IV. Az Európa Tanács szerepe a „régiók Európája” fejlődésében
IV.2. Az Európa Tanács dokumentumai az önkormányzatiságról
Az Azori Nyilatkozat 1984-ben a regionális és helyi közhatóságok között fennálló különbségeket hangsúlyozta. Ezek a szintek a hatalommegosztás rendszerében funkcióik révén elkülönülő speciális szerepet töltenek be. A régiókat – a helyi hatóságokhoz hason-lóan – ezért az államok és az európai intézmények politikai partnerének kell tekinteni.
A deklaráció jól tükrözi a régiók európai szintű elismerésében jelentkező késést.
Az 1970-es években elinduló regionalizációs folyamat a demokratikus Európa állama-iban az 1950-es években kezdődő és a 1970-es években záruló helyi önkormányzati reformok eredményeképpen történő regionális szintű rendezés következménye. Ezeket a regionalizációs trendeket tükrözi az Európa Tanácsban megjelenő igény a helyi és regio-nális önkormányzatiság kritériumrendszerének megfogalmazására.
Az Azori Nyilatkozat két fontos folyamat kezdetét jelentette:
a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája és
– a Regionális Önkormányzatok Európai Chartájának megszövegezését.
–A szubnacionális kormányzati szinteken a helyi önkormányzatok védelmének és meg-erősítésének elősegítése céljából kerül sor a helyi kormányzás demokratikus elveinek a rögzítésére 1985-ben. A Helyi Önkormányzatok Európai Chartája (1985) jelentősége, hogy először kerül rögzítésre a helyi demokráciák kritériumrendszere.
Az elfogadott demokratikus elvek közül kiemelkedik annak elismerése, hogy a he-lyi önkormányzatok megerősítése hozzájárul a decentralizált Európa megvalósításához.
A helyi hatóságok a demokratikus kormányzás alapintézményei, az állampolgárok köz-ügyekben való részvétele, a participáció elve fontos hozzájárulás a demokratizmus és a hatalom decentralizálása elvein alapuló szubnacionális kormányzati rendszer önkor-mányzati alapjainak kialakulásához. A charta alkotmányos és törvényes keretet ad a helyi hatóságoknak olyan jogok alkalmazására, amelyeket az európai fejlődés folyamatában szükséges megteremteni. Eszerint a helyi önkormányzás elvét az állami jogalkotásban és az alkotmányban el kell ismerni.
IV.2.1. A Helyi Önkormányzatok Európai Chartája (1985)
A Helyi Önkormányzatok Európai Chartájában a következő főbb alapelvek fogalma-zódnak meg:
A helyi önkormányzás fogalma
A helyi önkormányzás a helyi igazgatási szervek jogszabályi kereteken belüli jogát, effektív lehetőségeit jelenti a közügyek jelentős részének saját hatáskörben és a lakosság érdekében történő szabályozása és igazgatása terén. (3. cikk)
A helyi önkormányzás intézményi szervezete
A fenti jogokat azon tanácsok vagy gyűlések gyakorolhatják, amelyek tagjait szabad, titkos, egyenlő, közvetlen és általános szavazással választják, és amelyek beszámolási kötelezettséggel rendelkeznek. (3. cikk)
A helyi önkormányzás hatásköre
A közfeladatokat lehetőleg az állampolgárokhoz legközelebb álló igazgatási szervek-nek kell megvalósítani. (4. cikk)
A helyi hatóságokat az őket közvetlenül érintő tervezési és döntéshozatali folyama-tokban lehetőség szerint számításba kell venni. (3. cikk)
A helyi szervek pénzügyi forrásai
A helyi igazgatási szervek saját pénzügyi forrásokra jogosultak, melyeket hatáskörük gyakorlásánál szabadon használhatnak fel. A pénzügyi források legalább egy részét a he-lyi adó és díjbevételek tegyék ki. A pénzügyileg gyengébb hehe-lyi hatóságok védelme szük-ségessé tesz pénzügyi kiegyenlítő eljárásokat a pénzügyi terhek korrekciójára. (9. cikk)
A Helyi Önkormányzatok Európai Chartája olyan nélkülözhetetlen jogi eszköz, amely rögzíti, hogy a helyi önkormányzatok a demokrácia alapkövei. Jogi garanciát biztosít a helyi önkormányzatok hatásköreinek és a szükséges források elosztásának vonatkozásá-ban. A decentralzáció és a demokratikus részvétel kiterjesztésében olyan kritériumokat és referencia értékeket nyújt, amelyek általánosak, ugyanakkor rugalmasak és sokrétűek.
