VIII: 2. Klasszikus unitárius államok
VIII.5. Régiók létrehozásának feltételei Közép- és Kelet-Európában
A regionális önkormányzat létrehozása bonyolult, lépésről lépésre haladó folyamat eredménye. A régiókat el kell helyezni egy olyan rendszerben, amelyben a hatalmon levő politikai és igazgatási elit igyekszik fenntartani saját hatalmát és státusát, és ahol az ér-dekcsoportok szintén törekednek már megszerzett befolyásolási övezetük megtartására.
Ezért a központi kormányok vonakodnak átadni a hatalmat. A helyi önkormányzatok ál-talában ellenzik a regionális önkormányzatok létrehozását, centralizáló erőként értékelve esetleges létüket, sokkal inkább, mint a központi kormányét, amely távol van, ezért ki-sebbnek látszik az esély, hogy beavatkozik a helyi ügyekbe.
148 A decentralizáció eredményeképpen bekövetkezett szétválási folyamat még nem tekinthető véglegesnek egyes szerzők szerint. Ennek oka, hogy „flamand részről egyes politikai erők a föderáció helyett inkább a konföderációt részesítenék előnyben”. tRócsányi 2009, 11. p.
149 Az 1998. április 10-én aláírt Belfasti Megállapodás (Nagypénteki Megállapodás) lehetővé tette az észak-ír Nemzetgyűlés felállítását. A népszavazáson a választók 71%-a támogatta a nemzetgyűlés létrehozását, amelyre az 1998. május 25-i választásokat követően került sor.
Léteznek ugyanakkor olyan politikai erők, pl. a társadalmi mozgalmak, amelyek a regionális kormányban lehetőséget látnak a politika befolyásolására. A kormányzati rend-szer megváltozása a régi elit és a területi hatalom rendrend-szerét is átalakítja, és teret kínál az új aktorok és politikák számára.
Az önkormányzati régióban a fejlesztéspolitikai döntések legitim, a partnerség elvén alapuló, a társadalmi és területi szereplőket tömörítő döntéshozatali centrumban szület-nek. Politikai önkormányzattal felruházott testület létrehozására azonban a szuverenitás elvének figyelembevétele miatt az Unió nem kötelezi tagállamait.
2004. május 1-jén sor került nyolc közép- és kelet-európai ország (Csehország, észt-ország, Lettészt-ország, Lengyelészt-ország, Litvánia, Magyarészt-ország, Szlovákia, Szlovénia), vala-mint Ciprus és Málta integrációs belépésére. Bulgária és Románia 2007. évi csatlakozá-sával 27-re bővült az Unió tagállamainak száma. Az integráció mélyítésének folyamata változásokat indukált az Európai Unióhoz való csatlakozás hatására regionális szinten az új tagállamokban is. Lengyelországban az 1999. évi reform 16 vajdaságot alakított ki, amelyek önkormányzati és államigazgatási egységek. Ugyanakkor a választott régi-ók mellett a Strukturális Alapok menedzsmentje centralizáltan épült ki. Bulgáriában hat NUTS 2 régió kialakítása mellett a nagyméretű egységeket (9 oblaszt) 28 kisebb területi egységre (NUTS 3) osztották. Az országok többségében azonban nem történt strukturális államigazgatási reform. Romániában a hatalom középpontjában a megyék (judet) állnak.
A fejlesztési régiókat Magyarországhoz hasonlóan a tradicionális megyei közigazgatási egységekből építették ki. A nyolc régió regionális fejlesztési tanácsok irányítása alá ke-rült. Szlovákiában 2001-ben 8 önkormányzati régió (kraje) került megválasztásra, az ön-kormányzati kerületek jogalkotási tevékenységet folytatnak. Az ország területfejlesztési intézményrendszerét 1999-ben alakították ki, a NUTS 2 egységek (oblasti) száma négy.
