A statisztikai adatok nem hozzák közelebb azt a személyességet, az emberi érzelmi válságot, amit ebben az esetben az interjúalanyok segítségével meg-tapasztalhatunk. Összesen hat darab interjút készítettem, az interjúalanyok mind füleki, vagy környékbeli illetőségűek. Egy kivételével mindnyájan az
24 Losoncon volt bejegyezve a Szlovák Liga 147. számú egyesülete Branislav Viest vezetésével.
Az egyesület legfőbb céljának „a tőle eltávolodott lelkek átnevelését” tartotta, és minden lehetséges eszközzel támogatták a reszlovakizációt és a szlovák kultúra térnyerését. Branis-lav Viest: 147. sbor v minulosti a prítomnosti [A 147. számú egyesület múltja és jelene] In:
Náš Národ (č. 6.) 1947. okt. 5.
25 Náš Národ (č. 6.) 1947. évi 6. számában foglalkozik Losonc városával és annak környékével (megjelent 1947. okt. 5.).
26 19 073 az első hullámban, összesen pedig 22 706 fő.
27 Vadkerty Katalin: A reszlovakizáció, i. m. 106. p.
28 Náš Národ (Ročník II.) č. 8–9 számában közölnek egy-egy cikket Losonc városának hit-életéről (megjelent 1948. feb.).
1920-as években születtek, és V. F. kivételével munkás vagy paraszt családból származnak.29
A Losonci járásban 22 076 reszlovakizációs kérelem született – az 1930-as csehszlovák népszámlálás 18 586, az 1941-es magyar pedig 33 523 magyart talált a járásban –, azonban interjúalanyaim közül csupán egy beszélt az resz-lovakizáció elfogadásáról, „de nagyon sok hajlamos volt arra, hogy no aláírja a papírt, minden és hogy maradjon a munkahelyén”.30 Úgy vélem, nagyon kicsi az esélye annak, hogy a reszlovakizációt elutasító személyek közül úgy-mond rátaláltam azokra, akik azt pont elutasították.31
A két eltérő népszámlálásból adódó nagyarányú statisztikai különbség egyébként rámutat a 20. századi népszámlálások anyanyelvi, nemzetiségi adatfelvételeinek különbségeire, és a hatalmas arányú kettős identitású népes-ségre, akik közel 60%-át tették ki a magukat „stabilan” magyarnak vallóknak.
Ezt illusztrálja a 3. térkép községenkénti bontásban.32
A reszlovakizációról a lakosság tudott, sokat beszélt róla, és aki vállalta, az szégyellte. „Ki fogja azt elmondani, hogy magyar létire, hogy no én reszlovaki-záltam, fogja hangoztatni? […] Egymás közt azt mondtuk, hogy eladta a nem-zetiségit.”33 Szégyellték „főleg az állami alkalmazottak, féltették a munkájukat, azért rexeltek”.34 A jogfosztottság éveiben „ez egy olyan téma volt, hogy arról nem lehetett nem beszélni, mert mindenkinek, […] az otthona, a hazája volt a probléma, hogy ha reszlovakizál, avagy itt marad, ha nem reszlovakizál, akkor meg kitelepítenek, […] mindenki titkolta azt, hogy ő milyen reszlovakizált, vagy nem reszlovakizált”.35 Az összes általam megkérdezett személy hasonlóan véle-kedett, az az egy személy pedig, aki nyíltan beszélt annak elfogadásáról, nehe-zen nyílt meg, közelebb hajolt és láthatóan zavarban volt: „Hát meg volt félem-lítve mindenki, nem mert senki semmit csinálni, mindenki félt hogy rá kerül
29 Az interjúalanyok kifejezetten kérték, hogy teljes nevük ne szerepeljen. Az interjúk hang-hordozón és legépelt változatban a szerző tulajdonában vannak.
30 A. P., sz. 1927, férfi; interjúkészítés időpontja: 2013. április.
31 Matematikailag nagyon kicsi az esélye, hogy a hat interjúalanyból öten elutasították volna a reszlovakizációt. Az interjúk teljes szövege is arra enged következtetni, hogy az alanyok nem merték ezt bevallani.
