3. Rész: A közvetett bizonyítékok és érdekes tények
3.1.11. Egy megmagyarázhatatlannak tűnő egybeesés
A 2.2.3. pontban részletesen elemeztem Beck József és Fischer Eszter 1879. feb-ruár 11-i esketésével kapcsolatos iratok tartalmát, azonban itt folytatni kell egy rendkívül érdekes tény vizsgálatával.
A családok leginkább az esküvők alkalmával jönnek össze, ezek azok az al-kalmak, amikor még a zárkózottabbak is előmerészkednek, és megmártóznak a családi összetartozás érzésében. Ez alól a zsidók sem kivételek, sőt, bizonyos érte-lemben a kohanitáknál (mint a jelen esetben) méginkább lényeges ez az alkalom.
Ők ugyanis temetésekkor nem léphetnek be a temetőbe, így az esküvő az, amikor hosszabban kereshetik a rokonság társaságát.
Épp ezért, ahogy ma is, az esküvőkre időben kimentek a meghívók (akár szóban is), és igen nagy udvariatlanság volt az, ha valaki alapos indok nélkül nem jelent meg. Ennek egyrészt emberi, másrészt anyagi okai is vannak, s így a lényeg valóban az, hogy az esküvőkre „el kellett menni”.
Ha 2015-ben, 130 évvel az események után sikerült egy családi világtalálko-zót létrehozni,79 ahol a családi ágak „emlékeztek” egymásra, akkor
feltételezhet-jük, hogy 1879-ben is tudtak egymásról a másodunokatestvérek. Történt ugyanis, hogy Bujon, a család másik ágánál, ugyanarra a napra (!) tűzték ki és tartották meg az azonos nevű (Beck József) fiú esküvőjét! 80 (48. kép)
79 47. kép; Beck Világtalálkozó plakátja
80 MNL OL FILMTÁR A 3527 338., 48. kép
47. kép Beck Család Első Világtalálkozójának plakátja, 2015.
48. kép Beck–Schwartz esküvő 1879-ben
A rokonság így áll fenn:
Salamon Dávid ? (1756)
Salamon Ábrahám (1788) – Sári Rebeka
Salamon, majd Beck Mátyás (1830–1895) – Weisz Jetti Beck József (1855/56–1918) – Schwarz Hanna
Salamon Jónás (1792–1850) – Klein Mirjam
Salamon, majd Beck Herman (1827/35–1920) – ? – Krausz Anna Beck József (1852/53–1919) – Fischer Eszter
Feltehetjük a kérdést magunkban, hogy mekkora annak az esélye (a véletlennek), hogy ugyanabban a családban, ugyanolyan nevű (József) két férfi, akik jogállása azonosan „tanulói” (azaz tanulmányokat folytattak), pontosan ugyanarra a napra tegye az esküvőjét? (Az pedig már csak megkoronázza az esetet, hogy gyakorlati-lag egy időben születtek és egy éven belül is haltak meg.)
Szerintem az esély nulla, ilyen nem létezik. Ha pedig ezt így gondolom, akkor vizsgálnom kellett azt, hogy
– mi lehetett a célja ennek, és
– mi lehetett az az igen nagy ok, ami ezt eredményezte.
A céllal kapcsolatban szerencsés helyzetben vagyok, mert nem fogadom el, hogy véletlen esetről van szó, csak egy célt tudok elképzelni, azt, hogy elkerüljék, hogy a rokonság keveredjen, hiszen nyilvánvalóan mindenki a közelebbi rokon esküvőjére ment el.
Ha pedig ez volt a cél, akkor annak igen nagy oka kellett, hogy legyen, mégpedig az, hogy tudták (!), hogy a mi Beck Józsefünk származásával kapcso-latban igen nagy a probléma, és nem akarták, hogy botrányba fulladjon az eskü-vő. Ez nagyon is logikusnak hangzik, hiszen nem tudhatjuk azt, hogy Salamon Herman, amikor felvette a Beck nevet, vajon mivel vette rá Salamon Mátyást ugyanerre! Mindent el tudok képzelni, így azt is, hogy elmondta neki, miről van szó, és sok pénzt ajánlott fel a névcserére, s azt is, hogy nem mondott igazat, s az igazság később derült ki. Még azt is el tudom képzelni, hogy Herman kérésére nevezte el Józsefnek a fiát, s ennek az oka az volt, hogy Herman ezzel is zavart akart kelteni: ugyanabban a családban, nagyjából ugyanakkor született azonos nevű két fiú „jól jöhetett” neki.
Biztos vagyok abban, hogy az olvasó számára ez egyáltalán nem volt felesle-ges kitérő, noha megoldással nem szolgáltam.
