"Nem szerettem tanulni, pontosabban nem is én nem szerettem, hanem ha egy kis-gyerek családi háttere olyan, hogy a szülei nem nyomják a tanulást, akkor magától nem fog tanulni. Nekünk, külföldieknek a magyar iskolák nem felelnek meg, a nem-zetközi iskolák igen. A magyar iskolákban nincs nyelvi felkészítés, csak a nemzetközi iskolákban. Ha egy külföldi nem tud magyarul, és hatodik-hetedikben csöppen bele a magyar iskolába, persze hogy nem tud lépést tartani. (Rick, elsős egy angol nyelvű középiskolában)
Rick véleménye- ha az átlagosat meghaladó elemző- és fogalmazókészségtől elte-kintünk - jól jellemzi azt az összetett folyamatot, ahogy a kínai gyerekek egyfelől átve-szik a szülői sikerdiskurzust ("nekünk külföldieknek a magyar iskolák nem felelnek meg, a nemzetközi iskolák igen"),
másfelől
kritikusan szemlélik az iskola ("nincs nyelvi felké-szítés") és a szülők ("nem nyomják a tanulást") szerepét a siker elérésében.Mint említettük, a magyarországi közoktatásban nincsenek adatok a migráns tanulók iskolai teljesítményéről, Kutatásunkban éppúgy találkoztunk .Jcitünö," mint "elégtelen"
teljesítményt nyújtó kínai és afgán gyerekekkel. Úgy az állami, mint a nemzetközi isko-lák egy részében ennek ellenére kialakult egy sztereotip pedagógusi vélemény a kínai tanulókról, amelyet részben a vietnamiakra is kiterjesztenek, és amely nagyon hasonlít a szorgalmas és tisztelettudó kínai (vagy ázsiai) tanulóról Amerikában és Nyugat-Európa egyes országaiban már régebben meghonosodott narratívára. .Feltűnően jó a magatartá-suk, tisztelettudóak, sokkal jobbak, mint a sajátjaink. Azt hiszem, a tanítóikat megbecsü-lik ott keleten, és ez érződik" - mondja egy kőbányai általános iskolai tanárnő.
Egy kispesti általános iskola tanítónője meséli:
"Szeretnivalók. Nagyon törekvők. Lehet, hogy azért, mert annyira sokan vannak a hazájukban, ezek a gyerekek úgy születnek, hogy nagyon meg kell ahhoz felelniük, hogy abban a tömegben valamire menjenek.
[A tanítványáról] És nagyon udvarias, jól nevelt. Hihetetlen alkalmazkodóké-pessége van. Annyira természetesen meg akar mindent csinálni, ugyanúgy, ahogy a többi, annyira ambiciózus. Ez a szakkör is, azt se tudta, hogy miről van
szó,
csak úgy látta, hogy a gyerekek jelentkeznek, mondta, hogy jöhet-e. Először fogalma sem volt, mi az."Néhol egy-egy kiemelkedően tehetséges jelenlegi vagy volt tanítvány alapján tovább él ez a sztereotípia az iskolákban akkor is, ha kínai tanítványaik többsége sem tanulmá-nyaikban, sem magatartásukban nem emelkedik ki a magyarok közül. "A kínaiak jók, az összes tanulmányi versenyt megnyerték ... " - nyilatkozza egy iskolaigazgató, akinek in-tézményébe egyetlen kínai tanuló jár. Egy angol nyelvű, amerikai tanterv szerint működő iskola egyik tanára egyenesen pozitív példaként állította szembe a kínaiak teljesítményét a magyar tanulókéval.
