megtestesí-tőiként ábrázolják (Olomoofe, 2000: 51). Hasonló képalkotási folyamatok játszódnak le a gyerekekben is: ők egy szintén erősen mitizált, de a korosztályuk számára sokkal mérvadóbb tulajdonságra, a páratlan táncképességre asszociálnak elsőként, ha feketék-fői hallanak.
"Múltkor néztem a tévében egy rnűsort, és egy néger pali elkezdett táncolni, olyan mozgása volt, hogy behidaltam." (14 éves lány)
"Az összes néger tud táncolni. Mozogjál már úgy, mint Michael Jackson, soha nem fogsz tudni, még hasonló lépésed sincsen." (14 éves fiú)
Ezekben a karakteralkotásokban es a karakterek fenntartásában nem a személyes ta-pasztalatok, hanem a tömegkommunikáció erőteljes hatása érvényesül. Ezt a hatást nyu-gat-európai gyerekek képalkotás-elemzései is kimutatták, amikor a zömében az USA-ból származó videokJipeknek a gyerekek sztereotipizálási folyamataira gyakorolt hatását elemezték. Ezek szerint a példaképeket
ésikonokat kereső 13-15 éves korosztály kép-alkotására a zenei csatornák műsorai különösen erősen hatnak, es nemcsak az amerikai életstílus iránti vonzalmat, hanem a zenében és mozgásban abszolút etalonnak számító afrikai amerikaiak iránti rajongást is erősítik a gyerekekben (Nightingale, 1991; lásd még Lester, 1996; Gumpert-Cathcart, 1988).
Romák és külföldiek
A bevándorlók és a magyarországi romák
közöttipárhuzam felállítása
vissza-vissza-térő motívuma volt a gyerekek beszámolóinak. Annak ellenére tehát, hogy a felmérés
a magyarországi külföldiekkel kapcsolatos kérdésekre fókuszált, a gyerekek
romák-ra való rendkívül gyakori utalása megkerülhetetlenné tette a külföldiek és romák
kö-zötti hasonlóságok észleléséhez vezető tényezők vizsgálatát. Emellett azt is meg
kel-lett néznünk: a romákhoz képest milyen helyet foglalnak el a magyarországi külföldiek a gyerekek interkulturális világképében.
Láttuk, hogyaMagyarországon élő külföldiek többségét (a létszámukat és gazdasági részvételüket tekintve veszélytelennek vélt afrikaiak kivételével) a gyerekek meglehe-tősen negatí van ítélik meg. A kedvezőtlen tulajdonságok e!sősorban e csoportok kultu-rálatlanságával, deviáns életmódjával és nonnaszegő társas érintkezéseivel kapcsolato-sak. A Magyarországon végzett előítélet-vizsgálatok szerint ezeket a negatív, félelmet és viszolygást keltő, valamint kirekesztést igazoló csoportjellegzetességeket a magyar lakosság alapvetően a romákkal kapcsolatosan használja. A vizsgálatok azt is kimutat-ták, hogy romák olyan negatív vonatkoztatási csoportként funkcionáló külcsoportként vannak jelen a közgondolkodás ban, amelytől a magyar társadalom nagy többsége elha-tárolja magát (Hatm-Tomka-Pártos, 1979; Tomka, 1991; Csepeli-Fábián-Sik, 1999;
Fábián-Erős, 1996; Fábián, 1998; Lázár, 1996). A romák ellenérzéseket keltő kategóri-ába való
száműzése
az általunk vizsgált (gádzsó) gyerekek gondolkodásának isjellemző vonása. Ez olyannyira így van, hogyaromákkal szembeni ellenszenv még a külföldi-ekkel kapcsolatban toleráns vagy semleges álláspontot képviselő gyerekeket is negatív, kirekesztő állásfoglalásra készteti. Mindez, annak ismeretében, hogy a beszélgetés fel-vetett témái között még említés szintjén sem szerepeltek romák, különösen jól tükrözi a gyerekekben dolgozó interetnikus feszültségek tennészetét.nÉn kiskoromban úgy voltam vele, hogy cigányok vannak jók, rosszak, ugyanúgy, ahogy a fehérek között is vannak jók, rosszak. Na most igen, én a fehérek közül meg-ismertem a jót és a rosszat is, de cigányok közül nem meg-ismertem meg a jót. És ez volt a böki, hogy én egy olyan cigánnyal nem találkoztam, aki például rendesen tudott volna köszönni, vagy ne feszítette volna be magát a folyosón. És ezek után én már azt mondom, hogy nekem ez nem tetszik, és nem nagyon szeretem, hogy Magyarországon még ilyenek is vannak." (14 éves fiú)
