Harc a vagyonért (1799–1848)

Röviden vázolnom kell, amit a kutatás során sikerült kiderítenem: egy súlyos csa-ládi viszály mérgezhette meg a család életét, amelyről a családról szóló források egyáltalán nem szólnak, s ezért arról csak néhány kortárs naplójából, illetve egy

per irataiból szerezhettem tudomást. Leginkább az vezethet az ügy megértésé-hez, ha időrendben felsorolom az eseményeket:

1. 1799-ben Bek Pál Bököny és Téglás birtoktesteket (tartozékaikkal) fiági örökösödési joggal kapta a királytól. Ez azt jelenti, hogy ha nincs fia az adományosnak, akkor minden visszaszáll a királyra, mert az adományt a lányok nem örökölhetik. Ez a birtoktest hatalmas volt és igen jelentős vagyont képviselt.

2. 1819-ben, már egyértelmű volt Bek Pál számára, hogy nem születhet fia, ezért fiúsította Amáliát.¹²³

3. 1827-ben, amikor meghalt Bek Pál, az előbbiek miatt minden bökönyi és téglási birtokot Amália örökölt, a húgai, Johanna és Paulina semmit.

4. 1828-ban 20 évesen meghalt Bek Johanna.

5. 1829-ben hozzájárul Amália, hogy Paulinával 1/2 – 1/2 arányban hasz-nálja a birtokokat. Ezt a közös használati jogot kérte özvegy Bek Pálné Bárczay Anna jóváhagyatni az Államtanáccsal. A kérelmét elutasították.

6. 1834-ig a birtoktest kizárólagos ura Bek Amália volt, ezért ő számít-hatott jó házasságra. Elutasította Józsa Györgyöt és másokat, érzésem szerint azért, mert reménykedett abban, hogy Degenfeld-Schonburg Imre őt fogja választani. 1834-ben, miután Degenfeld-Schonburg Imre mégiscsak a „szegényebb”, de sokkal szebb Paulinát vette feleségül, vala-milyen okból kifolyólag (testvéri szeretetről szól az okirat, de a rábeszélés stb. sem zárható ki), a hajadon, és a korszakban vénlánynak számító Amália nővérileg adoptálta Paulinát (schwesterlich adoptiert, sororina adoptio), hivatkozással arra, hogy neki nem volt gyereke (magszakadás esete áll fenn). Az adoptálás a kérdéses birtokok felében történt.¹²⁴ A tör-téneti források némi bizonytalansággal azt jegyzik meg, hogy az anyai eredetű Bakta (26 birtokból-faluból) és a Gelénes (25 birtokból álló) bir-toktesteket a család Paulinának egészben hozományul adta. Itt csak arra tudok gondolni, hogy abból indultak ki, hogy Amáliáé a fiúsítás miatt a Bököny és Téglás birtoktest, akkor méltányos, hogy az anyai, legalább ennyire jelentős birtoktestet a testvér kapja meg. (A nyilatkozatot lásd a jelen fejezet végén.)

7. Az Államtanács végül úgy határozott, hogy amennyiben egy bizonyos összeget befizet az Állam javára Bárczay Anna, akkor megválthatja a fele

123 MNL OL A 57 Libri regii 64. kötet 338–340. p.; MNL OL A 39 Acta generalia 1819/13375.; 1819/11.196.

124 MNL OL A 57 Libri regii 66. kötet 912–913. p.; MNL OL A 39 Acta generalia 1834/12.11.

birtokot saját magára, mint az adományos Bek Pál özvegye (tehát nem Paulina javára).

8. Nem sikerült kifizetni az összeget, és közben, 1836-ban férjhez ment Amá-lia. Az Államtanács emiatt Bárczay Anna kérését (adoptálás elfogadása a birtok 1/2 részére) nem hagyta jóvá. Az indoklás szerint a fiúsított Amália hajadonként megtehette, hogy adoptálja húgát, de férjezettként a magyar törvények szerint már nem teheti, mert férje törvényileg a gyámja. Indo-kolják még azzal is, hogy most már férjezettként még szülhet fiút, és ezzel Paulina adoptációja semmissé vált.

9. Bek Pálné Bárczay Anna ezután bejelentette, hogy az egész birtokot (!) meg akarja váltani a maga részére özvegyi jogon. Az  Államtanács ezt azzal hagyta jóvá, hogyha egy összegben kifizeti a 62,085.-Ft összeget, akkor a teljes birtok őt (!) fogja illetni.

10. Bárczay Anna többször halasztást kért és kapott. 1838-ban is ez tör-tént, Bárczay Anna fizetési haladékot kér a rossz termésre hivatkozva.

A 62 085 Ft-ból 26 000 Ft-ot tudott addig kifizetni. A kamara úgy látta, mivel eddig is fizetett, ezután is nyilván fog, és megadta neki egy évre a haladékot. Az ügy iratai itt érnek véget, de okom van feltételezni, hogy végül kifizette az egész birtokot, s ezáltal semmissé tette Bek Pálnak Amália lányára vonatkozó fiúsítását.

