Az autonómia-törekvések az 1990-es évek elejéig nyúlnak vissza, miu-tán 1989-ben megszűnt a tartomány autonómiája. Már a tartományi jogok megkurtítása után három évre, 1992-ben a Vajdasági Magyarok Demokra-tikus Közössége által tartott közgyűlésen a jelenlévők elfogadták a magya-rok önrendelkezési jogát tartalmazó vajdasági autonómiáról szóló terve-zetet. A politikai szándéknyilatkozatok nem kívánták kisebbíteni Szerbia állami szuverenitását, de állásfoglalásuk szerint ez a dokumentum sorsfordító
lehetne az ott élő magyarság számára. Az autonómiát kinyilvánító dokumen-tum alapját az 1991 októberében kiadott Carrington-dokumendokumen-tum19 képezte, amely egyben a vajdasági magyarok önkormányzatának is hivatkozási alapot adott.20 A cél az volt, hogy az egykori tartomány politikai és gazdasági érte-lemben is önállóvá váljék, s ezt az alkotmányban is rögzítsék. A tervezetet – sok átalakítás után, viszonylag későn – csak 2008-ban hagyta jóvá az újvi-déki törvényhozás, illetve ezt követően 2009. november 30-án szavazta meg azt a Szerb Parlament. Ezzel a törvénykezési aktussal Vajdaság úgynevezett kulturális autonómiát kapott, egyben lehetővé vált a Magyar Nemzeti Tanács felállítása, amely oktatási és kulturális kérdésekben saját hatáskörben hozhat döntéseket. A szerb kormány ezzel a lépéssel megtette az Európai Unió felé szükséges gesztust a kisebbségpolitika területén.
Varga László nyilatkozata szerint az autonómia kérdése a csatlakozási tár-gyalások során a jogállami működés fejezet részeként várhatóan még felme-rül. Amennyiben ez a folyamat 2014 elején elindul, ez az első kérdések között kerülhet tisztázásra. A VMSZ-nek fontos szerepe lehet abban, hogy a régóta húzódó kérdések (finanszírozás és hatáskörök) tisztázásában eredményeket érjen el és szövetségeseket találjon. A vajdasági magyarság képviselői optimis-ták abban a tekintetben, hogy a csatlakozási tárgyalások megoldást hozhat-nak a fentebb vázolt kérdések alakulásában. Számolhozhat-nak azzal is, hogy Szerbia is érdekelt a rendezési folyamat felgyorsításában. A VMSZ képviselője rint az 1989 előtti autonómia – az aktuálpolitikai történések tanulságai sze-rint – immár a közeljövőben nem lehetséges. A szerb és vajdasági helyzetre kitekintő értékelése szerint, a szerb belpolitika alapvetően autonómia-ellenes, többek között Koszovóval kapcsolatosan kialakult felemás megoldás miatt is.
2002-ben a tartomány több hatáskört visszakapott, viszont a finanszírozás kérdése azóta is megoldatlan maradt.21
19 A Carrington-terv a régi jugoszláv tagköztársaságok közötti kapcsolatokat tárgyalta, mely kitér az erőszakos határmódosításokra, ehhez kapcsolatos európai beavatkozásra és kilá-tásba helyezi a nemzeti etnikai csoportok védelmét azon fenyegetéssel szemben, ahol veszé-lyeztetve vannak létezésükben. A katonai erők kivonását helyezi kilátásba és a regionális rendőrségek, bíróságok létrehozását. Továbbá szó esik egy nemzetközi döntőbíróság létre-hozásáról, mely a nemzetközi jog alapján dönt a vitás kérdésekben a köztársaságok között.