Egy magyar tanterv szerint, de angol nyelven oktató nemzetközi iskolában ezzel szemben - ahol a kínai gyerekek részaránya tartósan magas - egy osztályfőnök differen-ciáltabb véleményt fogalmazott meg. Szerinte a tanulók között "kétféle kínai van": "jó kínai" és "deviáns kínai". A "deviáns kinaiak" - akikből azonban szerinte minden év-ben csak egy-kettő akad - olyan fiúk,akiket kezdetben kudarc ér, nem tudnak teljesíteni - leggyakrabban a szülői kontroll hiánya, illetve (angol és/vagy magyar) nyelvi problé-mák miatt -, és konfliktus lép föl a szülői, illetve osztály társi elvárások és a teljesítmény között. Frusztráltságukat agresszivitásban vezetik le. Összességében ez az osztályfőnök is úgy érezte azonban, hogy a kínai tanulók előtt "az iskolának iszonyatos tekintélye van, a tanár szent". Ennek illusztrálására a következő történetet mondta el: Egy kínai kislány rosszul írt meg egy dolgozatot, és mérgében széttépte. A tanára fölküldte az igazgatóhoz. A lány azonnal elismerte a tettet és hogy "rosszul cselekedett"; megígérte, hogy "ezentúl majd jobban tanul". Az osztályfőnök szerint egy magyar gyerek ebben a helyzetben tipikusan vitatta volna, hogy amit tett, az helytelen.
Egy kispesti iskola igazgatónője, ahova ázsiai (vietnami) és afgán gyerekek egyaránt járnak, úgy látja: a fokozott igyekezet és megfelelni vágyás az iskola különböző nemzeti-ségű külföldi tanulóira általában jellemző, "úgy érzik, nekik többszörösen kell bizonyíta-niuk". Ezt a hozzáállást a migránsok kirekesztett helyzetével magyarázza: "valamennyien a poklok poklát járták meg", emiatt a családok sokkal szerényebbek, a gyerekek vala-mennyienjól alkalmazkodnak.j.A különbség, hogy az afgán gyerekeknek nagyon borzolt előéletük volt, ez mindegyik gyereket valamilyen formában torzította" - mondja. Az af-gán gyerekek külön korrepetálásra járnak, amire az igazgatónő szerint a vietnamiaknak nincs szükségük, hiszen ők "sokkal jobban beilleszkedtek, jobban tanulnak".
Ebben a fejezetben azt vizsgáljuk, hogyan élik meg az iskolai szocializációt maguk a migráns gyerekek: mit várnak az iskolától, és mivel szembesülnek ott. Részben saját, részben szüleik kiszolgáltatott és labilis helyzete, csekély vagy nehezen konvertálható társadalmi tőkéje miatt rendszerint erős bizonyítási kényszer, sikerkényszer nehezedik rájuk, és nemcsak az iskolai környezet, hanem a család részéről is. Hogy mennyire azo-nosulnak szüleiknek vagy az etnikai csoportnak a sikerről alkotott elképzeléseivel, illetve kérdőjelezik meg azokat, erősen függ attól, mennyire sajátítják el, találják vonzónak és fogadják el a sikernek azokat az alternatív diskurzusait, amelyekkel az iskolában talál-koznak, továbbá hogy mennyire azonosítják ezeket a diskurzusokat Magyarországgal.
E találkozások eredménye nagymértékben meghatározza a gyermekek akkulturálódásá-nakjellegét, tehát azt, hogy hogyan látja a migránsok második vagy .rnésfeledik" generá-ciója saját helyzetét a magyar társadalomban. Az egyéni élmények jellege és eredménye
változó az olyan oktatási rendszerekben is - például Franciaországban vagy Angliában
-, amelyek iskoláról iskolára viszonylag egységes, konszenzus os és tudatos módon rep-rodukálják a társadalom politikai kultúráját, összetartozás-, érték- és sikerdiskurzusait,
többek között a másság, a sokféleség és az integráció kezelését illetően is (lásd Schiffauer és mások, 2002, különösen: 215-219).
