A migránsok többsége a környező országokból érkezik, az 1998-as adatok szerint a Magyarországon tartózkodó külföldiek kétharmada négy országból származott:

Romá-niából 38 százalék, a volt Jugoszláviából 11 százalék, a volt Szovjetunió utódállamai-ból 13 százalék, valamint Kínáutódállamai-ból 5,5 százalék. 2004-es adatok

szerint

a tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek 72 százaléka állampolgárságuk szerint négy ország-ból származik: Romániáország-ból 47 százalék, a volt Szovjetunió utódállamaiország-ból 15 százalék, Kínából 7 százalék, a volt Jugoszláviából 5 százalék.

⁸

Etnikai hovatartozásukról nincs pontos nyilvántartás, azt tudjuk, hogy 1998-ban a magyar nemzetiségűek aránya a ro-mán állampolgárok körében 90 százalék fölött volt, a volt Szovjetunió utódállamaiból, főként Ukrajnából érkezettek körében 50-60 száza lék, a volt Jugoszlávia

utódállamai-6Erről bővebben lásd Hárs, 2001.

7www.bmbah.hu/statisztikak_HUN_9.xls. megtekintve 2005. október 6.

8Uo.

nak polgárai

körében

pedig 70-80 százalék

közötti

volt (Hárs, 200

1:

52-53). Továbbá az a közvetett adat áll rendelkezésre, amely szerint a magyar állampolgárságot megszerző évi 6-9 ezer külföldi döntő többségben magyar nemzetiségére vagy felmenőire hivatkoz-va nyeri el a honosítást.? A környező országokból érkező migránsok nagyrészt munka-vállalók, ők teszik ki a mezőgazdaságban, az építőiparban és a háztartásokban bejelentés nélkül foglalkoztatottak jelentős részét. Ők azonban többnyire ingázó migránsok, akiket az idegenrendészeti statisztikák nem mutatnak ki.

Az úgynevezett etnikai migránsokon kívül a Magyarországon élő

külföldiek

között vannak kínaiak, mongolok, vietnamiak, orosz és arab ajkúak, valamint nyugat-európaiak és amerikaiak néhány ezrestől több mint tízezerig terjedő csoportjai. A zömükben fizi-kai munkát végző mongolok kivételével e csoportok tagjai általában vállalkozók vagy magasan képzett munkavállalók. [A bevándorlók társadalmi helyzetére vonatkozóan ér-dekes és fontos megállapításokat tesz Gödri Irén és Tóth Pál Péter. Egy 2002-ben, 1015 fős reprezentatív mintán végzett kutatás alapján megállapítják, hogy ennek a csoport-nak az iskolai végzettsége magasabb a magyarországi átlagnál. Helyzetük, elsősorban a foglalkoztatottság tekintetében javult a migráció előtti állapothoz képest, jelentős mobi-litást tudhatnak magukénak. Kapcsolataik ennek dacára az azonos származási hely alap-ján szerveződő hálózatokhoz kötött (Gödri - Tóth, 2004: 425-438)].

A "nyugati" migránsokat a magyar társadalom a magasabb társadalmi osztályokba, a .Jceleticket" az alacsonyabba sorolja. Figyelemre méltó azonban, hogya migránsok tár-sadalmi és gazdasági státusa gyakran nem egyezik meg. Így a kínai migránsokat a magyar társadalom egyértelműen alacsony presztízsü gazdasági tevékenységgel, illetve földrajzi elhelyezkedésseI (Józsefvárosi piac) kapcsolja össze. Ez összefügg azzal, hogy bár döntő többségükjövedelme a magyar átlagotjelentősen meghaladja, fogyasztási szokásaik nem felelnek meg annak, amit hasonló gazdasági helyzetben levő magyaroktól elvárnak.

A migráció nagy része a migránsoknak a gazdaságban betöltött szerepénél fogva Bu-dapestre összpontosul. (Ezt igazolják Hárs Ágnesnek a KSH adatai alapján végzett szá-mításai is, lásd Hárs, 2001: 56). Kutatásunk - mint láttuk - alátámasztja azt a feltéte-lezést, hogy az alacsonyabb társadalmi osztályokhoz tartozó migránsok elsősorban az alacsonyabb ingatlanárakat kínáló kerületekben, a lakótelepeken, illetve a Józsefvárosi és egyéb piacok környékén telepednek le. A piac vonzereje abban áll, hogy az a különböző migráns vállalkozók és munkavállalók számára hozzáférhető, magyarnyelv-tudás nélkül is elsajátítható kereskedelmi és munkaközvetítési mechanizmusnak ad térbeli keretet.

