VI. Regionális paradigmaváltás az 1990-es években
VI.3. Az Európai Közösség szerepe a regionalizáció elősegítésében
egységeket képeznek. A döntéshozatali kompetenciák különböző integrációs szintek kö-zött oszlanak meg.
A vertikális partnerség a szupranacionális, a nemzeti, a regionális és a helyi partnersé-gek koordinációját és szintek közötti együttműködést jelent. A döntések nem pusztán ad-minisztratív és technikai döntések, hanem demokratikus folyamat eredményei. A bizalom garantált a helyi szintű, széles bázison nyugvó társadalmi párbeszéddel, amely nemcsak a választott képviselők bevonását jelenti, hanem a gazdasági és szociális partnerek, a non-profit szektor képviselőinek a részvételét is.
A horizontális partnerségek keretében a regionális önkormányzatoknak a konzultáci-ók mellett és azokkal párhuzamosan ki kell alakítaniuk a régió adottságainak megfelelő egyeztetési mechanizmusokat a kamarákkal, a szociális partnerekkel, az érdekképvi-seleti és civil szervezetekkel. Egy régió komplex gazdasági- és társadalomfejlesztési céljainak megfogalmazásához a régió szellemi alkotóműhelyeinek tevőleges részvétele szükséges, lényeges a régióban működő kulturális, oktatási és képzési centrumokra való támaszkodás.
A partnerségek működtetéséhez szükséges intézményekre vonatkozóan a régiók által kidolgozott dokumentumok adnak útmutatást. Ezek a Közösségi Charta a regionalizációról (1988), a Nyilatkozat a regionalizmusról Európában (1986), a Regionális Önkormányza-tok Európai Chartája tervezete (1997), valamint a Regionális Demokrácia Európai Char-tája tervezete (2008).
VI.3. AZ EURóPAI KÖZÖSSéG SZEREPE
szont biztosítani kell a régióknak a hatalmat a decentralizáció elősegítésével. Azokban az országokban, amelyekben választott képviseleten alapuló struktúra még nem működik, a kormányoknak meg kell tenni a szükséges intézkedéseket azok kialakítására.
A régiók megerősítéséhez szükség volt a Közösség intézményeinek a támogatására is. A regionalizáció folyamatának elősegítése elsőként az Európai Parlament attitűdjében bekövetkezett változás eredménye volt. 1988. évi határozatában a Parlament felszólította a Bizottságot a régiókkal való közvetlen kapcsolat kialakításának szükségességére. „Fel-szólítja a Bizottságot, hogy – ahol csak lehet – alakítson ki munkakapcsolatot az egyes régiókkal; valamint kéri, hogy az adott területen a regionális politikát szem előtt tartva minden esetben ismerje el a régiókat mint a közösségi intézkedések célterületét és a prog-ramok kidolgozásának, illetve megvalósításának aktív résztvevőjét.129 Egy hatékonyabb rendszer kialakítása és a különböző Strukturális Alapok koordinációja megjavíthatja a ré giók fejlődésében megmutatkozó gazdasági és szociális különbségeket.
„A tagállamok közötti erős jogi és intézményi tradíciókat érintő különbségek ellenére
„a Közösség régiói közötti egyensúly visszaállításának folyamatában nélkülözhetetlen a tagállamok gazdaságpolitikájának koordinálása annak érdekében, hogy a fejlesztés való-ban a leginkább támogatásra szoruló területekre irányuljon.”130 Az európai egység felé vezető út nem korlátozódhat a nemzeti struktúrák együttműködésére, hanem alapul kell venni a regionális közösségeket és autonómiájuk hangsúlyozását is.
Az 1988. évi Határozat a Közösség regionális politikájáról és a régiók szerepéről c.
dokumentum a Közösség felelősségének növelése és a hatalomnak a közösségi intézmé-nyek irányába történő transzferálása mellett már fontosnak tartja bizonyos feladatoknak a kormányzat szintjéről való decentralizálását. A Közösség polgárainak tájékoztatása a közösségi politikákról az előfeltétele a döntésekbe való bevonásuknak. Olyan kétoldalú folyamatról van szó, amely révén a helyi és regionális közösségek valódi résztvevői le-hetnek a közösségi politikák formálásának.