Még nagyobb az ilyen találkozások szerepe Magyarországon, ahol - mint azt a ötö-dik és hatoötö-dik fejezetben látni fogjuk - nagyrészt hiányzik az efféle intézményesült diskurzus, az egyes pedagógusok, illetve a magyar osztály társak által kommunikált értékek
és
sikermodellek pedig igen változóak lehetnek, ahogy az is változó, meny-nyire nyernek a külföldiek bebocsáttatást ezekbe a modellekbe. Ennek oka, mint erre a későbbi fejezetekben még visszatérünk, legalábbis hármas: a közoktatás iránya kö-rüli általános bizonytalanság; a társadalmi ideál, a hovatartozási diskurzus kritériumai és a politikai kultúra körüli konszenzus hiánya; és végül a migránsok integrációja téma mellőzése a politikai közbeszédben, Azt feltételezhetjük tehát, hogya migráns gyerme-kek, élményeiknek és körülményeiknek megfelelően, igen változatos módon reagálnak az iskolára, és igazodnak a család (az etnikai környezet), a tanárok (az iskola), illetve a magyar osztály társak elvárásaihoz. Várható azonban, hogy az ellentmondásos elvárások kezelését - és ezzel összefüggésben az akkulturálódás konszonáns vagy disszonánsjelle-gét -
befolyásolni fogja, hogy hány évesen érkeztek Magyarországra, jártak-e hosszabb ideig iskolába a származási országban, milyen a szüleik iskolai végzettsége, továbbá ho-gyan változott a család társadalmi helyzete az otthoni hoz képest, illetve hogyan ítéli meg a változást a gyermek.AMBÍCIÓK ÉS ELVÁRÁSOK A KÖZÉPISKOLÁBAN
A tizennyolc éves Rick Zhang izmos, magas, és előszeretettel hord Fishbone-ruhá-kat. Rick szülei a dél-kínai Zhejiang tartományból jöttek, az apa középiskolát, az anya általános iskolát végzett. Rick szereti hangsúlyozni a család pragmatikus viszonyát a tanuláshoz és megkülönböztetni saját helyzetét az "északi" kulturális elithez tartozóké-tóI. Magyarországon a család sikeres vendéglős dinasztiának számít, és mindkét testvér fizetős, angol nyelvű iskolába jár. Mi több, a családfő - a testvérek nagybátyja - fiatalab-bik lányát Nyugat-Európába küldte tanulni (idősebbik lánya csak középiskolát végzett Kínában, ma pedig a család egyik gyorséttermét vezeti).
Mindkét Zhang testvér több évig járt iskolába Kínában: Rick négy osztályt végzett, és tizenegy évesen jött Magyarországra. Itt egy állami iskolába került (XlV. kerületi lakásuk közelében), ahová egyik unokatestvére is járt. Bár nem tudott magyarul, külön segítséget nem kapott, viszont csak néhány tárgyból osztályozták (többek között matematikából).
A hetedik osztály után otthagyta az általánost, és egy évig magyar nyelviskolába járt.
Ezután visszatért az iskolába, de a nyolcadik osztálynak csak az első félévét végezte el, azt is úgy, mint mondta:
.mintha
nem jártam volna"; nem is kapott bizonyítványt.Most Rick az egyik angol nyelvű középiskolába jár Budapesten. Tanárai szerint az osztály legjobb fiú tanulója, és az osztályfőnök kérdőíves felmérése szerint a legtöbb osztálytársa őt tartja a legokosabb fiúnak az osztályban. Magyarország a "második ott-hona", inkább itt érzi magát otthon, mint Pekingben vagy Sanghajban. De minthogy a kínaiaknak egyre rosszabbul megy az üzlet Magyarországon, szóba jön, hogy a család máshová költözik. Ettől is függ a jövője: segítenie kel\-e majd neki is a családban, vagy mehet egyetemre. A
szülők
nem erőltették a testvérek tanulását, úgy gondolták, elég, hamatematikát meg nyelvtant tanulnak, "a többit nem kell".
.De
ez nem a szüleink hibája.Ők maguk se tudják, mit kell ahhoz csinálni, hogy tanuljunk."