32 A legszembetűnőbb aránytalanság Losoncot és közvetlen környékét érinti, melynek oka a nagyarányű kettős identitású népesség és a határozottabb reszlovakizációs agitáció volt.
33 A. P., sz. 1927, férfi; interjúkészítés időpontja: 2013. április.
34 M. házaspár, sz. 1929, ill. 1934.
35 V. F., sz. 1928, férfi; interjúkészítés időpontja: 2013. május.
a sor […] akkor meg ugye, úgy volt hogy mindenki azon volt, hogy ugye csend legyen, rend legyen, nem akartuk egymást megbántani, és akkor mindenki meg húzódzkodunk és beilleszkedtük az államba ahol élünk. […] amit kellett azt
3. térkép
megcsináltuk, mert mindenkinek saját érdeke volt hogy jó legye.”36 Egy másik interjúalany, H. N. szavaiból is az szűrődött le, hogy elfogadta a reszlovakizá-ciót, azonban a konkrét kérdésekre kitérő választ adott. „Mikor aztán bejöttek az oroszok még az volt nálunk a szerencse, hogy én meg az egész család tudott szlovákul, édesapám oroszul is, németül is így mindegyikkel beszélt így aztán nem volt, nem történt semmi bajunk […].” Reszlovakizáció? „Nem, nem. Vala-hogy nem érdekelt engem a politika, soha semmibe bele se léptem.”37 A falukban azonban mégiscsak hamarosan kiderült, hogy ki az, aki nem reszlovakizált, és kik azok, akik reszlovakizáltak: „mert azokat 50-előtt elvitték katonának […]
de engemet nem vittek, én otthon maradtam, engem csak azután vittek katoná-nak, mikor már az állampolgárság megvolt…”.38 Ebből aztán gúnyos megjegy-zések, sanda tekintetek és pletykák keltek szárnyra: „valakit megtudtak […], akkor mutogattak rá, no ez is reszlovakizált”.39
A reszlovakizáció elutasítását magyar érzelemmel – „énnekem édesapám, […] magyar érzelmű volt, nem hajlott arra, hogy ő szlováknak vallja magát”
–, vagy konkrét pragmatikus indokkal magyarázták interjúalanyaim.40 A jog-fosztottság éveiben, egyes esetekben még vonzó is volt a Magyarországra tele-pítés réme: „édesapám, mert az OMM-ben vasutas volt […] mert 38-ba mikor visszajöttek a magyarok […] kinyugdíjazták. […] És azután mint nyugdíjas volt és ezért nem bántuk mondjuk ha kitelepítenek minket, mert ő ott tovább kapta volna a nyugdíjat és lett volna miből élni, a bátyám meg ott volt Pesten az adóhivatalnál, és én meg folytattattam volna a tanulmányaimat”.41
A jogvisszaadás folyamatát kivétel nélkül valamennyi interjúalany a balol-dali fordulatnak tulajdonította. „Gottwald jött má, ugye változott kicsit a nézet [...].”42 Mert „mikor már Gottwald lépett fel a magyaroknak semmi bajuk nem volt, aztán már mindenki úgy csinálhatott, ahogy akart”.43 Ez azonban pon-tatlan, hiszen az 1948-as februári fordulat után mintegy fél évvel még folyta-tódtak a retorziók, sőt, a koalíciós években is egymással „versenyeztek” a pár-tok politikusai a magyar- és németellenes cselekedetekben. Csupán Moszkva
