mezőkben: Bourdieu társadalmi topográfiájának vizsgálata 1 , 2
5. Eredmények és értelmezésük
5.1. Relacionális minták
Hogyan és milyen mértékben kapcsolódnak a különböző blokkok egymáshoz? A 2. ábrán látható egy — a 3.
táblázat sűrűségi mátrixainak és a 4. táblázat képmátrixainak adataira épülő — leegyszerűsített diagram.16 A blokkok közötti szerkezeti kapcsolatok megvilágítják, miért is választottuk az „elit”, „félelit” és „periféria”
elnevezéseket. Vegyük észre, hogy a 3. táblázat mind a négy mátrixában a blokkok sűrűségei a bal felső sarokban a legalacsonyabbak, a jobb alsó sarokban pedig a legmagasabbak. Ez a minta jóval bonyolultabb kapcsolatszerkezetet jelez az elit körében, mint a periférián elhelyezkedő pozíciók körében. Hasonlóképpen, a 4.
táblázat mátrixaiban az „1”-esek a jobb alsó sarkokban csoportosulnak, míg gyakorlatilag az összes többi elem
„0”. A 2. ábrán jól látható, hogy a magot alkotó blokkok hierarchiába rendezettek, a periférikus szegmentumban elhelyezkedő blokkok viszont nem.
Periféria. — A periférikus blokkok közötti, illetve a blokkon belüli kapcsolatok lényegében hiányoznak, és az ezekbe a blokkokba tartozó írók általában nem ismerik egymás munkásságát. A BARÁTSÁG kategóriában található „0” sűrűség azt jelenti, hogy a periféria 43 írója között nincsenek baráti kötelékek, nem nyújtanak támogatást egymásnak, nem hívják meg egymást vacsorára. Valójában a nulla a legtöbbször előforduló sűrűség a periféria és a hálóban szereplő összes többi blokk közti kapcsolat esetében. Mivel a blokk-közi kapcsolatok hiánya a társadalmi struktúra szegmentáltságát jelzi, a periférikus írók a pozíciók különálló szegmentumát alkotják a társadalmi struktúra magját alkotó írók mellett. Ennek alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy a mag és a periféria közti kapcsolat nem hierarchikus, hanem szegmentációs jellegű.
Szórakoztató kultúra. - A szórakoztató kultúra csoportja beágyazódik a perifériába, és mint ilyen, nem alkot önálló blokkot [...]. Szerkezetileg ez a csoport belső szegmentáció eredménye a mag-periféria hasadás uralta társadalmi struktúra periférikus szegmentumán belül. Ennek a csoportnak a tagjai lényegében népi írók és költők, akik a helyi nyelvjárásban írják költeményeiket; e műfajt és nyelvezetet rendszerint nem tekintik a szépirodalom, illetve az irodalmi német nyelv részének. E blokk tagjai a középkori katolikus tradíciókban gyökerező helyi kultúra részét képezik, és nem sorolják őket a nemzeti irodalmi kultúra képviselői közé. Míg néhány más német nyelvjárásban írt irodalmi művet elfogadhatónak találnak az irodalomkritikusok és a kiadók, a kölni tájnyelvet általában nem tartják művészi médiumnak. A népművész csoportot a német környezetben az alacsony vagy szórakoztató kultúrához sorolják, „izolált szigetet" alkot a társadalmi struktúrában, és olyan önálló szegmentumot alkot, mely műfaji megkülönböztetésen alapul. A TÁJÉKOZOTTSÁG, BARÁTSÁG, TÁMOGATÁS, VACSORAMEGHÍVÁS kötelékei - a két elit blokkot leszámítva - valamennyi csoport közül itt a legerősebbek.
Félperiféria. - A periféria, a félperiféria 1 és a félperiféria 2 tagjai együttesen körülbelül az összes író kétharmadát teszik ki. E blokkok közös jellemzője a blokkon belüli kapcsolatok viszonylagos hiánya. A perifériát azonban erőteljes elit-orientációja megkülönbözteti a félperifériától. Továbbá, a fenti három csoport abban is különbözik egymástól, hogy menynyire kölcsönösek az elit blokk felé irányuló kapcsolataik: míg mindhárom blokk tájékozatlan a perifériát illetően, és nagyon kevés baráti kötelék, támogatás vagy vacsorameghívás jellemzi perifériához való viszonyukat, addig a félperiféria két blokkja kis mértékben élvezi az elit érdeklődését -17, illetve 53%-os sűrűséggel a szervezeti elit részéről, valamint 7, illetve 20%-os mértékben a kulturális elit oldaláról (lásd 2. táblázat).