3.2. törvénytelengyermekek, erkölcsikérdések, ésAzözvegység 3.2.1. Törvénytelen gyermekekről általában
Gyakoriság szerint
Anya: leánygyermek vagy hajadon asszony Gyermek családi neve: az anya családi neve
Gyermek elhelyezése: anya, vagy anya családja
Apa személye: általában nem ismert, ritkábban bejegyezték anélkül, hogy a gyermeket elismerte volna magának, még rit-kábban ismert, és elismeri a gyermeket
Anya: férjezett asszony (házasságtörés) Gyermek családi neve: az anya családi neve
Gyermek elhelyezése: anya, vagy anya családja
Apa személye: általában nem ismert, ritkábban bejegyezték anélkül, hogy a gyermeket elismerte volna magának, még rit-kábban ismert, és elismeri a gyermeket
Anya: özvegyasszony, amennyiben a gyermek a férj halálát köve-tő 9 hónapon túl született
Gyermek családi neve: az anya családi neve Gyermek elhelyezése: anya, vagy anya családja
Apa személye: általában nem ismert, ritkábban bejegyezték anélkül, hogy a gyermeket elismerte volna magának, még rit-kábban ismert, és elismeri a gyermeket
Anya: elvált asszony, amennyiben a gyermek az életközösség megszűnését követő 9 hónapon túl született
Gyermek családi neve: az anya családi neve Gyermek elhelyezése: anya, vagy anya családja
Apa személye: általában nem ismert, ritkábban bejegyezték anélkül, hogy a gyermeket elismerte volna magának, még rit-kábban ismert, és elismeri a gyermeket
Anya: leánygyermek, hajadon, férjezett, elvált, özvegy Gyermek családi neve: az apa családi neve
Gyermek elhelyezése: esettől függően anyánál, apánál, rokonoknál stb.
Apa személye: ismert, és elismeri a gyermeket
Anya: 1895. október 1. után, ha az anya és az apa csak egyházi esküvőt tartott
Gyermek családi neve: az anya családi neve Gyermek elhelyezése: közösen nevelik
Apa személye: ismert, és elismeri a gyermeket Esetünkben (az eltérések jelezve)
Esetünkben a következő tényezők nehezítik és teszik szükségessé a kutatásokat:
Anya:
– özvegy, a gyermek a férj halálát (1849) követő 9 hónapon túl (1852) született – meddőnek ismert és annak tartott,
– szüléshez koros (45-46 éves) Anya és apa társadalmi helyzete:
– anya arisztokrata (nemes, grófné) – apa közrendű
Anya és apa vallási helyzete:
– anya protestáns – az apa izraelita
Szülők vallása a gyermek szempontjából:
az izraelitáknál a gyermek az anya vallását követi Gyermek elhelyezése:
az apánál, aki két házasságkötéssel próbálta legalizálni a gyermeket (1852.
május 20. és 1853. május 20.), azaz ezáltal a gyermeknek egy jog szerinti anyja is lett, aki az apa felesége volt.
Az apa személye: ismert Az anya személye:
nem ismert (titkolt) (több okból, de különösen a vallási következmények miatt)
Gyermek családi neve:
mivel az apa is felveszi az egyébként titkolt anya családi nevét (!), a gyermek családi neve végül mégiscsak az anya családi neve lesz (vélhetően azért, mert az eredeti név olyan gyakori volt a zsidóknál, hogy az anya a névváltoztatás-sal próbálta biztosítani azt, hogy a későbbiekben támogatni tudja a gyermekét titokban).
A mi esetünkhöz hasonló jellegű, és a közvéleményhez eljutott esetről egyről tudok, ami érdekes módon földrajzilag a közelben történt: a Kisvarsányban lakó (onnan
származó) református nemes Hunyady Margit (1854–1906) színésznő, aki 1873-ban Szathmáry Árpádhoz ment feleségül, törvénytelen gyermeket szült az izraelita Bródy Sándor (1863–1924) írónak. A gyermek református vallásban nevelkedett, az anyja családi nevét kapta, ő volt Hunyady Sándor (1890–1942) író, aki 10 éves volt, amikor megismerte az apját, s megtudta, hogy félig zsidó származású.81 3.2.2. Erkölcsi tényezők
Felvetésem, miszerint törvénytelen viszonyt folytatott volna az özvegy grófné Bek Amália, nyilván többekben ellenérzést szült. Szeretném bemutatni, hogy akko-riban sem szent emberek éltek, s minden korban megestek az ilyen esetek, noha az tény, hogy olyan formában, amiről én beszélek, nem találtam másik esetet.
A fentiek alapján tudni kell, hogy a földesúri házakkal összefüggésbe hoz-ható néhány törvénytelen szülés. Ezzel semmi mást nem állítok, csak azt, hogy ami megtörténhet egy szobalánnyal, az megtörténhetett az úriasszonyokkal is.
