Mindezekből látszik, hogy Újvidék kifejezetten „kellemes” nyelvi jogi közeg-ben fekszik, ahol a nyelvi diverzitás megőrzéséhez minden jogi előfeltétel adott. A hivatalos kisebbségi nyelvhasználat három különböző hatalmi szin-ten szavatolt, számos tág tartalmú normában. A normatív háttér elemzése után azonban szükséges áttérni a realitás világába; a továbbiakban bemu-tatásra kerül, hogy a felvázolt jogi környezetben mi jellemzi a város térbeli nyelvhasználatát.
A legutóbbi, 2011 októberében lefolytatott népszámlálás szerint44 Szerbia lakossága túlnyomóan szerb anyanyelvű. A kérdezettek csak 11%-a nyilat-kozott úgy, hogy nem a szerb az anyanyelve. Vajdaságban ez az arány a köz-társasági összarány kétszerese: a kétmilliós lakosság 23%-a nem vallotta az államnyelvet anyanyelvének. Újvidék a köztársasági anyanyelvi kép hű mása:
a megkérdezettek 89%-a tekinti anyanyelvének a szerb nyelvet, míg a kisebb-ségi anyanyelvűek teszik ki a maradék 11%-ot. A legnagyobb lélekszámú kisebbségi nyelv, mind köztársasági szinten, mint pedig Újvidéken a magyar, mindkét esetben pontosan 3,4%-os részaránnyal. Ebből következik, hogy Újvidék, népességének anyanyelvi összetétele alapján tökéletesen kicsinyített mása Szerbiának.
Mindemellett fontos kiemelni, hogy e számok sem a nyelvtudást, sem pedig a nyelvhasználatot nem tükrözik. Ezért megeshet, hogy azok, akik vegyes házasságból származnak és történetesen két nyelvet is anyanyelvi
43 A Szerbia és Montenegró és a Magyar Köztársaság közötti, a Szerbia és Montenegróban élő magyar kisebbség és a Magyar Köztársaságban élő szerb kisebbség jogainak védelméről szóló egyezmény. 5. szakasz.
44 Szerbia Köztársaság Köztársasági Statisztikai Hivatala, 2011-es népszámlálási adatok.
http://webrzs.stat.gov.rs/ (2013-06-23)
szinten használnak, csak egyet jelöltek meg anyanyelvükként. Emellett ezek a személyek leggyakrabban egyáltalán nem is nyilatkoztak anyanyelvükről.
Újvidéken az ilyen megkérdezettek száma elenyésző, mindössze ezer fő, ezzel is növelve e demográfiai adatok pontosságát.
a) A terepmunka bemutatása: a kutatás területe és módszertana A kutatómunka objektív lefolytatása érdekében Backhaushoz hasonlóan45 három fontos szempontból kellett a kutatási területet és a kutatási módsze-reket meghatározni: (1) a kutatási terület pontos földrajzi körülhatárolása;
(2) a kutatási egységek meghatározása az egynyelvű és többnyelvű feliratok megkülönböztetési módja szempontjából. A módszer sajátosságaiból kifolyó-lag e szempontnak nincs szerepe a munkában, ezért nem került külön kieme-lésre. Ehelyett inkább a vizsgált feliratok sajátosságai szerinti (3) felosztására került sor.
b) A kutatási terület földrajzi körülhatárolása
Míg a falvakban a nyelvi tájképek kutatása könnyebben felölelheti a telepü-lésen látható feliratok összességét, egy néhány százezer fős városban, mint amilyen Újvidék, ez nehezen valósítható meg. Ezért egy kisebb, reprezentatív egységet választottam, amely hűen tükrözi a város nyelvi megjelenését. Ez az egység a Duna utca Újvidék központjában, amely a város két legismertebb sétálóutcájának egyike. Összeköti a Jovan Jovanović Zmaj utcát (a másik leg-ismertebb sétálóutcát) a Duna Parkkal és magával a Duna folyóval. Az utcá-nak csak az egyik része sétálóutca, a másik fele az autók által is használt közút.
Noha a címben a Duna utca sétáló jellegére utalok, a kutatás vizsgálati terü-lete az adminisztratív értelemben vett Duna utcával egyezik meg, és magában foglalja az utcán végigsétálva olvasható összes feliratot, de figyelmen kívül hagyja az utcáról nyíló több udvar belsejének, valamint az utca egy része mel-lett fekvő Duna Parknak a feliratait.
