A tényleges piacokon a cserepartnerek közötti kapcsolatok nem csak cserekapcsolatokra korlátozódnak. A tradicionális és a modern ipari társadalmakban egyaránt sokféle társadalmi kapcsolat áll fenn a szereplők között.
12 Például kisebb-nagyobb mértékben rokonszenven alapuló kapcsolatok alakulnak ki. Gyakran előfordul, hogy a cserepartnerek a piacon kívül is összeköttetésben maradnak egymással: ugyanannak a pártnak vagy egyesületnek a tagjai. Milyen hatással vannak a társadalmi kapcsolatok, illetve társadalmi struktúrák a cserepartnerek kooperációjára?
Induljunk ki mikromodellünkből! Úgy véljük, hogy a társadalmi struktúrák csak akkor tekinthetők a kooperáció meghatározóinak, ha a struktúra-változók hatnak modellünk mikrováltozóira. Ez tartalmilag azt jelenti, hogy egy társadalomszerkezeti jellemző csak akkor növeli vagy csökkenti a kooperációt, ha befolyásolja valamelyik szereplő kooperációból eredő hasznát vagy költségét.
Ha ebből az elgondolásból indulunk ki, akkor a következő kérdés merül fel: Mikromodellünk változóira mely társadalomszerkezeti jellemzők hatnak? S hogyan? A kérdés megválaszolásához olyan áthidaló hipotéziseket fogalmazunk meg, amelyek kapcsolatot teremtenek a makro- és mikrováltozók között.
A következőkben mikromedellünk ama változóiból indulunk ki, amelyek közvetlenül befolyásolják a kooperációt (lásd 1. ábra). A következő változókról lesz szó: „a kooperáció várható haszna”, „a kooperáció mint előzetes teljesítmény”, „a kooperáció hiányától várható haszon”, „kooperációs normák”, „szankciónálási lehetőségek”.
Úgy véljük, hogy öt struktúra-jellemzőnek különleges jelentősége van a kooperáció keletkezésére és stabilitása szempontjából. A következőkben a jellemzőket és a mikrováltozókkal való kapcsolatukat fogjuk tárgyalni.
Hipotéziseinket a 2. ábra foglalja össze.
10Lásd még a jelzés (signalling), ill. szűrés (screening) irodalmát. Pl. Spence (1974[p1bib_122]), Stiglitz (1975[p1bib_123]).
11Egy ilyen eset részletes leírását adja: Opp (1983[p1bib_114]; 1986[p1bib_116]).
12Lásd elsősorban Granovetter (1985[p1bib_100]). A tradicionális társadalmak piacain található piac- és társadalmi struktúrák együttes létezéséről: Heinemann (1976[p1bib_104]), Köhler (1985[p1bib_108]).
ÉS A PIACI KOOPERÁCIÓ
2. ábra. Mikro-makro modell a piaci kooperáció magyarázatához
5.1. 1. Kohézió
Akkor beszélünk egy csoport nagymértékű kohéziójáról, ha viszonylag sok szereplőpár között áll fenn viszonylag erős szimpátiakapcsolat, és ha a klikkek száma viszonylag csekély. Az összetartó csoportok viszonylag homogének, azaz viszonylag hasonlóak a cselekvők preferenciái is. Ezen túlmenően az összetartó csoportokban a tagok viszonylag sok pozitív, nem anyagi jellegű jutalomban (mint pl. támogatásban és elismerésben) részesülnek. Mindenesetre sok negatív „jutalom” is előfordul, amely a szereplők elvárásainak nem megfelelő magatartásért jár.
Ha ez az eset áll fenn, akkor a viszonylag összetartó csoportokban a tetszőleges tag rendelkezésére álló jutalmazási, tehát szankcionálási lehetőség viszonylag nagy. Egy baráti csoportban pl. egy szereplőnek több és hatékonyabb jutalmazási lehetőség áll rendelkezésére, mint olyan csoportban, amelyben a tagok közti kötődések gyengék.