"A cigányoktói óvakodni kell, mert veszélyesek. Van, akinek levágják az ujját vagy leharapják, olyan is van, aki már a belét viszi a kezében. Felvágják egymást. Lefogják, aztán felvágják, és kész. Ne tudjátok meg, milyen vérfürdőt csinálnak." (lS éves fiú)
"Azok, akik megölték azt a kisbabát, azok is kisebbségek voltak. Akkor bent égett a házban rengeteg gyerek, azok is kisebbségek voltak ... " (14 éves lány)
"Megvan az oka, hogy miért ítéljük el őket. Azért, mert ártottak nekünk. Hát leg-alábbis nekem már ártottak. Volt fehér cigány is, akivel problémáim voltak. Olyan kötözködősek ." (14 éves fú)
Kutatásunk szempontjából ez a fajta tendenciózusan rosszindulatú társadalmi meg-különböztetés nem önmagában érdekes. Mi elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a gyerekek miért vetítik át fenntartás nélkül a bizonyos minősítések értelmében cigány-nak tekintett csoportról szerzett tapasztalataikat más csoportokra, nevezetesen a beván-dorlókra. Másodsorban pedig azt kerestük, hogy milyen
közös
szociológiai jellemzőkkel bírnak azok a csoportok, akik ekképpen "másnak" minősítettnek. Ennek megválaszolásá-val értelemszerűen nem a "klasszifikáltakról", hanem a "klasszifikátorokról" tudhatunk meg többet, hiszen Bourdieu (1985) ismeretelméletének hagyományait követve mi sem az etnikai csoportokat, hanem az adott történelmi és politikai térben létrejövőklasszi-fikációs rendszereket tekintjük "objektív valóságnak". A romák és külföldiek összeha-sonlításai tehát nemcsak arról informálnak bennünket, hogy miképpen gondolkodnak a megkérdezett gyerekek ezekről a csoportokról, hanem azokról a társadalmi kategóri-ákról is sokat elárulnak, amelyekbe bekerülni veszélyes vagy megszégyenítő (Ladányi-Szelényi, 2000a, 2000b).
A gyerekek szerint ilyen stigmatizált kategóriába tartoznak a romákon kívül a külföl-diek azon csoportjai, amelyek tipikus tulajdonságai egyeznek a cigány életvitel gyerekek által felsorolt attribútumaival. Ilyen közös attribútumként jelenik meg például
e
közössé-gek elmaradottsága, zártsága és a vándorló, nomád életformában gyökerező átmenetisége is. A romák és külföldiek eredendő társadalomkívülisége szinténközös
motívum a gyere-kek gondolkodásában. Alapvetően ebből ered, hogy e két, egymástól teljesen különböző csoporttal szemben hasonló, a megtürt idegenekkel szembeni elvárásokat fogalmaznak meg a gyerekek. Ilyen elvárás a gyerekek szemében a "vendégek" befogadókhoz való alkalmazkodása is. Az elvárás teljesülésének elégtelenségeiért pedig nem a befogadó kö-zeget és az egyéb körülményeket, hanem a bizonyos tulajdonságaiknál fogva alkalmaz-kodni képtelen csoportokat jelölik meg agyerekek."A külföldiekkel és acigányokkal is az a baj, hogy nem alkalmazkodnak a kultúrá-hoz. A nagymamám például éppen vajúdott, és akkor az egyik cigányasszonyhoz bejött az egész pereputty, ráültek a nagymamám ágyára, amikor ő éppen szenvedett. Most ez egy dolog, hogy összetartóak, de azért ezne ígylegyen szerintern, hogy bejönnek. meg minden ... ha már itt élnek, akkor tartsák meg az itteni szokásokat." (13 éves lány)