A helyi önkormányzatok jogorvoslatot vehetnek igénybe hatáskörük szabad gyakorlása és az önkormányzás olyan elveinek tiszteletben tartása érdekében, amelyet az alkotmány vagy belső törvényhozás szentesít.73
73 A Helyi Önkormányzatok Európai Chartájáról szóló 1985. október 15-én, Strasbourgban kelt egyezmény.
ETS. No. 122.
IV.2.2. A Regionális Önkormányzatok Európai Chartája tervezete (1997) Az Európa Tanácsban 1991-ben kezdődött el a Helyi Önkormányzatok Európai Char-tája mintájára a Regionális Önkormányzatok Európai CharChar-tája megalkotásának folyamata.
A Helyi és regionális Közhatóságok Európai Kongresszusa 1994. évi 8. sz. határozatában a Parlamenti Közgyűléssel határozatot hozott a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája irányvonala alapján a Regionális Önkormányzatok Európai Chartája kidolgozásáról.
Mindez megfelel az 1993. évi Genfi Nyilatkozatban megfogalmazott céloknak. Az európai regionalizációról rendezett konferencia résztvevői 1993. június 3-i genfi talál-kozójukon hangsúlyozzák, hogy az „új, Nagy Európának szüksége van a helyhatóságok, városok és a regionális szint demokratikus intézményeinek erős képviseletére, amelyek szükség esetén képesek hangot adni véleményüknek, ugyanakkor megengedik minden al-kotóelem számára különbözősége kifejezését”.74
1997. április 17–18-án Párizsban véglegesítésre került a Regionális Önkormányzat-ok Európai Chartájának75 szövege. Az ET Helyi és Regionális Közhatóságok Európai Kongresszusa 1997. június 5-én elfogadta a Regionális Önkormányzatok Európai Chartá-ja tervezetét, új helyzetet teremtve Európa-szerte a regionális szintű önkormányzáshoz. A Charta felvázolja a regionális önkormányzat létrehozásának kritériumrendszerét, amely alkotmányos és törvényes keretet biztosítana a regionális önkormányzatok jogalkotásá-hoz az európai fejlődés folyamatában.
A tervezet kimondja, hogy minden állam joga a regionális önkormányzat létrehozása.
A tagországok a szabad választás lehetőségével rendelkeznek regionális önkormányzati rendszerük sajátos jellemzőinek kialakításában. Ennek ellenére ellentmondásosak az ál-láspontok egy második decentralizált kormányzati szint létrehozása kimondásának szük-ségességéről az ET tagországaiban. Vannak országok, amelyek ellenzik, mások hosszú távú célként fogalmazzák meg a regionális önkormányzatok létrehozását, s vannak orszá-gok, ahol a regionális önkormányzatok kialakítására irányuló reform már elkezdődött.
A Charta a regionális önkormányzatok politikai, adminisztratív és pénzügyi függet-lenségét garantáló alapszabálya. A chartában foglalt alapelvek jelentik a regionális ön-kormányzás alapjait. Tükrözi a 20. század második felének demokratizálódási folyamata során jelentkező decentralizációs folyamatot, amely részeként a politikai hatalom helyi önkormányzatok szintjére delegálása az 1970-es évektől a regionális önkormányzatok szintjére történő hatalomátadással társul. Tartalmazza a tagországok számára azokat a demokratikus követelményeket, amelyek elengedhetetlenek a szubnacionális szintű nem-zeti jogi szabályozás kialakításához. Jelentősége hasonló a Helyi Önkormányzatok Euró-pai Chartáéhoz, hiszen ez a dokumentum is egyfajta regionális önkormányzati minimum standardot rögzít és állít követelményként az európai államok elé, s ezzel tovább lép a közigazgatási integráció elmélyítésének útján.76
74 Standing Conference of Local and Regional Authorities of Europe. Conference on Regionalisation in Europe. Final Declaration. Geneva, 3–5 June 1993 4. p.