Egy összetartó csoportban kooperációs normák is nagymértékben jelen vannak. Mivel megállapítottuk, hogy az összetartó csoportokban a kooperáció erősen összekapcsolódik a jutalmazásokkal, az ilyen cselekvések előnyben részesülnek, és ezenfelül belső normák alakulnak ki. 13
Minthogy a viszonylag összetartó csoportokban gyakoriak az elismerések, a társadalmi kapcsolatok és a cserekapcsolatok is viszonylag nagy, nem anyagi haszonnal kapcsolódnak össze. Egy potenciális vevő pl.
inkább egy rokonszenves, semmint egy ellenszenves eladóval fog üzletet kötni. Ennek megfelelően várható, hogy az összetartó csoportokban a cserekapcsolatok tartósabbak, mint a kevésbé összetartó csoportokban.
Korábbi érvelésünknek megfelelően tehát a kooperáció haszna az összetartó csoportokban viszonylag nagy lesz, míg a nem kooperálásból eredő haszon viszonylag csekély. Összetartó csoportokban a cserekapcsolat kezdetekor azzal is számolhatunk, hogy mindkét fél már a cserekapcsolat megkezdésekor kooperál, azaz a kooperáció mint előzetes teljesítmény jelenik meg.
5.2. 2. Interakciós struktúrák
Egy további struktúra-jellemző, amely a kooperáció keletkezésére nézve központi jelentőséggel bír, olyan szituációkra vonatkozik, amelyben a szereplők hatnak egymásra. Gyakran előfordul, hogy ugyanazon személyek számtalan különböző helyzetben találkoznak egymással, pl. munkahelyen, az üzleti életben, barátokként, sportegyesületekben, grémiumokban stb. Minél több „szerepkapcsolatban”, illetve interakcióban áll egy résztvevő a többiekkel, azaz minél több különböző társadalmi helyzetben folytat kölcsönös együttműködést,
13Ez a hipotézis az ún. Ajzen-Fischbein modellen alapszik. A normák létrejöttéhez lásd Opp (1983: VII. fejezet[p1bib_114]).
annál nagyobb a szankcionálási képessége. Így módjában áll egy másik szereplőt pl. barátként, kollégaként, ugyanazon párt vagy egyesület tagjaként akár pozitívan, akár negatívan szankcionálni. Ennek megfelelően emelkedik majd a kooperáció valószínűsége.
Ha egy szereplő más szereplőkkel sok különféle helyzetben folytat kölcsönös kapcsolatot, akkor a többi szereplő legkülönbözőbb verbális vagy nem verbális megnyilvánulásaiból, kooperatív vagy nem kooperatív magatartásából kognitív várakozásai alakulnak ki a többiek kooperációs készségére vonatkozóan. Feltételezhető, hogy ezek a mindennapi hipotézisek annál inkább helyesek, minél nagyobb kiterjedésűek az interakciók. Ezek az elvárások befolyásolják a cserepartner kiválasztását: olyan partnert választanak, akit kooperatívnak tartanak.
Ennek megfelelően azokban a csoportokban, amelyekben a szereplők viszonylag sok különböző helyzetben hatnak egymásra, a cserekapcsolatok viszonylag tartósak lesznek. Ez ahhoz vezet, hogy a kooperáció haszna viszonylag nagyobb lesz, a nem kooperáció haszna pedig viszonylag csekély, és hogy a kooperációt mint előzetes teljesítményt fogják választani.
Az egyes szerepkapcsolatokon belül különböző gyakorisággal tapasztalható kölcsönhatás. A cserepartnerek például hetente többször együttműködnek egy szabadidőklub keretében, de talán évente csak egyszer mint párttagok. Ha a szerepkapcsolatok keretében az interakció gyakorisága viszonylag nagy, akkor a viszonylag széles körű szerepkapcsolatok említett hatásai még inkább megerősödnek.