"A cigányok és a külföldiek közé nehéz beférkőznie a magyaroknak. Nem enged-nek maguk közé." (13 éves fiú)
"Szerintem a románokkal, kínaiakkal, cigányokkal azért nehéz együtt élni, mert más szokásaik vannak, mint a magyaroknak." (14 éves lány)
"Sok itteni külföldi cigányosan él. Nem az van, hogy akkor most itt élek ésitt dolgo-zok, hanem ha nem tetszik ott, ahol vagyok, akkor továbbállok, és kész." (14 éves fiú) A cigányok és a külföldiek asszociatív egybemosásáról már esett szó az első feje-zetben. OU azt állapítottuk meg, hogy a kínaiak gazdasági értelemben sokkal kevésbé válnak a kirekesztés áldozataivá, mint társadalmi értelemben [Stephen Casti es (2004) ezt
"differenciált kirekesztésnek" (differential exclusion) nevezi.] A romaként meghatározott népességcsoport ezzel szemben nemcsak társadalmi, de gazdasági értelemben is kire-kesztett (Ladányi-Szelényi, 2004). A gyerekek azonban - ellentétben a politikusokkal és a társadalomkutatókkal- hasonló kategóriákkaljellemzik
a
gazdaságilag éstársadalmilag kirekesztett, de jogilag az állampolgárság előnyeit élvező "hagyományos" kisebbséget a gazdaságilag nem, de társadalmilag és jogilag kirekesztett bevándorlókkal.A romákkal kapcsolatban használt attribúciós minták mindazonáltal sokkal merevebb entitásokként vannak jelen a gyerekek gondolkodásában, mint a külföldiekkel kapcso-latos, hasonló természetü, azonban újabb keletü és képlékenyebb csoportjellemzések.
A megállapítást alátámaszthatja az a más kutatások által is megerősített megfigyelés, hogy míg a külföldiekkel való személyes érintkezések rendszerint hozzájárulnak a nega-tív attribúciós folyamatok leépítéséhez, a romák konzisztensen negatív megitélése gyak-ran nem függ közvetlenül össze a velük fenntartott kapcsolatokkal (Lázár, 1996).
Külön kell szólnunk arról a fókuszcsoportról, amelyben egy kivételével cigány (azaz cigánynak tekintett, és a beszélgetés során magukat részben ekként is leíró) gyerekek vettek részt. A külföldiekkel és abevándorlással kapcsolatos véleményük egyfelől mesz-szemenően beleilleszkedik a többi csoportban hangoztatottak közé (ebben a fejezetben több helyen idézzük őket). A többség tehát részben ugyanazokat a sztereotípiákat hozta föl a külföldiekkel szemben (koszosak, büdösek, munkakerülők), amelyeket a magyarok a romákkal kapcsolatban emlegetnek, és hasonlóak az érveik is (például: "ma aki akar dol-gozni, az meg is teheti"); részben pedig a munkahelyek elvételével vagy tisztességtelen kereskedelemmel vádolják őket. (A legnegatívabb állítások azoktól a roma gyerekektől származtak, akik szülei munkanélküliek vagy rokkantnyugdíjasok.) Másfelől, rniközben a többi gyermekhez hasonlóan ők is természetesnek vélték, hogyakülföldieket Mag-yarországon hátrányos megkülönböztetés éri (lásd lejjebb), a roma gyerekek azt hang-súlyozták, hogy a "fajgyűlölet" - rendőri erőszak vagy munkaadói diszkrimináció for-májában, amiről mindegyikük elmondott néhány személyes példát - a cigányokat sokkal nagyobb mértékben sújtja, mint a külföldieket. A cigány gyerekek tehát a külföldiekkel szemben a"magyar" többséggel azonosultak, és az intoleranciával kapcsolatos tapaszta-lataik elbeszélésekor sem mutattak szolidaritást a külföldiekkel, Mindezt annak ellenére tették, hogy rokonságukban nagyobb számban fordultak elő külföldön élő vagy külföl-divel összeházasodott családtagok, mint a gádzsó gyerekek körében.
