Rosen, Sherwin
7. fejezet - Társadalmi tőke és megszerzett foglalkozási státus 12
2.2. Az állásszerzés csatornái
2.4.2. Jelenlegi vagy utolsó állás
8További fontos eredmény volt az is, hogy az informális úton álláshoz jutott emberek átlagosan alacsonyabb iskolázottsággal és foglalkozási presztízzsel rendelkeztek, mint a formális úton álláshoz jutott egyének. Ez az elemzés egy másik tanulmányunkban található (De Graaf és Flap 1986[p2bib_109]), amely az itt dokumentált kutatás folytatását jelenti. A szóban forgó tanulmány azzal foglalkozik, milyen mértékben járul hozzá a társadalmi tőke a megszerzett állás minőségéhez és a jövedelemhez.
Független változók
4.a.2. táblázat - Állásukat formálisan megszerző egyénekre felállított modell standardizált regressziós együtthatói
4.b.1. táblázat - Állásukat informálisan megszerző egyénekre felállított modell nem
standardizált regressziós együtthatói (standard hibák zárójelben)
Független változók magasabb foglalkozási presztízst képes megszerezni. Eredményeink ismertetése előtt röviden összefoglaljuk a társadalmi tőke operacionalizálását. A kérdőív három társadalmi tőkével kapcsolatos kérdést tartalmazott. Az első arra vonatkozott, vajon a megkérdezettnek van-e bátyja. A második kérdés a legjobb barátokra, harmadik pedig az apósra kérdezett rá. Mindhárom kérdés után a megkérdezetteknek meg kellett mondaniuk a szóban forgó személyek foglalkozását is.
Hipotézisünk úgy szól, hogy „minél több társadalmi tőkével rendelkezik valaki, annál...” stb. A társadalmi tőke három aspektusát különböztettük meg. Az első a társadalmi tőke "mennyisége". Ha adott személynek van apósa is és bátyja is, akkor ő több társadalmi tőkével rendelkezik, mind az, akinek se apósa, se bátyja. Általában az idősebb testvérek hamarabb kezdenek dolgozni, és képesek álláshoz segíteni a fiatalabb testvéreiket - esetünkben a megkérdezetteket. A második aspektus a társadalmi tőke „minősége". Feltételezhető, hogy minél jobb erőforrásokhoz juthat hozzá valaki, annál nagyobb a megszerzett foglalkozási presztízse.
Az erőforrások minősége mérhető a megkérdezett ismerőseinek és rokonainak foglalkozási presztízsével és iskolai végzettségével. A következő részben mindkét indikátort használni fogjuk.
2.5.1. 2.5.1. Megszerzett foglalkozási presztízs és a társadalmi tőke mennyisége
A társadalmi tőke mennyisége a státusmegszerzés modelljében dummy változókkal mérhető: van-e a megkérdezetteknek bátyjuk és apósuk. Mivel szinte mindenkinek voltak jó barátai, ezért nem szerencsés dummy változót használni a barátok megjelölésére. A barátokat ezért nem vontuk be az elemzésbe. Szintén meg kell jegyeznünk, hogy a regressziós egyenletek nem tartalmazzák függő változóként az első állást. Ennek oka az,
hogy a megkérdezettek még nem voltak állásban akkor, amikor először találkoztak apósukkal, így az első állás nem alkalmas a hipotézisben megfogalmazott oksági viszony elemzésére.
A paraméterbecsléseket az 5. táblázat tartalmazza. Meglepő módon az idősebb testvérek létezésének nincs semmilyen hatása. Viszont az após létezése 4.12 ponttal járul hozzá a foglalkozási presztízshez. A standardizált regressziós együtthatók még egy fontos tényt közölnek: az após létezése jelentősebb szerepet játszik az apa iskolai végzettségénél és foglalkozási presztízsénél. Következésképpen hipotézisünk részleges alátámasztást nyert.
5. táblázat - A társadalmi tőke mennyiségével kibővített státusmegszerzési modell paraméterbecslései: (.05 szinten szignifikáns) standardizált és nem standardizált regressziós együtthatók (standard hibák zárójelben)
2.5.2. 2.5.2. Megszerzett foglalkozási presztízs és a társadalmi tőke minősége
A társadalmi tőke minősége a szóban forgó személyek foglalkozási presztízsével és — amennyiben erről is van információ — iskolai végzettségével ítélhető meg. Az elemzés során kiderült, hogy az idősebb testvérek iskolai végzettsége és foglalkozási presztízse nem játszik szignifikáns szerepet az elért foglalkozási presztízs magyarázata során. Eredményeinket a 6. táblázatban foglaltuk össze. A táblázatban feltüntettük az após és a legjobb barát foglalkozási presztízsének hatását is. Az itt közölt eredmények további magyarázatot igényelnek.