Ez esetben az interakciós struktúra sűrűsége az érdekes struktúrajellemző, azaz a kiterjedtség, amelyben a szereplők közvetve vagy közvetlenül bármely más tag részéről elérhetők. Ha extrém esetben a csoport minden tagja közvetlen vagy közvetett módon minden más taggal tud kommunikálni, akkor viszonylag nagy lesz a szankcionálási képesség, mivel viszonylag gyorsan terjednek az információk a felek között: a kooperáció hiánya esetében várható a hírnév, illetve a bizalom csökkenése, kooperáció esetén azonban jó hírnév megszerzésével lehet számolni. Ennek megfelelően már olyan cserepartnert választanak, akitől a kooperáció elvárható. A cserepartnerek ezért viszonylag tartósak lesznek, így a kooperáció haszna viszonylag nagy, a nem kooperálás haszna viszont viszonylag alacsony lesz. Ezenkívül a kooperációt mint előzetes teljesítményt fogják választani.
5.3. 3. Csoportméret
Azt gondoljuk, hogy a csoportméret a következő közvetlen hatásokat gyakorolja az előbb megnevezett struktúraváltozókra: Ha egy csoport viszonylag nagy, akkor az csökkenti a kohéziót: viszonylag nagy csoportokban klikkek képződnek, és csökken a szimpátiakapcsolatok mennyisége. 14 Nagy csoportokban az interakciók kiterjedése is kisebb: a társadalmi kapcsolatok nem olyan átfogóak, mint kis csoportokban, azaz a társadalmi differenciáltság viszonylag nagy. 15
Az interakciók sűrűsége nagy csoportban kisebb, mint kis csoportban. Míg kis csoportban a legtöbb személy képes együttműködni egymással, addig nagy csoportban viszonylag gyakran előfordul, hogy egyes klikkek nincsenek kapcsolatban más klikkekkel (ld. Baker, 1985).
Modellünkben a hosszú távú kooperáció létrejöttének fontos feltétele volt a cserepartnerrel való interakció várható gyakorisága. Minél nagyobb egy piac, azaz minél több cserepartner létezik, annál nagyobb az egyes személy lehetősége, hogy cserepartnerre tegyen szert. Ez a tény a következő következményekkel jár a fogoly dilemmája szituációra. Ezidáig abból a játékelméletben szokásos feltevésből indultunk ki, hogy a játékosoknak a fogoly dilemmája szituációban csak két cselekvési lehetőségük van: kooperálnak vagy nem kooperálnak. Sok esetben azonban van egy harmadik lehetőség is: a játékos véget vethet a partnerrel való kapcsolatnak (Orbell és mások, [p1bib_117]Ez különösen cserekapcsolatokra érvényes: egy vevőnek, aki pl. egy eladónál árut vásárolt, rendszerint lehetősége van arra, hogy a későbbi csereügyleteknél számos eladó közül válasszon. Tehát a következő cselekvési lehetőségi vannak: 1. kooperáció, 2. a kooperáció elmulasztása és a cserekapcsolat folytatása, 3. a kooperáció elmulasztása és a cserekapcsolat befejezése.
Ha abból indulnánk ki, hogy a feleknek három cselekvési alternatívája van, akkor előzetes mátrixunkat egy oszloppal és egy sorral kellene bővítenünk. A kibővített mátrixban mindkét nem kooperatív cselekvési lehetőség esetében azonosak a nyeremények. Ennek oka, hogy az adott szituációban a nyeremény szempontjából nem
14Ld. Thomas és Fink (1963[p1bib_126]) szociálpszichológiai kutatási eredményeit. A szerzők individuális szinten az említett kapcsolatokra a következő magyarázatot adják: Az egyének csak mérsékelten folytathatnak szimpátiakapcsolatokat. Nagy csoportokban a betöltött pozíciók keretén belül szükséges szimpátiakapcsolatok száma viszonylag nagy, így a meglévő szimpátiapotenciál több személyre osztódik, mint kis csoportokban. A csoportméret különböző lehetséges hatásaihoz Id. Bonacich (1976[p1bib_96]).