53. kép. Nyírbakta kastély.

11. 1840-ben valószínűleg emiatt a kivásárlás miatt mondott le Amália az egész téglási és bökönyi birtoktestről (a gyermekeket szült) Paulina javára, mintegy jóváhagyva a kivásárlást.¹²⁵

12. Amikor 1848-ban meghalt Bárczay Anna, pontosan nem tudni, mit ha-gyott a lányaira, de vélhetően fele- fele arányban szerezhették meg azt, ami eredetileg egészben Amáliát illette.

1840-re tehát az a helyzet áll elő, hogy Bek Amália, aki a család fejének számított a fiúsítás folytán gyakorlatilag elvesztette majdnem minden volt és várományos birtokát:

1.) az anyai birtokokat (Bakta és Gelénes) a húga nászajándékban kapta az anyjától arra hivatkozva, hogy Paulináé Bököny és Téglás (az apai birtok),

2.) az apai birtokoknak (melyek korábban egészben őt illették) legjobb esetben is csak a felét szerezhette meg az anyja halála után.

Másképpen szólva (vélelmezés és kerekítés után) azt feltételezem, hogy az atyai és anyai birtokok 3/4 része Paulinához, 1/4 része Amáliához került a szülők halála után. Ez az egész ügy döntő lehetett a családi kapcsolatokra.

A következő két forrásból is arra következtetek, hogy Bárczay Anna átad-hatta Paulinának az atyai birtokok egy részét, s ezidőtájt ő maga uralta a vagyont Degenfeld Imrével:

Nagykállóban 1845. december 20-án gyűlést tartottak a rossz termés miatt.

Nagyjából 86 000 (!) szükséget szenvedő Szabolcs megyei embernek kellett segí-teni valahogy. A tudósítás végén ezt olvashatjuk: „e részben már száp nyilatkoza-tokat hallánk a gyűles folytában Debreczen városa, gróf Forgách Miklós, özv. Bekk Pálné s gróf Degenfeld Imre képviselőiktől, kik megbízóik nevében kinyilatkozta-ták, miszerint, nem számolván a megye segedelmezésére, jobbágyaikról magok fognak gondoskodni.”¹²⁶ Nagykálló, 1848. szeptember 11.

„Gróf Degenfeld Imre panasza a bökönyiek termény és napszám szolgáltatásai-nak elmaradása miatt”, amelyben Beck Pálné mellett ő a panaszos, így vélhetően valóban átjegyezték Paulina tulajdonába az említett részeket.¹²⁷

Ugyancsak ebben az időben (1848) Degenfeld Imre egymaga 18  000 Ft kölcsönt adott Debrecennek!¹²⁸

125 MNL OL A 57 Libri regii 66. kötet 911–914. p. Bécs, 1840.07.16. V. Ferdinánd.

126 Nemzeti Ujság 1846. január 1.; 206. szám 3. p.

127 MNL SZSZBML IV. B. 102. 1. köt. 1848. IX. 11. kb. jkv. 833. sz.

128 Hajdú Bihar Megyei Levéltár Évkönyve VI., 1979, 178. p.

Az 1834. évi nyilatkozat

Érdemes itt megismernünk Beck Amália 1834-es nyilatkozatát:

„Fő Tisztelendő Tekéntetes Nemes Káptalan.

