A modern demokratikus rendszerekkel szemben mára alapvető elvárásként jelenik meg a kisebbségek részvétele a döntéshozatalban, amely gyakran az általános szabályozástól eltérő, további könnyítéseket, intézkedéseket követel.
Kívánatos, hogy az egyes képviseleti szervek a lehető legnagyobb mértékben tükrözzék a társadalmi csoportok sokszínűségét nemzeti, kulturális, nemi,
kor-2 Kántor Zoltán: Az RMDSZ és a romániai magyar társadalom: alternatívák vagy kényszer-pályák? In: Magyar Kisebbség. 2002. 1. szám. 208–217. p.
3 Bakk Miklós – Székely István-Gergő: Egy regionalista vegyes párt esélyeiről Erdélyben. In:
Magyar Kisebbség. 2012. 1–2. szám. 7–50. p.
4 Kanchan Chandra: What is an ethnic party? In: Party Politics. 17 (2). 2011. 151–169. p.
beli és számos egyéb vonatkozásban egyaránt. A demokratikus elv legalapve-tőbb logikájából adódóan széles társadalmi rétegek maradhatnának képviselet nélkül, még úgy is, ha a jogszabályok közvetlenül nem diszkriminatívak és biz-tosított az általános választójog. A választókerületek határainak tudatos mani-pulatív meghatározása, a pártbejegyzés és a jelölési feltételek megszigorítása, vagy a kisebbségi nyelv mellőzése csak néhány eszköz a sok közül, amelyek révén a kisebbségi közösségek jelöltjei könnyen hátrányba kerülhetnek. Ezt ellensúlyozandó több nemzetközi szervezet is igyekszik döntéshozatalban való részvételüket számon kérni és támogatni. Előremutató szabályozásnak tekint-hető a részarányos választási rendszer, a bejutási küszöb eltörlése, a garantált helyek biztosítása és számos további könnyítő intézkedés. Az erre vonatkozó egyezmények és ajánlások egyre szaporodó sorából kiemelendő az Európa Tanács nemzeti kisebbségekről szóló Keretegyezménye, valamint az EBESZ dokumentumai, különös tekintettel a Kisebbségi Főbiztos lundi ajánlásaira.5
Mint a posztszocialista országok legtöbbjében egykor, úgy ma Szerbi-ában is elsősorban a nemzetközi szervezetekhez való csatlakozás igénye jelenti a kisebbségi kérdés jogi-politikai rendezésének legfőbb katalizátorát.
Az elmúlt évtizedben a szerb társadalom és a politikai elit túlnyomó része fel-sorakozott az európai integrációba való betagozódás mellett, ám e törekvésre súlyos teherként nehezedik az 1990-es évek elején lezajlott véres események emléke. Így esetében különös hangsúly helyeződik a népek országon belüli békés, bizalomteljes együttélésének biztosítására.
Az Európai Unió egészen 2004-ig nem foglalkozott érdemben a kérdéssel.
Majd a kelet-közép-európai bővítések kapcsán már kívánatosnak tekintette a nemzeti-etnikai problémáktól terhelt térség rendezését. A koppenhágai csatlakozási kritériumok részeként elvárják a tagjelölt országoktól, hogy az integrációba való belépésük előtt rendezzék vitás kisebbségi kérdéseiket, és biztosítsák a megfelelő intézményi keretek kialakítását.6
Nézzük meg, Szerbia milyen konkrét lépéseket tett az elmúlt bő egy évti-zedben a területén élő kisebbségek jogi-politikai helyzetének rendezésére és a döntéshozatalban való részvételük elősegítése érdekében. A szerb Alkot-mány és a vonatkozó törvények több-kevesebb változással évtizedek óta
5 Ifj. Korhecz Tamás: A nemzeti kisebbségek politikai szerveződése Szerbiában és annak sike-ressége a 2012. évi választások eredményeinek az ismeretében. In: Létünk. 2012. 4. szám.
47–56. p.
6 Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus. Osiris Kiadó, Budapest, 2006.
három hatalmi szinten teszik lehetővé közvetlenül választott képviselő-testü-letek felállítását. Ezek közül legszélesebb jogkörrel a belgrádi Népképviselőház bír, majd ezt követi Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza, míg helyi szinten a városok és községek választott képviselő-testületei gyakorolhatnak meghatározott jogköröket. A vertikális hatalommegosztás e hagyományosnak mondható formája 2002-ben kiegészült egy – akkor még meglehetősen kez-detleges – nem területi alapon szerveződő elemmel. Utóbbi egy speciálisan a nemzetiségi polgárok részére kialakított önkormányzati rendszert takart, amely 2009-ben nyert határozottabb formát. Bár az így megalakuló Nemzeti Tanácsok jogköreit mind a mai napig számos kritika éri, mégis Kárpát-me-dencei viszonylatban jelentős előrelépést jelent határon túli magyar vonatko-zásban. A vonatkozó jogszabályok számos kedvezményt biztosítanak a kisebb-ségi választók és politikai pártjaik számára, amelyek révén nagyobb eséllyel juthatnak képviselethez az egyes képviselő-testületekben. Ezek elsősorban az anyanyelv használatának szavatolását jelentik a választási folyamatban, vala-mint a mandátumszerzésre nézve is könnyítéseket tartalmaznak.
