Az 1988. évi reform

Az Egységes Európai Okmány (1986) elfogadása és a Strukturális Alapok 1988. évi reformja a közösségi regionális politika alakulása szempontjából egymással szorosan ösz-szefüggő folyamatnak tekinthető. A Strukturális Alapok 1988. évi reformjával a Bizott-ság kulcsszerepet vállalt a közösségi regionális politika megteremtésében. A Strukturális Alapok szabályozását egységes rendszerbe foglalták, a Bizottságnak nagyobb hatásköre lett a Strukturális Alapok forrásai felett a jogosultsági kritériumok meghatározásában. A reform jelentős eleme, hogy a támogatásra jogosult területek kijelölése a Bizottság hatás-körébe került, a fejlesztési támogatásokat nem országokra, hanem arra jogosult régiókra osztották fel. Ezzel elkezdődött a Közösség regionális politikájának a hátrányos helyzetű, kedvezőtlen adottságú régiókra koncentrálása.

A jogi szabályozás a kohéziós politika keretében integrálta a Strukturális Alapokat. A Tanács elfogadta az 1988. június 24-i 2052/88/EGK rendeletet, majd az 1988. december 19-i 4253/88/EGK végrehajtási rendeletet. A Közösség megalkotott egy egységes területi statisztikai rendszert, a NUTS rendszert, amelynek a tagállamokban való kialakításával a területfejlesztés terén a Közösség egész területén az elsődleges kedvezményezett a régió, a regionális szint lett.⁹³

V.5.1. Az Európai Bizottság által alkalmazott régiófogalom – a NUTS rendszer Az 1988. évi reform következménye, hogy a régióközpontú elosztás irányába történt elmozdulás. Az EK strukturális támogatásainak elnyeréséhez öt kategóriába sorolja a tag-országok térségeit, ezek a statisztikai számbavételi egységek: NUTS (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques)

Az Eurostat által kidolgozott NUTS rendszer három regionális (NUTS 1, 2, 3) és két lokális (NUTS 4, 5) szintet különböztet meg, amelynek ugyan közvetlen jogi alapja nincs, de a Strukturális Alapok feladatairól szóló 2052/88/EGK tanácsi rendelet a Strukturális Alapok elosztásánál a célok meghatározásához ezeket használja, valamint ezek képezik az alapját a regionális társadalmi-gazdasági elemzéseknek és statisztikai adatgyűjtésnek.

A fejlesztési politikában a NUTS 2 a nagyobb egységek, az elmaradottság felszámolását célzó, a NUTS 3 a kisebb egységek, a szerkezeti váltást célzó támogatásoké.

93 Az Európai Bizottság a Strukturális Alapok felosztásának reformja révén a regionalizáció élharcosává vált. A Bizottság a tagországokkal szemben nem lépett fel sohasem a területi közigazgatás megváltoztatásának igényé-vel – ami nemzti szintű és nem uniós hatáskör –, csak azzal a kívánalommal, hogy a NUTS 2 egységek szintjén a tervezés, programozás, finanszírozás és ellenőrzés szakmai és lebonyolítási intézményei álljanak rendelkezésre.

Ezek technikai és nem közigazgatási, még kevésbé politikai feltételek. In: illés 2001, 5–7. p.

3. sz. táblázat. A NUTS egységek száma 1988-ban

NUTS 1: Nagyobb régiók összefoglaló elnevezése, 77 ilyen régió van az EU-ban;

NUTS 2: általában azonos az ország közigazgatási egységével, számuk 206;

NUTS 3: Kisebb közigazgatási egységek összessége, számuk 1031;

NUTS 4: Helyi szinten meghatározott kisebb körzetek, számuk 1074;

NUTS 5: 98 433 helyi közösséget érintő kategória.

Forrás: saját szerkesztés

Ezek a típusok azonban gyakran nem esnek egybe, de a gazdasági, etnikai, igazga-tási és politikai régiók át is fedhetik egymást. Katalónia esetében a politikai és gazdasá-gi régazdasá-giók fedik egymást, míg Katalónia etnikai területe magában foglalja Franciaország Roussillon régióját is.

A Közösség a NUTS rendszerben kétféle régiótípust különböztet meg.