75 Congress of Local and Regional Authorities of Europe. European Charter of Regional Self-Government. Draft text adopted by the Congress of Local and Regional Authorities of Europe at its 4th session. 5th June 1997.
76 Az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Európai Kongresszusa Titkárságáról 2002. június 6-án kapott angol, francia és német szövegváltozatok egybevetésével készült nem hivatalos magyar fordítás a Regionális Önkormányzás Európai Chartája kifejezést használja. In: Önkormányzat, 2002. 7–8. sz. 2002.
július–augusztus
A regionális önkormányzás alapja
A regionális önkormányzás elvét a lehetséges legnagyobb mértékben az alkotmány szintjén kell elismerni.
A regionális önkormányzás terjedelmét csak az alkotmány, a régiók statútumai, tör-vény avagy a nemzetközi közjog határozhatja meg. (2. cikk)
A régió fogalma
A regionális önkormányzás jogot és tényleges lehetőséget jelent a közérdekű ügyek jelentős részének saját felelősségre és lakosságuk érdekében, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával történő intézésére olyan területi önkormányzatok számára, ame-lyek egy államon belül a legnagyobb területi egységeket alkotják, választott szervvel ren-delkeznek és saját önkormányzati mivoltukból eredő avagy a központi szervekkel való megegyezés alapján őket megillető jogosítványaik vannak. (3. cikk)
A régiók hatáskörei
A régiók hatásköreit az alkotmány, a régió statútuma, a nemzeti jog avagy a nemzet-közi közjog kell, hogy elismerje vagy meghatározza.
A régióknak saját hatásköreiken belül törvényalkotási és végrehajtási jogosítványai vannak. E jogosítványok minden régió számára saját politika kialakítását és megvalósítá-sát kell, hogy lehetővé tegyék. (4. cikk)
A régiók intézményi szervezete
A régióknak – nem érintve a polgárok döntéshozatalban való részvételének különböző formáit – kell, hogy legyen választott képviseleti testületük és végrehajtó szervük.
A gyűlést az általános választójog alapján szabad és közvetlen választással, titkos szavazással kell, hogy válasszák. (12. cikk)
A régiók pénzügyi forrásai
A régiók finanszírozási rendszerének a régiók számára olyan előre kiszámítható mér-tékű bevételt kell biztosítani, amely megfelel az általuk gyakorolt hatáskör terjedelmé-nek, és lehetővé teszi saját politikájuk megvalósítását.
Annak érdekében, hogy a határköreiket gyakorolni tudják, a régiók bevételeinek túl-nyomó része olyan saját bevétel kell, hogy legyen, amely felett szabadon rendelkezhet-nek. (14. cikk)
A saját források elsősorban az adók, illetékek, avagy díjak kell, hogy legyenek, ame-lyeket a régiók – az alkotmány vagy törvény által megszabott keretek között – kivethet-nek. (15. cikk)
átengedett pénzeszközök (a kormány által) és támogatások esetében a szabad fel-használhatóság elvének kell érvényesülnie. (15. cikk)
A továbbiakban még rögzítésre kerülnek a következő leglényegesebb elemek:
A helyi önkormányzatokkal való kapcsolat terén a Charta kinyilvánítja, hogy a – regionális önkormányzatiság fejlődése nem jelenthet veszélyt, korlátozást a helyi önkormányzatokra nézve. A régióknak a helyi önkormányzatokkal való kapcsola-tokban alkalmazniuk kell a szubszidiaritás elvét.
A régiók közötti és határ menti kapcsolatok létesítésének jogosultsága az államon – belüli eljárási rend megtartásával történhet, figyelemmel a hazai jogra és az állam nemzetközi kötelezettségeire. államhatárokon átnyúló térségekhez tartozó régiók jogosultak – az érintett nemzeti jogrendek és a nemzetközi közjog normáit tiszte-letben tartva – közös döntéshozó avagy végrehajtó szervezeteket létrehozni.