A belgrádi törvényhozás 250 képviselőjének megválasztása arányos válasz-tási rendszerrel, pártlisták révén történik, amely már önmagában is kedve-zőnek tekinthető, ám itt sem szabad eltekinteni az ország korábbiakban már nagyvonalakban vázolt társadalmi sajátosságaitól. A túlzott fragmentálódás elkerülése érdekében a szavazatok 5%-ának megszerzéséhez kötötték a man-dátumszerzést, amely gyakorlatilag még a legnagyobb kisebbségi közössé-gek önálló képviseletét is ellehetetlenítené. E tény a gyakorlatban is igazo-lódott a 2003-as választások során. Ezt követően került sor az úgynevezett
„természetes küszöb” bevezetésére az etnikai pártok esetében, amely az egy képviselőre eső szavazatszám eléréséhez, hozzávetőlegesen 0,4 százalékos eredményhez kötötte a kisebbségi képviselők megválasztását. A korábbi évek tapasztalatai alapján ez 10–15 ezer szavazatot jelent a valóságban.
Ugyanez az elv érvényesül a tartományi képviselőház esetében is, azzal a különbséggel, hogy ott csupán 60 mandátum, a képviselői helyek fele kerül arányos módszerrel kiosztásra, így a természetes küszöb eléréséhez is maga-sabb, hozzávetőlegesen 1,5%-os eredményt kell felmutatni. A képviselőház másik felének sorsa többségi rendszerben dől el, amely a tömbben élő kisebb-ségi közösségeknek kedvezhet, bár a jelenlegi körzethatárok hagynak kívánni-valót maguk után. További engedményt jelent, hogy a listaállításhoz szükséges 6000 aláírás helyett az etnikai pártoknak elegendő ennek felét összegyűjteni.
Ami a helyi szintet illeti, itt is eltörlésre került esetükben az 5%-os küszöb teljesítése, azonban az önkormányzati képviselő-testületek méretéből adó-dóan (19−90 képviselő) akár 4% is szükséges lehet a mandátumszerzéshez.7
Végezetül témánk szempontjából fontos tisztázni, mit ért pontosan a szerb jogrendszer az etnikai párton, és az hogyan szabályozza ezt a kérdést? Először is kiemelendő, hogy politikai pártokról szóló, 2009-ben elfogadott törvény nem használja ezt a kifejezést. Ehelyett a „nemzeti kisebbségi politikai pár-tok” körülírással él. Azon pártok sorolhatók e jogi kategória alá, amelyeknek tevékenysége elsősorban egy nemzeti kisebbség érdekeinek képviseletére és jogainak védelmére irányul, összhangban az ország alkotmányával, törvénye-ivel és a nemzetközi standardokkal, s mindez alapító aktusában, programjá-ban és alapszabályáprogramjá-ban is megjelenik.
A jogszabályváltozások egyik legfőbb célja az évek során megszaporodott politikai szerveződések számának csökkentése, tevékenységük, támogatott-ságuk alapján való megszűrése volt. Ezt a pártok újra bejegyeztetése révén kívánták elérni, amelyhez fő szabály szerint jelenleg 10 000 alapító tag alá-írására van szükség. Az etnikai pártok ez alól kivételt képeznek, esetükben ennek tizede is elegendő.8 Az első olvasatra rendkívül méltányosnak tűnő sza-bályozás a szóban forgó közösségek létszámát tekintve már korántsem olyan kedvező. Az Alkotmánybíróság is vizsgálta az ügyet, hiszen a közel 7 milliós többségi nemzet esetében a pártalapítás koefficiense 0,036, míg a legnagyobb kisebbségi közösségnél ez a szám már csak 0,016. Egy magyar etnikai pár-tot tehát kétszer nehezebb bejegyeztetni, a többi etnikum helyzetéről nem is beszélve.9 A félelmek végül nem igazolódtak be és az időközben felmerült egyéb technikai problémákat is sikerült áthidalni. Így annak ellenére, hogy a pártok száma összességében megtizedelődött, etnikai pártból több lett. 2013 júniusáig 93 politikai párt került bejegyzésre, amelynek több mint fele, egé-szen pontosan 53 az utóbbi kategóriába került. Ami a vajdasági magyarságot illeti, jelenleg hat bejegyzett párt tevékenykedik deklaráltan a magyar érdeke-kért. Ezek alapítási sorrendben a következők: Vajdasági Magyarok Demok-ratikus Közössége (VMDK), Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP), Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), Magyar