20 Dr. Hódi Sándor: Vajdasági magyar autonómia. In: VMDK évkönyve. Ada. 81−84. p. http://
hodis.vmmi.org/hodi/konyvreszek/vmagyarauton.pdf
21 Interjú Varga Lászlóval. Palics, 2013. március 30.
Vajdaság és Koszovó között gyakran párhuzamot vonnak az emberek az autonómia létrejöttének, illetve megszűnésének körülményei okán, holott álláspontom szerint valós párhuzam nem húzható a két tartomány helyzete, eseményei és azok okai között sem. Koszovó, mint állam úgy jött létre, hogy kiszakadt Szerbiából. Ez az első és egyik leglényegesebb különbség a vajda-sági és a koszovói helyzet között. Koszovó22 egy független állam lett, mely etnikailag is nagyrészt homogén, hiszen a lakosság 90 százaléka albán, és csak 10 százaléka szerb. A Vajdaság kétharmad része szerb, viszont a maradék 30 százalékát vegyes nemzetiségű lakosság teszi ki. További eltérés mutatható ki a közigazgatási struktúrájuk tekintetében is. A szerb lakosság Koszovóban 4 önkormányzatra korlátozódik, esetleg még 5–6 településre, de ezek már földrajzilag szigetszerűen helyezkednek el az országon belül. Vajdaságban ilyen közigazgatási rendszer nincs, valamint az északi tartományban háború sem dúlt. Ezen a területen a kisebbség minden szempontból a demokratikus intézményrendszeren keresztül próbál érvényesülni, történetileg is kimutat-ható annak hagyománya, amely a koszovói albánokra nem volt jellemző. Ott mindig történik valamilyen konfliktus – mondta el Varga László.23
Korhecz Tamás szerint sincs releváns párhuzam a két terület között, amely hasznosítható lenne Vajdaság autonómia-kérdésének rendezése, illetve auto-nómia-modell adaptálhatósága tekintetében. Mint ahogy Szlovénia elisme-rése sem vonta maga után Koszovó elismerését, a koszovói helyzet rendezése sem jelent majd megoldást Vajdaság számára. Nem ugyanazok az érdekek a két tartomány helyzetének rendezésével kapcsolatban. Akik a koszovói helyzet rendezésében érdekeltek, azok nem érdekeltek a vajdasági autonó-mia kérdésében.24 A szerb demokrácia hagyomány, illetve a kisebbségi poli-tika történetileg úgy alakult, hogy inkább megosztó, mintsem egységesítő igénnyel lépett fel a nemzetiségek körében. Ebből adódóan a törvények nem univerzális megoldásokként, az egykori jogállamiságot erősítendő módon alakultak, hanem egyedi megoldásokat, esetkezeléseket alkalmaztak, olykor gazdasági, máskor politikai, a közelmúltban pedig háborús eszközökkel.
A vajdasági autonómia-törekvések mintájául szolgálhatnak a már működő jó gyakorlatok, mint Dél-Tirol és Muravidék esete. Az autonómia Dél-Tirol esetében több fázisban jött létre. Az autonómia Dél-Tirolban intézményei
22 Koszovó 2008.február 17-én kiáltotta ki függetlenségét.
23 Interjú Varga Lászlóval. Palics, 2013. március 30.
24 Interjú Korhecz Tamással. Szabadka, 2013. április 13.
révén széles jogalkotási szabadsággal rendelkezik, kellőképpen alapozhat az ország stabil politikai rendszerére, továbbá gazdasági erővel is bír. A tarto-mánynak vannak saját bevételei, részesül állami forrásokból és egyéb támo-gatásokkal is gazdálkodik.25 A tartománynak külön parlamentje van, amely-ben az olasz és a német képviselők száma egyenlő, elnökei pedig rotációs alapon váltják egymást. Hivatalos nyelve az olasz és a német, regionálisan a ladin. A dél-tiroli autonómia-modell sikerét jelenti többek között a dél-ti-roli németség identitásának rendíthetetlen megőrzése, a kisebbségpolitika egysége és koherenciája, a nyelvi status quo megtartása, a kiegyensúlyozott hatalommegosztás vagy akár az olasz politikai erők felfogásának megválto-zása a kisebbségek iránt.26
Ugyancsak pozitív példaként szokták emlegetni Szlovénia pozitív disz-kriminációt alkalmazó kisebbségpolitikáját. A két hivatalosan is elismert kisebbség – a magyar és az olasz – nem konfliktusforrás, hanem az orszá-got erősítő tényező az alkotmány szerint, amelyben a magyar kisebbséget államalkotó tényezőként említik meg. Nagyobb részben az ország finanszí-rozza a muravidéki magyar kisebbség intézményeit, anyanyelvű oktatását az óvodától az egyetemig, támogatja a kulturális tartalmú kisebbségi önkor-mányzataik működését, valamint országos parlamenti képviselet biztosított számukra. Azonban ezek a rendelkezések sem jelentenek garanciát a gyakor-latban a magyarság fennmaradására.27