A küzdelem eredménye (1856–1857 évek bizonyítékai)

Az előbbiekben arra próbáltam rámutatni, hogy Amáliát a családja módszere-sen megfosztotta a vagyonától. Ez mindaddig – alapos indokokon nyugvó – vé-lelmezés, amíg konkrét bizonyítékok nem kerülnek elő. Szerencsére ezekkel is rendelkezem az alábbiak szerint: az 1853. március 2-án kiadott császári nyílt parancs szerint az úrbéri kapcsolatokból származó „jogok, járandóságok és kö-telezettségek” megszűntek, s emiatt az úrbéres földek állami kárpótlás mellett a parasztok tulajdonába mentek át (kb. 10,2 millió katasztrális hold méretű terü-let Magyarországon). Tehát a nyílt parancs 26. §-a értelmében az úrbéri birto-kok után állami kárpótlási tőkét ítéltek meg a földesuraknak. Ez egy rendkívül szerencsés lehetőség arra, hogy megállapíthassuk, hogy egy földbirtokosnak hol voltak a (főbb) birtokai, lévén nem maradt fenn általános földnyilvántartás, és az adatokat csak innen-onnan lehet szerencsével összeszedegetni.

A  közlönyökben (az akkor már elhunyt, de 1854–1855 években még élt) Beck Paulina nevével lehet csak találkozni, Amáliát sehol sem említik. Lássuk

54. kép Téglási kastély képeslepon

mely uradalmi birtokokra mekkora (kerekített) kárpótlást kapott Paulina (pon-tosabban: halála miatt Degenfeld Imre):

Esküllő, Pestere, Keszteg, Bályog, Széplak, Szoldobágy uradalmi birtokok után 39.088.-Ft ¹³⁰ (55. kép)

Jákó 250.- Ft, Újfehértó 4.200.- Ft, Szakoly 2.100.- Ft, Nyírbakta és Lórántháza együtt 16.150.- Ft, Bököny 4.650.- Ft, Csobaj 2.625.- Ft, Téglás 33.600.- Ft ¹³¹ (56. kép)

Mátészalka 125.- Ft, Császári (Nyírcsászári) 10.450.- Ft, Kántorjánosi 3.637.- Ft, Gebe 2.425.- Ft ¹³² Nyírvasvári 9.600.- Ft, Hodász 1.625.- Ft, Derzs (Nyírderzs) 630.- Ft (57. kép)

130 Budapesti Hírlap, 1856. 1. szám (újságrészlet, 55. kép)

131 Budapesti Hírlap, 1856. 2. szám (újságrészlet, 56. kép)

132 Budapesti Hírlap, 1856. augusztus 7. (újságrészlet, 57. kép)

55 kép. Budapesti Hírlap 1856. 1. szám (Újságrészlet)

56. kép. Budapesti Hírlap 1856. 2. szám (Újságrészlet)

57. kép. Budapesti Hírlap 1856. augusztus 7. (Újságrészlet)

Pere,Felső-Dobsza, Szala, Alsó-és Felső-Szend, Fúlókércs uradalmi birtokok után 4.018.- Ft ¹³³ (58. kép)

Gelénes 24.942.- Ft, Vásárosnamény 1.200.- Ft ¹³⁴ (59. kép)

Az előbbi összeállításban 157 535 Ft szerepel, ami hatalmas összegnek szá-mított akkor. Ez az összeg mind Degenfeld Imréhez került, hiszen a felesége ek-kor már nem élt, s ismétlem: Beck Amáliát egyetlen esetben sem említik a források, sem a Budapesti Hírlap.

Ha megnézzük a felsorolt birtokokat, kiderül, hogy Beck Paulinához került az általam ismert birtokvagyon egésze:

a.) A Bályokot (ott Bályog) tartalmazó listában szereplő birtokok a Beck lányok nagyanyjának, Szénás Zsuzsannának voltak a birtokai, így ezek anyai birtoknak számítanak.

b.) A Nyírbaktát és Téglást tartalmazó csoporthoz atyai és anyai birtokok is tartoznak:

b.1.) atyai birtokok, amelyeket Beck Amália örökölt meg az apjától fiúsí-tás révén, ám láthatjuk, ebben az időben már mind Paulináé voltak (!): Bököny, Téglás;

b.2.) anyai birtokok (Bárczay Miklós, a nagyapa, Haller-vonalról szerez-te ezeket): Jákó, Szakoly, Bakta, Lórántháza;

c.) A Kántorjánosit (!) tartalmazó csoport valamennyi birtoka Bárczay, azaz anyai birtok volt.