A legfontosabb regionális kompetenciák: regionális gazdaságpolitika, területfej-– lesztés és lakáspolitika, telekommunikáció és közlekedési infrastruktúra, energia-politika és környezetvédelem, mezőgazdaság és halászat, oktatásügy minden szin-ten, egyetemek, kutatás, kultúra és média, közegészségügy, turizmus, szabadidő, sport, rendőrség és közrend.
A régiók határainak védelméről hangsúlyozza, hogy csak a régió egyetértésével – lehet megváltoztatni. A régiók területi határainak újrarendezésére irányuló átfogó eljárás esetén az egyes régiók által történő egyetértést az érintett régiók összessé-gének meghallgatása helyettesítheti, amennyiben az állam belső joga ilyet előír.
Annak ellenére, hogy a Charta hasznos kiegészítője a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának, a régiófogalom meghatározása mind az ET szerveiben, mind az ET tagor-szágaiban bonyolult feladat volt. Az elfogadás körüli bonyodalmak fő oka, hogy a Charta elfogadása esetén a csatlakozó országoknak alkotmányos, illetve törvényi szinten kellene meghatározni a regionális önkormányzáshoz kapcsolódó alapelveket.77
A Chartát az ET legfőbb döntéshozó szerve, a Miniszteri Bizottság máig nem fogad-ta el. Az ET Helyi és Regionális Közhatóságok Európai Kongresszusa sajnálatfogad-tal vette tudomásul, hogy nincs meg a szükséges többség a tervezet elfogadásához a Miniszterek Bizottságában, ezért a vita folytatását javasolta.
2005. február 25-én Budapesten az ET helyi és regionális önkormányzatokért felelős európai minisztereinek konferenciája78 felkérte az ET Helyi és Regionális Közhatóságok Európai Kongresszusát a Charta-tervezet előkészítésében végzett munka folytatására.
77 A legfőbb döntéshozó fórum, a Miniszteri Bizottság dönt a tagországok részére ajánlásáról, illetve az egyezmény esetében az aláírásra történő megnyitásról. Ajánlás esetén, amit a Miniszteri Bizottság a tag-államokhoz intéz nincs kötelező ereje, azonban az erről szóló határozatot az ET tagállamainak képviselői egyhangúan kell, hogy meghozzák. Egy aláírásra felkínált egyezmény egy nemzetközi szerződés megköté-sére vonatkozó ajánlat a tagállamok felé, amely akkor éri el célját, ha az érintettek azonosulni tudnak vele, és várhatóan aláírják vagy ratifikálják.
78 A szakminiszteri konferenciák a Miniszteri Bizottság tevékenységét a legfontosabb ágazati témakörökben a stratégia meghatározásával és a döntések előkészítésével segítik. A szakminiszterek prioritásai között szerepel a helyi és regionális demokrácia, a határ menti együttműködés erősítése, a szubszidiaritás és a decentralizáció elve érvényesítésének fokozása.
A Regionális Önkormányzatok Európai Chartájának tervezetében hangsúlyozott alap-elvek az Európai Régiók Gyűlésének 1996. december 4-én Bázelben elfogadott Nyilat-kozat a Regionalizmusról Európában c. dokumentumában megfogalmazott normákra és elvekre épülnek. Mindkét dokumentum a régiókkal szembeni tartalmi és formai követel-ményeket fogalmazza meg, és ezek követését ajánlja a ratifikáló államoknak.
Az Európai Unió szervei közül a Régiók Bizottsága 2000. évi ajánlásában felszólította az Unió tagállamait, hogy fogadják el a Regionális Önkormányzatok Európai Chartá-ja tervezetét.79 Azzal, hogy a regionális önkormányzatiság elve megerősítésre került, a régiók részt vehetnek az őket érintő döntések meghozatalában. Ez összhangban van a szubszidiaritás elvével, amely értelmében a működés szempontjából a lehető legalacso-nyabb szintet kell felruházni döntési hatáskörrel, azaz a regionális és (helyi) egységeket.