A normatív régiók a politikai okozat kifejezői: határaik a helyi közösségekhez telepí-tett feladatokra, és a népesség nagyságára figyelemmel – amely ahhoz szükséges, hogy ezeket a feladatokat hatékonyan és gazdaságosan lássák el –, valamint a történelmi, kul-turális és egyéb tényezők alapján kerülnek meghatározásra.

Analitikus (funkcionális) régiók: analitikus követelmények határozzák meg földrajzi kritériumok szerint csoportosított zónák (domborzat vagy talajtípus) vagy társadalmi-gazdasági kritériumok (pl. a regionális gazdaság homogenitása, kiegészítő jellege vagy polaritása) alapján.⁹⁴

Az 1988. évi reform részeként költségvetési időszakokat határoztak meg. A struktu-rális politikának egy többéves költségvetési terv keretei között programfinanszírozással történő megvalósítása révén a Bizottság közvetlen kapcsolatot akart kiépíteni a tagál-lamok regionális és helyi önkormányzataival, az együttműködés partnerségre épülő elve alapján. A Közösség folytatta a gazdasági és társadalmi kohézió erősítésére irányuló po-litikáját annak érdekében, hogy elősegítse a Közösségnek mint egésznek harmonikus fej-lődését. A többéves tervezés és programozás nagyobb koherenciát és integrációt jelentett a Közösség politikájában. Az alapoknak az 1. célba való koncentrált alkalmazása jelentős transzferrészesedést nyújtott a szegényebb országok és régiók számára. A radikális reform során egy olyan integrált típusú megközelítés került megfogalmazásra, amely a központi kormányokkal a partnerségi elvű döntéshozatal kritériumát elfogadtatva, a regionális di-menzió érdekeinek a figyelembevételét is fontosnak tartja. A központi kormányokkal való koordináció mellett a regionális és helyi részvételre helyeződött a hangsúly a döntések előkészítésében és a végrehajtás során.

Az 1988. június 24-i szabályozás eredményeképpen megkétszereződött a Strukturális Alapokra fordítható összeg. Az 1989–1993-as költségvetési időszak 63 milliárd ECU-t irányozott elő.

Lehetővé vált a finanszírozásnak egyik másik formája is a Közösségi Kezdeménye-zések eszköze révén. A Közösségi KezdeményeKezdeménye-zések keretében a Bizottság olyan

94 Regions in the European Union. Nomenclature of territorial units for statistics. NUTS 2006/EU–27 Eurostat, Methodologies and working papers. Luxembourg, 2007. 9. p.

jekteket támogatott, amelyek közösségi célok elérését segítik, bár nem illeszkednek a Strukturális Alapok által finanszírozható programokhoz.⁹⁵

V.5.2. Az 1988. évi reformmal a Strukturális Alapok szabályozása során bevezetett alapelvek

Az 1988. évi reform áttörést jelentett az EU kohéziós politikájában. A Strukturális Alapok feladatairól szóló 2052/88/EGK tanácsi rendelet szabályozta a Strukturális Ala-pok feladatait. A támogatási célokat rendszerbe foglalták, öt célterületet vezettek be az alapok szétosztására, és megszabták, hogy az egyes célkitűzéseket mely alap finanszíroz-za. Az alapok felhasználását meghatározott alapelvekhez kötötték.⁹⁶

Az Egységes Európai Okmány elismerte, hogy a gazdasági és szociális kohézió lénye-ges része az egysélénye-ges piac kialakításának, és síkra szállt a Közösség regionális politikája fontosabb költségvetési eszközeinek reformja, a fejlődésben elmaradt régiók támogatásai koordinációjának a megvalósítása mellett.

V.5.2.1. Koncentráció és koordináció

A legjelentősebb változást a célok megfogalmazása jelentette, hiszen ez befolyásol-ja leginkább azt, hogy az egyes területek, programok, tevékenységek mekkora össze-gekhez jutnak. A Strukturális Alapok összehangolására tett első lépés 1988-ban a három strukturális alap közötti koordináció erősödése volt. A nagyobb hatékonyság érdekében a Strukturális Alapok felhasználása korlátozott számú célterületen történik (koncentráció).

