Moore, Wilbert E
12. Motivációs keretek
Mivel az emberi motívumok - vagy legalábbis azok, melyek közvetlen jelentőséggel bírnak a gazdasági viselkedés szempontjából - nagyrészt a szocializáció termékei, ezért egyszerűen a már tárgyalt intézmények és szervezetek megfelelőinek tekinthetők. Külön vizsgálatukat több dolog indokolja: (1) Az értékek, intézmények és specifikus szervezeti kötelezettségek még a „legfeszesebben strukturált” társadalmi rendszerben is tartalmaznak ellentétes nyomásokat és hagynak némi mozgásteret a választás és az újítás számára. (2) Maga a szocializációs folyamat ritkán ismétli meg pontosan és tartja fenn a tradicionális magatartást, s jelentős mértékben hozzájárulhat a társadalmi rendszerek változásához. (3) Különösen azokban a társadalmi rendszerekben, melyekben a magatartás új formái - úgymint új termelő és elosztórendszerek - kerülnek bevezetésre, a társadalmi átalakulás motivációs megfelelői a stabil társadalmi struktúrák elemzéséből vonható motivációs következtetéseken felül további vizsgálatokat kívánnak.42 (4) Lehetséges, hogy „az emberek elképzeléseinek tartalma” átalakulhat a struktúrák és intézmények változásaitól némiképp függetlenül is.43 A problémák ilyen felvetése egy fontos elméleti következménnyel jár. Szociológusok és pszichológusok általában csak a gyermekek szocializációjával foglalkoznak, és túl készségesen elfogadják a freudi dogmát, mely szerint a korai érzelmi tapasztalatokat kizárólagos fontosság illeti meg. Amivel mi foglalkozunk, az a felnőtt szocializáció nagyfokú hatása a gazdasági fejlődés magatartásbeli aspektusaira. Vagyis minket az „ipari tradíciók" létrehozásánál és generációról-generációra történő átörökítésénél jobban érdekelnek a tradicionális viselkedési normáktól és szabályoktól való eltérések, továbbá az a folyamat, amely révén a felnőttek - még ha tipikusan fiatal felnőttek is - új társadalmi helyzetek résztvevőivé és talán érzelmi elkötelezetteivé válnak.
További bevezető megjegyzésünk a „gazdasági” versus „nem-gazdasági” indítékok kérdését érinti. A társadalomtudományi szakirodalom e színlelt csatája szánalmas eredményeket produkált, egyebek között a kérdések teljes összezavarásához vezetett. A tiszta gazdasági motívumok is csak annyira vannak, mint tisztán gazdasági szervezetek. Olyan motívumok azonban vannak, melyek nagyjelentőségűek a javak és szolgáltatások
40Ezt a kérdést Hoselitz (1961) dolgozta ki. Hoselitz megkérdőjelezi a kiterjedt rokonságnak a gazdasági modernizációval szembeni diszfunkcióira vonatkozó szabványszerű általánosításokat. Ld. még Moore (é. n.) 12. fej.
41A „gazdasági demográfia” szakirodalma nagyon nagy. A következőket kell különösen figyelembe venni: Davis (1945: 1-11), Moore (1955d) 7. fej. Spengler (1951: 343-354) (melléklet), United Nations (1954). A United Nations tanulmány egy nagyon átfogó bibliográfiát tartalmaz.
42Ld. Herskovits (1954: 388-400), Moore (1955c: 156-165) (Melléklet).