16Ezek a mátrixok a sűrűségi mátrixok adatairól nyújtanak összegző képet, és a blokkmodell elemzésben gyakran használják őket mind elemzési, mind pedig leíró célra. Az átlagos sűrűség alatti, illetve azzal egyenlő értéket felvevő elemeket „0”-val, az átlagos sűrűség feletti elemeket „1”-gyel jelöljük. A blokkmodell eredményeinek ilyen mátrixokkal való bemutatása a társadalmi struktúra lényegi jellemzőit állítja középpontba.
Bourdieu társadalmi topográfiájának vizsgálata,
A félperiféria kapcsolati mintája sok tekintetben az elit és a periféria kapcsolati mintája között helyezkedik el.
Az egymás munkáinak blokkon belüli ismerete szempontjából a 2. táblázat első részének főátlója azt jelzi, hogy míg a blokkon belüli sűrűség a félperiféria 1 esetében 21%, addig a félperiféria 2 esetében 6%, a periféria esetében pedig 1%. Mind a félperiféria 1, mind a félperiféria 2 alapvetően elit-orientált, az eliten kívüli blokkokhoz fűződő kapcsolataik gyengék vagy teljesen hiányoznak. És megfordítva, a félperifériákra az elitek több figyelmet fordítanak, mint a periférikus blokkok. Az elit blokkok és a félperiférikus blokkok közti kapcsolatot erős hierarchia jellemzi, vagyis:
1 0 0
1 0 0
1 0 0
ahol a kulturális elit blokkja áll az egyik oldalon, a félperiféria 1-2 blokkja pedig a másikon; de jellemezhető központ-periféria szerkezetként is, azaz:
1 1
1 0
a szervezeti elit és a félperiféria 2 közötti kapcsolat esetében.
Elit és elit alattiak. — Ha a társadalmi struktúra magját alkotó elitblokkokra fordítjuk figyelmünket, azt találjuk, hogy a kapcsolati minták hierarchiára utalnak az elitpozíciók körében. A kulturális elit blokk mindenhol magas belső sűrűséget mutat (70%, 20%, 27% és 37%), míg a szervezeti elit blokkjában csak a TÁJÉKOZOTTSÁG (95%) és a VACSORAMEGHÍVÁS (40%) esetében találunk magas blokkon belüli sűrűséget (3. táblázat). Ezzel szemben az elit alattiak blokkja a kapcsolatok minden típusánál alacsony belső sűrűséget mutat: 15%-ot a TÁJÉKOZOTTSÁG, 6%-ot a BARÁTSÁG, 1%-ot a TÁMOGATÁS és 3%-ot a VACSORAMEGHÍVÁS esetében. A kifelé irányuló kapcsolatok szempontjából az elit alattiak csoportja hasonló mintát mutat, mint a félperiféria 1 és 2; a „beérkező” kapcsolatok mintáját tekintve azonban különbözik tőlük. Itt ugyanis az elit alatti csoport felé mind a kulturális elit, mind pedig a szervezeti elit felől nagyobb arányban irányulnak kapcsolatok.
Összességében azonban ez központ-periféria szerkezet, ahol a két elitblokk alkotja a központot, az elit alattiak pedig a perifériát.
A szervezeti elit csoportja a többi blokkhoz fűződő tájékozottsági kapcsolatok esetében magasabb sűrűséget mutat, mint a kulturális elit csoportja. A feléjük irányuló tájékozottsági kapcsolatok esetében azonban fordított a helyzet ebből a szempontból a kulturális elit csoportja mutat magasabb sűrűséget. Ez a minta bizonyos fokig jelen van más kapcsolatnál is, és így a kulturális elit csoportja felé minden tekintetben nagyobb sűrűséggel irányulnak kapcsolatok a nem elit blokkok, köztük az elit alatti blokk felől. Továbbá, a két elit blokk az egymáshoz való viszonyuk szempontjából is különbözik egymástól. A TÁJÉKOZOTTSÁG kivételével a szervezeti elit felől a kulturális elit felé irányuló kapcsolatok sűrűsége mindenhol magasabb, mint a blokkon belüli sűrűségek. A kulturális elit esetében a minta fordított: a szervezeti elit felé irányuló kapcsolatok mind a négy vizsgált kapcsolattípus esetében kevésbé erősek, mint a belső kapcsolatok. A blokkok közötti egyenlőtlen kapcsolatok e mintája azt sugallja, hogy a kulturális elit és a szervezeti elit gyenge hierarchikus viszonyban áll egymással.