Alábbis megírott Néhai Édes Atyám Cs. K. Kamarás és Tanácsos, Téglási és Bökönyi Bek Pál Urnak Hitvese Bárczai Bártzay Anna Édes Asszony Anyámtól szár-mazott leánya Téglási és Bökönyi Bek Amália adom tudtára mindenkinek, akinek illik ez levelem rendiben, hogy én tekéntvén, és éretten, józan megfontolván mind azon szoros vérségbeli egybekötést, melly engemet Kedves Testvérem Téglási és Bökönyi Bek Paulinával Méltóságos Gróf Degenfeld Imre Úr Fő Herceg Károly nevét viselő Lándzsás Ezredbeli Fő Hadnagynak hitvesével oly közelről kapcsol öszve, mind kivált nevezett Édes Testvéremnek hozzám való igaz Testvéri szeretetét, hűségét, és ragasz-kodását, mellyel irántam kisdedségétől fogva mindekkorig szüntelen és változtatha-tatlanul viseltetett, és mellyel irántam időről időre éltem minden környülményiben tettel és mind inkább meg mutatott, de szemem előtt tartván azon Gyermeki hálada-tosságnak szentségét is, amellyel néhai Édes Atyám végintézetbeli utolsó akaratjának sérthetetlenségéhez magamat mind Isteni, mind Emberi Törvények, mind a termé-szet szavai szerént is alkalmaztatnom fedhetetlen kötelességem, azon Ttes Szabolch Vármegyében helyheztetett Téglás egész Mező-Városához, és Bökönyi rész Jószághoz, mellyet tisztelt néhai édes Atyánk 1799ik Ezt. Martius 15 királyi adomány mellett fiú ága szerzett, és a mellyekre nézve Férfi maradékhoz való reménységtől megfosztván, engemet 1819ik Eszt. November 19ik költ Racfectionalis levél mellett fiává vőn – ha-lálához közelgetvén pedig, mint övé maga szerző, azon végrendelkezését hagyta meg, hogy én, és édes Leány Testvérem Paulina minden javaiban, és különösen a Téglási és Bökönyi Jószágaiban is egyenlően örökösödjünk és oztozzunk, mindazért tehát hogy néhai édes Atyánk ezen végrendeleti akaratját tartozó gyermeki tisztelettel tellyesít-sem – mind főképpen hogy édes testvéremnek hozzám minden időben kész szívvel bizonyított munkás hűségét és jóságát érdem szerént viszonozzam és jutalmazzam, az érdekelt Téglási, és Bökönyi jószágokhoz való jussomat s igazamat, édes Testvérem Téglási és Bökönyi Bek Paulinával tisztelt Gróf Degenfeld Imre Úr Hitvesével a Hár-mas Könyv I. Része 37ik Titulusa 2ik §phussa, nem különben ugyancsak a HárHár-mas KönyvI.Része 66ik Titulusa hasonlatosságához képest – ezen soraimat Adoptionalis levelem által közölvén és megosztván – a Téglási és Bökönyi Jószágoknak hasonfelé-re nézve minden hozzá tartozandókkal, úgymint jobbágyi és zselléri megült vagy puszta helyekkel, mívelt vagy míveletlen majorságbeli földekkel, mezőkkel, szántó földekkel, kaszálókkal, legelőkkel, parlagokkal, erdőkkel, erdő helyekkel, irtások-kal, hegyekkel, völgyekkel, szölökkel, szöllöt termő földekkel, minden fojó vagy álló s

halászóvizekkel, halászattal, tavakkal, nádasokkal, csatornákkal, révvel, vámmal, malmokkal, s azoknak hellyeivel, korcsma vagy vendégfogadó házakkal, mészárszé-kekkel Lakó és gazdaságbeli mindenféle épületekkel, kertekkel, szóval minden névvel nevezendő tartozhatóságokkal Földes Uraságot illető haszon vételeivel, jussaival és jövedelmeivel, azok valóságos határik közt – őtet s mind két ágon lejendő Maradé-kát ezennel örökösömmé vallom, és azt neki, s mind két ágra adom maradékainak Soronina Adoptionalis levelem által, most mindjárt symbolice által engedem, s azt a mikor kívánandják, s ha édes Anyánknak életében, vagy az én Férjhez menetelemig a jószágot közösben hagyván, annak csak jövedelméből venné ki részét, úgy mind édes Anyánknak nem reménylelt halála, mind az én Férjhez menetelem esetén valósággal is kiszakasztom s által adom – egyedül a költsönös örökösödésbeli just, és hellyiséggel semmit egyebet nem tartván fel magamnak és maradékaimnak, sőt, azon esetre, ha ne talán minden más egyenes örökös nélkül történne kimúlásom- akkorára ex nunc pro tunc többször illetett Testvéremmel Téglási és Bökönyi Bek Paulinát fent nevezett tisztelt Gróf Degenfeld Imre Úr Hitvesét a Téglási és Bökönyi jószágok más felére nézve is ezennel Örökösömmé fogadván és valván be – abban az esetben az egész Tég-lási és Bökönyi birtok a Hármas Könyv I. Rész 67ik Titulusa 2ik §phussa rendelése szerint egyenesen ő rá, és mind két ágon bíró maradékaira és tellyességgel nem másra szályon által – tellyes hatalmat adván nekie, vagy successorainak arra is, hogy ezen örökössömmé fogadó Levelemre, Soraimra, Adoptiomra, a Hármas Könyv I.Része 64ik Titulusától fogva, akkor Ő Felségétől akár pedig a Hármas Könyv II.Részének 14ik Titulusának 40ik §phussa szerént a Felséges Nádortól Consensust is kérhessen, s egyszersmind magamat ezen Soronina Adoptionalis levelemnek akármely hiteles helyen vagy személy előtt – amikor kedves testvérem Bek Paulina Asszonynak, Mél-tóságos Gróf Degenfeld Imre Úr Hitvesének tetszeni fog – leendő örökös bevallására ezennel kötelezem.

Többire különös tisztelettel maradtam.

A Fő Tisztelendő TTtes NS Káptalannak. V.Olasziba december 11kén ’834.

Alázatos szolgálója Bökönyi Bek Amália” ¹²⁹

Váradolaszi ma Érolaszi nevet viseli, Romániában található 32 km-re Bá-lyoktól, 15 km-re a magyar–román határtól. Ez azért érdekes, mert nem Téglás, Bököny vagy Bakta közelében lévő hiteleshelynél tett nyilatkozatot, hanem Bá-lyokhoz közel, ami arra enged következtetni, hogy már ekkor (Paulina esküvője után) Bályok felé „tolta” őt a családja.

129 MNL OL A 57 Libri regii 66. kötet 912–913. p.