A Közösség leghátrányosabb helyzetű régiói lettek a kedvezményezettek. Az átfedéseket, párhuzamosságokat úgy akarták megszüntetni, hogy öt célterületet állapítottak meg.

Kedvezményezett térségek 1989–1993

1. cél: A fejlődésben elmaradt régiók felzárkózásának és szerkezeti átalakulásának támogatása

Olyan területek, ahol az egy főre jutó GDP a közösségi átlag 75%-ánál alacsonyabb, vagy amelyek esetében különleges okok indokolják a térség támogatását.

2. cél: Hanyatló ipari régiók szerkezetváltásának támogatása

A munkanélküliség és az ipari foglalkoztatás meghaladja a közösségi átlagot, valamint az ipari munkahelyek strukturális leépülése tapasztalható.

95 Council Regulation (EEC) No 4253/88 of 19 December 1988 laying down provisions for implementing Regulation (EEC) No 2052/1988 as regards coordination of the activities of the diferent Structural Funds between themselves and with the operations of the European Investment Bank and the other existing financial instruments OJ No L 374 31/12/1988. 1. 11. p.

96 Council Regulation (EEC) No 2052/88 of 24 June 1988 on the tasks of the Structural Funds and their effectiveness and on coordination of their activities between themselves and with the operations of the European Investment Bank and the other existing financial instruments OJ L 185 15/7/1988

3. cél: Küzdelem a tartós munkanélküliség ellen

A Közösség bármely területén élő munkanélküliek, álláskereső fiatalok, a munkaerőpiacról kiszorult személyek.

4. cél: A fiatalok foglalkoztatásának támogatása

A Közösség bármely területén élő munkavállalók, akik munkahelye az iparban vagy a ter-melési rendszerekben bekövetkező változások miatt veszélybe került.

5.a cél: A mezőgazdasági szerkezeti átalakításának támogatása

A Közösség bármely területén élő, a termelési szerkezetben bekövetkező változások által érintett gazdálkodók (farmerek), halászok és e két ágazathoz kapcsolódó feldolgozóiparban foglalkoztatottak.

5.b cél: A vidéki térségek fejlődésének támogatása

Alacsony társadalmi-gazdasági fejlettségi szinttel rendelkező vidéki területek strukturális támogatása, amelyre magas mezőgazdasági foglalkoztatás, alacsony mezőgazdasági bevé-telek és jelentős elvándorlás jellemző.

A reform jelentős eleme, hogy a támogatásra jogosult területek kijelölése a Bizottság hatáskörébe került, és ezzel elkezdődött az EK regionális politikájának a hátrányos hely-zetű, válságban levő régiókba koncentrálása.

Az 1. cél esetében a feltétel, hogy a régió GDP-je a közösségi átlag 75 %-ánál keve-sebb legyen. A 2. cél esetében a munkanélküliség szintje a kritérium, az 5.b cél esetében az alacsony társadalmi, gazdasági fejlettség, az alacsony agrárjövedelem. A 3., a 4. és az 5.a cél esetében bármely terület kedvezményben részesíthető, amely hosszú távú munka-nélküliségi gondokkal küzd.

Az 1., 2. és 5.b célok regionális jellegűek, és csak meghatározott régiókra vonatkoz-nak. A 3., 4. és 5.a célok a Közösség egész területét lefedik.

Az EK által támogatott régiók: a fejlődésben elmaradt régiók, hanyatló ipari régiók, me-zőgazdasági régiók, urbanizált területek, periferiális régiók és a határ menti régiók váltak.

A koordinációnak megfelelően az 1988-ban kidolgozott reform kereti között sor ke-rült a már létező három strukturális alap (ESZA, EMOGA, ERFA) koordinációjára, a tá-mogatási formák integrálására. Az alapok a tagállamokkal közösen, vissza nem térítendő támogatás formájában társfinanszírozzák a fejlesztési programokat.