43Ezt az álláspontot képviseli Spengler (1961).
termelésének és elosztásának formája és szintje szempontjából. Ahol fejlett pénzügyi-piaci rendszer alakul ki, s ez megengedi a pénzügyi és nem-pénzügyi ösztönzők viszonylagos vonzerejének lemérését, ott a mérés mindenütt könnyűszerrel elvégezhető. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a pénzügyi ösztönzők hatékonysága mindig attól függ, amit a pénz - a piac egy adott állapotában - vásárolni fog, s ez immateriális is lehet, mint a szimfonikus koncertek, vagy távoli vidékekre utazó misszionáriusok támogatása. Nem szabad elfeledni azt sem, hogy a termeléssel és a fogyasztással kapcsolatos indítékok kombinációja nem azonos és nem is lehet azonos az emberi motiváció teljes világával egy olyan reproduktív társadalmi rendszerben, amely függ a piaci rendszeren nem átmenő összes cselekvésmód érvényesülésétől. A gazdasági fejlődés korai szakaszaiban az emberi motivációk összességén belül a „gazdasági” rész valószínűleg kicsi, mivel kevés áru és szolgáltatás érhető el piaci ügyleteken keresztül. A gazdasági szférán belül azonban a pénzügyi orientáció valószínűleg viszonylag tisztán jelentkezik, mivel az új nem-pénzügyi ösztönzők befolyása csekély, vagy egyenesen negatív előjelű az értékek tradicionális rendszerében. Ebből az következik, hogy idővel a pénzügyi és nem-pénzügyi ösztönzők párhuzamosan növelhetők, ami a gazdasági növekedésnek valóban az egyik dinamikus törvénye.
13. Elsődleges feltételek
Itt tehát a gazdasági folyamatok átalakulásának megfelelő motivációs minták érdekelnek minket, és a résztvevők elkötelezettsége az új szervezetek és intézmények iránt.
Marginalitás, vállalkozás, mobilitás. A gazdasági újítók, illetve azok, akik hajlandók az új gazdasági folyamatokból részt vállalni, szinte meghatározásuknál fogva marginális helyet foglalnak el a tradicionális rendben. Hagen44 hangsúlyozta az „alárendelt” csoportok jelentőségét, de a „marginalitás” tágabb jelentésű terminusa megfelelőbbnek látszik. Fiatal feleségek a tradicionális kínai háztartásokban, férfiak néhány afrikai matriarchális társadalomban, az indiai érinthetetlenek kasztja, fiatalabb fiúk a primogenitura valamely rendszerében, „besorolhatatlan” kereskedők a feudális Japánban, birtokuktól megfosztott földesurak valamely földreform után, külföldi vállalkozók, és végül éhező és földtelen bennszülött szegények mindenfelé - előreláthatóan ilyen emberek fogják vezetni vagy követni a gazdasági újítást.45 Valóban, könnyebb számot adni a változásra irányuló motivációról, mint arról, ha ezt a törekvést alkalmi vagy részleges siker koronázza. Ám az utóbbiban nem csupán a szigorú strukturális elemzés vezérfonala áll rendelkezésünkre, számba vehetjük a politikai támogatás kiegészítő tényezőjét is. Hagen kiterjesztette az alárendelődés általa használt fogalmát a nacionalizmusra is, és a modern világban egyértelműnek tűnik, hogy a nemzeti politikai vezetők sok esetben gazdasági újítók, részben nacionalista alapokon.
Egy figyelmeztető megjegyzés kívánkozik ide. Különösen valamely adott országon belül, az újítás általános elfogadását éppenséggel meg is akadályozhatja az a körülmény, hogy marginális csoportok vitték végbe. A valóságos vagy képzelt előnyöknek előbb-utóbb szélesebb körben vonzóvá kell válniuk, különben a fejlődés nem folytatódik.
Oktatás, szakismeretek, ipari tradíciók. Az integrációs vagy az előmeneteli mobilitás eszméje a legtöbb nem-ipari társadalom számára idegen és forradalmi gondolat. A folyamatos gazdasági fejlődés éppen attól függ, hogy elfogadják-e ezt az eszmét motivációként, és attól, hogy mennyire realizálódik az általános oktatásra és a különféle specializált szakismeretekre való törekvésként. Az oktatási lehetőségek pusztán szervezeti biztosítása szükséges, de nem elégséges feltétel. Még ha az általános oktatás kötelezővé válik is, arra nincs biztosíték, hogy ezáltal a teljesítmény iránti pozitív orientációk is kialakulnak, sőt, elméletileg épp az ellenkezője lenne igaz.