A piac információ-, munkaerő- és árutőzsde olyan migránsoknak is, akik egyébként más-hol dolgoznak.

A migránsok sajátos csoportját alkotják a menedékkérők. Az ^ő számuk 1991-ben tető-zött, 2002-ben mindössze 6400-an voltak. Többségük a BÁH szerint illegálisan érkezik Magyarországra, több mint 90 százalékuk Európán

kívülröl,

elsősorban Afganisztánból és Irakból. A menekültstátust évente csak néhány száz kérelmező kapja meg, jelentősebb részük (2002-ben 1304 személy) ideiglenes tartózkodásra j ogosító befogadott státust kap.

A legjellemzőbb azonban, hogy az eljárást a kérelmező "eltünése" miatt megszüntetik:

2002-ben több mint ötezer eljárás végződött így. A hatóságok és a menekültekkel

foglal-9www.bmbah.hu/statisztikak_HUN_9.xls. megtekintve 2005.október 6.

kozó szervezetek egyöntetű véleménye szerint ezek a kérelmezők illegálisan továbbmen-nek Nyugat-Európába.

Aközigazgatás viszonya a migránsokhoz

Annak ellenére, hogya legújabb migrációs folyamatok Magyarországon 1989 óta zaj-lanak, az ország politikai és médiaközbeszédéből - más kelet-európai országoktól eltérő-en (Nyíri, 2003) - lényegébeltérő-en konszenzus szerűen hiányzik a külföldiek társadalmi kate-góriája. A migránsnépesség két szék - egyfelől a tizenhárom "őshonos" etnikai kisebbség jogainak és kultúráj ának védelméről, másfelől a menekültek ellátásáról gondoskodó, az előbbinél sokkal fejletlenebb bürokrácia - között a sokatmondóan "idegenrendészetnek"

nevezett, a bevándorlás átfogó törvényi szabályozásának helyére állított pad alá esik.

A magyar etnikumú migránsok a tartózkodási vagy letelepedési engedély és az állam-polgárság megszerzésében ugyan valamivel kedvezőbb helyzetben vannak, ám a köz-vélemény és a politika Magyarországra költözésük pillanatában megszűnik érdeklődni irántuk.

Az idegenrendészeti jogszabályok az 1990-es évek dereka óta - nagyrészt az Európai Unióba való belépés előkészületeinek jegyében - egyfelől korlátozóbb jellegűek, más-felől következetesebbek lettek. A letelepedési és bevándorlási engedéllyel rendelkezők jogai a munkavállalás, az egészségügyi és szociális ellátás, valamint az oktatás terül etén

a magyar állampolgárokéhoz hasonlóak - így jogosultak a gyermeknevelési támogatás különböző formáira is -, ám állandó jogbizonytalanságban élnek. Hiába szól ugyanis a letelepedett, illetve bevándorolt jogállás elvben korlátlan időtartamra, az arról szóló igazolványt ötévente meg kell újítani,

és

abban az esetben, "ha a tartózkodás feltételei megváltoztak" (például ha az illető személy adózott jövedelme egy bizonyos szint alá esik), vissza is vonható. Ennek következményeképpen, tartva attól, hogy letelepedési en-gedélyüket visszavonják, sok külföldi nem folyamodik azokért a szociális juttatásokért, amelyekre pedig jogosult lenne.

Ami az ideiglenes tartózkodási engedéllyel vagy azzal sem rendelkezőket illeti - ide-tartozik a könyvünk középpontjában álló egyik etnikai csoport, a kínaiak nagy része -, az ^ő esetükben a jogbizonytalanságnak két fő forrása van: az idegenrendészeti szabá-lyozás összehangolatlansága a munkaügyi, polgári jogi és befektetési szabályozás sal és a hatóságok által az idegenrendészeti eljárásokban élvezett széles körű mérlegelési jog-kör, ami tág teret enged a korrupciónak. Az állampolgári jogok parlamenti biztosa meg-állapította, hogya BÁH az eljárási határidők be nem tartás ával alkotmányt sért.to Bár a diszkriminációt tiltó jogszabályok elvben alkalmazhatók volnának a külföldiek jogainak védelmére is, ilyen eddig nem fordult elő, ahogy nem alkalmazták a külföldiek sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmények esetében az uszítás tényállását sem.