Az 1958-tól működő Európai Szociális Alap a Közösség szociális politikájának leg-főbb pénzügyi eszköze. Szakképzés, átképzés támogatására, továbbá munkahelyteremtő konstrukciókra nyújt támogatást. “A közös piacon a munkavállalók foglalkoztatási lehe-tőségeinek javítása és ezáltal az életszínvonal emeléséhez való hozzájárulás érdekében az alábbiakban megállapított rendelkezések szerint létrejön az Európai Szociális Alap, amelynek feladata a Közösségen belül a munkavállalók foglalkoztatásának megkönnyíté-se, földrajzi és foglalkozási mobilitásuk növelése.”⁹⁷

A Közös Agrárpolitika finanszírozási eszköze az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (1962). Az alapot 1964-ben két szekcióra osztották, a Garancia

97 Az Európai Szociális Alap. In: Treaty Establishing the European Economic Community, Rome, March 25 1957, 298 U.N.T.S. 11, Art. 123.

óra és az Orientációs Szekcióra, amelyek eltérő szabályok szerint működtek. A Garancia Szekció a mezőgazdasági termelés támogatását szolgálja, míg a mezőgazdaságot érintő strukturális célok megvalósítását az Orientációs Szekció segíti elő.

Az 1975-ben létrehozott Európai Regionális Fejlesztési Alap feladata, hogy „…elő-segítse a Közösségen belüli legjelentősebb regionális egyenlőtlenségek orvoslását a fej-lődésben lemaradt térségek fejlesztésében és strukturális alkalmazkodásában, valamint a hanyatló ipari térségek átalakításában való részvétel útján.”⁹⁸

A Közösség a Strukturális Alapok pénzügyi forrásait folyamatosan növelte annak ér-dekében, hogy azok meg tudjanak felelni a változó gazdasági és társadalmi kihívásoknak.

1958–1988 között az alapok költségvetési forrásainak teljes összege 58,4 milliárd ECU volt. Az 1989–1993 közötti időszakra 63 milliárd ECU állt rendelkezésre. Az öt célki-tűzés közül a fejlődésben leginkább elmaradt régiókat támogató 1. célra fordították az alapok kiadásainak majdnem 65%-át. Az ERFA-ból származott a támogatásra fordított összes kiadás fele, az ESZA-ból pedig az egyharmada.

4. sz. táblázat. Koncentráció és koordináció (1989–1993)

1. cél ErFa ESZA EMOGA

2. cél ErFa ESZA

3. cél ESZA

4. cél ESZA

5.a cél EMOGA

5.b cél ErFa ESZA EMOGA

Forrás: Council Regulation (EEC) No 2052/88 of 24 June 1988

V.5.2.2. A partnerség elve

A partnerség elve az együttműködést jelenti a regionális és helyi hatóságok, a gazda-sági szervezetek, a szociális partnerek és a civil társadalom képviselőivel. A Közösség tevékenységeinek ki kell egészíteniük, elő kell segíteniük a megfelelő nemzeti tevékeny-ségeket. Ezek az Európai Bizottság, az érintett tagállamok, valamint az illetékes ható-ságok és testületek szoros konzultációja nyomán kell, hogy megvalósuljanak, beleértve a nemzeti, helyi vagy regionális szint gazdasági és szociális, illetve civil szereplöinek a bevonását. A partnerség lefedi a programok előkészítését, finanszírozását csakúgy, mint az előzetes és időközi értékelést, az ellenőrzést (monitoring), és az utólagos értékelést.

98 Egységes Európai Okmány, 130c. cikk In: Single European Act (1986) Official Journal L 169 of 29 June 1987

V.5.2.3. Programozás

Az Európai Unió támogatásai, a Strukturális Alapok forrásai több évre kiterjedő prog-ramok alapján kerülnek szétosztásra. A programozás olyan tervezési, döntéshozatali és megvalósítási folyamat, amely a különböző támogatási formákat, valamint az egyes ága-zati, illetve a hosszú távú stratégiai koncepción alapuló regionális fejlesztési terveket in-tegrálja. Magában foglalja a végrehajtás egyes szakaszait, több éves költségvetési időszak keretei között.