6. Összegzés
A blokkmodell elemzés két szegmentumot azonosított: a magot és a perifériát. A mag és a periféria közti első szegmentáció a társadalmi struktúrát uralja, míg a második szegmentáció beágyazódik a periférikus szegmentumba, és elkülöníti a szórakoztató kultúra blokkját a periférikus írók szélesebb csoportjától. Csak a magot alkotó szegmentum mutat hierarchikus struktúrát, melynek fő elemei az elit, az elit alattiak, valamint a félperiféria 1 és 2 blokkja. Bár az erős és a gyenge hierarchia elemei egyaránt jelen vannak — különösen a félperiféria és a kulturális elit viszonyában —, a teljes hálózati minta mag-periféria szerkezetként értelmezhető a következő kulcselemekkel:
Bourdieu társadalmi topográfiájának vizsgálata,
1. Az elit blokkok alkotják a központot, elsősorban egymással vannak kapcsolatban, és csupán kisebb mértékben a félperifériával.
2. A szervezeti elit és a kulturális elit gyenge hierarchiát alkot, melyben a kulturális elitnek jut a domináns szerep.
3. Az elitek és az elit alattiak közti viszonyok világos hierarchiát mutatnak központ—periféria felépítés formájában.
4. A félperiférikus blokkok jóval inkább a központot alkotó elit blokkokhoz kapcsolódnak, mint egymáshoz, és részét képezik egy hierarchikus rendszernek, melyet az elit blokkok dominálnak.
5. A periféria szerkezetileg izoláltnak tűnik, mind belsőleg, mind pedig a többi blokkal való kapcsolat tekintetében, és inkább önálló szegmentumnak kell tekinteni, nem pedig a kulturális mező hierarchikus összetevőjének.
6. A szórakoztató kultúra blokkjának beágyazott szegmentált szerkezete igen nagy sűrűségű terület, mely egyfajta „szigetet” alkot a társadalmi struktúra alacsony sűrűségű perifériájában.
Hogyan kapcsolódik az azonosított társadalmi struktúra Bourdieu társadalmi topográfiájához? Először is, a struktúra különbözik attól az 1. ábrán bemutatott modelltől, amelyet Bourdieu elmélete alapján állítottunk fel.
Az azonosított struktúra jóval bonyolultabb, különösen a félperiféria elhelyezkedését és az elit differenciáltságát tekintve. Másodszor, az alapvető felosztás nem az általános és a korlátozott kulturális termelés vagy a magas és az alacsony kultúra között húzódik; a domináns felosztás inkább azt sugallja, hogy a fő szervezőelv egy mag-periféria szakadék. A blokkmodell elemzés olyan mintát tárt fel, amely egyaránt jelez szegmentációt és hierarchiát, és így a társadalmi struktúra egyes részei elsősorban szegmentáltak (a periféria és a szórakoztató kultúra blokkja), más részei viszont elsősorban inkább hierarchikusak (például a magot alkotó szegmentum, amely az elitet, az elit alattiakat és a félperifériát foglalja magában). Az azonosított társadalmi struktúra nem rendelkezik az alacsony szegmentáció és a gyenge hierarchia tulajdonságaival, amelyeket akkor várhatnánk, ha a struktúra kizárólag a gazdasági tőkén alapulna. De nem felel meg annak az eredménynek sem, amelyet a társadalmi tőke dominanciája esetében várnánk, amikor is magas szegmentáció és gyenge hierarchia jönne létre.
Az azonosított tulajdonságok valójában az erősen szegmentált és hierarchizált társadalmi struktúrához állnak a legközelebb, vagyis ahhoz az eredményhez, amelyet a kulturális tőke dominanciája alakítana ki. [...]
Bibliográfia
[p2bib_179] Anheier, Helmut K. és Gerhards, Jürgen. 1991. „Literary Myth and Social Structure” Social Forces 69(3). 811-30.
[p2bib_180] Arabie, Philipp, Boorman, Scott A., és Levitt, Paul. 1978. „Constructing Blockmodels: How and Why”. Journal of Mathematical Psychology 17. 21-63..