Az oktatással kapcsolatos döntésekben leginkább Xiang véleménye érvényesül. Xiang ugyanabban az általános iskolában tanult, mint Rick, de vele ellentétben szeretett oda jár-ni. Rickhez hasonlóan hetedik után ő is elment magyart tanulni egy nyelviskolába, aztán visszament nyo\cadikba. Ekkor sem tudott mindent hiánytalanul követni, de mindenből lcosztályozták, éskapott bizonyítványt. Miután két állami gimnáziumba sikertelenül f61-véteJizett, egy közgazdasági szakközépiskolába került, de ott - osztálytársai viselkedése miatt - nem érezte jól magát. Még az első osztály elvégzése előtt otthagyta az iskolát, és - kínai barátait követve - úgy döntött, inkább angolul tanul:
"Sokaknak tolmácsoltam [magyarról kínaira), jól fizettek, dolgozni akartam. A [kí-naiJ barátaim meg már vagy főiskolára, egyetemre jártak [Magyarországon), vagy dol-goztak. Úgy éreztem, hogy semmi keresnivalóm a középiskolában, csak az időmet vesztegetném. Ezért azt csináltam, amit mások. Nem volt, aki segítsen [dönteni]. [ ... ] Az ismerős kínai gyerekek nyolcvan százaléka angolul tanult, meg Magyarországon zűrök voltak a kínaiak között, nem tudtuk, itt maradunk-c. A mi hazánk Kína. Az angol viszont mindenütt jó.
Magyarországon nagy a munkanélküliség, és ha jobb lesz a helyzet, akkor se fogják a helyeket odaadni a kínaiaknak. Az üzlet egyre rosszabbul megy. És mi van akkor, ha Magyarországon is az lesz, mint Indonéziábanv'<"
Így hát Xiang hat hónapig egy angoltanfolyamra j árt, azután pedigjelentkezett az angol nyelvű fóiskola előkészítő évfolyamára. Azért ezt a főiskolát választotta, mert úgy hallot-ta- azóta már tudja, tévesen -, hogy az iskola egy híres angol egyetem fiókintézménye.
Abban, hogy a középiskola elvégzése nélkül, Kínából szerzett érettségi bizonyítvánnyal vették tol, nem lát semmi különöset: "Nem én kezdtem ... Az enyém igazi volt, mert volt egy ismerős iskolaigazgató. Van, aki hamisít. .. [talán] mert nem akarják vesztegetni az idejüket." A főiskolán Xiang jól érzi magát, sok barátnője van, köztük magyarok is.
Korábban úgy gondolta, hogy átmegy Angliába, a főiskola anyaintézményébe tanulni, de most már nem biztos ebben. Miután végzett, szeretne egy másik diplomát marketingből,
és aztán egy magiszteri oklevelet is, mert "diplomája már mindenkinek van, annál több kell".
Bár Xiang csak két évvel idősebb Ricknél, a tanulmányok megszokott időtartamából kiindulvaöt év választja el őket egymástól. Ricket ő íratta be a mostani középiskolájába, és azért ide, mert angol nyelvű és "olcsó". Két fiatalabb öccsének is Rick pályáját szánja:
az általános iskola és az angol nyelviskola után az egyik most végzi az előkészítő évet Rick középiskolájában, a másik jövőre kezdi.
Xiang a döntéseiben az ismeretségi köréhez tartozó, magasabb végzettségű kínaiszü-lők gyermekeinek példáját követte. Az őszüleiknek fontos volt a tanulás, de általában nem a magyar iskolában. Néhányan - főleg azok közül, akiknek magasabb végzettségű szülei inkább képesek tekintélyük megőrzésére - már-már meglepő módon
azonosul-35Kínaiellenes pogrom ok (legutóbb 1998-ban).