Ahhoz, hogy az oktatás formális szervei az attitűdök átalakítóiként funkcionáljanak, affektív kötelékeknek kell létrejönniük. Azaz, tanárok vagy más kutatók, szülők, világi vagy vallási vezetők, akiktől az egyén magatartási és vallási mintákat vár, összekapcsolják a kognitív és affektív tanulást. Más szóval az iskolák, illetve a képzés más formális szervezetei csak a már kedvező attitűdök vagy a kognitív oktatást kiegészítő emocionális kötelékek bázisán vezethetnek be és alapozhatnak meg új „tradíciókat”.
A piaci kapcsolatrendszerbe való beépülés. A gazdasági fejlődés motivációs keretei részben a cseregazdaságra, és még inkább egy olyan cserére való irányultságtól függnek, amely archaikus társadalmi kötöttségeinek egy részét már levetkezte. A világ sok „elmaradott” területén a fogyasztó keresletszintje meglehetősen szilárd. Ilyen körülmények között, még ha a munkás - vagy alkalmasint a menedzser vagy a kereskedő - be is épül egy pénzügyi rendszerbe, pénzszükséglete többé-kevésbé szűk korlátok között marad, és jóformán speciális termékekre szorítkozik. Mindazonáltal, egy eleddig még kevéssé tanulmányozott és megértett diffúziós folyamat evidensen mutatja, hogy amikor a javak és szolgáltatások lényegesen elérhetők a piacon, egyre inkább
44Hagen (1957). Ld. még Hagen (1958: 373-390); Nash (1959).
45Spengler (1961) megjegyzi, hogy a társadalom túlzó organikus és funkcionális modelljei nem teszik lehetővé a változékonyság, a feszültség és a másvéleményűség azonosítását.
elfogadják a kereslet spektrumának bővülését. A problémát gyakran valóban nem az igény, hanem a fizetőképes kereslet elégtelen volta jelenti, ami az alacsony béreknek és a növekvő áraknak köszönhető. Munkaerő-túlkínálat esetén az alacsony bérek gazdaságilag kifejezetten előnyösek az egyes munkaadók szempontjából, és kifejezetten előnytelenek a gazdaság, mint egész számára, amennyiben növekvő belső piacra lenne szükség. Mi több, az alacsony bérek és az alacsony termelékenység egyfajta bűvös körben kapcsolódnak össze. Amennyiben a munkás - bármi módon - piacra orientált, úgy a gazdaságtalanul magas bér lehet a helyes átmeneti stratégia.
Így elképzelhető, hogy a minimálbér-törvények - akár állami támogatás igénybevételével is - talán mégsem olyan ostobaságok, mint amilyennek a konzervatív közgazdasági tanok beállítják.
Új státuszrendszerek. Térjünk vissza még egyszer arra a tényre, hogy a gazdasági fejlődés új értékrendszert von maga után a társadalmi besorolás és megkülönböztetés tekintetében. A különböző rétegződési rendszerek hosszú időszakokon át versenghetnek egymással. Jelen összefüggésben az a fontos, hogy az új gazdasági tevékenységekre való áttérés szinte elkerülhetetlenül előidézi az „életmód” legtöbb aspektusának megváltozását, és az egyént motiváló jutalmak és büntetések között szükségképpen szerepelni fog a közösségen belül elfoglalt helyzete, „referenciacsoportjainak” értékelése, továbbá önmagára és gyermekeire vonatkozó elvárásai. Mivel az ember nem elszigetelten él, a megfelelő motívumok meghatározása nagymértékben a közvetlen társadalmi környezettől függ, bár előfordulhat bizonyos fokú hősiesség vagy mártíromság. Ezáltal az indítékoknak a mobilitási irányultsággal járó individualizációját valószínűleg mindig mérséklik a csoportorientációk és a kollektív törekvések. Ezek olyan egyéniek is lehetnek, mint a családi vagy baráti „kör”, de lehetnek annyira általánosak is, mint az osztály- vagy éppen a nemzeti orientációk.