7 Ifj. Korhecz Tamás: A nemzeti kisebbségek, i. m. 47–56. p.
8 Uo.
9 Diósi Árpád: Gondot okoz a magyar helyesírás? In: Magyar Szó. 2009.08.20. http://www.
magyarszo.com/hu/2009_08_20/kozelet/72254/ (2013-06-22)
Remény Mozgalom (MRM), valamint egy egészen friss pártalakulat a Magyar Egység Párt (MEP).10 A vajdasági magyar pártrendszer jelentős fragmentáltsá-gának megértéséhez röviden célszerű bemutatni ezeket a pártokat.
Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége. A szocialista rendszer négy évtizedes uralmát követően a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössé-gének 1990. március 31-i, doroszlói megalakulásával a régióban élő magyar közösség ismét saját kezébe vehette céljainak megfogalmazását, érdekeinek érvényesítését és védelmét.11 A demokratizálódást követően a VMDK jelen-tős választási sikereket ért el, ám az akkori hatalmi viszonyok nem tették lehetővé elképzeléseinek megvalósítását. 1992-ben egy többlépcsős autonó-mia-koncepció kidolgozására került sor, amely három szintet foglalt magába:
helyi, települési szintű autonómia, a szórvány magyarságra tekintettel kultu-rális, vallási és nyelvi szabadságon alapuló perszonális autonómia, valamint a tömbben élő magyarság érdekében területi kisebbségi autonómiát szeretett volna kieszközölni.12 A koncepció alapgondolatára a mai napig meghatározó célként tekint, ám az első szakadást követően elvesztette meghatározó szere-pét a vajdasági magyar politikai életben.
Vajdasági Magyar Szövetség. A Vajdasági Magyar Szövetség volt az első párt, amely alternatívaként megjelent az addig „egyeduralkodó” – mára történelmiként emlegetett – VMDK-val szemben. 1994-re számos külső és belső szétfeszítő erő nehezedett az egységes magyar képviseletre. A személyes érdekek mellett az autonómia kérdésének megítélése jelentette egyik legfőbb sarokkövét a pluralizálódásnak. A háború enyhülésével pedig nemzetközi viszonylatban is elfogyott a levegő a párt körül. Budapest és Belgrád kapcso-latában kezdett kifejezetten zavaró tényezővé válni a koncepcióival folyama-tosan „tolakodó” magyar párt, amelynek következtében elkezdték megvonni anyagi támogatását és működésének adminisztratív feltételeit.13 A szakadás-nak végül az egyik – hűtlen gazdálkodással vádolt – pártvezető kizárása adta
10 Igazságügyi és Államigazgatási Minisztérium adatai. Izvod iz registra političkih stranka.
http://www.drzavnauprava.gov.rs/register-parties.php (2013-06-22)
11 Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László (szerk.): Kisebbségi magyar közösségek a 20.
században. Gondolat Kiadó, Budapest, 2008. 354–359. p.
12 Győri Szabó Róbert: Kisebbség, i. m. 323–336. p.
13 Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László (szerk.): Kisebbségi magyar közösségek, i.
m. 354–359. p.
meg a végső lendületet.14 A Vajdasági Magyar Szövetség 1994. június 18-i zentai megalakulásakor még egy pártoktól és kormánytól független polgári egyesületként definiálta magát, ám hamar túllépett e szerepkörön.15 Az Igaz-ságügyi és Államigazgatási Minisztérium adatai alapján 1996. augusztus 31-én került politikai pártként bejegyzésre.16 Az 1990-es évek elején meg-fogalmazott közösségi követeléseket jelentősen felülvizsgálva, hamar a vaj-dasági magyarság elsőszámú pártjává lépett elő. Ugyan a VMDK egykori sikereit nem tudta megismételni, ám választási eredményei sorra jelentősen fölülmúlták a többi magyar párt szereplését.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt megalakulása szintén az 1990-es évek közepéig nyúlik vissza. Az 1997-es választások közeledtével a VMSZ koalíciót ajánlott a VMDK-nak, amelyet állítólag Páll Sándor, a szervezet alelnöke szorgalmazott. Miután a párt köz-gyűlésén leváltották alelnöki tisztségéből, egy puccsra szánva el magát, 1996 decemberében, megkerülve a szervezet alapszabályzatát, híveiből közgyű-lését hívott össze Óbecsén. Ennek során a párt teljes vezetősége leváltásra került, élén Ágoston Andrással, a párt elnökével. Miután a hivatalos szervek is szabályosnak és legitimnek minősítették a Becsén történteket, a korábbi pártelnök vezetésével 1997 februárjában megalapították a Vajdasági Magyar Demokrata Pártot.17 Hivatalos bejegyzésére 1997. augusztus 22-én került sor.18 Sokáig elutasítottak bármiféle koalíciót a VMSZ-szel és felülvizsgálva korábbi nézeteiket egy „eurokonformabb” perszonális autonómia koncepci-óval álltak elő. A választások során – a VMDK-hoz hasonlóan – fokozatosan háttérbe szorultak a politikai életben.