V.5.2.4. Addicionalitás

A közösségi hozzájárulás kiegészítő jellegű, és soha nem helyettesíti, hanem csak kiegészíti, növeli a nemzeti vagy regionális hatóságok fejlesztésre és strukturális támoga-tásra szánt forrásait. Az addicionalitás elve azt jelenti, hogy a fejlesztés pénzügyi forrásait az EU nem biztosítja teljes egészében. A saját hozzájárulás a kohéziós célok finanszíro-zásához nemzeti költségvetési, önkormányzati, magán- és közforrások hozzájárulásával történik (társfinanszírozás).

V.5.2.5. Monitoring és értékelés

A programozással szemben követelmény a finanszírozás és megvalósítás folyamatának ellenőrizhetősége, átláthatósága, ami monitoring rendszer kiépítését igényli. Az európai gyakorlat szerint minden közösségi támogatási kerettervet vagy egységes programozási dokumentumot és minden operatív programot egy monitoring bizottság felügyel, amelyben a régió, az országos szervek és a Bizottság képviselői vesznek részt. A monitoring bizottsá-gok a tagállam felhatalmazása alapján és jogi fennhatósága alatt tevékenykednek, rendsze-resen megvizsgálják a támogatás célkitűzéseinek megvalósításában elért eredményeket.

Az utólagos értékelés a Bizottság kompetenciája, amelyet a tagállammal, illetve a végrehajtó hatósággal együttműködve hajt végre. Legkésőbb három évvel a tervidőszak végét követően el kell készíteni. Célja a források felhasználásának és hatékonyságának értékelése a már rendelkezésre álló eredmények alapján. Kiterjed a végrehajtás során elért sikerekre, illetve a kudarcokra, az eredményekre és azok várható tartósságára, a támoga-tásoknak a gazdasági és szociális kohézió fejlődésére gyakorolt hatására.

Mivel a nemzeti támogatások odaítélésében a szolidaritás elve érvényesül, általában kedvezően értékelhető hatásuk az elmaradott térségekre. Az általános integrációs kohézi-ós politika szempontjából az eredmények már kevésbé látszanak egyértelműnek, hiszen a fejlettebb tagállamok önerőből többet költenek az elmaradott és problematikus területek finanszírozására, mint a gyengébb teljesítő képességű Görögország, Portugália és Spa-nyolország. Itt kevésbé érvényesül a koncentráció elve; az állam valamennyi térségében igénybe lehet venni a kedvezményeket, míg az északi országokban a nemzeti regionális politikai támogatások az Európai Unió strukturális és kohéziós támogatása mellett csupán kiegészítő forrást jelentenek. Ez utóbbi források révén a támogatások megemelkednek.

Minél fejlettebb egy gazdaság, annál hatékonyabb a regionális támogatások haszno-sítása, ezért kedvezőbbek a külföldi tőkebefektetések feltételei, és jobban működnek a

területfejlesztés intézményei. A fejletlenebb országok támogatásai azért is mutatnak ke-vesebb eredményt, mert a gyenge üzleti szolgáltatások miatt az ösztönzők kevésbé képe-sek a kívánt hatást kiváltani.

A kilencvenes évek Európájában a regionális fejlesztés irányításának meghatározó ten-denciája a decentralizáció. Az elmúlt évtizedben számtalan kormány tett lépéseket a regioná-lis és iparfejlesztési döntések regionáregioná-lis kormányzatokhoz való telepítésére. A decentralizá-ció értelmében a nemzeti és helyi szintek közötti együttműködés csakis a partnerség elvének elismerésével, ha szükséges, a kompetenciák átadásával mehet végbe. A jelenleg folyó hata-lomátrendeződés során a minden részletkérdésben való véleménynyilvánítás helyett a dönté-seknek az alsóbb szintre történő delegálása, az adott területen való tapasztalat figyelembevé-tele garantálhat nagyobb hatékonyságot a programozási rendszer működésében. Ehhez meg kell teremteni a regionális és helyi önkormányzatok politikai és pénzügyi függetlenséget.

V.6. Az 1993. évi reform

Az 1988. évi reform az elért eredmények ellenére sem számolta fel a gazdag és sze-gény régiók között fennálló különbségeket. 1991-ben a 10 leggazdagabb régió átlagos egy főre jutó jövedelme 3,5-szer nagyobb, mint a 10 legszegényebbé.

