A leromlott környezet ellenére az iskola jó állapotban van, jól fölszerelt, még
uszodá-ja is van. Az igazgató büszke arra, hogy az iskoláskorú népesség számának általános
csökkenése és a kerület több iskoláj ára jellemző "fehér menekülés" mellett neki sikerült
megőriznie a
létszámot:
kutatásunk idején 692 tanuló volt beíratva az iskolába,közöt-tük
akörnyékbeli
iskolákhoz képest kiemelkedően magas (37 fő) volt akülföldi tanulók száma. Az igazgató jellemzése szerint ez "szigorú, nagy követelményü iskola", jó helye-zéseket ér el fővárosi tanulmányi versenyeken, a gimnáziumi továbbtanulási arány 30 százalék körül van, ezért ide "a kínaiakközül
is a jobbak jönnek". Az "Akikre büszkék vagyunk" feliratú tablón az előcsarnokban egy vietnami kislány fényképe is szerepel.A kutatásunk során megfigyelt ötödik osztályban tanuló négy külföldi (vietnami, mongol, nigériai, kínai) diák elfogadott tagjai a közösségnek, amit az is jelez, hogy egy évente lefolytatott "szociometriai vizsgálatban" többen is voltak, akik "három kedves osztálytár-suk"
közé
sorolták őket. Bár van valamiféle szolidaritás amigráns
gyerekek között, nem különülnek el. A többieknél lényegesen idősebb kínai fiú kivételével mindannyian kitűnő-en beszélnek magyarul. Az "interkulturális nevelés" - a kultúrák bemutatása, a tolerancia fejlesztése - az iskola pedagógiai programjában is szerepel, az órákon pedig a kulturális reflexiót és a többnyelvűséget hatásos részévé teszik az oktatásnak. Egy ötödikes magyar-órán a bibliai teremtéstörténet tárgyalásakor például a tanárnő megkérdezte a külföldi gyerekeket: milyen eredetmítoszt ismer a saját népük vagy vallásuk; késöbb az azonos hangalakú szavak tanításakor azt kérte tőlük, hogy mondják ezeket a saját nyelvükön.Az igazgató szerint a Hóvirág iskola tanulóinak
". ..31 százaléka fokozottan hátrányos helyzetű. A családok napi megélhetési gon-dokkal küszködnek. A lakótelep szociálisan egyre elmaradottabb. A szülők általában 8 általánossal rendelkeznek. A gyerekek bizonyos dolgokkal csak az iskolában találkoz-nak (higiénia, könyvek, kulturális lehetőségek)."
Az iskola misszióját az igazgató abban látja, hogy a nehézségek ellenére - miközben
"a kerület összetétele negatív irányba megy el" és"borzasztó küzdelem, hogy tanuljanak"
- "tartsa a színvonalat". Ez indokolhatja a migráns (és valószinűleg nem csak migráns)
gyerekek "szűrését", amelynek a statisztikában nyomára bukkantunk. Az igazgató szerint a külföldi gyerekek közül "szinte mind itt született". Az adatok igazolták, hogya gyer-mekek vagy Magyarországon születtek, vagy legalábbis már bizonyos magyartudással, nagyobbrészt első osztályba érkeztek. Csak két migráns tanuló volt ez alól kivétel: ők korukhoz képest több mint két évvel le voltak maradva, és egyikük, egy tizennégy éves kínai fiú, a kutatás ideje alatt ki is maradt az iskolából.
Egészen más a helyzet a szomszédos Napraforgó általános iskolában. Az iskola, egyik gyógypedagógus tanárnője szerint, "sajátos szerepet tölt be a kerületben": noha nem ki-segítő iskola, többnyire mégis ide kerülnek a már több iskolát, esetleg más kerületet is megj árt diákok, akik sehol másutt nem tudtak beilleszkedni. Az iskola "lassan ballagó"
első osztályt is indít, és ez a prospektusban is szerepel. Továbbtanulásról itt alig lehet beszélni.
A kérdőív fölvételekor, 2002 októberében még 14 külföldi gyermeket tartottak számon a Napraforgó iskolában; négy hónap múlva már csak nyolcat, kivétel nélkül kínaiakat.