A Régiók Bizottsága ösztönzi a tagállamokat, hogy akik még nem tették meg, is-merjék el a regionális és helyi önkormányzatokat saját országuk jogrendszerén belül, valamint gondoskodjanak róla, hogy a regionális hatóságok rendelkezzenek a rájuk bízott feladatok ellátásához szükséges forrásokkal.
A Régiók Bizottsága támogatja az Európai Regionális és Helyi Önkormányzatok Kongresszusa által kidolgozott Regionális Önkormányzatok Európai Chartájának terve-zetét tartalmazó nemzetközi egyezmény elfogadását, amely rugalmas módon, különböző helyzetekben alkalmazhatóan elismeri a regionális önkormányzás lényegét. Módot kelle-ne adni a regionális önkormányzást alátámasztó elvek – például az intézményi független-ség, a megfelelő pénzügyi és jogi garanciák – megfelelő módon történő meghatározására, és ösztönözni kellene a régiók európai szintű jelenlétét.
IV.2.3. A Regionális Demokrácia Európai Chartája tervezete
AZ ET Regionális és Helyi Közhatóságok Európai Kongresszusa folytatva a munkát, 2008. évi 240. sz. ajánlásában javaslatot tett egy új dokumentum, a Regionális Demokrá-cia Európai Chartája elfogadására.80
A keretdokumentum81 útmutatóul szolgál minden olyan kormány számára, amely a regionalizáció folyamatának elindítását kezdeményezi, regionális szintű intézményi re-formot és kormányzást tervez, vagy meg akarja reformálni helyi és regionális struktúráit.
A tervezet a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája 13. cikkének hatályán túlmutató eszköznek is tekinthető, mert célja, hogy segítsen a kormányoknak megtalálni az egyen-súlyt a feladat- és hatáskörök különböző kormányzati szintek közötti elosztása során.
79 Committee of the Regions. Opinion on the Recommendation of the Congress of Local and Regional Authorities of Europe on a European Charter of Regional Self-Government. Brussels, 13–14 December 2000 CdR 38/2000 final 2.10.
80 Congress of Local and Regional Authorities of Europe. Draft European Charter of Regional Democracy. 28 May 2008 Recommendation 240 (2008) CG (15)6REC
81 A nem hivatalos magyar fordítás az Utrechti Nyilatkozat. 2. sz. Függelékében. In: A helyi és regionális ön-kormányzatokért felelős miniszterek európai konferenciája: A jó helyi és regionális kormányzás a változó időkben: a változás kihívása. XVI. ülésszak, Utrecht, 2009. november 16–17. MCL–16(2009)12 végleges
Regionális struktúra
A regionális önkormányzatok területi szintű önkormányzatok a központi kormányzat és a települési önkormányzatok között.
Ahol léteznek regionális önkormányzatok, a regionális önkormányzatiság elvét el kell ismerni a nemzeti jogrendszerben vagy az alkotmány által.
Regionális szervek
A regionális közgyűlés az általános választójogon alapuló szabad és titkos választások révén közvetlenül választható vagy közvetetten, a régiót alkotó önkormányzatok nyilvá-nosan megválasztott képviselői által maguk közül választott képviselőkből áll.
Regionális igazgatás
A regionális önkormányzatok saját hivatali szervezettel és személyi állománnyal ren-delkeznek.
A regionális önkormányzatok – a törvény által megszabott kereteken belül – szabadon határozzák meg belső igazgatási szervezetüket és szerveiket.
Feladat- és hatáskörök
A regionális önkormányzás a regionális önkormányzati szervnek az alkotmány és a törvények keretei között fennálló azon feladat-, hatáskörét és jogképességét jelenti, hogy a közügyek meghatározott részét saját hatáskörben szabályozza és igazgassa a régió la-kossága érdekében, a szubszidiaritás elvével összhangban.
A regionális feladat- és hatásköröket az alkotmány, a régió alkotmánya vagy az ország törvényei határozzák meg.