1991 novemberében került napvilágra a Közösség strukturális tevékenységéről szó-ló „Európa 2000. Kitekintés a Közösség területi fejlődésére” c. útmutató,⁹⁹ amely az 1994–1999-es programozási időszakra vázolja fel az EK stratégiáját. Első alkalommal kerül megfogalmazásra a területfejlesztés európai szintű politikája, amelyben a cél a hát-rányos helyzetű régiók támogatása mint az egységes piac létrehozásának elengedhetetlen feltétele. A Bizottság hangsúlyozza a regionális tervezés szereplőinek, valamint bizonyos európai politikák – az energia, a közlekedés – európai szintű együttműködésének regio-nális fejlesztési szempontú megközelítését.

1992 februárjában megjelent a Bizottság „Az egységes Okmánytól Maastrichtig…” c.

dokumentuma,¹⁰⁰ amely Delors II. csomagként vált ismertté. A dokumentum a kohéziót és a versenyképességet fogalmazza meg legfontosabb célkitűzésként. A Bizottság ugyanakkor értékelte a Delors I. csomagot, elismerve, hogy az megnyitotta az utat a nagyobb gazdasági és szociális kohézió irányába, de egy hosszú távú stratégia részeként a jövőben megerősí-tésre szorul. A Bizottság rámutatott a nagyobb hatékonyság szükségességére a strukturális politikák működésében, a programok rendszeres monitoringja és értékelése terén.¹⁰¹

99 COM (91) 452 final Commission of the European Communities. Europe 2000 – Outlook for the Development of the Community’s territory. 7 November 1991 15. p.

100 COM (92) 2000 final Commision of the European Communities. From the Single Act to Maastricht and beyond, the means to match our ambitions. (Often referred to as Delors I.) Brussels, 11 Febr. 1992 19. p.

101 1993-ban megjelent Robert Leonardi: Kohézió az Európai Közösségben. Illúzió vagy realitás? c. tanulmá-nya, amely cáfolja, hogy az európai integráció növeli a területi gazdasági különbségeket. (leonaRdi 1993, 492–517. p.) M. Keating megkérdőjelezi a tanulmány empirikus és fogalmi állításait 1995-ben megjelent válaszában. (Keating1995, 408–412. p.) Leonardi szerint kohézió alatt az életszínvonal kiegyenlítése értendő, amely a gazdasági és szociális kohézió célja is, s ami nem ugyanaz, mint az egy főre jutó GDP.

Pl. Hamburg esetében a GDP az EU átlagának 220%-a. Ennek ellenére a térség jelentős társadalmi nehéz-ségekkel küzd, és hanyatló ipar jellemzi. Leonardi két irányzatot különböztet meg: az integráció növeli a diszparitásokat (divergencia elmélet), ill. az integráció felszámolja a különbségeket (konvergencia

elmé-Az EU kohéziós politikájában a Strukturális Alapok felhasználásának módjában to-vábbi változásokat jelentett az 1992. február 7-én Maastrichtban aláírt Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ).

A Strukturális Alapok második reformját az a fejlődés határozta meg, amelynek iránya a szorosabb gazdasági és politikai unió kialakítása. Az Európai Unió létrehozását kimon-dó, annak működését és elveit meghatározó EUSZ a kohéziós politika céljait a gazdasági konvergencia és a fenntartható fejlődés biztosításában, a belső határok nélküli gazdasági tér megteremtésében, a gazdasági és szociális kohézió erősítésében határozta meg.

Az Európai Tanács maastrichti ülése nemcsak megerősítette az 1988. évi reformot, de a kohézió politikai jelentőségére is felhívta a figyelmet. Az EUSZ Gazdasági és Társadal-mi Kohézióról szóló XIV. címe szabályozza a regionális politikát. „A Közösség fejleszti és tovább folytatja a gazdasági és társadalmi kohézió erősítésére irányuló tevékenységét annak érdekében, hogy elősegítse a Közösség egészének harmonikus fejlődését.”¹⁰²

A 130a. cikk értelmében a Közösségnek arra kell törekedni, hogy csökkentse a külön-böző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségeket és a legkedvezőtlenebb helyze-tű régiók – a vidéki térségeket is beleértve – lemaradását.

let). A konvergenciaelmélet képviselői közül vannak olyanok, akik szerint a konvergencia automatikusan megy végbe, mások szerint a politika közbelépése nélkül ez nem valósítható meg.