Ezek a gyerekek első osztályban érkeztek az iskolába, de valamennyien sokkal idöseb-bek, mint amit az osztályuk indokolna, van köztük tizenöt éves harmadikos, tizenhét éves nyolcadikos. Ám közülük is csak négynek bukkantunk nyomára, a többieknek nyoma veszett. A tanárok nem tudtak semmit róluk, de a hiányzás nem lepte meg őket:
feltéte-lezték, hogy a szülők értesítés nélkül másik - valószínűleg angol nyelvű - iskolába vitték a gyerekeket. A tanárnő szerint "a kínai gyerekekre nem vonatkoznak azok a szabályok, amik a többiekre. Nem kötelező nekik órára járni ... Ha sokáig nem jönnek, esetleg kere-sik őket, de ez is egyre ritkább". A két hetedikes fiú csak a második órára szokott bejön-ni, és egyikük, ha apja óra közben telefonon tolmácsoini hívja, föláll, és elmegy. Az év közbeni fluktuáció azonban nem csak a külföldi tanulókat jellemzi. Év elején is tíz tanuló iratkozott ki az iskolából.
A megszokott iskolai fegyelem teljes hiánya nem jelenti azt, hogy a külföldi gyere-kekkel ne törődnének: ellenkezőleg, az oktatás szinte személyre szabott. A gyógypeda-gógus külön foglalkozik mindannyiukkal: a két tizenhárom éves harmadikost egy évvel korábban a diszlexiás és diszgráfiás gyerekek tanítására használatos Meixner-rnódszerrel tanította meg írni-olvasni. A még itt lévő négy gyerek igen rosszul, közülük egy - az iskolában eltöltött hat évellenére - szinte nem is kommunikál magyarul. Magyar baráti körük, úgy tűnik, nincs: az órákon elkülönülnek (tudjuk, sokkal idősebbek a többieknél), az iskolán kivül pedig a piacon dolgozó vagy gyorsbüfét üzemeltető szüleiknek segíte-nek. A tanárok elmondása szerint korábban, amikor több kínai tanuló volt az iskolában, mindennaposak voltak a kínai és cigány gyerekek közötti konfliktusok.
A Napraforgó iskola tehát a tanulólétszám rohamosan csökkenését úgy próbálja kivé-deni, hogy látszólag gyógypedagógiai-szociális intézményként alakítja ki profilját, talán abban a reményben, hogy ilyenként előbb-utóbb többlettámogatásra tud szert tenni. Ilyen körülmények között úgy tűnik, mind a magyar, mind a külföldi gyerekek közül nagyrészt olyanok kerülnek ide, illetve maradnak itt, akiket más iskolák nem akartak fölvenni vagy megtartani. A Hóvirág iskolával ellentétben a tanárok egy része itt egyénileg is foglalko-zik a magyarul nem vagy rosszul tudó gyerekekkel, de szaktudásuk ésodaadásuk ellenére a magyar nyelv nem tudásának mintegy gyógypedagógiai problémaként való kezelése láthatóan nem vezet eredményre. Paradox módon, noha az iskola profilja a leszakadó tanulók fölzárkóztatását kellene, hogy célozza, a külföldi gyerekek nemhogy nem in-tegrálódnak, hanem - jobb esetben egy nemzetközi iskolába való átkerüléssei, rosszabb esetben a további oktatásból való kimaradással - egyértelműen marginalizálódnak a ma-gyar társadalomban. Az iskola pedig az elmaradt sikert külső okokkal, a gyermekek és a szülők helyzetével indokolhatja, és így még meggyőzőbben érvel het szociális szerepe fontossága mellett.
A két iskolától egyenlő távolságra eső Jácint általános iskola rendhagyó eset. Az is-kola körülményei, etnikai és társadalmi összetétele hasonlít a Napraforgó iskoláéhoz.
Kutatásunk során több olyan kínai gyermekkel beszéltünk, akiket más iskolákból ide-irányítottak, mondván, ide veszik föl a magyarul nem tudó gyermekeket. A Jácint iskola azonban nem igyekszik gyógypedagógiai intézrnénnyé válni, ellenkezőleg: a tanári kar-ban ma nyílt idegenellenesség uralkodik, az igazgató "szeretné kitenni" a még itt tanuló tizenhárom kínai gyereket. A Napraforgó iskolával összemérhető lemaradások mellett a gyenge magyartudást itt nem igyekeznek különfoglalkozásokkal orvosolni. A fegyelem szigorú, így a kínai gyerekek nagyjából ugyanabban a helyzetben találják magukat, mint a Napraforgó iskolában, de megfélemlítéssel és traumatikus élményekkel súlyosbítva.