[p2bib_181] Back, Kurt W. és Polisar, Donna. 1983. „Salons and Kaffeehauser” in Gruppensoziologie, edited by Friedhelm Neidhardt. 276-86. Westdeutscher Verlag.. Opladen.
[p2bib_182] Becker, Howard S.. 1982. Art Worlds. University of California Press. Berkeley and Los Angeles.
[p2bib_183] Benzecri, Jean-Paul. 1992. Correspondence Analysis Handbook. Marcel Dekker. New York.
[p2bib_135] Blau, Judith. 1989. The Shape of Culture: A Study of Contemporary Cultural Patterns in the United States. Cambridge University Press. Cambridge.
[p2bib_136] Boorman, Scott A. és Levitt, Paul R.. 1983. „Blockmodelling Complex Statutes: Mapping Techniques Based on Combinatorial Optimization for Analyzing Economic Legislation and Its Stress Points over Time”. Economic Letters 13. 110.
[p2bib_137] Boorman, Scott A. és White, Harrison. 1976. „Social Structure from Multiple Networks II. Role Structures”. American Journal of Sociology 81. 1384-1446.
Bourdieu társadalmi topográfiájának vizsgálata,
[p2bib_138] Bourdieu, Pierre. 1979. La Distinction: Critique sociale du jugement. Minuit. Paris.
[p2bib_139] Bourdieu, Pierre. 1983. „Ökonomisches Kapital, kulturelles Kapital, soziales Kapital” in Zur Theorie sozialer Ungleischheiten, edited by Rheinhard Kreckel (Magyarul: Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. Lásd a jelen kötetben.). 183-98. Verlag Otto Schwarz. . Göttingen.
[p2bib_140] Bourdieu, Pierre. 1985a. „The Market of Symbolic Goods". Poetics 14. 13-44.
[p2bib_141] Bourdieu, Pierre. 1985b. „The Genesis of the Concepts of 'Habitus' and 'Field'.” Sociocriticism 2(2). 11-24.
[p2bib_142] Bourdieu, Pierre. 1986. „The Forms of Capital” in Handbook of Theory and Research for the Sociology of Education, edited by John G. Richardson. 241-58. Greenwood. New York.
[p2bib_143] Bourdieu, Pierre. 1989. „Social Space and Symbolic Power”. Sociological Theory 7(1). 14-25.
[p2bib_144] Bourdieu, Pierre. 1990. The Logic of Practice. Stanford University Press. Stanford. Calif..
[p2bib_145] Bourdieu, Pierre. 1992. Les Regies de l'art: Genese et structure du champ litteraire. Editions du Seuil. Paris.
[p2bib_146] Bourideu, Pierre és Wacquant, Loic J.D.. 1992. An Invitation to Reflexive Sociology. University of Chicago Press. Chicago.
[p2bib_147] Breiger, Ronald L, Borrman, Scott A., és Arabic, Philipp. 1975. „An Algorithm for Clustering Relational Data: With Applications to Network Analysis and Comparison with Multidimensional Scaling”. Journal of Mathematical Psychology 12. 328-83.
[p2bib_148] Burt, Ronald S.. 1982. Toward a Structural Theory of Action. Academic Press. New York.
[p2bib_149] Burt, Ronald S.. 1987. „STRUCTURE”. Technical Report TR2. Center for the Social Sciences, Columbia University.
[p2bib_150] DeNooy, Walter. 1992. „Social Networks and Classification in Literature”. Poetics 20(5-6). 507-37.
[p2bib_151] DiMaggio, Paul. 1986. „Structural Analysis of Organizational Fields: A Block-model Approach”.
Research in Organizational Behavior 8. 335-70.
[p2bib_152] DiMaggio, Paul. 1987. „Classification in Art”. American Sociological Review 52. 440-55.
[p2bib_153] DiMaggio, Paul és Powell, Walter W.. 1983. „Institutional Isomorphism”. American Sociological Review 48(2). 147-60.
[p2bib_154] Gartman, David. 1991. „Culture as Class Symbolization or Mass Reification? A Critique of Bourdieu's Distinction”. American Journal of Sociology 97(2). 421-47.
[p2bib_155] Gerhards, Jurgen. 1986. „Die Vergesellschaftung des Künstlers in der Moderne am Beispiel des Kaffeehauses”. Sociologica Internationalis 1. 73-93.