14. Másodlagos feltételek
Kirándulásunk végéhez közeledvén úgy látszik, joggal mondhatjuk, hogy a motivációs elemzés még összetettebb, mint a szervezeti és az intézményi keretek elemzése. Mindezt kiegészíthetjük egy utolsó megjegyzéssel, melynek jelentősége az elméletben nagyobb súlyt kap, mint a napi politikában.
A részvétel tudata. A munkáselégedettségre és a munka termelékenységére vonatkozó empirikus kutatások egyöntetűen jelzik, hogy milyen nagy szerepe van annak a tudatnak, hogy a munkás részt vesz a döntési és a politikai folyamatokban. Igaz, ezeket a vizsgálatokat szinte kizárólag „fejlett" ipari országokban végezték, melyek tanult munkásokkal és meggyökeresedett ipari tradíciókkal rendelkeznek. Ám feltehetően igaz az is, hogy a tipikusan tekintélyelvű modern gazdasági igazgatás folyamatosan pazarolja az emberi energiákat és képességeket az alsóbb adminisztratív szinteken, és különösen a legalsó szinten. E helyzet megoldását részben a szakmai egyesülések és a szakszervezetek jelentik, akár elfogadják ezt a gazdaságpolitika kialakítói, akár nem.
Legalábbis elméletileg indokolt felvetni (és erre, úgy látszik, van is némi empirikus bizonyíték a kommunista országokban és más szétszórt területeken),46 hogy a részvétel tudata is fontos ösztönzője lehet a gazdasági fejlődésnek azokban az országokban, melyekben az egyenletes növekedésnek valamelyes jelentőséget tulajdonítanak. Nem tudunk-e már eleget az emberi motívumokról ahhoz, hogy feltételezzük: a gazdasági fejlődés, mely egyébként is a szó szoros értelmében forradalmi folyamat, előmozdítható a felelősség megosztásával oly módon, ha lemondunk arról, hogy csupán piaci ösztönzőkre támaszkodjunk, vagy a még vigasztalanabb politikai és gazdasági kényszert alkalmazzuk.
BIBLIOGRÁFIA
[p3bib_120] Aitken, G. J.. 1950. The State and Economic Growth. New York.
[p3bib_121] Apter, David E. 1955. The Gold Coast in Transition. Princeton.
[p3bib_122] Apter, David E. Political Organization and Ideology. In: Moore és Feldman (é.n.).
[p3bib_123] Aubrey, Henry G.. 1951. Small Industry in Economic Development. Social Research 18. évf.
szeptember. 269-312.
[p3bib_124] Aubrey, Henry G.. 1951. Role of the State in Economic Development. American Economic Review 41. évf.. 266-273.
46Ld. különösen Lerner (1958: 217-222); továbbá Lerner és mások (1958). A részvétel fontosságára vonatkozó elvárás elméleti alapjait tárgyalja: Moore (1955c: 156-165).
[p3bib_125] Baran, P. A.. 1952. On the Political Economy of Backwardness. Manchester Scholl 23. évf.. 66-84.
[p3bib_126] Belshaw, Cyril S.. Adaptation of Personnel Policies. In: Moore és Feldman (é.n.) 6. fej..
[p3bib_127] Braibanti, Ralph és Spengler, Joseph J.. 1961. Tradition, Values, and Socio-Economic Development. Durham.
[p3bib_128] Brozen, Yale. 1954. Entrepreneurship and Technological Change. In: Williamson (1954).
[p3bib_129] Coleman, James C.. 1957. Nationalism in Tropical Africa. In: Shannon (1957). 37-52.
[p3bib_130] Crevenna, Theo R.. 1950-51. Materials Para el Estudio de la Clase Media en la America Latina.
Washington 6. kötet..
[p3bib_131] Davis, Kingsley. 1945. Population and the Further Spread of Industrial Society. Proceedings of the American Philosophical Society 237. szám 1-11..
[p3bib_132] Davis, Kingsley és Ana, Casis. 1946. Urbanization in Latin America. Milbank Memorial Fund Quarterly 24. évf. 2. és 3. szám. 186-207.