15Vö. szociálpszichológia kutatások eredményeivel (Thomas és Fink, 1963[p1bib_126]). A hipotézis, hogy egy csoport nagysága összefügg a társadalmi differenciáltsággal, már É. Durkheimnél is megtalálható a munkamegosztásról írt művében (Durkheim, [1893] 1960[p1bib_97]).
Ld. ehhez a hipotézishez: Mayhen és Levinger (1976[p1bib_113]), Kasadra (1974).
ÉS A PIACI KOOPERÁCIÓ
játszik szerepet, hogy a cserepartner később hogyan viselkedik. Mégis befolyásolja a kooperálásra vagy nem kooperálásra vonatkozó döntést, hogy a szereplő a cserekapcsolatban milyen valószínűséget tulajdonít partnere megmaradásának: ha az egyik szereplő nagyon valószínűnek véli azt, hogy a partner nem folytatja a kapcsolatot, azaz a cserekapcsolat gyakoriságát csekélynek ítéli, akkor — mint láttuk —a kooperáció esélye kisebb lesz.
Nagy piacokon, ahol fennáll a lehetősége annak, hogy jövőbeni tranzakciókra más cserepartnereket találnak, inkább lehet azzal számolni, hogy nem jönnek létre hosszú távú kapcsolatok.
A csoportméret hatásait más tények is erősítik vagy gyengítik: minél nagyobb a földrajzi távolság a felek között, annál inkább a leírt módon hat a csoportméret. Minél fejlettebbek a kommunikációs technológiák, illetve minél több kommunikációs lehetőség van, annál kevésbé hat a csoportméret.
5.4. 4. Társadalmi struktúrák és a kooperáció megfigyelhetősége
Kérdés, hogy ezek a feltevések érvényesek-e abban az esetben, ha a kooperálás és a nem kooperálás megfigyelésére viszonylag kevés lehetőség van. Tegyük fel, hogy egy csoport kohéziója viszonylag nagy.
Bizonyos csereműveleteknél nem figyelhető meg a kooperálás és nem kooperálás váltakozása (pl. a mérlegek elállítása). Ez esetben a több-kevesebb kohézió már nem eredményezné azt, hogy viszonylag sokszor választják a kooperációt mint előzetes teljesítményt. Ez a megfontolás a következő hipotézist eredményezi: a kooperálás és nem kooperálás megfigyelhetőségének mértékétől függ, hogy milyen hatással járnak a struktúra-változók, azaz a
„kohézió”, az „interakció gyakorisága és kiterjedtsége”, a „kommunikációs és interakciós struktúra sűrűsége”.
Vagyis az említett struktúra-változók és a „megfigyelhetőség” multiplikatív módon hatnak. Az említett struktúraváltozók annál inkább a leírt módon hatnak, minél könnyebb észrevenni a kooperálás hiányát.
6. VI. Piacszerkezetek, társadalmi szerkezetek és kooperáció: Egy makromodell
A tökéletes verseny modelljében a piac két jellemzője különös fontossággal bír a piac hatékonysága szempontjából: az atomisztikus kereslet- és kínálatstruktúra, illetve a piac áttekinthetősége. Egy piac akkor nevezhető atomisztikusnak, ha egy piaci résztvevő keresletének vagy kínálatának változásai nem befolyásolják az adott áru árát. Teljes piaci áttekinthetőség akkor áll fenn, ha a piaci résztvevők tájékozottak az áruk árairól. A teljes konkurencia modelljében az azonos (homogén) javak csak egy áron szerepelnek. A piac résztvevői tehát a tökéletes árinformáció esetén értesülnek az áru minőségéről is.