[p2bib_156] Gerhards, Jüregen és Anheier, Helmut K.. 1989. „The Literary Field: An Analysis of Bourdie's Sociology of Art”. International Sociology 4. 131-46.
[p2bib_157] Greenacre, Michael. 1984. The Theory and Application of Correspondence Analysis. Academic Press. London.
[p2bib_158] Greenacre, Michael. 1990. SimCA 2: User's Manual. University of South Africa, Department of Statistics. Pretoria.
[p2bib_159] Janson, Carl-Gunnar. 1975. „Project Metropolitan: A Longitudinal Study of a Stockholm Cohort”.
Project Metropolitan Research Report, no 2. University of Stockholm, Dept. of Sociology.
Bourdieu társadalmi topográfiájának vizsgálata,
[p2bib_160] Johnson, S. 1967. „Hierarchical Clustering Schemes”. Psychometrica 32. 241-54.
[p2bib_161] Kadushin, Charles. 1974. The American Intellectual Elite. Little, Brown. New York.
[p2bib_162] Kadushin, Charles. 1976. „Networks and Circles in the Production of Culture”. American Behavioral Scientist 19. 769-84.
[p2bib_163] Kelly, D.. 1980. „Results Using Blockmodel Target Functions”. Mimeograph. Yale University, Department of Sociology.
[p2bib_164] Knoke, David és Burt, Ronald S.. 1983. „Prominence” in Applied Network Analysis: A Metodological Introduction, edited by Ronald S.Brut and Michal J. Minor. 195-222. Sage. Newbury Park, Calif..
[p2bib_165] Lorraine, Francois és White, Harrison C.. 1971. „Structural Equivalence of Individuals in Social Networks”. Journal of Mathematical Sociology 1(1). 49-80.
[p2bib_166] Mannheim, Karl. 1940. Man and Society in an Age of Reconstruction. Harcourt, Brace and World.
New York.
[p2bib_167] Müller, Hans-Peter. 1985. „Kultur, Geschmack and Distinction: Grundzüge der Kultursociologie Pierre Bourdieus” In Kultur and Gesellschaft, edited by Friedhelm Neidhardt, M. Rainer Lepsius and Johannes Weiss. Westdeutscher Verlag. Opladen.
[p2bib_168] Noma, Elliot és Smith, D. Randall. 1985. „Benchmark for the Blocking of Sociometric Data”.
Psychological Bulletin 97(3). 583-91.
[p2bib_169] Peterson, Richard A.. 1985. „Six Constraints on the Production of Literary Works”. Poetics 14.
45-67.
[p2bib_170] Romo, Frank. 1980. „Durkheim's Division of Labor Revisited: Topics in Structural Sociology”.
Mimeograph. Yale University, Department of Sociology.
[p2bib_171] Romo, Frank. 1986. „Moral Dynamics: A Blockmodeling Study of Conflict in a Mental Hospital”.
Ph.D. dissertation. Yale University, Department of Sociology.
[p2bib_172] Romo, Frank és Anheier, Helmut K.. 1991. „The Omega Phenomenon: A Study of Social Choice”.
Working Paper. Russell Sage Foundation..
[p2bib_173] Romo, Frank és Anheier, Helmut K.. 1994. „Comparing Network Algorithms: Combinatorial and Distance-Based Optimizations”. Working Paper Series of the Institute for Social Analysis. State University of New York, Stony Brook.
[p2bib_174] Sailer, Lee D.. 1978. „Structural Equivalence: Meaning and Definition, Computation and Application”. Social Networks 1(1). 73-90.
[p2bib_175] Wasserman, Stanley és Galaskiewicz, Joseph. 1993. „Social Networks Analysis: Concepts, Methodology and Directions for the 1990s”. Sociological Methods and Research 22(1). 3-22.
[p2bib_176] Weber, Max. 1972. Wirtschaft und Gesellschaft (Magyarul: Gazdaság és társadalom. 1., 2/1-2/3.
Budapest: KJK, 1987-96.). Mohr. Tubingen.
[p2bib_177] Weller, Susan és Romney, A. Kimball. 1990. „Metric Scaling: Correspondence Analysis”. Sage University Paper Series on Quantitative Applications in the Social Sciences. no. 07-075. Sage.
Newbury Park. Calif..
[p2bib_178] White, Harrison C., Boorman, Scott A., és Breiger, Ronald L.. 1976. „Social Structures from Multiple Networks: I. Models of Roles and Positions”. American Journal of Sociology 81. 730-80.