A két központi hely anyagát, Téglás és Lórántháza református anyakönyveit vizsgáltam meg.
Érdemes a számokon elgondolkodni: 1840–1855 között Tégláson 27, Ló-rántházán pedig 16 törvénytelen gyermek született (összesen 43), ezekből az anyakönyvekből egyértelműen a kastélyhoz köthetően több esetet lehetett találni:
Varró Erzsébet (szakácsnő) törvénytelenül szült 1841 és 1842 években (kereszta-nyaságot Végessy Anna vállalta, róla lesz még szó), Lukács Katalin („szolgálat-ban lévő személy”) törvénytelenül szült 1843-(„szolgálat-ban, Bodnár Anna („szolgáló”) tör-vénytelenül szült ikreket 1845-ben, Szász Júlia (szakácsnő) törtör-vénytelenül szült 1853-ban, Kovács Zsuzsa („szolgáló”) törvénytelenül szült 1853-ban.
Ezzel szemben a kisvárdai zsidó anyakönyvekben 1851–1860 között össze-sen egyetlen törvénytelen születés került bejegyzésre. Ez azt mutatja, hogy a zsidó közösségben a törvénytelen kapcsolatból való születés jóval súlyosabb megítélés alá eshetett. Azt nem tudhatjuk természetesen, hogy a zsidó anyakönyvekben hány másik ilyen szülést titkoltak el, de a tény az, hogy a zárt zsidó közösségben úgy tűnik jobban tudtak magukra vigyázni a nők.
Országos statisztikával is rendelkezem, ez is igen beszédes: a Nyírvidék című folyóirat 1887. január 30-i számában közli, hogy 1852–1855 között 73 439 tör-vénytelen születést jegyeztek be országosan az anyakönyvekbe (1856–1859 között már 124 468 a szám és 1880–1883 között pedig 164 331 gyermek számított törvénytelennek).
81 http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/hunyady.htm
Érdemes idézni a fenti cikk tartalmi részéből, hogy láthassuk, milyen ko-moly kérdésről is van itt szó:
„…Születésére nézve mindenki egyforma.” Így tanítja ezt a törvények törvénye, a könyvek könyve: az evangélium. És az ember, aki oly büszke származására, félté-keny erkölcsére és becsületére; aki lépten-nyomon avval dicsekszik, hogy benne az égi szikrából is van valami; hogy őt a humanitás ragyogó napja hevíti: lábbal tiporja ez evangéliumi igazságot.
Köztudomású dolog ugyanis, hogy a törvénytelen gyermek nem számít a társa-dalomban. A társaságokból s bizonyos megtisztelő hivatalokból kíméletlenül ki van zárva. Mindenki megveti, aki elég szerencsés volt törvényes házasságban élő szülőktől származni. Gúny, megvetés, néhol szánakozás az ő osztályrésze. A családi élet boldo-gító melegét ő nem élvezi. Atyja nincs, anyja a – bukás, a bűn! S amilyen helyzete van neki a társadalomban, mint eltaszított, lenézett és megutált embernek: oly tragikus sors jut az anyának is, akinek bűne a legtöbb esetben csak az, hogy nő; hogy nem tudván ellentállani a kísértés daemonának: egy öntudatlan perczben elbukott.
Hány ily boldogtalan nőt tett már gyermekgyilkossá a bukás fölötti szégyen, a világ igazságtalan előítéletétől való félelem s a szégyenteljes élet előli menekülés ösztöne?!
Hány jobb sorsra érdemes, ambitiosus, tehetséges ifjú kezébe adott forgópisztolyt a tudat, hogy ő törvénytelen, hogy ő fattyú-szülött?! Hány jóravaló egyént szorított le már egyes pályákról a törvénytelen származás?!
Hány ferde és visszás helyzetet teremtett már és teremt naponkint e megoldatlan kérdés?!”
Felmerülhet a kérdés, hogy megismerve a helybéli adatokat (Téglás, Lo-rántháza, Kisvárda), van-e országos adat? Erre vonatkozóan fontos információt olvashatunk a Nyírvidék 1882. november 5-i számában, ahol az szerepel, hogy az 1850-es években évi átlagban 25.163 törvénytelen gyermek született az ország-ban, s ezek esetében a csecsemőhalandóság egy éves korig 10,68%-al nagyobb volt, mint a törvényesen született gyermekek esetben.
Mindezek felsorolása azért volt lényeges, hogy bemutassam, hogy a törvény-telen kapcsolatok és annak következményei nem voltak ritkák.
3.2.3. Törvénytelen gyermekek, és velük kapcsolatos bűncselekmények