Hogyan hat az atomisztikus piacszerkezet és a piac áttekinthetősége a piaci kooperációra? Az atomisztikus piacokon viszonylag nagyszámú szereplő van jelen, azaz résztvevők nagy csoportjairól van szó. Ennek megfelelően ezeken a piacokon a kohézió elég gyenge. Az interakciók mennyisége, kiterjedtsége és sűrűsége is viszonylag csekély. Ha egy csoport viszonylag nagy, úgy a piac áttekinthetősége is viszonylag kicsi: az információk megszerzése annál költségesebb, minél nagyobb azon cselekvők csoportja, akik magatartásáról információt szereznek be. Ha az interakció mértéke, gyakorisága és sűrűsége viszonylag nagy, akkor a piac áttekinthetősége is viszonylag nagy. Ha tehát adott személyek sok különböző helyzetben viszonylag gyakran lépnek egymással kölcsönös kapcsolatba, és ha ezenfelül minden egyes szereplő viszonylag sok más cselekvővel lép közvetett vagy közvetlen kapcsolatba, akkor az árakra és az árukra vonatkozó információk viszonylag elterjedtek.
A társadalomszerkezeti változók és a piacszerkezetek közti kapcsolatok tárgyalásánál nyitva hagytuk az okozati összefüggések irányának kérdését. Hipotéziseink mindössze azt rögzítik, hogyan változnak a makrováltozók. Itt most eltekintünk az említett változók közti komplex oksági kapcsolatok egyenkénti tárgyalásától. Feltehető, hogy ellenhatások is szerepet játszhatnak. A nyugati ipari társadalmakban a piacok adott társadalmi struktúrákon belül képződtek, és azokat valószínűleg megváltoztatták. Másrészt azonban a társadalmi struktúrák elősegítik vagy hátráltatják a piacok fejlődését: erősen összetartó csoportokban feltehetően nem alakulnak ki atomisztikus piacszerkezetek. Ez azt jelenti, hogy a piacszerkezet megváltozása feltehetően a társadalmi szerkezet változását vonja maga után. Ha viszont a társadalmi struktúra változik, az befolyásolja a piacszerkezeteket. 16
Eddig elsősorban a mikro-makro modellünkben (2. ábra) szereplő változók közvetlen hatásaival foglalkoztunk.
A következőkben feltesszük a kérdést, hogy makrováltozóink milyen közvetett (azaz más változókon keresztül érvényesülő) hatást gyakorolnak a piacon való kooperálás mértékére. A mikro-makro modellünkből adódó makromodellt a 3. ábra mutatja be. A továbbiakban a modell két közvetett hatásával foglalkozunk.
16Individuális szinten gyakran keletkeznek társadalmi kapcsolatok, amikor cserekapcsolatot létesítenek. Meglévő társadalmi kapcsolatok gyakran vezetnek cserekapcsolatokhoz. Ld. ehhez Hirschmann (1982, különösen 1472-1473. old.).
3. ábra. Makromodell a piaci kooperáció magyarázatához
A tökéletes verseny modellje szerint atomisztikus piacszerkezet esetén a piac hatékonysága különösen nagy.
Modellünkben a nem kooperálás is különösen nagy mértékű lesz az atomisztikus piacokon. 17 Ezzel az állítással szemben azt is fel lehet hozni, hogy a tökéletes verseny modelljében feltételeztük, hogy teljes piaci áttekinthetőség áll fenn, és hogy ennek megfelelően e feltételhez magas hatékonyság kapcsolódik. A nagy piacok azonban mérséklik a piac áttekinthetőségét. (ld. 3. ábra: a csoportméret és a piaci áttekinthetőség kapcsolata). Modellünkből az is következik, hogy az atomisztikus konkurenciát és a nagy piaci áttekinthetőséget nem lehet egyszerre megvalósítani. Várható tehát, hogy kisebb, illetve lokális piacokon relatíve nagy mértékben kooperálnak. Lehetséges, hogy létezik egy célkonfliktus is: a hatékonyságot csak akkor lehet elérni, ha nagymértékű nem kooperatív magatartással számolnak.