Az após — a házasságkötés vagy a közös háztartás létrehozásának idejére vonatkozó — foglalkozási presztízsét is tartalmazó regressziós egyenlet kihagyja azokat a személyeket, akiknek csak egy állásuk volt életükben, és az apósuk megismerése előtt is ebben az állásban voltak. Ennek az eljárásnak nyilvánvaló indoka az, hogy elemezésünkben az após létezésének oksági hatását feltételezzük. A legjobb barátnál viszont az időbeli korlátozás nem alkalmazható, mivel az ő foglalkozási presztízsük az adatfelvétel idejére vonatkozik. Ezért óvatosan kell kezelnünk az empirikus eredményeket.
A társadalmi tőke minőségét mérő mindkét változó a hipotézissel konzisztens hatást mutat. Ez az eredmény nem teljesen új, hiszen Blau és Duncan (1967[p2bib_104]:343) már kimutatták, hogy az após foglalkozási presztízsének hatása az elért foglalkozási presztízsre megközelítőleg akkora, mint az apa foglalkozási presztízsének hatása. Blau és Duncan eredménye szintén megerősíti a társadalmi tőke hipotézist.
6. táblázat - Az após (N=240) és a legjobb barát (N=466) foglalkozási presztízsével kibővített státusmegszerzési modell paraméterbecslései: (.05 szinten szignifikáns) standardizált és nem standardizált regressziós együtthatók (standard hibák zárójelben)
Független változók
Független változók
A társadalmitőke-hipotézissel kapcsolatos kutatásunk eredményei a következők. Az első fontos eredmény az, hogy Hollandiában a megkérdezettek harmada személyes kapcsolatokon keresztül jutott állásába. Ez az arány sokkal kisebb, mint az Egyesült Államokban, ahol a megkérdezettek csaknem 60 százaléka informális csatornákon keresztül szerzi meg állását (Lin és szerzőtársai 1981a[p2bib_122]). A holland arány szintén kisebb a németországinál: itt az emberek több mint 40 százaléka a formális csatornák megkerülésével jut állásához
személy foglalkozási presztízsére vezethető vissza. Azonban ez a hatás Hollandiában nem olyan nagy, mint az Egyesült Államokban.
Ha Linnél és szerzőtársainál alaposabban megvizsgáljuk a társadalmitőke-hipotézist, mégpedig úgy, hogy az embereket társadalmi tőkéjük szerint csoportosítjuk, és kiszámítjuk, milyen mértékben jutnak fel ezek a csoportok a társadalmi ranglétrán, akkor világossá válik, hogy a segítségnyújtásra hajlandó személyek - különösen az apósok - száma és foglalkozási presztízse kicsi, de statisztikailag szignifikáns hatást gyakorol a felfele irányuló mobilitás esélyére.
Új megfigyelés, hogy habár a jó állásokban levő barátok segítséget jelentenek az előrehaladásban, ugyanezek a barátok nem pótolják - legalábbis a foglalkozás presztízsén mérve - a jó iskolázottságot és ennek teljes mértékű hasznosítását.
4. 4. Diszkusszió
Habár kutatásunk eredményei számos következtetéshez vezettek, ugyanezek az eredmények alapján további problémákat fogalmazhatunk meg. Tanulmányunk záró részében néhány ilyen kérdéssel foglalkozunk.
Az első probléma az ok és az okozat kérdése. Milyen mértékben határozza meg a társadalmi tőke a foglalkozási státust, és milyen mértékben határozza meg az elért foglalkozási státus a társadalmi tőkét? A társadalmitőke-hipotézist megerősítették kutatási eredményeink. Az iskolai végzettség vagy foglalkozás hatásai mellett megfigyeltük a barátok és a állásközvetítő személy foglalkozási presztízsének hatását is. A társadalmitőke-hipotézis valójában Weber híres tételének - a társadalmi rangot a házasság és a vendégség árulja el - megfordításához járul hozzá. Persze a valóságban mindkettő igaz lehet egy önmagát megerősítő folyamat miatt.