nak a transznacionális szülői sikerdiskurzussal. Magyar osztály társaik lokális orientáci-ójú karrierelképzelései nyilvánvalóan kevéssé hatnak rájuk. Miaomiao - akinek a szülei felsőfokú végzettségűek - azt mondja: "a mamám rám bízza, hogy mit akarok csinál-ni". "Mindenképpen meg kell tanulnom angolul. Ezt akartam. Ez a legfontosabb", mert
"nagyon hasznos. A magyar is hasznos, mert itt élünk, de elég, ha az ember az alapvető dolgokat tudja." "Ez az iskola jó, mert a tanárok tudják, hogy mi kell nekünk, külföl-dieknek." A magyart idegen nyelvként tanítják, tehát "azt tanítják meg, hogy hogy kell rendelni egy étteremben. A magyar iskolában a magyarórán biológiai szakkifejezéseket tanítanak." Miaomiaónak annak ellenére ez a véleménye, hogy korábban egy jó nevű hetedik kerületi magyar általános iskola szavalóversenyeken szereplő sztártanulója volt, akit az igazgató azóta is elragadtatással emleget. Miaomiao azonban éppúgy Oxfordban vagy Cambridge-ben képzeli el a jövőjét, mint a magyart csak törve beszélő barátnői, akik számára a nyelviskola éppúgy iskola, mint a középiskola. Ahogy Xiang számára a Kínából küldött bizonyítvány és a letett érettségi között nincs alapvető különbség, úgy Rick egy másik osztálytársa, a tizennyolc éves Xiao számára az ELTE TTK hallgatói önkormányzatának magyarnyelv-tanfolyama, ahova a bátyja jár, éppúgy "ELTE", mint mondjuk a jogi kar. Ugyanezeket a különbségeket a kínai iskolarendszerben a fiatalok pontosan látják: ott "csak a csodagyerekek" mehetnek érettségi nélkül egyetemre. A kínai oktatás követelményeit, a közoktatás és az egyetemi felvételi szintjén is, kivétel nélkül minden beszélgetőpartnerünk - az egyik "csúcsgimnázium" tanulói is - a magyarénál nehezebbnek tartotta, és e vélemény alapja többségükben a magyar rendszerről a honi közfelfogás szerint torz kép alakult ki: Magyarországon mindenkit fölvesznek a közép-iskolába, az egyetemre, és el is végezheti, csak fizessen. Nem sokan tettek különbséget az iskolák között, mint ahogy arra is kevesen reftektáltak, hogy a hamis bizonyítvány elfogadása Magyarországon sem jogszerű.
A kínai gyerekek, ahol az iskola ezt lehetővé teszi, általában szorgalmasak és jól telje-sítenek, és ezt a szülők többsége a magyar iskolában is elvárja. Sok budapesti iskolában már ki is alakult a stréber kínaiak sztereotípiája. Rickék egyik magyar osztálytársa így panaszkodott: "Matekórán ők [a kínaiak] ülnek elől, és nem hagynak minket szóhoz sem jutni, mert mire mi jelentkeznénk, ök már ordítanak, hogy kész!" Ugyanez az egyik kí-nai osztálytárs megfogalmazásában: "Nekünk a legfontosabb a jegyeink
és
a tanulás. Ha a [magyar] osztály társaink négyest kapnak, akkor nagyon örülnek. Mi meg azt mondjuk, hogy hogyhogy csak négyes! Ők csak át akarnak menni a vizsgán. Mi mást akarunk."A cinikusnak vagy tudatlannak tűnő vélemények tehát nem közömbösséget vagy lus-taságot tükröznek, hanem azt, hogya transznacionális életstratégiákat követő migráns-családok gyermekei számára a közoktatás látszólag hegemón intézményrendszere meg-kerülhető, illetve manipulálható, céldiskurzusa pedig ezért nem releváns. A manipuláció célját a következő részlet jellemzi három osztály társnő beszélgetéséből:
,,- Még három évet kell itt töltenünk, mire egyetemre kerülünk, túl öregek leszünk!
Még olyan sok év! Nem tudunk várni!
- Talán nem itt fejezzük be az iskolát!
- Az élet rövid!
- Korábban akarunk sikeresek lenni, mint a szokásos.
Kérdező: Mi az, hogy sikeres?
-