M. Keating a bővítéssel jelentkező területi különbségek problémájára hívja fel a figyelmet. Olaszországban az 1950-es, 60-as években, Spanyolországban a 80-as években a diszparitások növekedtek. Az 1980-as években bekövetkező bővítések során Portugália és Görögország már nem tud felzárkózni. Spanyolországban megfigyel-hető bizonyos konvergencia. A regionális különbségek a legszegényebb régiókban az 1980-as évek elején meg-nőttek, majd az évtized végére stabilizálódtak. A keleti bővítés még inkább fokozza a területi különbségeket.

Keating bírálatában hiányolja, hogy Leonardi nem indokolja meg azt, hogy az egységes piac és az EMU a régiók lehetőségeit inkább javítja, mint rontja. Nem ad választ arra sem, hogy a diszparitások csökkentése miért a piaci erők és a politika közbelépésének az eredménye. Ez azért lenne, mert a periferiális régiók az EK, az integráció támogatói, s az aktív regionális politika kialakítására törekednek szupranacionális szinten? Ter-mészetes, hogy támogatják a regionális integráció folyamatát, amely pénzügyi támogatást jelent számukra.

Leonardi az egy főre jutó GDP-ből indul ki, amelyre építve a Bizottság a kohézió koncepcióját megközelíti, s teszteli, hogy a piaci integráció miként segíti vagy hátráltatja a regionális diszparitások csökkentését.

Hangsúlyozza, hogy a Bizottság a kohéziós politikát nem szociális politikaként értelmezi, amely célja a fogyasztás szinten tartása, hanem gazdaságpolitikaként, amely célja a gazdasági verseny fenntartása.

Leonardi utal arra, hogy a Bizottság megváltoztatta a régiók fizikai határait, azaz a NUTS 2 egységek ha-tárait a Második és a Harmadik Időközi Jelentés készítése közötti időszakban, amely jelentős eltéréseket eredményez (az 1970-es évek nagyobb egységei helyett kisebb egységek létrehozásával). A regionális egy-ségeknek nincsen egységes meghatározása az 1970-es, 80-as években. A különböző és eltérő meghatározá-sok használata okozza a zavart. Ez az oka annak, ha visszatérünk az eredeti használathoz, akkor az adatok a konvergencia irányába mutatnak. Ha fenntartjuk a vegyes használatot, akkor a divergencia lesz a jellemző.

Leonardit az empirikus folyamatok érdeklik, s hogy ezek a jövőt illetően az Egységes Európai Okmány 130. cikkében leírtaknak megfelelően alakulnak-e. 1992-ben Brüsszelben közzétett kutatási eredménye azt mutatja, hogy a korábbi becslések hibásak, a korábbi elemzések a regionális diszparitásokra vonatkozóan nem tekinthetők tartósnak.

A Padoa Schioppa Jelentés (416. p.) hangsúlyozza, hogy a konvergencia évtizedeit követően 1974. után divergencia figyelhető meg. A Bizottság adatai is jelzik, hogy az 1974-es olajválság urán a diszparitások feltartóztathatók, miután az olajválság következményeit a nemzeti és nemzetközi piacok felszámolják. A Strukturális Alapok pedig nem alamizsnát jelentenek Brüsszelből, hanem a regionális gazdaság fejlesztése érdekében a verseny segítését. Az egységes piac és a verseny a periferiális régiók figyelmen kívül hagyott, elhanyagolt gazdasági lehetőségeinek fejlesztésében tölt be szerepet. Így a korábbi tanítás a regionális konvergenciáról a Közösségben hibás volt.

102 Európai Unióról szóló Szerződés, 130a. cikk In: Treaty on European Union O J C 191 29 July 1992

A Strukturális Alapok reformjának kiindulópontja, hogy a globalizálódó gazdaság kihí-vásaira az Unió strukturális politikájának módosításával kell reagálni. Az EU fejlettségi át-lagától elmaradt dél-európai országok felvétele a pénzügyi források nagymértékű növelését igényelte a regionális támogatáspolitika területén. Portugália és Spanyolország csatlakozá-sával az új célitűzések meghatározásakor az új célterületek lehatárolása, az alkalmazandó pénzügyi eszkőzok és a prioritások kijelölése az EU gazdasági versenyképességének és a foglalkoztatottság magas szintjének összeegyeztethetősége figyelembevételével tötént.