Ehhez azonban meg kell teremteni a lehetőséget a regionalizációra az egyes tagállam-okban. „Felszólítja tehát a tagállamokat, hogy pozitív és gyakorlati módon reagáljanak az Európai Parlament regionalizációs indítványára annak érdekében, hogy a regionalizált rendszerrel még nem rendelkező országok mielőbb megtehessék a szükséges lépéseket, a már régiókba szerveződött országok pedig elismerhessék és tiszteletben tarthassák a régiók hatalmát, hogy azok a Közösség kohézióját és regionális egyensúlyát biztosító politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés feladatainak eleget tehessenek.”131 Emellett lényeges, hogy az európai egységre irányuló törekvés teremtse meg a régiók de-mokratikus képviseletének lehetőségét, és lássa el a szükséges hatalommal a regionális és helyi hatóságokat, hogy azok aktívan működhessenek közre Európa politikai, társadalmi és gazdasági egységének kialakításában.
A Közösség hatáskörének növelése, a közösségi szintre delegált hatalom mellett fontos bizonyos feladatok – nemcsak az adminisztratív, de a közös döntés és menedzsment – de-centralizálása az állampolgárokkal közeli kapcsolatban levő regionális hatóságok irányába.
A „régiók Európája” koncepciójának megfelelően a nemzeti szintek alatt kirajzolódó határok mentén erősödő történelmi, nyelvi és kulturális örökség interregionális
együttmű-129 Resolution on Community regional policy and the role of the regions. OJ C 326 18 November 1988 294. p.
130 Uo. 292. p.
131 Uo. 294. p.
ködések révén a regionális identitás erősödését segíti. Az európai kulturális identitás és a regionális identitástudat alakulása szempontjából is lényeges, hogy a specifikus regio-nális jellemzők kifejezésre jussanak, nyelvi és kulturális örökségüket tiszteletben tartsák.
A régió fogalma tehát a tradicionális homogenitást, a kulturális és nyelvi azonosságot feltételező entitás a dokumentum szerint. 132
A régió azonban egyben társadalomirányítási és nemcsak gazdasági eszköz, ennélfog-va rendelkeznie kell az intézményei fenntartásához szükséges hatalommal és pénzügyi autonómiával. A Közösségi Charta a Regionalizációról 1988-ban már a régiót földrajzi szempontból világosan körülhatárolt egységet képező területként jellemzi, vagy ehhez hasonló olyan összefüggő területcsoportosulásként, amelynek a lakossága bizonyos kö-zös vonásokkal rendelkezik. Kökö-zösen kívánja az ebből eredő specifikus identitás biz-tosítását és annak fejlesztését a kulturális, társadalmi és gazdasági haladás serkentése céljából. A közös vonások a nyelvet, a kultúrát, a történelmi hagyományokat, a gazdasági érdekeket jelentik. Ezek a feltételek nem kell, hogy együttesen jelentkezzenek egy adott régió esetében, de a régióra jellemző, markáns elemeknek (pl. nyelv és kultúra) – vagy azok hiányában a gazdaságnak – jelen kell lenni.
Sok esetben, általában a tradíciókkal nem rendelkező, külső és belső hatások és ki-hívások (pl. az Európai Közösség) következtében formálódó, alakuló régiók határai instabilok. Mivel azonban a régió egy adott térben szerveződő embercsoport sajátos vi-szonyainak rendszere, a regionalizációnak a népesség akaratát is tükröznie kell. Meg kell felelnie azon alapelveknek, hogy a régiók a nemzeti jogrenden belül a lehető legmaga-sabb intézményi státust élvezzék, s rendelkezzenek a lakosság által megválasztott demok-ratikus intézményekkel. Ezért az állam által „felülről” kezdeményezett regionalizáció befejezéséről a lakosság bevonásával, referendummal kell döntést hozni. A lakosság vé-leménynyilvánításának feltétele valamennyi nemzetközi dokumentumban szerepel. Ez a politikai regionalizmus lényege, s alkalmazására a tradicionális régiókkal nem rendelke-ző országokban kerül sor, ahol az etnikai vagy gazdasági identitás mértéke nem elegendő a regionális kohéziós erő megteremtéséhez.133
A Közösségi Charta a regionalizációról c. dokumentum 1988-ban rávilágít arra, hogy a régiók lényeges és pótolhatatlan elemei az európai fejlődésnek és az integrációnak.