A Cseh Köztársaságban a regionális reform 1997-ben alkotmányosan meghirdetett céllá vált. NUTS 2 beosztás (oblasti) kialakítására azért volt szükség, mert az Unió a kerüle-teket kicsinek tartotta. Az NUTS 2 régiók száma nyolc, a regionális önkormányzatok, a kerületek (kraje) száma tizennégy. Itt az állami és az önkormányzati igazgatás egy szer-vezett keretbe került.150
A hatalom területi megosztása az EU tagállamaiban a keleti bővítés (2004, 2007) után a következőképpen alakul:
Unitárius (centralizált) államok: olyan politikailag is erős helyi önkormányzatokkal rendelkeznek, amelyek egyedüliként képviselnek döntéshozatali szintet az állami/orszá-gos szint alatt. A helyi önkormányzatok széles körű feladatokat kapnak, amelyek megva-lósításához a központi költségvetés biztosít forrásokat. A regionális hatóságok általában adminisztratív egységként léteznek, valódi politikai hatalom nélkül.
Decentralizált államok: amelyekben a lezajlott közigazgatási reformfolyamatok ered-ményeként létrejöttek a helyi szintek feletti választott testülettel vagy kinevezett szervek-kel rendelkező regionális hatóságok. A hatalmon levő kormány a származtatott jogkörö-ket bármikor visszavonhatja, megváltoztathatja.
Regionalizált államok: olyan választott regionális önkormányzatok vannak jelen, amelyek státusa alkotmányosan elismert, ezáltal tényleges jogalkotó hatalommal és ma-gas fokú autonómiával rendelkeznek.
150 halász 2001, 43–64. p.
Föderális államok: amelyben a hatalommegosztás struktúrája alkotmányosan garan-tált a különböző döntéshozatali szintek között. A regionális szint hatalma nem számolható fel és nem változtatható meg egyoldalúan a föderális vagy a központi kormány által.
9. sz. táblázat. Az államok típusai a hatalom területi megosztása szerint Unitárius államok Decentralizált
államok Regionalizált
államok Föderális államok Bulgária
Ciprus észtország Görögország Magyarország Írország Litvánia Luxemburg Portugália Románia Szlovénia
Cseh Köztársaság Dánia
Finnország Franciaország Lettország Szlovákia Svédország Hollandia
Egyesült Királyság Lengyelország Málta
Olaszország Spanyolország
Ausztria Belgium Németország
Forrás: Final Report. EGTC Handbook. 2009. 23.p.
Az önkormányzati régióban a fejlesztéspolitikai döntések legitim, a partnerség elvén alapuló, a társadalmi és területi szereplőket tömörítő döntéshozatali centrumban szület-nek. Politikai önkormányzattal felruházott testület létrehozására azonban a szuverenitás elvének figyelembevétele miatt az Unió nem kötelezi tagállamait.
A csatlakozásnak nem előfeltétele a regionális önkormányzatok kialakítása, az EU regionális politikája közvetve mégis elősegítette regionális egységek kialakítását a tagál-lamokban. A központi kormányok számára lényegesek a pénzügyi források a fejlesztések végrehajtásához. Ezért azokban a központosított országokban, ahol nem történt önkor-mányzati régió kialakítása, ott az Európai Unió elveivel és gyakorlatával összhangban levő területi politika követése hívta létre a regionális szintet. A Strukturális Alapok tá-mogatásainak fogadására azokban az országokban, amelyek nem rendelkeztek regionális szinttel, még a csatlakozás előtt ki kellett alakítani a tervezési-statisztikai régiókat. A NUTS 2 régiók az erősödő közösségi szint és a gyengülő nemzeti szintek hatalmi ellen-súlyát képezik. A NUTS 2 régiók felállításával a cél az egységes területi beosztás bizto-sítása a területi statisztikák gyűjtéséhez, a régiók gazdasági és társadalmi elemzéséhez és a közösségi regionális politika kereteihez. A regionális tervezés céljára kialakított régió ugyanakkor nem több, mint tervezési-statisztikai régió, hiányzik belőle az adott térben szerveződő embercsoport nyelvi-kulturális összetartozása, az igazgatási és önkormány-zati intézményesültség rendszere. A területi politika intézményrendszer hiányában nem több, mint stratégiai tervezési politika.