[p3bib_133] Davis, Kingsley és Golden, H. H.. 1954. Urbanization and the Development of Pre-Industrial Areas. Economic Development and Cultural Change 3. évf. október. 6-24.
[p3bib_134] Dusenberry, James S.. 1950. Some Aspects of the Theory of Economic Development. Explorations in Entrepreneurial History 3. évf.. 63-102.
[p3bib_135] Feldman, Arnold S. és Moore, Wilbert E.. Commitment of the Industrial Labor Force. In: Moore és Feldman (é. n.).
[p3bib_136] Feldman, Arnold S. és Moore, Wilbert E.. Social Structure. In: Moore és Feldman (é. n.) Feldman, Arnold S. 1958. Men and Machines. Chalenge 8. évf. 3. szám. 62-66.
[p3bib_137] Gambia, G.. 1953. The Role of the State in Underdeveloped Areas. Economic Record 29. évf.. 245-256.
[p3bib_138] Hagen, Everett E.. 1957. The Process of Economic Development. Economic Development and Cultural Change 5. évf.. 193-215.
[p3bib_139] Hagen, Everett E.. 1958. How Economic Growth Begins: A general Theory Applied to Japan.
Public Opinion Quarterly 22. évf.. 373-390.
[p3bib_140] Harbison, Frederick H.. 1956. Entrepreneurial Organization as a Factor in Economic Development. Quarterly Journal of Economics 70. évf.. 364-374.
[p3bib_141] Harbinson, Frederick H. és Myers, Charles A.. kiadás alatt. Management in the Industrial World.
[p3bib_142] Hauser, Philip M.. 1957. Urbanization in Asia and the Far East. Calcutta.
[p3bib_143] Herskovits, Melville J.. 1954. Motivation and Culture-Pattern in Technical Change. International Social Science Bulletin . 388-400.
[p3bib_144] Holton, Richard H.. Changing Demand and Consumption. In: Moore és Feldman (é. n.).
[p3bib_145] Hoselitz, Bert F.. 1950. Economic Policy And Economic Development. In: Aitken (1950).
[p3bib_146] Hoselitz, Bert F.. 1952. Entrepreneurship and Economic Growth. American Journal of Economics and Sociology 12. évf.. 97-110.
[p3bib_147] Hoselitz, Bert F.. 1953. The Role of Cities in the Economic Growth of Underdeveloped Countries.
Journal of Political Economy 61. évf.. 195-108.
[p3bib_148] Hoselitz, Bert F.. 1955. The City, the Factory, and Economic Growth. American Economic Review 45. évf.. 166-184.
[p3bib_149] Hoselitz, Bert F.. The Market Matrix. In: Moore és Feldman: (é. n.).
[p3bib_150] Hoselitz, Bert F.. 1961. Tradition and Economic Growth. In: Braibanti és Spengler (1961).
[p3bib_151] Knowles, William H.. Industrial Conflict and Unions. In: Moore és Feldman (é. n.).
[p3bib_152] Kuznets, Simon. 1955. Toward a Theory of Economic Growth. In: Lekachman (1955).
[p3bib_153] Kuznets, Simon, Moore, Wilbert E., és Spengler, Joseph J.. 1955. Economic Growth: Brazil, India, and Japan. Durham, N.C..
[p3bib_154] Lekachman, Robert. 1955. National Policy for Economic Welfare at Home and Abroad. Garden City.
[p3bib_155] Lerner, Daniel. 1958. Introduction. Public Opinion Quarterly 22. évf. (a modernizálódó területeken folyó magatartáskutatással foglalkozó speciális számhoz írt Bevezető). 217-222.
[p3bib_156] Lerner. 1958. The Passing of Traditional Society: Modernizing the Middle East. Glencoe.
[p3bib_157] Levy, Marion J.. 1952. The Structure of Society. Princeton.
[p3bib_158] Matossian, Mary. 1958. Ideologies of Delayed Industrialization: Some Tensions and Ambiguities.
Economic Development and Cultural Change 6. évf.. 217-228.