45 Backhaus, Peter: Multilingualism in Tokyo, i. m. 54. p.
c) A kutatási egységek meghatározása, az egy- és többnyelvű feliratok megkülönböztetése
Bármely statisztikai elemzés megvalósításához fontos a térben elhelyezkedő különféle feliratot egységes, összehasonlítható és számokban kifejezhető egy-ségekbe való tömörítése. A kutatómunkán belül az egységek a feliratok célja szerint kerültek meghatározásra, nem pedig a feliratok száma alapján. Ennél-fogva a két- és többnyelvű táblákon található feliratok azok nyelve alapján kerültek osztályozásra, mert ezek címzettei különböznek. Emiatt a több- és egynyelvű feliratok megkülönböztetése nem kérdés, mert e kritériumok alapján az összes felirat csak egynyelvű. Hasonlóképpen külön osztályozásra kerültek azok az egynyelvű szerb feliratok is, amelyek két írásmódban (cirill és latin betűkkel) közlik az információt. Ugyanígy, ahol egyetlen felirat ismét-lődik többször (fontos kihangsúlyozni, hogy itt tökéletes alaki, tartalmi, elhe-lyezési és rendeltetésbeli megegyezésről van szó), mint például az ugyanazon
1. kép. A Duna utca földrajzi helyzete
falra ragasztott egyforma reklámplakátok vagy az azonos mintáról egymás mellé többször fújt falfirkák esetében. Ezeket azonos feliratnak kell tekinteni, mert megegyezik a célközönségük és a rendeltetésük.
Ez a megközelítés, főleg a többnyelvű táblák esetében, természetesen kihat a kutatási eredményekre is, mert megtörténhet, hogy egy felirat több besoro-lásba is bekerült, attól függően, hogy hány nyelven szerepel (megismételve) rajtuk az adott információ. Ez a módszer figyelmen kívül hagyja a többnyelvű feliratok sajátosságait, valamint ezek egymáshoz viszonyított elhelyezkedésé-nek jelentőségét, mégis pontosabban képes bemutatni Újvidék térbeli nyelv-használatát. Ez elsősorban Újvidék sajátosságaiból következik, másodsorban pedig abból a tényezőből, hogy ilyen egyszerűsített módszerek alkalmazásá-val kimaradnak a munkából a lehetséges hibák, mert minden felirat teljesen egynemű, uniform alapra lett visszavezetve, amely így számszerűsíthető és összehasonlítható.
Bemutatásra kerül az egyes kisebbségi- és idegen nyelvű feliratok számbeli eloszlása, valamint a szerb nyelvű feliratok cirill- és latin-betűs variánsának gyakorisága. Ahol ez mégis szükséges, magyarázatok kapcsolódnak a kutatási eredményekhez, ezek teljesebb áttekinthetősége érdekében.
d) A feliratok csoportosítása
Az összes vizsgált felirat kisebb csoportokba lesz besorolva különböző krité-riumok szerint, közös kiállítójuk, címzettjük, rendeltetésük vagy más közös sajátosságuk szerint. Az elsődleges felosztás a következő: a (1) hivatalos táb-lák, a (2) kereskedelmi jellegű és más (3) egyéb (civil) feliratok. Az első cso-portban szereplő hivatalos feliratok további felosztása kiállítójuk szerint tör-tént, azaz megkülönböztetünk köztársasági, tartományi és városi feliratokat.
A kereskedelmi feliratok két alcsoportra lettek felosztva a feliratok címzett-jeitől függően. Az egyik alcsoportot a kereskedelmi céllal kiállított, vevőknek címzett reklámfeliratok képezik, míg a másikat a cégjogi előírások követelmé-nyeit kielégítő, nem vevőknek címzett feliratok.
Az összes többi felirat a civil vonatkozású csoportba került. Ezek kiállítója sem nem hivatalos szerv, sem nem gazdálkodó szervezet. Ez a csoport tar-talmi szempontból magában foglalja a politikai propagandát, a nem-keres-kedelmi, információs célú feliratokat, falfirkákat és a lakók neveit a kaputele-fonokon. E csoporton belül a vizsgált feliratok elenyésző számából kifolyólag
nem történt további csoportosítás, függetlenül attól, hogy az egyes feliratok között kimutathatók különbségek.