A menedékjogért folyamodók - a hatóság mérlegelésétől fiiggően - tizenkét hóna-pig idegenrendészeti őrizetben tarthatók és még a kérelem elbírálásának befejezése előtt kitoloncolhatók, amennyiben a hatóságok úgy döntenek, hogy az illető "biztonságos

har-\o Takács Albert, azországgyűlési biztos általános helyettesének 4859/2000. számú jelentése, 2003. április 15.

madik országból" érkezett. Kutatásunk ideje alatt - néhány más kelet-európai országgal szemben - a menedékjogért folyamodók nem vállalhattak munkát a befogadóállomáson kívül (2004 óta erre kérelmük benyújtása után egy évvel nyernek jogot, ha az eljárás még folyik). Olykor a bevándorlási hivatal tisztségviselői egyszeruen közlik a külföldiekkel:

ne alkalmatlankodjanak a menedékjog-kérelem beadásával (Magyar Helsinki Bizottság, 2002). Az. a kisszámú kérelmező, aki elismerést nyer mint menekült, jogosult minden olyan juttatásra, amit az állampolgárok élveznek. A befogadottak jogai sokkal korlátozot-tabbak, de ők is vállalhatnak munkát. A Menedék Egyesület szerint azonban tartózkodási engedélyüket alkalmanként általában mindössze néhány hónapra állítják ki, így a gyakor-latban nem találnak olyan munkaadót, aki alkalmazná őket (Menedék, 2003).

A beilleszkedésüket segítő, hatékony program ok hiánya következtében a menekültek munkavállalása is akadályokba ütközik. Ez az oka annak, hogy Magyarországon a mene-kültek legtöbbje képtelen megfizetni egy saját lakást, így a menekülttáborból való elbo-csátásukat követően, hacsak ismeretségi körükben nem találnak szállást, a Vöröskereszt budapesti szállójára kényszerülnek (Menedék, 2003). A BÁH által a külföldiek integráci-ójára vonatkozó koncepcióra kiírt pályázat szövege is elismeri, hogy "a menekültek kö-rében magas a munkanélküliség és gyakoriak az anyagi nehézségek. Ugyanez vonatkozik a nem magyar nemzetiségű bevándorlókra" (Radar, 2002).

A társadalom viszonya a migránsokhoz

Szemben tehát a "legális" és "illegális" migrációt megkülönböztető domináns euró-pai és amerikai diskurzussal, a magyar közbeszéd semmiféle migrációt sem fogad el.

Miközben a legtöbb migrációs célország politikusai és újságírói a tőkét és tehetséget hozó külföldiek befogadás ával legitimálják az arra "érdemtelenek" elutasítását, Magyar-országon nem jelenik meg hasonló differenciálás. A média a politikai színskála teljes szélességében alapvetően deviáns viselkedésnek tekinti a migrációt általában (Nyilvá-nosság Klub, 1998; Tóth, 1996). Az 1990-es évek második felében több nemzetközi szociológiai felmérés szerint is Magyarországon volt a legerősebb az idegenellenesség az európai országok között. Így a huszonkét országra kiterjedő, 1995-ös International Social Survey Program eredményei szerint a magyar válaszadók 52 százaléka "határo-zottan egyetértett" azzal az állítással, hogy a bevándorlás révén nő a bűnözés, 41 száza-lékuk pedig azzal, hogy a bevándorlók elveszik a munkahelyeket a helyi lakosok elől. Az idegengyűlölettel közvetlen vagy közvetett kapcsolatban álló változók összevonásával a felmérést végző kutatók Magyarország .xenofóbia-mutatójét" a vizsgált európai or-szágok

közört

a legnagyobbnak találták (Csepeli -Örkény, 1998). A New Democracies Barometer 1998-ban a magyar válaszadók 45 százalékát minősítette "erősen

idegengyű-lölőnek"

(annak alapján, hogy 29 antiszemita, xenofób vagy cigányellenes kijelentésből legalább 21-et elfogadtak). Az. 1999-es European Value Study alapján Magyarországon a legmagasabb az intoleranciaindex a tolerancia mindhárom (etnikai, politikai és élet-formabeli) kategóriájában; az etnikai intoleranciaindex értéke, amely abevándorlókkal szembeni attitűdre is tartalmazott egy változót, 0,57, majdnem a kétszerese a második helyezett Litvániáénak (0,31 ).11

A

migráció elutasításának egyik megnyilvánulása, hogy miközben a Magyarországon élő külföldiek száma még kelet-európai

összehasonlítás-ban is igen alacsony - hát még ha nem értjük ide a magyar etnikumhoz tartozókat -, a közvélemény szerint túl sokan vannak. Ezt az állapotot tükrözik a könyvünkben meg-szólaló magyar gyerekek véleményei, és a pedagógusok diskurzusait is e háttér figyelem-bevételével kell értelmeznünk.