36 S. M., sz. 1930, nő; interjúkészítés időpontja: 2013. május.
37 H. N., sz. 1921, nő; interjúkészítés időpontja: 2013. május.
38 V. F., sz. 1928, férfi; interjúkészítés időpontja: 2013. május.
39 A. P., sz. 1927, férfi; interjúkészítés időpontja: 2013. április.
40 V. F., sz. 1928, férfi; interjúkészítés időpontja: 2013. május.
41 Uő.
42 A. P., sz. 1927, férfi; interjúkészítés időpontja: 2013. április.
43 H. N., sz. 1921, nő; interjúkészítés időpontja: 2013. május.
érdeke diktálta, hogy „baráti” országai között helyreálljon a rend, hiszen
„most már mégiscsak megjön az igazi világ, mert Rákosi lett a kommunista párt főtitkára” és lehetőleg minimalizálják a súrlódási felületet.44
Összegzésként elmondható, hogy a pontosan megtervezett és levezényelt reszlovakizáció az összes kísérőjelenségével együtt rövidtávon igen eredmé-nyes volt, azonban a csehszlovák állam adminisztrációját és távlati terveit súlyosan megzavarta a vad nacionalizmusból szinte átmenet nélküli inter-nacionalista transzformáció. A megenyhült légkörben, ahogy a Náš Národ utolsó, megszűnése előtt álló száma fogalmazott: „A szocialista társadalom nem képes tovább tűrni […] a sovinizmust […] és a nemzetek közötti művileg emelt korlátokat […] így ezzel a törvénnyel a magyar nemzetiségű polgárok is egyenrangú állampolgárai lesznek Csehszlovák köztársaságunknak […].”45 A korszak egyéb, súlyosabb és nyomást gyakorló eseményei mellett ez az akció egy viszonylag egyedi, pár röpke hónap alatt lezajlott erőszakos asszimiláció-ként értelmezhető, melyre a kisebbségi lakosság – a körülményeket tekintve – rendkívül pozitívan reagált. A kéthullámú reszlovakizáció és a csehszlovák állam kisebbségi etnikumának célzott és tervezett megcsonkításának válto-zatos repertoárja azt eredményezte, hogy az 1950-es években, legalábbis az 1950. évi népszámlálás szerint, közel 350 000 főre olvadt a magyarok száma.
A reszlovakizációt aláíró magyar nemzetiségű lakosokat, a körülményeket tekintve, a szerző magánvéleménye szerint nem terheli semmilyen erkölcsi felelősség. Az eseményt megélt lakosság többsége ennek ellenére, úgy tűnik, szégyelli a történteket.46 Mégis, mintegy tíz évvel később, 1961-ben a reszlo-vakizáltak többsége ismét magyarnak vallotta magát, ugyanis a korabeli cen-zusban már 520 000 magyar nemzetiségű állampolgárt számláltak meg.
44 V. F., sz. 1928, férfi; interjúkészítés időpontja: 2013. május.
45 Náš Národ (Ročník II.) č. 49. (megjelent 1948. dec. 6.).
46 Az elkészült interjúk erre engednek következtetni.
MELLÉKLE T
Reszlovakizáció a Losonci járásban Településnév (magyar/szlovák) Lakosság száma, 1930Lakosság száma, 1941Reszlovakizá- ciós kérvényt beadottak számaElfogadott kérvények összesmagyarcseh- szlovákösszesmagyarcseh- szlovák Ábelfalva-Abelova8260811 Bolgárom-Bulhary354300173913741145138 Béna-Belina45744211493475129671 Bolyk-Boľkovce47337975455433221592 Budaszállás-Budiná141311412 Csákányháza-Čakanovce11078512311299980319561 414 Csehberek-České Brezovo1282101236 Dabar-Dobroč160401604 Divény-Divín1610321510 Divényoroszi-Podkrivaň153401461 Etrefalva-Turíčky2040201 Fülek-Fiľakovo429125511170541550832903664 2781 Fülekkelecsény-Fiľakovské Kľačany1325243 333193 Fülekkovácsi-Fiľakovské Kováče5594346576775611545306 Fülekpilis-Pleš844377456868420444372305 Fülekpüspöki-Biskupice8978065797691749176151 Füleksávoly-Šávoľ5764367662358834 Fűrész-Píla6720669 Gács-Halič14405012589584315085740
Településnév (magyar/szlovák) Lakosság száma, 1930Lakosság száma, 1941Reszlovakizá- ciós kérvényt beadottak száma