A KÜLFÖLDlEKHEZ FŰZŐDŐ VISZONY
Bár a gyerekek külföldiekhez való viszonyát nem lehet közvetlenül és egyenes vona-lúan levezetni a társadalmi és gazdasági átalakulásokból, kétségtelen, hogy a társadalmi létviszonyokban végbemenő változások a mássággal kapcsolatos attitűdök alakulását is jelentősen befolyásolják. Különösen így van ez egy olyan időszakban, amikor a korábban intézményesült eszmerendszerek érvényességi foka már igen alacsony, és amikor az új állampolgári minták sokféle politikai beállítódást és magatartásformát tesznek nemcsak megengedetté és vállalhatóvá, de egyben sikeressé is (Szabó-Örkény, 1998: 8). A fe-jezet második felében ezeknek az új beállítódási formáknak egy speciális szegmensét,
abevándorlással és a bevándorlókkal összefüggő megítéléseket elemezzük, és megnéz-zük, hogy milyen hatást gyakorolnak ezek a megítélések a gyerekek beszédében tetten érhető társadalmi
és
politikai magatartási és cselekvési mintákra.A bevándorlás megítélése
A külföldieket érintő kérdésekkel összefüggő általános tanácstalanság ésérzéketlenség a kutatásban részt vevő gyerekek bevándorlással kapcsolatos attitűdjeinek alakulására is rányomta a bélyegét. A külföldiek jelenlétének megítélése körüli bizonytalanság azon-ban feltehetőleg nem a gyerekek érdektelenségévei van összefüggésben, hanem azok-kal a rendszerváltást követő ellentétes irány ú politikai, kulturális és társadalom-lélektani változásokkal, amelyek együttesen felelnek a gyerekek kialakulóban lévő interkulturális világképének alakulásért. Ezeknek az ellentétes tendenciáknak az egyik jellegzetessége
az, hogy miközben a demokratikus átalakulással egyidejűleg intézményesültek és a köz-véleményben is elfogadottá váltak a demokratikus normák és az állampolgári, emberi és kisebbségi jogok, addig - mint arról aBevezetésben szó volt - látványosan növekedtek az állampolgári közösséghez nem tartozókkal szembeni intoleráns és kirekesztő meg-nyilvánulások." A rendszerváltás folyamata egyfelől tehát nemcsak lényegi pontokon tette kérdésessé a homogenitás értékrendszerét, de tudatositotta is a többségi társadalom kisebbségekkel szembeni erkölcsi felelősségét. Ezzel egyidejűleg azonban felszínre hoz-ta azokat a társadalmi feszültségeket is, amelyek kedveztek a többségi társadalom és az etnikai, kulturális vagy egyéb szempontból eltérő csoportok közötti konfliktusok
kiéle-ződésének.A bevándorlással szembeni elutasító attitűdöt tükrözik az általunk megkérdezett gye-rekek megszólalásai is, akik valamennyien egyetértettek abban, hogya magyarországi külföldiek túl sokan vannak, olyan sokan, hogy az már kezdi túllépni az elviselhetőség határát.
"Majdnem minden második ember kínai, és ez persze, hogy zavar." (14 éves fiú)
.Anyukám nem ilyen fajgyülölő. senki ne így képzelje el, csak szokta néha
mon-dogatni, hogy manapság már több külföldit látunk az utcán, mint magyart. Szóval rengetegen vannak, és valahol ez kicsit elgondolkodtató." (13 éves lány)
"Éljenek itt, csak már ne csomóan, hogy lassan már több a kínai, mint a magyar
Magyarországon." (15 éves lány)
"Hát nehogy már magyar vagyok, aztán csak kínai val menjek szemben. Nem itt
született. Ha itt született, nyugodtan éljen itt." (14 éves lány)
"Ha magyar iskolában vagyunk, akkor már legalább magyarok játjanak ide, ne, mondjuk, kínai meg román." (14 éves fiú)
A bevándorlás számszerű mértékéről alkotott elképzelések néha meghökkentően túl-zók, mint például ebben a párbeszédben:
,,- A negatívum szerintem az, hogy emiatt csökken a magyarok száma. Tehát nem tudom, hogy a lakosság hány százaléka külföldi, de szerintem így a negyvenet súrol-ja." (14 éves lány)
,,- Szerintem még nem éri el a negyven százalékot. Olyan harminc-harmincöt szá-zalék lehet a külföldiek aránya." (14 éves fiú)
Ezek után talán kevésbé meglepő a nyíltan idegenellenes kijelentés:
"Én nem vagyok rasszista, csak utálom a kínaiakat meg a négereket." (14 éves fiú) A kutatásban részt vevő serdülők külföldiekkel szembeni elutasító magatartása kü-lönösen annak fényében tűnik jelzésértékűnek, hogy két korábbi, a tizenévesek, illetve
46A magyarországi idegenellenesség diszkurzív és intézményes forrásairól, a felmérésekről ésa migránsok médiaképéről lásd: Nyíri,2003.