Ezen belül a menekültekhez való viszonyt vizsgálja a Sik és munkatársai által 1992 óta rendszeresen végzett reprezentatív felmérés. Eszerint a lakosság mintegy negyede egyáltalán nem engedne be az országba menekülteket, több mint kétharmada viszont attól tenné függővé a döntést, hogy "kiről van szó". Csakhogy amikor a kutatók a válaszadók e csoportját arról kérdezik, konkrétan melyik etnikai csoportokat engednék be az országba, mindössze 22-29 százalék fogadná be az arabokat, az afgánokat és a cigányokat, s csupán 33 százalék körül lenne azoknak az aránya, akik románokat vagy kinaiakat fogadnának be (Sik-Simonovits, 2002). Más szóval, amikor etnikai preferenciáikról kérdezték őket, a legtöbb etnikai csoporttal szemben a "mérlegelők" is intoleránsnak mutatkoztak. A két nagy politikai párt választói között csak csekély

mérvű

eltérés volt kimutatható (uo.).

Meg kell említenünk, hogy három,

középiskolás

diákok körében végzett korábbi fel-mérés optimistább következtetésekre jutott. Az egyikben a válaszadók 80 százaléka értett egyet azzal, hogy ha valaki szeretne beilleszkedni a magyar társadalomba, és meg akarja tanulni a nyelvet, meg akar ismerkedni a kultúrával, akkor meg kell adni nek a letelepe-dés lehetőségét Magyarországon (Erős, 1998). Egy másik vizsgálat ellentmondásosabb eredménnyel járt: a megkérdezetteknek több mint fele egyetlen konkrét csoportot sem utasított vissza, és egyetértett azzal, hogya "sokféleség gazdagít bennünket". Ugyan-akkor más csoportoknál nagyobb arányban utasították vissza a kínaiakat, az arabokat és a románokat, 85 százalékuk vélte úgy, hogy a bevándorlók elveszik a munkahelyeket a magyarok elől, 90 százalékuk pedig azon a véleményen volt, hogy a bevándorlás nö-veli a bűnözést (Szabó-Örkény, 1998). Egy harmadik, 1996-ban végzett felmérésben a megkérdezettek 80 százaléka vélekedett úgy, hogy mindenki ott éljen, ahol akar, és mintegy háromnegyedük érezte úgy, hogy kötelességünk a bevándorlók befogadása (Cse-peli - Szabó, idézi Turai - Tóth, 2002).

Az emlitett vizsgálatok azonban legalább öt éve készültek, márpedig a magyar köz-beszédben ez idő alatt lényegesen magasabbra került az idegenellenes megnyilvánulá-sokkal szembeni

érzékenységi küszöb,

Okunk van föltételezni, hogy ez az iskolára sem maradt hatás nélkül. Csepeli és Závecz már 1992-ben kimutatta az iskolások történelem-szemléletének elmozdulását a történelmi felelősség hangsúlyozása felől az áldozatsze-rep központba ál1:ítása felé. 1989-ben egy felmérésben a felnőtt válaszadók több mint egyharmada vélekedett úgy, hogy Magyarország részéről sérelem érte a jugoszlávokat, a románokat, a cseheket és a szlovákokat. 1992-ben a tizenéves válaszadóknak csupán mintegy 10 százaléka gondolkodott így, miközben több mint egyharmaduk volt azon a véleményen, hogy ezek a népek okoztak károkat Magyarországnak - szemben az 1989-es felmérésben tapasztalt 10-20 százalékkal (Csepeli, 1992: 200-203; Csepeli-Závecz, 1995: 149-150).

II A migrációs vita magyarországi összefoglalását lásd: Kováts-Nyíri- Tóth, 2003; a magyarországi idegen-ellenesség diszkurzív és intézményes forrásairól, a felmérésekről ésa migráns médiaképéről lásd: Nyíri, 2003.

A migráció nem vált komoly témává a magyarországi politikában - bár a

In document KÜLFÖLDI GYEREKEK MAGYAR ISKOLÁKBAN (Pldal 21-26)