Ha magas státusú barátaink vannak, akkor nagyobb eséllyel jutunk hozzá magas státusú állásokhoz. És ha már magas státust szereztünk, akkor nagyobb eséllyel lesznek ismerőseink között magas státusú emberek.9
A társadalmi kapcsolathálók megszerzett foglalkozási presztízsre gyakorolt hatását elemző kutatási program egyik legfontosabb ellentmondása, hogy habár a személyes kapcsolatok használata általában rosszabb állásokhoz vezet, mint a formális csatornák használata, mégis sok kivételt ismerünk (Granovetter 1974[p2bib_115], Concoran 1980[p2bib_108], Habich 1984[p2bib_116]). Az ellentmondás egyik oka az lehet, hogy a kivételes eseteknél az állás magasabb jövedelmet vagy a munkával való nagyobb elégedettséget, mintsem magasabb foglalkozási presztízst von maga után. Egy másik magyarázat az lehet, hogy nemcsak a segíteni kész barátok létezése számít, hanem az olyan barátok létezése is, akik képesek bizonyos dolgokat elintézni, még akkor is, ha ez az elintézés kimerül az állásról való információ szolgáltatásában. Kutatásunk eredményei (lásd a 2.4. részt) összhangban vannak ezzel az értelmezéssel. Egy harmadik magyarázat azt hangsúlyozza, hogy a barátok és rokonok segítségének elfogadása olyan kötelezettségeket hoz létre, amely megnehezíti a később felmerülő lehetőségek kihasználását (Li 1977[p2bib_120]). Talán a legjobb magyarázat az, hogy eltérnek egymástól az állást kereső és az állást nem kereső emberek, hiszen az előbbiek már jó állásban vannak és kényelmesen várhatnak a jobb lehetőségek felbukkanására. Granovetter (1974[p2bib_115]:32) pont ezt a különbséget figyelte meg. Ezért szerencsétlen az, hogy megfelelő adatai ellenére Habich nem tesztelte empirikusan azt a feltevést, hogy pont azok nem keresnek aktívan jobb állásokat, akik ezeket nagy valószínűséggel megtalálnák. Az állásukat kapcsolatokon keresztül megszerző személyek több mint a fele
„véletlenül” jutott a szóban forgó álláshoz — vagyis ezek az egyének nem kerestek állást. Egy másik fontos körülmény, hogy azok, akiknek a legnagyobb szükségük volt állásra (munkanélküliek és pályakezdők), gyakrabban találták meg állásukat kereséssel, míg az alkalmazottak és a háziasszonyok gyakrabban találták meg állásukat keresés nélkül. Jelenleg nincsenek adatok olyan emberekről, akik keresés nélkül találták meg állásukat.
A társadalom felsőbb rétegeiben kisebb mértékben használnak személyes kapcsolatokat, mint a társadalom alsóbb rétegeiben. Ez a különbség valószínűleg arra vezethető vissza, hogy az alsó rétegek tagjai nem dönthetnek a személyes kapcsolatok használatáról, mivel más alternatíva nem áll rendelkezésükre (Whitten 1969[p2bib_133]). Ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a felső rétegek tagjai kevesebb társadalmi tőkével rendelkeznek. Pont ennek ellenkezője igaz: általánosan ismert, hogy a magasabb rétegek tagjai nem csupán több baráttal rendelkeznek, hanem gyakrabban tagjai különféle társulásoknak. Talán a társulásokban való részvétellel lehet a legtöbb új ismeretségre szert tenni. Magas státusú embereknek több barátjuk és ismerősük,
9A társadalmitőke-hipotézis ellenőrzése szempontjából figyelembe kell venni a gazdasági vagy társadalmi osztályok és a baráti ős családi kapcsolatok közötti összefüggést kutató irodalmat is. Lásd. például Laumann (1966[p2bib_119]), Aiken és Goldberg (1969[p2bib_134]) vagy Goldthorpe (1980[p2bib_112]).