133 Budapesti Hírlap, 1856. szeptember 27. (újságrészlet, 58. kép)

134 Budapesti Hírlap, 1857. 8. szám (újságrészlet, 59. kép)

58. kép. Budapesti Hírlap 1856. szeptember 27. (Újságrészlet)

59 kép. Budapesti Hírlap 1857. 8. szám (Újságrészlet)

d.) A Fúlókércset tartalmazó csoport valamennyi birtoka Bárczay, azaz anyai birtok volt.

e.) A Tarpához kb 10–15 km-re található (!) Gelénest tartalmazó csoport valamennyi birtoka Bárczay, azaz anyai birtok volt. A  gelénesi birtok nagysága impozáns. Nem megállapítható, de könnyen lehet, hogy szinte elért Tarpáig.

A fentiek szerint Beck Amália 1856-ban – pontosabban a kérelem benyújtásakor –, ami Beck Paulina halála előtt kellett, hogy legyen, semmilyen atyai vagy anyai birtokban nem volt érdekelt. A kérelem benyújtásának idősávja a parancs kibo-csátása és Paulina halála közötti időszak lehetett: 1854. január 16.–1856. január 1. Ez az időszak 2-3 évvel Beck József születése utáni időszak.

Érdemes megjegyezni, hogy 1856. szeptember 13-án Degenfeld Imre Ko-csordra (5700 Ft) és Csengerújfalura (1000 Ft) kapott kárpótlást,¹³⁵ (60. kép)

amely főképp Degenfeld-Schonburg birtok volt, de nem zárható ki, hogy Beck Pálnak is voltak birtokrészei itt. Ugyanakkor a 6700 Ft kárpótlási összeg eltörpül a feleség részéről érkező 157 535 Ft-hoz képest. Az elhunyt feleség révén hozzá jutott kárpótlási összeg több mint huszonháromszorosa a sajátjának. Érthető tehát, ha nem megyek el szó nélkül amellett, hogy e hatalmas összeg fele Amáliát illette volna.

Imre 1857 márciusában Csengerújfalu, júliusában Széplak, majd augusz-tus 2-án már, mint Bályok (!) közbirtokosaként úrbéri szabályozásban volt érde-kelt.¹³⁶ (61. kép)

135 Budapesti Hírlap, 212. sz.; Hivatalos Értesítő; 60. kép

136 Budapesti Hírlap, 1857.03.19(64. szám) 560. sz. idézés (61 kép); (Csengerújfalu). Budapesti Hírlap, 1857.07.26.(169.szám) 733. sz. felhívás (62. kép); (Széplak), Budapesti Hírlap, 1857.08.02. (175. szám) 734. sz. felhívás (63. kép); (Bályok)

60. kép Budapesti Hírlap, 212. sz.; Hivatalos Értesítő

61. kép Budapesti Hírlap, 1857.03.19. (64. szám) 560. sz. idézés (Csengerújfalu)

62. kép Budapesti Hírlap, 1857.07.26. (169. szám) 733. sz. felhívás (Széplak)

63. kép Budapesti Hírlap 1857.08.02. (175. szám) 734-es számú felhívás

Bályok

Itt kell felhívnom egy furcsaságra a figyelmet: a Magyar Nemzeti Levéltár-ban van a „Méltóságos gróf Dégenfeld Ottó ő nagysága bályogi uradalma belső udva-rának térképe” elnevezésű anyag. A térkép 1854-ben készült.¹³⁷ A felirat valóban Dégenfeld Ottót említ, ami minden bizonnyal tévedés, hiszen tudomásom sze-rint csak Degenfeld Imrének volt köze Bályokhoz, ráadásul Imre testvére, Ottó, ekkor már öt éve (†1849) halott volt. (Imre 1878-ban Bököny közbirtokosság elnökeként is tevékenykedett.)