Azok az államok, amelyek erős regionális politikai struktúrákkal rendelkeznek, hatéko-nyabban tudják megoldani a gazdasági és társadalmi problémáikat.
VI.3.1. A Közösségi Charta a regionalizációról
A Közösségi Charta a regionalizációról134 valamennyi régió intézményi struktúrájá-nak jogi alapjául a regionális statútumok létét emeli ki, amelyek a nemzeti törvényhozás részét kell, hogy képezzék. Valamennyi régiónak rendelkeznie kell regionális gyűléssel és annak politikailag felelős regionális kormánnyal.
132 Resolution on the Community regional policy and the role of the regions. OJ C 326, 18 November 1988 289–295. p.
133 Community Charter for Regionalisation. OJ C 326. 18 November 1988. Art. 4. 296. p.
134 Community Charter for Regionalisation. Brussels, OJ C 326 18 November 1988. 296–298. p.
Regionális gyűlés
A regionális gyűlés szabad, általános, közvetlen, egyenlő és titkos szavazással kerül megválasztásra, amely a nemzeti törvényhozás által lefektetett határokon belül jogalkotá-si hatáskörrel rendelkezik. (7. cikk)
Regionális kormány
A regionális kormánynak végrehajtó és adminisztratív funkciója van, élén az elnök áll. Saját végreható apparátussal, pénzügyi forrásokkal rendelkezik. A regionális kormány vagy elnöke a regionális gyűlésnek tartozik politikai felelősséggel. (8. cikk)
Hatalmak
A tagállamok belső törvényhozása határozza meg azokat a hatásköröket, amelyeket sajátos jellegük miatt az állam magának tart meg. A regionális statútumok kell, hogy rögzítsék azokat a területeket (közlekedés, turizmus, szociálpolitika, kultúra, sport, sza-badidő, egészségügy, területfejlesztés stb.), amelyeket a régiók – az állam hatásköreitől függően – megosztanak vagy közösen gyakorolnak az állammal. (5. cikk)
A jogalkotási hatáskörrel felruházott régiók korlátlanul gyakorolhatják hatalmukat.
(11. cikk) Finanszírozás
A régiók pénzügyi függetlenséget élveznek, s hatásköreik gyakorlásához szükséges elegendő saját forrással kell rendelkezniük. Forrásaik az állam által egészben vagy rész-ben átutalt adókból és illetékekből, valamint állami adókra és átutalásokra kivetett pót-adókból állhatnak. (18. cikk)
Civil szervezetek
A Charta hangsúlyozza a tagállamokban megerősödő civil társadalom jogosítványaiak elismerését. A helyi és regionális közösségek csak szervezett keretek között válnak part-nerré az önkormányzatok számára. Valamennyi érdekcsoport az érdekeiért küzd, és pró-bál befolyással lenni a döntésekre a helyi és regionális politikák alakítása során.
A Charta lehetővé teszi, hogy a regionális statútumok rendelkezzenek konzultatív tes-tületek létrehozásáról az egyes szakpolitikai területeken. A statútumnak rendelkeznie kell a konzultatív testületek hatásköréről, a helyi és regionális kormányokkal való kapcsolat-tartás formáiról.135
A régiók szupranacionális szintű képviselete az Európai Bizottság XVI. Főigazgatósá-gában és az Európai Parlament Regionális Politikai BizottsáFőigazgatósá-gában ekkor még viszonylag gyenge. A regionális és más szubnacionális hatóságoknak „marginális” szerepük ellenére az EK intézményei – elsősorban a Bizottság – támogatásával azonban lassan sikerült na-gyobb szerephez jutniuk az Európai Közösség döntéshozatalában.
135 Community Charter for Regionalisation. Chapter II. Art. 11. OJ C 326. 18 November 1988. Art. 10. 297. p.