következésképpen több társadalmi tőkéjük van. A felsőbb rétegek tagjai bizonyára gyakrabban használnak személyes kapcsolatokat állásszerzésre, mint ahogy a kutatási eredmények mutatják. Amikor magas státusú pozícióba kérnek fel valakit, gyakran minden el van rendezve a háttérben. Mégis, a külső szemlélő számára úgy tűnik, hogy a felkérés formális csatornákon keresztül történt. Véleményünk szerint a személyes kapcsolatok fontos szerepet játszanak ebben az esetben, a kinevezés azért követ bizonyos koreográfiát, hogy az ne ütközzön hivatalos szabályokkal, szervezeti rendelkezésekkel, szakszervezetekkel, univerzalisztikus ideológiákkal, közvéleménnyel stb. Persze nehéz arra választ adni, hogy ezek az esetek mennyire torzítják az empirikus kutatások által nyert képet, és hogy bennük kivételeket vagy pedig a jéghegy csúcsát látjuk. Mivel nincsenek kutatási adataink, távol áll tőlünk valamiféle összeesküvés-elmélet felvázolása. Mindössze arra utaltunk előző megjegyzéseinkkel, hogy az eddigi kutatási eredmények valószínűleg alábecsülik a személyes kapcsolatok szerepét a magasabb státusú rétegek körében.10
Végezetül arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a személyes kapcsolathálókat önmagukban vizsgáltuk, és elhanyagoltuk az ezek által alkotott teljes kapcsolathálók szerkezetét.11 Csak egy kis részét tudtuk feltárni azoknak a személyes kapcsolathálóknak, amelyekben az egyének részt vesznek. Habár különböző embereknek eltérő számú ismerősük van, világos, hogy az ismerősök száma rendszerint százas nagyságrendű. Az apára, az apósra, az idősebb testvérre, és a legjobb barátra koncentrálva korlátozott kapcsolathálókat kaptunk eredményül.
Néhány fontos érv szerint pont az elhanyagolt rész játssza a döntő szerepet a szűkös javakra — mint a vonzó állások — vonatkozó információk elosztásában. Ezeken a gyenge kapcsolatokon keresztül kaphatnak az emberek teljesen más társadalmi körökből származó információkat (Granovetter 1973[p2bib_114]). Itt nem célunk ennek az érvnek a kifejtése (lásd viszont Lin és szerzőtársai 1981b[p2bib_123]). Kutatásunk kizárólag a kínálati oldalt vizsgálta, és elhanyagolta a keresleti oldalt, azaz a munkaadókat. Nagyon hasznosnak tűnik a munkaerőpiac kínálati és keresleti oldala közti kapcsolat vizsgálata a két oldalt összekötő csatornák nézőpontjából. Munkánk a különböző részpiacok létezésétől is eltekintett.
Bibliográfia
[p2bib_134] Aiken, M. és Doldberg, D.. 1969. „Social Mobility and Kinship: A Re-examination of the Hypothesis”. American Anthropologist LXI. 261-270.
[p2bib_103] , „Arbeidskrachtentelling 1975” Sociale Maandstatistiek XXV. 1977. 886-896.
[p2bib_104] Blau, P.M. és Duncan, O.D.. 1957. The American Occupational Structure. New York.
[p2bib_105] Bourdieu, P.. 1980. „Le capital social: Notes Provisoires”. Actes de la Recherche en Sciences Sociales, III . 2-3.
[p2bib_106] 1978. CBS: Standaard onderwijs indeling. Voorburg.
[p2bib_107] 1982. CBS: Arbeidskrachtentelling 1979. Voorburg.
[p2bib_108] Corcoran, M., Datcher, L., és Duncan, G.J.. 1980. „Information and Influence Networks in Labor Markets”. In G.J. Duncan-J.N. Morgan (eds.): Five Thousand American Families - Patterns of Economic Progress, Vol. VIII.. University of Michigan Press. Ann Arbor.
[p2bib_109] De Graaf, N.D. és Flap, H.D.. „With a Little Help from my Friends. Social Capital as an Explanation of Occupational Status and Income in the Netherlands, the United States and West Germany”. A Nemzetközi Szociológiai Társaság Társadalmi rétegződés és mobilitás szekciójában felolvasott tanulmány, Róma 1986. április 3-5..
10Fontos megjegyeznünk, hogy a személyes kapcsolatok itt tárgyalt használata nem jelent automatikusam patrónus-kliens relációt. A kapcsolat például leszűkíthető az információ elosztására. Továbbá a patrónus-kliens kapcsolat nem szükségszerűen hatékonytalan a tehetség pazarlásának, az alacsony termelékenységnek stb. szempontjából. Ha a patrónusoknak versenyezniük kell egymással, akkor nem engedhetik meg maguknak a nem megfelelő személy alkalmazását.
11Az empirikus kapcsolatháló-kutatás csaknem mindig vagy ezt, vagy pedig az ellentétes megközelítést alkalmazza. Ez utóbbi a teljes kapcsolathálóra fordítja a figyelmet és elhanyagolja a kapcsolathálót alkotó elemeket (ezek rendszerint egyének). Nagyon ritka az, amikor ugyanabban a kutatásban mindkét megközelítés érvényesül.