Az Európai Parlament és a Tanács 2003. május 26-i 1059/2003/EK rendelete alkotja a regionális osztályozás jogi keretét a keleti bővítés következtében 27 tagúra kibővült
Európai Unióban. A NUTS rendszerről szóló 2003. évi rendelet megkülönbözteti a NUTS egységeket a helyi adminisztratív egységektől. A negyedik és ötödik szintet – NUTS 4, NUTS 5 – lokális szintnek tekinti (LAU 1, LAU 2).151 A rendelet szabályozza a NUTS régiók átlagos méretére vonatkozó alsó és felső korlátot, megszabja az egyes szinteken a lakosság létszámát.
10. sz. táblázat. A regionális szinteknél a népesség minimális és maximális száma
Szint Legalább Legfeljebb
NUTS 1 3 millió 7 millió
NUTS 2 800 000 3 millió
NUTS 3 150 000 800 000
Forrás: Regions in the European Union. Eurostat, 2007. 10.p.
11. sz. táblázat. A NUTS egységek az EU tagállamaiban
Országok NUTS 1 NUTS 2 NUTS 3
Ausztria Gruppe von
Bundesländern 3 Bundesländer 9 Gruppe von
politischen Bezirken 35 Belgium Gewesten/
Régions 3 Provincies/Provinces 11 Arrondissementen/
Arrondissements 44
Bulgária Rajoni 2 Rajoni za planirane 6 Oblasti 28
Ciprus - 1 - 1 - 1
Cseh
Köztársaság Území 1 Oblasti 8 Kraje 14
Dánia - 1 Regioner 5 Landsdeler 11
Egyesült
Királyság Government Office Regions Country
12 Counties (some grouped);
Inner and Outer London;
Groups of unitary authorities
37 Upper tier authorities or groups of lower tier authorities (unitary authorities or districts)
133
észtország - 1 - 1 Groups of Maakond 5
Finnország Manner-Suomi, Ahvenananmaa/
Fasta Finland, Åland
2 Suuralueet/
Storområden 5 Maakunnat/
Landskap 20
Franciaország Z.E.A.T + DOM 9 Régions + DOM 26 Départements +
DOM 100
151 Az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendelete (2003. május 26.) a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról
Görögország Groups of development regions
4 Periferies 13 Nomoi 51
Hollandia Landsdelen 4 Provincies 12 COROP regio’s 40
Írország - 1 Regions 2 Regional Authority
Regions 8
Lengyelország Regiony 6 Województwa 16 Podregiony 66
Lettország - 1 - 1 Reģioni 6
Litvánia - 1 - 1 Apskritys 10
Luxemburg - 1 - 1 - 1
Magyarország Statisztikai
nagyrégiók 3 Tervezési-statisztikai
régiók 7 Megyék + Budapest 20
Málta - 1 - 1 Gzejjer 2
Németország Länder 16 Regierungsbezirke 39 Kreise 429
Olaszország Gruppi di
regioni 5 Regioni 21 Provincie 107
Portugália Continente + Regioes autonomas
3 Comissaoes de Coordenaçao regional + Regiones autonomas
7 Grupos de Concelhos 30
Románia Macroregiuni 4 Regiuni 8 Judet + Bucuresti 42
Spanyolország Agrupacion de comunidades Autonomas
7 Comunidades y ciudades
Autonomas 19 Provincias + islas + Ceuta, Melilla 59 Svédország Grupper av
riksområden 3 Riksområden 8 Län 21
Szlovákia - 1 Oblasti 4 Kraje 8
Szlovénia - 1 Kohezijske regije 2 Statistične regije 12
EU-25 - 91 - 257 - 1233
EU-27 - 97 - 271 - 1303
Forrás: Regions in the European Union, Eurostat, 2007. p. 14.