Magyar Polgári Szövetség. A kétezres évek első évtizedének közepén köz-társasági szintű képviselet nélkül maradt a vajdasági magyarság. Ezen idő-szak alatt fogalmazódott meg egy újabb párt megalapításának igénye, amely
14 Mirnics Károly: Küzdelem a magyar politikai autonómiáért és a vajdasági magyar pártok egymás közti viszályának rövid története. Kézirat, 1999. Őrzési hely: Klebelsberg Könyvtár, Szeged.
15 Nikowitz Oszkár a Danasban: Orbán Viktor támogatja a VMSZ-t a választásokon (MTI) http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/13075/ (2013-06-22)
16 Igazságügyi és Államigazgatási Minisztérium adatai.
17 Mirnics Károly: Küzdelem, i. m.
18 Igazságügyi és Államigazgatási Minisztérium adatai.
a Magyar Polgári Szövetség létrejöttében öltött határozott formát.19 Hivatalos bejegyzésére 2006. december 12-én került sor.20 A korábbi pártokhoz képest erősebb jobboldali beállítottság jellemzi. Működése során nem tudott kitörni Zenta környéki bázisából.
Magyar Remény Mozgalom. A Magyar Remény Mozgalom hivata-los bejegyzésére 2009. január 27-én került sor Magyar Koalíció néven.21 A VMDP egyetlen tartományi képviselője, László Gyula hathatós támogatást nyújtott megalakulásához, amelynek elnöki posztját fia, László Bálint tölti be.
A párt elnevezése nagy vihart kavart, ugyanis akkoriban volt már egy Magyar Koalíció elnevezésű többpárti összefogás. Nem ok nélkül tekintették tehát névvel való visszaélésnek a döntést, még ha tagjai közül többen részt is vál-laltak az előbbi munkájában. A történetre végül az államigazgatási és önkor-mányzati miniszter tett pontot a pártok 2009-es újra bejegyeztetése kapcsán, megtagadta az addigi nevén való továbbműködését, így rövidesen Magyar Remény Mozgalomra változott hivatalos elnevezése.22 A magát akciópártként definiáló szerveződést sokan a magyarországi Jobbikkal való közeli kapcsola-tairól tartják számon. A modern kor infokommunikációs lehetőségeit kihasz-nálva igyekszik jelentős hangsúlyt fektetni a fiatalok megszólítására.
Magyar Egység Párt. A Magyar Egység Párt a 2012-es választásokat meg-előző hónapban jelent meg a politikai palettán. Tagjai és vezetősége elsősor-ban a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének soraiból került ki.
Az dolog nem volt előzmény nélküli, ugyanis a párt óbecsei tagozatában két évvel korábban jelentős feszültségek jelentkeztek. Először felfüggesztették tisztségéből Szmieskó Zoltán addigi körzeti elnököt – a MEP jelenlegi elnö-két –, majd rövidesen a pártból is kizárásra került. Nem sokkal ezután a helyi frakció leváltotta Tari István frakcióvezetőt, amire válaszul a párt Tanácsa fel-oszlatta körzeti szervezetének teljes elnökségét. Az új alakulat végül egyedül
19 Pressburger Csaba: Nem oszt, nem szoroz. In: Magyar Szó. 2005.03.08. http://archiv.
magyarszo.com/arhiva/2005/03/08/main.php?l=kozelkep.htm (2013-06-21)
20 http://www.drzavnauprava.gov.rs/register-parties.php (2013-06-21)
21 Magyar Koalíció – a másik (Kitekintő) http://kitekinto.hu/karpat-medence/2009/02/27/
magyar_koalicio_-_a_masik/#.UePL2ztM9_Q (2013-06-21)
22 Nem jegyzik be újra a Magyar Koalíció pártot az eddigi nevén (Kitekintő) http://kitekinto.
hu/karpat-medence/2009/08/11/nem_jegyzik_be_ujra_a_magyar_koalicio_partot_az_
eddigi_neven/#.UePXaTtM9_Q (2013-06-21)
Törökbecsén indult a közelgő megmérettetésen, közösen a Vajdasági Magyar Szövetséggel közösen.23