össze-omlása nyomán következett be. Hatással volt rá a tömeges migrációtóI való, elsősorban
nyugat-európai félelem, de nem kevésbé a gazdasági problémák miatt egyre növekvő
elégedetlenség. A magyar társadalom idegenellenességének ugyanakkor minden
bizony-nyal történelmi gyökerei is vannak, amelyek egyetnikai alapú, kulturális szupremációs nemzet ideológiára vezethetők vissza. Ezt az örökséget a magyar kormány menekültügyi és migránspolitikája nemhogy megváltoztatni nem tudta, de az elmúlt 15 év több idősza-kában egyenesen megerősíteni látszott. Miként a Magyar Helsinki Bizottság egy 2001-es közleményében írta:
"A magyar kormány politikája és a menekültügyi és idegenrendészeti kérdés va-lószínűleg fontos szerepet játszott az idegen- és menekültellenes légkör kialakulá-sában ... A kormányzat hozzáállását tükrözte az 1993. évi idegenrendészeti törvény, amely a hatóságok számára lehetővé tette a Magyarországonjogcím nélkül tartózkodó
külföldiekhosszabb ideig történő fogva tartását." (Magyar Helsinki Bizottság, 2001)
Amigránsok politikai és közéleti tematizációja, amely a legtöbb esetben a faji alapú idegenellenességtől a szociális érveket használó
xenofóbiáigterjed, szinte teljes mérték-ben nélkülözi azt a megközelítést, mely szerint a migráció a késő modern társadalmak természetes folyamata, a befogadó társadalmak számára nemcsak teher, hanem anyagi,
kulturálisértelemben vett gyarapodás forrása volna.
Amigránsok jogai és a közoktatás
Kutatásunk szempontjából különösen fontos a külföldiek közoktatáshoz való hozzá-férésének jogi szabályozása. E tekintetben a kutatás időtartama alatt több változás ment végbe, részben az államnak az Európai Unióhoz való csatlakozással
összefüggőtöbb-letkötelezettségei miatt. (Az EU 77/486. számú irányelve nemcsak előírja a tagállamok állampolgárai számára az egyenlő jogokat egymás országainak közoktatásában, hanem arra is kötelezi a tagállamokat, hogy elősegítsék az anyanyelv és a származási ország
kultúrájánakelsajátítását.) A közoktatási törvény (Ktv.) 110. paragrafusa 2002-ben ter-jesztette ki a tankötelezettséget a bármilyen tartózkodási engedéllyel vagy tartózkodásra jogosító vízummal legalább egy éve Magyarországon élő, valamint a menekültstátust kérelmező kiskorúakra is - a magyar állampolgárokkal azonos feltételek mellett.
AKtv.
(4. §)
egyébként tiltja a hátrányos megkülönböztetést, többek között nemzeti vagy etnikai hovatartozás és bőrszín alapján.
Ez alapvető változást hozott a korábbi szabályozáshoz képest, amely szerint csak a letelepedett (bevándorolt), illetve menekült gyermekek voltak iskolakötelesek. A kül-földi gyermekek ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező többségét a közoktatási intézmények nem voltak kötelesek fogadni, nem kaphattak utánuk normatív támogatást, viszont ha fogadták őket, tandíjat szabhattak ki rájuk. A tandíj összegét a törvény szerint az önkormányzatnak kellett megszabnia, és meg kellett felelnie az egy főre jutó normatí-va és az úgynevezett fenntartói hozzájárulás összegének, azaz annak az összegnek, amit az iskola minden tanköteles gyermek után az államtól és az önkormányzattóI együttesen kap. Ez évente több százezer forintnak felel meg. A tandíjfizetés alól az mentesült, akinek az állampolgársága szerinti országával Magyarország erre vonatkozó szerződést kötött.
A
valóságban csak néhány önkormányzat - így a budapesti
VIlI., XL, XlV.és
XIX.ke-rületi - szabályozta a külföldi gyermekek hozzáférését a közoktatáshoz, a tandíj mértékét
és kiszabásának módját, illetve azt, hogy milyen esetekben csökkenthető vagy engedhető el a tandíj. A XlV. kerületi rendelet például a törvény utasításával szemben az oktatás költségeinek csak egy, a minimálbér alapján kiszámított részét téríttette meg a tanulóval, és a rászorultság és a tanulmányi eredmény alapján is lehetővé tette a tandíj részleges vagy teljes mérséklését.'?