A három iskola tehát különböző módokon igyekszik megküzdeni saját és kerüle-tük hátrányos demográfiai és anyagi helyzetével, társadalmi stigmatizálódásával. Ezek a különféle stratégiák többek között - de biztosan nem csak - a külföldi tanulók
beis-kolázásában is deklarálatlan és - mint a Jácint iskola történetéből kiderül - törékeny, de bizonyos fokig mégis intézményesült .munkamegosztáshoz'' vezetnek.
AZ ISKOLA TALÁLKOZÁSA A KÜLFÖLDI GYEREKEKKEL Önkormányzatok: politika helyett tandíjrendeletek
Mivel a külföldi tanulók által látogatott iskolák nagyrészt önkormányzati fenntartású-ak, a migráns gyermekek oktatásával, iskolai integrációjával kapcsolatos állami koncep-ciónak az önkormányzatok oktatási osztályain kellene megjelennie. A budapesti kerületi illetékesekkel folytatott interjúink során azonban arról bizonyosodtunk meg, hogya kerü-letek nem tekintik feladatuknak a migránsok oktatásával kapcsolatos politika kialakítását.
Az ügyintézők többnyire azt mondják: "semmilyen probléma nem merült fel" a külföldi gyerekekkel. Egy esetben, a VIlI. kerületben hallottuk: "természetesen okoznak problé-mát, mindenhol okoznak, ahol csak vannak".
A koncepciók hiánya mindazonáltal nem feltétlenül tükröz teljes semlegességet. Pél-dául a VIlI. kerületben az általunk tapasztalt, külföldiekkel szembeni iskolai intézke-dések a magyarul nem beszélő gyermekek továbbirányításától a nyíltan idegenellenes igazgatói megnyilvánulásokig és megkérdőjelezhető törvényességű tandíjszedésig ter-jedtek (az utóbbit kerületi rendelet írta elő). A legtöbb iskolában nem volt szó ilyesmi-ről, de az idegenellenes beállítódású igazgatók itt, úgy tűnik, bátrabban hangoztathatták nézeteiket. A VIlI. kerülettel szomszédos, migránsok által ugyancsak sűrűbben lakott X.
kerület oktatási osztálya viszont, egyedüliként, komolyabban foglalkozott a külföldi ta-nulók helyzetével. Már az 1992/93-as tanévben az Oktatási Minisztériumhoz fordultak a kínaiak magyar nyelvoktatása ügyében. Mivel nem találtak megfelelő
képesítésű
tanárt, aki a magyart mint idegen nyelvet taníthatta volna, és kínaiul is tudott, a kezdeményezés nem járt sikerrel. A X. kerület az egyetlen, ahol van olyan iskola, amely felzárkózta-tó programot dolgozott ki a magyarul még nem tudó külföldi tanulók számára. Miköz-ben tehát az iskolák többségéMiköz-ben a vezetés, illetve az egyes pedagógusok hozzáállása dönti el, hogy mi történik a külföldi gyermekekkel, ezt közvetve mégis befolyásolhatják a kerületi oktatási osztályról érkező visszajelzések még akkor is, ha minden bizonnyal informálisak, és nem tudatos kerületi politikát, hanem, akárcsak az iskolákban, az illető hivatalnok személyes meggyőződését tükrözik.Az oktatási osztályok passzivitásának az is kedvez, hogy a hazánkban élő külföldi családok ritkábban fordulnak segítségért az önkormányzatokhoz, mint a magyar családok vagy az őket oktató iskolák. Még a migránsok által sűrűbben lakott budapesti kerületek oktatatási osztályai is mindössze egy-két ilyen esetről számolnak be: például az egyik család kétnyelvű iskolát keresett a kerületben, a másik a magyart mint idegen nyelvet tanító tanárt keresett a gyermeke mellé. Az utóbbiban hivatalos úton nem tudnak segíteni a kerületi oktatási osztályok, de az egyik budapesti kerületben egyik alkalmazott juk el-vállalta egy kislány magyartanítását.