a felnőtt lakosság körében végzett reprezentatív felmérés eredményeinek összehasonlító vizsgálata a felnőttek lényegesen elutasítóbb attitűdjeire hívta fel a figyelmet. Míg ugyan-is 1995-ben a nyolcadik osztályos tanulók egyharmada a felsorolt kilenc kisebbségi cso-portból öt vagy ötnél több csoport tagjait utasította volna el padtársként (Szabó-Örkény,
1998: 198), addig az 1994-es, felnőttek
körében
végzett hasonló reprezentatív vizsgálat eredményei szerint (Sik, 1998) a feinőttek sokkal nagyobb arányban tiltották volna meg gyermeküknek, hogy a szóban forgó kisebbségi csoportok tagjaival barátkozzanak.t?Mindebből a kutatók nemcsak azt a következtetést vonták le, hogy a gyerekek elfo-gadóbbak a felnőtteknél, hanem azt is, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségekkel, beván-dorlókkaI szembeni negatív érzületnek, előítéletességnek és kirekesztő beállítódásának nemzedéki meghatározottsága is van. Az elutasító attitűd tehát jellemzően az életkorral előrehaladva erősödik, és a felnőttkori szocializáció, illetve az ellenséges közhangulat hatására
mélyül
el az emberekben (Szabó-Örkény, 1998: 200).48 Mindezt figyelembe véve talán felesleges is részleteznünk, hogy milyen kép körvonalai rajzolódnak ki az elkövetkező években felnőtté váló korosztály mássággal szembeni várható beállítódá-sáról, ha az életkor előrehaladtával fokozatosanmélyülő
elutasító érzületet a magyar társadalom elmúlt másfél évtizedben megfigyelt xenofóbiájának erősödő tendenciáj ával is kapcsolatba hozzuk. A külföldiek jelenlétét elutasító vélekedések a beszélgetésekben részt vevő gyerekek Magyarország bevándorlási politikájának ideológiai megítéléséről is sokat elárulnak. A gyerekek megszólalásai itt szintén egybecsengenek azokkal az ered-ményekkel, amelyeket a tizenévesek állampolgári kultúrájáról készített és már többször hivatkozott felmérés kapott. Az 1995-ös országos reprezentatív mintában részt vett fia-talok többsége (iskolatípustól függően 65-75 százaléka) egyformán azon az állásponton volt, hogy nem lenne szabad annyi idegent beengedni az országba (Szabó-Örkény, 1998:217). A szigorítás elvét vallja az általunk megkérdezett gyerekek nagy többsége is. Ők a fókuszbeszélgetések során valamennyien egyetértettek abban, hogy Magyarország "túl-ságosan befogadó" a hozzánk érkező külföldiekkel szemben.
"Hát engem nem zavar, hogy vannak, csak azért szerintem túl sokan vannak. Min-denkit beengednek az országba." (14 éves fiú)
"Ez a befogadó szerintem már túlságosan befogadó, mert az egész Balatont már fölvásárolták a németek, és ez senkit nem zavar. Ezt azért szerintem nem kéne hagyni.
Üdülőket csinálnak ... nesze itt van, költözz ide pénzért. [ ... ] Az a baj, hogy nem össze-tartó a magyar, mert ha összeössze-tartó lenne, tudna ez ellen tenni valamit." (14 éves lány)
"A magyaroknak sokkal nehezebb kimenni külföldre, mint a külföldinek bejönni Magyarországra." (15 éves lány)
A "túlságosan befogadó" bevándorlási politikát bíráló gyerekek egy része szerint a külföldiekkel szembeni nyitott politika egyik legfőbb hátulütője az, hogy veszélyezteti
47A két vizsgálat módszertani eltérése it (1994: zavarná - nem zavarná; 1995: mindet elfogadná - egyet nem - kettőt nem - hármat-négyet nem - ötöt vagy többet nem) az összehasonlíthatóság érdekében a válaszkate-góriák összevonásával kellett feloldani.
48Az életkor és az idegenellenesség közötti pozitív korrelációróllásd még például: Závecz, 1992; Fábián=Sik, 1996.