Elfogadott kérvények összesmagyarcseh- szlovákösszesmagyarcseh- szlovák Gácsfalva-Stará Halič7109698 Gácsliget-Lehôtka4312371 Gácsprága-Prága3010301 Gergelyfalva-Gregorova Vieska2086200 Ipolyberzence-Breznička4110403 Ipolybeszterce-Bystrička2150214 Ipolygalsa-Holiša5614565657454032215177 Ipolymagyari-Uhorské8141678 Ipolynyitra-Nitra nad Ipľom4443174242642149785 Ipolyróna-Rovňany3198276 Ipolyszele-Zelené4522441 Jelsőc-Jelšovec3963582437136010342274 Kálnó-Kalinovo1201151144 11 Kálnógaráb-Hrabovo5251524 Kalonda-Kalonda35528050335330514169 Kétkeresztúr-Nové Hony3138122325917880207161 Kiskorna-Krná5025496 Kismúlyad-Muľka1391221712712703230 Kotmány-Kotmanová6790678 Lentő-Lentvora2300219 Lónabánya-Lovinobaňa9225905
Településnév (magyar/szlovák) Lakosság száma, 1930Lakosság száma, 1941Reszlovakizá- ciós kérvényt beadottak száma
Elfogadott kérvények összesmagyarcseh- szlovákösszesmagyarcseh- szlovák Losonc- Lučenec154594007872514987126611735102238872 Losoncapátfalva-Opatová13971241179133010552371011966 Losonctamási-Tomášovce9584939 Losoncznagyfalu-Nagyfalu4571416 Lupocs-Lupoč4310422 Madácsi-Madačka5520526 Málnapatak-Málinec6822226885 61 Maskófalva-Mašková4204412 Miksi-Mikušovce3302804932430715242194 Mucsény-Mučín665423141750636109549378 Nagydaróc-Velké Dravce8746471547737535201140 Nagylibercse-Ľuboreč7382727 Nederes-Nedelište3220314 Nemesfalva-Mládzovo2341223 Ozdin-Ozdín3801372 Panyidaróc8077425675472921583437 Parlagos-Polichno5130507 Patakalja-Podrečany34615314 Perse-Prša51123727162355829293181 Pinc-Pinciná482379914604114612756 Poltár-Poltár1 460541392 3530
Településnév (magyar/szlovák) Lakosság száma, 1930Lakosság száma, 1941Reszlovakizá- ciós kérvényt beadottak száma
Elfogadott kérvények összesmagyarcseh- szlovákösszesmagyarcseh- szlovák Ragyolc-Radzovce2 2441 16892818321402411689468 Rapp-Rapovce69647011573372012253170 Rózsaszállás-Ružiná5860562 Sósliget-Slaná Lehota2310231 Száraznyíres-Breznička4110403 Szinóbánya-Cinobaňa2440392366 11 Terbeléd-Trebeľovce617481110639505123505266 Tőrincs-Trenč71044311964157068176139 Tósár-Točnica3378328 Tugár-Tuhár6040578 Udvarház-Uderiná3101309 Vámosfalva-Mýtna104011005 Várkút-Hradište8620819 Videfalva-Vidiná71520667 Vilke-Veľká nad Ipľom9956232621027803113669428 Összesen7735918586532402270617925 Lakosság száma, %24,02%68,82% Forrás: 1930. évi népszámlálás adatai: Mimoriadne Zprávy Štátneho Úradu Štatistického Republiky Československej, Ročník IV. (1935), Číslo 24−33. 1941. évi népszámlálás adatai: http://foruminst.sk/hu/11/telepulesek/5/1941_es_nepszamlalasi_adatok/1 (2013-09-30). Reszlovakizáltak adatai: Štátný Archív – Bratislava, Slovenská liga – Szlovák liga, 7. fond.
László BÓNA
Forced assimilation and self-defense: Reslovakization in Losonc County (1946−1949)
This work is concentrating on the attempted ethnic cleaning in Czechoslovakia after the Second World War. The main part of this study is concerned with the subject of reslovakization in Losonc County. The Reslovakization Act released on the 17th of June 1946 by the Representative of the Slovak Interior had offered an opportunity to avoid deportation and outlaw status in the country. The 2/3 of Hungarian minority chose the reslovakiazation in these outlaw period after war. This fact is standing alone in Hungarian minority’s life, because more than 400 000 people chose to give up his nationality. The number of people undergoing reslovakization was quite varied in the county area – as well as throughout the whole country – since Bratislava for furthering its own goals had imposed different kinds of pressure on the Hungarians in the given cities and villages. This work sheds light on the reslovakization plans concerning Losonc County. Specific figures are shown in charts, and aiding a wider visual understanding ethnic maps had been created (by the author of this study). For reflecting human memory of the events taking place in the life of the Hungarian minority living in Slovakia oral history interviews were used by the author.