A rendeletek többsége a kilencvenes-kétezres évek fordulóján egy
számvevőszéki
vizsgálat nyomán született, amely megállapította, hogy több iskola korábban jogtalanul kapott támogatást nem tanköteles külföldi tanulók oktatása után. (Az iskolák sokszor nem jelentették be, hogy egy-egy tanuló nem tanköteles, ezért azok után is megkapták a normatívát. 13)A gyakorlatban az iskolák többsége a rendeletek megszületése után sem szedett tandíjat," amelyik pedig igen, az saját maga áIlapította meg az - előírtnál alacso-nyabb, de így is jelentős, havi húszezer forintos - összeget. A közoktatási törvény leg-utóbbi módosítása után a XlV. és a XIX. kerület - az oktatási osztályok illetékesei szerint - intézkedett a tandíj szedés beszüntetéséről. A VIlI. kerületi, 24/2002. (VI. 21.) számú rendelet viszont, amely kimondja, hogy nem magyar állampolgárok az iskolai ellátásért tandíjat fizetnek, "ha nemzetközi szerződés vagy törvény máshogy nem rendelkezik", már az után lépett életbe, hogy a közoktatási törvény főszabályként ezzel ellentétes érte-lemben rendelkezett. Avm.
kerületben a 2002/03-as tanévben is találkoztunk iskolával, amely - törvényellenesen - az igazgató állítása szerint minden külföldi tanulótói tandíjat szedett, a XlV. kerületben pedig olyannal, ahol az igazgatónak nem volt tudomása a tan-díjrendelet érvénytelenítéséről, ám ő mégsem követelte meg a tandíjat.Összefoglalva: az iskolák vezetőinek a törvénymódosítás előtt sem voltak és azóta sin-csenek pontos ismeretei a külföldi gyermekek beiskolázásának szabályairól. A X. kerületi önkormányzat közoktatási és közművelődési irodájának vezetője szerint az iroda már
I 992-ben javasolta a magyar nyelvi előkészítés bevezetését az Oktatási Minisztériumnak, 2002-ben pedig a BÁH-tól kért fölvilágosírást a külföldi tanulók oktatásának kérdésé-ben. A BÁH a kérdést azzal a javaslattal továbbította az Oktatási Minisztériumnak, hogy a külföldi tanulók a magyar nyelvi fölzárkóztatás szükségessége miatt emelt normatívát kapjanak. A minisztériurn erre akkor nemleges választ adott, az útmutatást pedig arra hivatkozva tagadta meg, hogy nincs joga a törvény magyarázatához."
Kutatásunk befejezése után - az Európai Unióhoz való csatlakozás nyomán - fordu-lat látszott bekövetkezni a migránsok oktatás ának és integrációjának közoktatás-politikai feladatként történő megfogalmazásában és intézményesülésében. Elsőként az a jogsza-bály született meg, amely a 2004/05-ös tanévtől a kisebbségi oktatás után járó normatíva felének megfelelő emelt támogatást vezet be azon iskolák számára, amelyek nem magyar ajkú, nem magyar állampolgár gyermekeket oktatnak, és erre speciális pedagógiai prog-ramot dolgoznak ki. A feladat megoldására az Oktatási Minisztérium 2003-ban tárcaközi
12 Telefoninterjú Bóri Katalinnal, a XlV. kerületi önkormányzat oktatási irodájának munkatársával, 2003. április.
13Uo.
14Telefoninterjú Laucsek Istvánnal, a Xl. kerületi önkormányzat oktatási irodájának vezetőjével (2003. május) és Váraíjai Nándornéval, a XIII. kerületi önkormányzat művelődési osztályának munkatársával (2004. június).