[p2bib_110] Faase, L.. 1981. Mobiliteit en bemiddeling op de arbeidsmarkt. Ministry of Social Affairs. The Hague.
[p2bib_111] Flap, H.D.. 1987. Conflict, loyaliteit en geweld. Ph.D. értekezés, Utrechti Egyetem. Angol megjelenés: Conflict, Loyalty, and Violence. Frankfurt.
[p2bib_112] Goldthorpe, J.H.. 1980. Social Mobility and Class Structure in Modern Britain. Oxford.
[p2bib_113] De Graaf, P.. 1985. Culturele hulpbronnen nen schoolloopbanen in het lager onderwijs.
Netherlands Journal of Educational Sociology.
[p2bib_114] Granovetter, M.S.. 1973. „The Strength of Weak Ties" American Journal of Sociology 78. 1360-1380.
[p2bib_115] Granovetter, M.S.. 1974. Getting a Job. A Study of Contacts and Careers. Cambridge, Mass..
[p2bib_116] Habich, R.. 1984. Berufliche Platzierung. Megj.: W. Glatzer-W. Zapf (szerk.), Lebensqualitat in der Bundes-Republic. 343-365. Frankfurt.
[p2bib_117] Heath, A.. 1981. Social Mobility. Glasgow.
[p2bib_118] Jehoel-Gijsbers, G.. 1978. Arbeidsmarktgedrag van bouwakarbeiders en schüders. Tilburg.
[p2bib_119] Laumann, E.O.. 1966. Prestige and Association in an Urban Community. Indianapolis.
[p2bib_120] Li, P.S.. 1977. Occupational Achievement and Kinship Assistance Among Chinese Immigrants in.
Chicago. The Sociological Quaterly 18. 478-489.
[p2bib_121] Lin, N.. 1982. „Social Resources and Instrumental Action”. Megj.: P. Marsden—N. Lin (szerk.):
Social Structure and Network Analysis. Sage. Beverly Hills.
[p2bib_122] Lin, N., Vaughn, J.C., és Ensel, W.M.. 1981a. „Social Resources and Occupational Status Attainment”. Social Forces 59. 1163-1181.
[p2bib_123] Lin, N., Vaughn, J.C., és Ensel, W.M.. 1981b. „Social Resources and Strength of Ties” American Sociological Review 46. 393-405.
[p2bib_124] Lipset, S.M., Bendix, R., és Malin, F.T.. 1955. Job Plans and Entry Into The Labor Market. Social Forces, 33. 224-232.
[p2bib_125] Noll, H.H.. 1981. Kriterien and Mechanismen der beruhlichen Platzierung. Ein Aspekt der Wohlfahrsproduktion. Mannheimer Berichte, 18. 488-498.
[p2bib_126] Parnes, H.S.. 1954. Research on Labor Mobility An Appraisal of Research Findings in the United States. Social Science Research Council. New York.
[p2bib_127] Reynolds, L.G.. 1951 . The Structure of Labor Markets. New York.
[p2bib_128] De Schweinetz, D.. 1932. How Workers Find Jobs. Philadelphia.
[p2bib_129] Sheppard, H.L. és Belitsky, A.H.. 1967. The Job Hunt, Jobseeking Behavior of Unemployed Workers in a Local Economy. Baltimore.
[p2bib_130] Sixma, H. és Ultee, W.C.. 1984. An Occupational Prestige Scale for the Netherlands in the Eighties. Megj.: B. Bakker J. Dronkers—H. Ganzeboom (szerk.): Recent Research on Stratification and Mobility in the Netherlands. SISWO. Amsterdam.
[p2bib_131] Ultee, W.C.. 1984. The Ups and Downs of the Mobility Problem in Dutch and International Sociology. Megj.: B. Bakker J. Dronkers—H. Ganzebbom (szerk.): Recent Research on Stratification and Mobility in the Netherlands. SISWO. Amsterdam.
[p2bib_132] Weber, M.. 1921. Wirtschaft and Geselschaft (Magyarul: Gazdaság és társadalom, 1.2/1-2/3.
Budapest: KJK, 1987-96.). Tübingen.
[p2bib_133] Whitten, N.E.. 1969. Strategies of Adaptive Mobility in the Columbian Ecuadorian Littoral American Anthropologist 71. 228-242.