Az oktatási intézmények gyakrabban kémek segítséget hivatalos szervektől, mint a szülők. A kérdőíves felmérés során 19 iskola számolt be erről, köztük az egész
mintá-hoz viszonyítva magas volt a vidéki iskolák (öt) és a nemzetközi iskolák (három) aránya.Az önkormányzati fenntartású fővárosi iskolák közül tehát csak tizenegy kért segítséget, legtöbbször az önkormányzatoktól, és elsősorban a finanszírozás kérdéskörévei kapcso-latban, illetve konkrét esetekben felmerülő bizonytalanságok kapcsán.
Az egyetlen olyan téma, amely az önkormányzatoknál a külföldi tanulókkal kapcsolat-ban biztosan felmerül, a finanszírozásé. A hatályos közoktatási törvény szerint a tanköte-lezettség a 2002103-as tanévtől (automatikusan vagy a szülő kérésére) az összes migráns gyermekre vonatkozik (6-7. §). Ez magával vonja a normatíva igénylésének jogát is, de-mint az első fejezetben írtuk - vannak olyan iskolák, amelyek nincsenek tisztában a szabá-lyozással. Hasonló zavarodottság uralkodik a tandíj terül etén is; egyes kerületek az 1990-es évek végén rendeletileg szabályozták a tandíjat, miután egy számvevőszéki ellenőrzés sok olyan kínai és vietnami tanulót talált az iskolákban, akik után - az akkor hatályos tör-vények szerint - nem járt volna állami normatíva. A X. kerületben kamatostul vissza kel-lett fizetni az intézményeknek a jogtalanul igényelt támogatást. A XlV. kerület figyelmét a tandíj fizetés lehetőségére a Külügyminisztérium hívta fel, a XI. kerületi oktatási bizott-ság az Oktatási Minisztériumhoz fordult segítségért, mivel nem voltak tisztában azzal, kitől kellene tandíjat szedniük. A tandíj 50-150 ezer forint volt félévente, de kevesen fizették ki a teljes összeget, mivel szociális rászorultsági alapon, illetve a gyermek tanul-mányi eredménye szerint mérséklésre, illetve teljes elengedésre is volt lehetőség egyéni elbírálással. Részletfizetést is lehetett igényelni. Nincs tudomásuk az oktatási irodáknak olyan gyermekről, akit a tandíj megfizethetetlensége miatt vettek volna ki az iskolából.
Még ebben a néhány "fizetős" évben is akadtak olyan iskolák, akik nem jelentették be a hozzájuk járó ázsiai gyermekeket, és nem kértek tőlük tandíjat. A 2002-es törvénymó-dosítás elvben megoldotta az addigi kaotikus és meglehetősen tisztázatlan tandíjkérdést.
de a gyakorlat változatlanul sok bizonytalanságot mutat. Van olyan kerület, ahol az ok-tatási osztály vezetője szerint még mindig fizetni kéne a viszonossági szerződés nélküli országokból érkezett tanulóknak. "A kerületben tandíjat kell szedni a törvény útmutatásai alapján azoktól, akikkel [akiknek országával] nincs viszonossági szerződés" - mondja a vezető, de hozzáteszi: "Ez nagyon minimális összeg, de nagyon csodálkoznék, ha lenne olyan gyerek, akitől szedik."53 Mi több, a VIlI. kerületben már a törvény módosítás után, 2002. szeptemberétőlléptettek életbe tandíj rendeletet. A kerület iskolái közti különbsé-gek, melyek a mindenki számára ingyenes oktatástóI a minden külfölditől szedett havi húszezer forintos tandíjig terjednek, abból fakadnak, hogy a helyi rendelet teljes egészé-ben az iskolaigazgatók jogköreként határoz meg minden tandíjjal kapcsolatos döntést, azaz ő állapítja meg a tandíj összegét, és a szülők az esetleges fellebbezésüket is hozzá nyújthatják be.
Összességében tehát az iskolák és igazgatóik általában nem ismerik a tandíjra vonat-kozó szabályozást, és a legtöbbször improvizálnak, ha dönteniük kell: kinek kell tandíjat fizetni, azaz ki nem jogosult ingyenes oktatásra és normatívára? Helyenként az önkor-mányzatok oktatási irodái sincsenek tisztában a hatályos törvényi háttérrel, tehát nem garantált, hogy az intézményeket hitelesen tájékoztatják.
53Telefoninterjú, 2003. május.
Az iskolák fogadókészsége a migráns gyermekekkel szemben