[p3bib_159] Moore, Wilbert E.. 1943. The Emergence of New Property Conceptions in America. Journal of Legal and Political Sociology 1. évf.. 34-58.
[p3bib_160] Moore, Wilbert E.. 1951. Industrialization and Labor. Ithaca.
[p3bib_161] Moore, Wilbert E.. 1953. The Exportability of the ’Labor Force’ Concept. American Sociological Review 18. évf.. 68-72.
[p3bib_162] Moore, Wilbert E.. 1954. Problems of Timing, Balance, and Priorities in Development Measures.
Economic Development and Cultural Change 2. évf.. 239-248.
[p3bib_163] Moore, Wilbert E.. 1955. Creation of a Common Culture. Confluence 4. évf.. 229-238.
[p3bib_164] Moore, Wilbert E.. 1955. Economy and Society. Garden City.
[p3bib_165] Moore, Wilbert E.. 1955. Labor Attitudes toward Industrialization in Underdeveloped Countries.
American Economic Review 45. évf. (Melléklet). 156-165.
[p3bib_166] Moore, Wilbert E.. 1955. Population and Labor Force in Relation to Economic Growth. In:
Kuznets-Moore-Spengler (1955).
[p3bib_167] Moore, Wilbert E.. 1958. Measurement of Organizational and Institutional Implications of Change in Productive Technology. In: International Social Science Council: Social, Economic, and Technological Change: A Theoretical Approach.. Paris.
[p3bib_168] Moore, Wilbert E.. 1961. The Social Framework of Economic Development. In: Braibanti és Spengler (1961).
[p3bib_169] Moore és Feldman. Labor Commitment and Social Change in Developing Areas. Social Science Research Council.
[p3bib_170] Nash, Manning. 1959. Some Social and Cultural Aspects of Economic Development. Economic Development and Cultural Change 7. évf.. 137-150.
[p3bib_171] Parsons, Talcott. 1951. The Social System. Glencoes.
[p3bib_172] Parsons, Talcott és Smelser, Neil. 1956. Economy and Society. Glencoes.
[p3bib_173] Qureshi, Ishtiaq Husain. 1961. slamic Elements in the Political Thought of Pakistan. In: Braibanti és Spengler (1961).
[p3bib_174] Salz, Beata R.. 1955. The Human Element in Industrialization. Economic Development and Cultural Change 4. évf. I .sz. (függelékeként kiadva). 1-265.
[p3bib_175] Shannon, Lyle W.. 1957. Underdeveloped Areas. New York.
[p3bib_176] Solomon, M. R.. 1948. Structure of the Market in Underdeveloped Economics. Quarterly Journal of Economics 62. évf.. 519-541.
[p3bib_177] Spengler, Joseph J.. 1949. Laissez-Faire and Invention: A Potential Source of Hostorical Error.
Journal of Political Economy 57. évf.. 438-441.
[p3bib_178] Spengler, Joseph J.. 1951. The Population Obstacle to Economic Betterment. American Economic Review 41. évf. (melléklet). 343-354.
[p3bib_179] Spengler, Joseph J.. 1961. Theory, Ideology, Non-Economic Values and Politico-Economic Development. In: Braibanti és Spengler (1961).
[p3bib_180] Tumin, Melvin M.. Competing Status Systems. In: Moore és Feldman (é.n.).
[p3bib_181] Udy, Stanley H.. 1959. Organization of Work: A Comparative Analysis of Production among Nonindustrial Peoples. New Haven.
[p3bib_182] 1956. UNESCO: Social Implications of Industrialization and Urbanization in Africa South of the Sahara. London.
[p3bib_183] 1951. United Nation: Measures for the Economic Development of Underdeveloped Countries. New York.
[p3bib_184] 1954. United Nations: The Determinants and Consequences of Population Trends. New York.
[p3bib_185] Wade, Mason. 1961. Social Change in French Canada. In: Braibanti és Spengler (1961).
[p3bib_186] Williamson, Harold F. és Buttrick, John A.. 1954. Economic Development: Principles and Patterns. New York.