Mivel több birtokot hiányoltam a felsorolásokból (pl. Almás, Tasnádszar-vad), a kutatást folytattam, és a Magyar Futár egyik 1858-i számában bukkan-tam rá a megdöbbentő adatokra.

A zilahi cs. k. törvényszékre 1858. július 8-án jelentette be Degen feld-Schon-burg Imre a maga és gyermekei nevében a következő kárpótlási igényeket, melye-ket szeptember 18-án tárgyalt a törvényszék: (64. kép)

a.) Almás (Nagyalmás), Dörzsök, Somály, Kémer, Porc, Markaszék, Cserost és Felső-Karnács birtokok után 23 967 Ft és 31 kr. tőke és 10 018 Ft és 50 kr. khátr. (elmaradt kamat) iránt

b.) Tasnádszarvad, Kucsó, Ököritó, Zálnok, Szakácsi és Oláhcsaholy birtokok után 47 696 Ft és 59 kr. tőke, és 21 884 Ft és 14 kr. khátr. (elmaradt kamat) iránt.

137 MNL OL S 82 No. 121.

64. kép Dégenfeld Imrének a zilahi törvényszéken bejelentett igényei 1858-ban.

Az  adatok letaglózóak, ezek az anyai birtokok mind körbeveszik Bályokot, s teljesen egyértelmű, hogy mind Amália kezében voltak korábban (Bályok központtal), s valahogy kimaradtak a korábbi kárpótlásból. Lehetséges, hogy azért, mert Amália megpróbálta ezeket a birtokokat megtartani magának, nem tudhatjuk.

Ha ezeket a számokat (csak a forintokat) összeadjuk, akkor ez újabb 103 565 Ft jövedelmet jelentett számukra. Érdemes tehát ismét számolni: Beck Paulina után az első körben 157 535 Ft, a második körben 103 565 Ft kárpótlást igényelt Imre, ami összesen 261 100 Ft. Ez azt jelenti, hogy a neki, saját jogon megítélt 6700 Ft harminckilencszeresét kapta meg az elhunyt felesége után. Hogy fogalmunk le-gyen a területek nagyságáról, 1859-ben csak Bályokon 1631 hold birtoka volt Imrének.¹³⁸ Összehasonlításképp, 1825-ben Széchenyi István a Magyar Tudós Társaság (ma MTA) megalapítására összes jószága egyéves jövedelmét ajánlotta fel, ami 60 000 Ft-ot tett ki…

Ha csak ezeket az adatokat ismerné az Olvasó, már akkor is teljesen egyér-telművé válna számára, hogy Amáliát (akit ismétlem, sehol nem említenek) elké-pesztő vagyontól fosztottak meg akarata ellenére, vagy az ő szándékai szerint is.

Minden igyekezetem ellenére, ami Amália kárpótlásának felkutatására irá-nyult, csak annyit tudtam kideríteni, hogy ő csak az 1849-ben elhunyt férje után kapott kárpótlást, amelyről a Genealogiai Füzetek 1904. november havi számá-nak 148–149. oldalán olvashatunk. Eszerint (meg nem határozott időpontban) kárpótlást kapott Kurety, Közép-Almás, Nagy-Almás, Balsa, Bakonya, Bozes, Bunyilla, Cseb, Csikmó, Erdőfalva, Glod, Algyógy, Homoród, Hosdó, Máda, Ná-dasdia, Nyírmező, Pojana, Porkura, Renget, Nagyrápolt, Kisrápolt, Tekerő, Valejepi és Vormaga birtokrészei után. Nagyon fontos, hogy Amália tizenkettő osdolai Kuun rokonnal együtt kapott kárpótlást ezekben az apró birtokokban, ami felté-telezi, hogy az összeg csekély lehetett, másrészről visszautal a fő kérdésre, hogyha ő is birtokostársa lett volna Paulinának az atyai és anyai birtokokban, akkor őt magát is feltüntették volna a hirdetmények. Mivel ez nem történt meg, ebből az következik ismét, hogy 1854–1858 években biztosan nem volt birtokosa ezeknek a birtokoknak.

138 Fényes Elek: Magyarország 1859-ben, Pest, 1859. 277. old.

3.4.2.3. A küzdelem eredménye a családi borászatban (Tokaj–Tarcal,