beszélnek, azokat értelmezni itt nem szükséges.148 3.4.4. Beck Amália és Paulina életminőségének jelentős különbségei 3.4.4.1. Gyulay Lajos, Széchenyi István és Podmaniczky Frigyes naplói,
mint források
Gyulay Lajos 1841. január 25-én Kolozsvárott ezt írta:
„.... Naplómat mi töltse egyéb bé, mint a farsang. Tegnap Bánffy Miklós adott egy táncos estvélyt, melyben megint új jelenségek tűntek fel: Degenfeld Imréné (az én cousinom, Beck Pauline) meg a szép Haller Matild (Teleki Eduárdné). Elsőt nem láttam gyermeksége ólta, de nem tetszik nekem. Sok van benne, mit mü erdélyiekül úgy szoktunk nevezni: magyarországi. Nem lehet azt megmagyarázni, de olyasvala-mi, mi nem tetszik. Rossz németség, pajkos magyarság, tánc és mozdulat. Erdélyben keveseket látunk a szomszéd hazából míveltebbeket, mert azok inkább Pest és Bécs felé húzódnak. Azért lett ezen helytelen, de minden erdélyi által érteni szokott kitétel:
magyarországi, mi mindig rossz benyomást szokott tenni”.
Ebből a következőket tudjuk meg Paulináról:
– farsangon vesz részt, tehát társadalmi életet él, nincs elzárva a külvilágtól;
– viselkedése visszatetszést keltett, a szövegből az derül ki számomra, hogy
148 A téma fő forrása: A nő és hivatása, Szemelvények a magyarországi nőkérdés történetéből 1777–1865.
Szerk. Fábri Anna. Bp., 1999. 72–73., 75., 153. és 166. old.
kissé felszínes volt, és az erdélyiek számára úgy tűnhetett, hogy megjátszotta a nagyvilági arisztokratát, amivel megsértette őket.
Igazából nem kell ezen csodálkozni. Degenfeld Imre és Beck Paulina valóban az ország vezető rétegéhez tartozott. Erre utal például gróf Széchenyi István (1791–1860) 1847. augusztus 9-én írt naplóbejegyzéséből az, hogy megemlíti, hogy „Megnézem a hidat Degenfeld grófnéval!” A híd az épülő Lánchíd volt. A ta-lálkozót valószínűleg augusztus 6-án beszélhették meg, amikor Széchenyi Tég-láson vendégeskedett Bárczay Annánál. A kapcsolat persze régi lehetett, mert Széchenyi apja és Beck Pál üzletfelek voltak valamikor.
Széchenyi István naplójában több más érdekes bejegyzés is szerepel, ezekből kiviláglik, hogy hogy Baktát mindig Degenfeld Imre birtokának írja le, mintha nem is létezne Beck Amália és a férje Kuun Gergely. Ez is arra utal, hogy a napló-bejegyzések időpontjában már valóban Degenfeld Imre és felesége uralta Baktát:
1845. október 4.
„Lónyai Györggyel átutazom Baktán, Gr. Degenfeld igazán kedves birtoka.”
(itt még folytatódik a szöveg, azonban a Napló kiadásánál ezt kihagyták. Tudni kell, hogy a napló szinte egészében németül íródott, és annak „hivatalosan” leg-feljebb az 1/3-át fordították le)
1846. július 31.
„Este Bakta…”, majd 1846. augusztus 1. „El Baktáról. Degenfeld Imrével.
Téglás ebéd. Összetévesztem a tantit az asszonnyal.” (A „tanti” Bárczay Zsuzsanna volt, Bárczay Anna húga.)
Mindezt árnyalja, hogy Kuun Gergelynek és Beck Amáliának is jussa volt a birtokhoz, de erről gyakorlatilag minden korabeli és későbbi forrás is hallgat.
Egy bizonyítékot találtam, ami ír erről, ez pedig Kuun Gergely Wesselényi Mik-lósnak írt egyik, a korábbiakban nem ismertetett levelének bevezetésében talál-ható. (Ebből a levélből értesül Wesselényi a környékbeli zavargásokról)
„Kedves Barátom!
Az új események következtében szükséges rendbeszedését gazdaságomnak elin-tézendő az anyámhoz kellett Téglásra mennem s e’volt oka annak, hogy tégedet sok körülményekről eddigelé nem tudósítottalak…
…Ezeket megnyugtatásodra írom, vagyok, barátod Bályakon, Április 22. 1848-ban
Kuun Gergely.” 149
149 Történeti Lapok, III. Évfolyam, 1876. december 10. K. Papp Miklós közlése 718–720. old.
Mivel Kuun Gergely anyja, Lázár Klára 1815-ben halt meg, az „anyám”
kifejezés kizárólag Bárczay Annára vonatkozhatott. Viszonyukra a kifejezés hasz-nálatából nem tudok következtetni, mindazonáltal érdekesnek tartom, ha a férj a felesége anyját a sajátjának nevezi, különösen ha ismerjük annak a feleség va-gyonával kapcsolatos eseményekben való szerepét. Az azonban kiderül belőle, hogy Téglás ekkor egészben vagy részben mégiscsak Kuun Gergelyhez és Beck Amáliához tartozhatott.
A kialakult kép rendkívül érdekes a két leánytestvér vonatkozásában. Egy-részt van a fiatalabb, szép, édesanyja által dédelgetett, a nővérét is megelőzően jó házasságot kötött, öt gyermeket szülő, ám az apai vagyon örökösének nem számító Beck Paulina (a sikeres lány), és van az apja által fiúsított, anyja által nem szeretett, spekulációs házasságba belekényszerített, csúf, boldogtalan, beteges és gyermektelen, az apai vagyon örökösének számító, ám arról lemondatott Beck Amália, a tökéletesen szerencsétlen és terméketlen nő.
Végezetül említést érdemel Podmaniczky Frigyes naplójának egy mondata is, amely így szól, 1848-as évről:
„A fiatal asszonyok társaságának tagjai a következők valának: Gróf Batthyány Lajosné, gróf Károlyi Györgyné, gróf Zichy Edmundné, gróf Zichy Manóné, gróf Szapáry Antalné, gróf Csekonics Jánosné, báró Orczy Pistáné, gróf Erdődy János-né született Raczynska, s ha esetesén (sic!) Pesten időzött, gróf Degenfeld-Schonburg Imréné”150
Krúdy Gyula a „Budapest vőlegénye” című művében szinte szóról szóra vet-te át Podmaniczky naplóbejegyzését. 151