15Telefoninterjú Szabó Péter Pálnéval, a X. kerületi önkormányzat közoktatási és közművelődési irodájának ve-zetőjével (2003. május) és dr. Garamvölgyi Ágnessel, a BÁII Menekültügyi Föosztálya oktatási osztályának vezetőjével (2003. február 24).
bizottságot hozott létre, amelyben nem kormányzati szervezetek és pedagógusok is részt vesznek. A minisztérium migráns honlapot is létrehozott (www.migrans.edu.hu). amely-nek célja, hogy megkönnyítse a külföldiek tájékozódását a közoktatásban. A honlap tíz nyelven érhető el, többek között kínaiul is, bár kutatásunk idején az idegen
nyelvű
infor-mációk még hiányosak voltak.A felsőoktatási törvény (102.
§)
ma is előírja az önkormányzatok képviselő-testüle-teinek, hogy évente mérjék föl a magyar nyelvi előkészítés iránti igényt, ez azonban sehol sem teljesűl. Az új jogszabály sem kötelező jellegű, emellett a nem magyar ajkú tanköteles külföldi gyermekeknek csak egy szűk kategóriájára vonatkozik, azokra, akik szülei "munkavállalás céljából jogszerűen" tartózkodnak Magyarországon, tehát a mene-kültekre, a családegyesítés vagy vállalkozás céljából Magyarországra érkezettekre nem.Ez vagy azt jelenti, hogy az iskolaigazgatók "okmányel1enőrző" szerepe erősödik, vagy azt, hogyajelenlegihez hasonlóan ezentúl is saját belátásuk szerint fogják kérvényezni az újtámogatást a külföldi gyerekek különböző kategóriáira. Ráadásul az új jogszabály, amely nemcsak a pedagógusokat és iskolaigazgatókat érte váratlanul, de magas rangú minisztériumi tisztviselőket is, nem a közoktatási törvény módosításaként, hanem a
költ-ségvetési törvény egyik mellékletében jelentmeg."
A gyakorlati alkalmazással kapcsolatban
felmerülő
kételyekkel együtt az oktatáspo-litika diskurzusában bekövetkezett fordulat önmagában sem lebecsülendő. A nem ma-gyar állampolgár tanulók oktatását szolgáló speciális pedagógiai rendszerek kiadására a közoktatási törvény 2003-ban módosított 108. §-a hatalmazza föl az Oktatási Minisz-tériumot. A "külföldi állampolgár gyermekek, tanulók interkulturális pedagógiai rendszer szerinti óvodai nevelése és iskolai nevelés-oktatása irányelvének kiadásáról" egy minisz-teri közlemény rendelkezik.'? A közlemény mellékieteként kiadott, 2004. szeptember 1-jétől alkalmazható irányelv a magyar oktatáspolitikában első ízben foglalkozik a"kül-földi állampolgár tanuJók ... jövőbeni esélyeivel", megállapítva, hogy "iskolai és majd társadalmi előrehaladásuk leginkább a pedagógusok attitűdjétől és pedagógiai szakmai munkájától függ". Ezért "az intézményeknek hosszú távú és hatékony eljárásokat kell alkalmazniuk a külföldiek neveléséhez, oktatásához" [sicl]. Az "interkulturális nevelés"
célkitűzése már korábban, az 1998-99-től érvényes Nemzeti alaptantervben is megjelent, a mostani irányelv azonban konkrétan a migráns gyermekek integrációja és a magyar gyermekek irántuk való toleranciájának növelése érdekében javasolja alkalmazását, vi-szonylag részletes ajánlásokat tesz, és "interkulturális intézményi hálózat" kialakítását vetíti előre. Az iskola alapfeladataként jelenik meg "a multikulturális szernlélet", amely
"értékként veszi figyelembe a tanulók állampolgársága, anyanyelve közötti különböző-séget"; a "magyarországi integráció elősegítése" - különösen a magyar nyelv és kultú-ra megismerése által -, ezzel párhuzamosan a tanulók anyanyelvének és kultúráj ának fejlesztése, a tanulók nyelv- és egyéb tudásának különbözősége, beilleszkedési traumái, a magyar állampolgárok körében szokatlan fluktuáció miatti hátrányaik kompenzálása.
A közlemény szerint a külföldi tanulók anyanyelvén oktató - és a rájuk vonatkozó irány-elveknek megfelelő - kétnyelvű, illetve kisebbségi iskolák is interkulturális program
sze-162003. évi CXVI. törvény, lll. melléklet, 24.CA pont, 3. francia bekezdés.
17Oktatási Közlöny, 2004, XLVIII. évf.,24. sz.