1993-ban a Strukturális Alapok szabályait megújították.¹⁰³ A jogi szabályozás terén lényeges a Tanács 1993. július 20-i 2081/93/EGK rendelete és a Tanács 1994. május 16-i 1164/94 /EK rendelete a Kohéziós Alapról.

A Tanács a változásokkal a kedvezményezett térségek számát növelte, a támogatásból kimaradó régiók átmeneti finanszírozása mellett a Strukturális Alapokból származó támo-gatások összegét a közös költségvetésben 29%-ról 32%-ra emelte. Új alapokat vezettek be: a Kohéziós Alapot és a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközt.¹⁰⁴

A Kohéziós Alap „… anyagi hozzájárulást biztosít a tervek megvalósításához a kör-nyezetvédelemnek és a transzeurópai hálózatoknak a közlekedési infrastruktúrát érintő területén”,¹⁰⁵ segítséget nyújt az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező tagállamok fel-zárkózásának támogatására, ahol az egy főre jutó GNI értéke nem éri el az uniós átlag 90%-át. Ezek közé az ún. kohéziós országok közé tartozik Görögország, Írország, Portu-gália és Spanyolország. Az alap célja, hogy csökkenjen ezeknek az országoknak a gazda-sági és szociális lemaradása, ezáltal stabilizálódjon a gazdaságuk.

1994 óta a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) a halászati szektor támo-gatásának legfőbb pénzügyi eszköze. Minden tengerparti régió esetében alkalmazásra ke-rül. Fő feladata a halászati szektor életképes vállalati versenyképességének javítása.¹⁰⁶

A reform részeként az alapok működésében a kedvezményezett térségek besorolása a tagállamok javaslatai alapján történt, míg korábban a Bizottság szerepe volt domináns.

A központi kormányokkal történő koordináció mellett megerősödött a regionális és helyi szintek bevonása a döntésekbe.

A kohéziót biztosító támogatások a humánerőforrás fejlesztésére, a vállalkozások és az alapinfrastruktúra kiépítésére irányulnak. A „kohéziós akadályok” leküzdésében az

„értéket a pénzért” kohéziós politika értelmében hatékonyabb, átláthatóbb és egyszerűbb rendszer bevezetésére került sor. A változások kihatással voltak az alapok működésére több vonatkozásban is. A deklarált célok egy nyitottabb rendszer keretében, egyszerűbb eljárások és a kiadások feletti szigorúbb kontroll megvalósítását követelték meg. Habár

103 Council Regulation (EEC) No 2081/93 of 20 July 1993 amending Regulation (EEC) No 2052/88 on the tasks of the Structural Funds and their effectiveness and on coordination of their activities and with the operations of the EIB and the other existing financial instruments. OJ L 193 31/07/1993.

104 A Régiók Bizottsága állásfoglalása értelmében a gazdasági és szociális kohézió hatékony megvalósítása érdekében a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap tevékenységét a jövőben össze kell hangolni. Amíg ugyanis a Kohéziós Alap makrogazdasági fejlesztéseket támogat, addig a Strukturális Alapok a regionális és helyi szintű kezdeményezéseket támogatják. A hatékony koordináció lényeges a regionális gazdasági diszparitások csökkentése érdekében. Lásd bővebben: Committee of the Regions Workig documents of Commission 1. The Structural Funds and their coordination with the Cohesion Find. Draft guidance for programmes in period 20002006. Brussels, 22 June 1999 CdR 217/99

105 Európai Unióról szóló Szerződés, 130d. cikk In: Treaty on European Union O J C 191 29 July 1992 106 Council Regulation (EEC) No 2080/93 of 20 July 1993 laying down provisions for implementing Regulation

(EEC) No 2052/88 as regards the financial instrument of fisheries guidance OJ L 193 31/7/1993

In document Soós Edit A mélyülő európai integráció (Pldal 74-86)