Jó kormányzás
A regionális önkormányzatoknak ösztönözniük kell az állampolgárokat a közügyek-ben való részvétel jogának gyakorlására, és törekedniük kell arra, hogy a közigazgatást közelebb vigyék a közösséghez.
A regionális önkormányzatiság gyakorlása meg kell, hogy feleljen a tájékozott dön-téshozatal és a döntések értékelése elvének, továbbá törekedni kell a rugalmasság, nyi-tottság, átláthatóság, részvétel és a közösség által való elszámoltathatóság elveinek érvé-nyesítésére. (R 6.1)
A közfeladatok regionális szintű ellátása feleljen meg a jó közigazgatás és a jó minő-ségű közszolgáltatások biztosítása elveinek.
Források
A regionális önkormányzatok számára feladat- és hatásköreikkel arányos, tervezhető erőforrások kell, hogy rendelkezésre álljanak, amelyek lehetővé teszik számukra feladat- és hatásköreik hatékony gyakorlását.
A regionális önkormányzatok erőforrásaik felett szabadon rendelkeznek feladataik megvalósítása érdekében.
Saját hatásköreik gyakorlása során a regionális önkormányzatok főképp saját forrása-ikra támaszkodnak, amelyekkel szabadon rendelkezhetnek. Ilyen források lehetnek a re-gionális adók, a rere-gionális önkormányzat által meghatározott egyéb bevételek, a központi adók meghatározott része, valamint az állam és más területi közigazgatási szervek által a törvényeknek megfelelően biztosított nem-címzett támogatás.
Pénzügyi kiegyenlítés és támogatások
A pénzügyileg hátrányosabb helyzetű regionális önkormányzatok védelmét pénzügyi kiegyenlítő eljárások vagy ezzel egyenértékű – a lehetséges források, illetve a pénzügyi terhek egyenlőtlen elosztása hatásainak kiegyenlítését célzó – egyéb intézkedések által biztosítani kell. Az ilyen eljárásoknak és intézkedéseknek nem lehet a regionális önkor-mányzatok pénzügyi erőforrásaira olyan korlátozó hatása, hogy az akadályozza őket az önigazgatásban.
Kölcsönfelvétel
Tőkebefektetés és kölcsönfelvétel érdekében a regionális önkormányzatokat a tör-vény keretei között megilleti a piacra jutás joga.
További hozzáadott értékeket is nevesít a keretdokumentum:
A regionális önkormányzatok felelősek a regionális kultúra fejlődésének elősegí-– téséért, valamint a régió kulturális örökségének – beleértve a regionális nyelveket
is – védelméért és erősítéséért.
A regionális gazdaságfejlesztés a regionális feladat- és hatáskörök fontos részét – kell, hogy képezze, melyeket a régió gazdasági szereplőivel partneri kapcsolatban
kell megvalósítani.
A regionális önkormányzatok elősegítik, hogy az oktatási és képzési lehetőségek – igazodjanak a régió munkaerőpiaci fejlődésének követelményeihez.
A regionális önkormányzatok feladatkörei közé tartoznak a szociális szolgáltatá-– sok és a közegészségügy, felelősek továbbá a régió társadalmi kohéziójának
tá-mogatásáért is.
A kiegyenlített területfejlesztés a regionális önkormányzatok bármely, a régió te-– rületszervezésére irányuló tevékenysége legfőbb céljának tekintendő.
A regionális önkormányzatok felelősek a természeti erőforrások és a biodiverzitás – védelméért és segítéséért, gondoskodnak a régió fenntartható fejlődéséről,
figye-lembe véve az erre vonatkozó helyi, országos, európai és nemzetközi irányelve-ket.
Lojalitás, területi sértetlenség
A regionális önkormányzatok és a központi kormányzat közötti kapcsolat a kölcsönös lojalitás és egyenrangúság elvére épül, magába foglalja az állam egységének, szuvereni-tásának és területi sértetlenségének tiszteletét.
A regionális önkormányzatiság szükségképpen meg kell, hogy feleljen a jog uralma elvének (rule of law) és az államok területi szerveződésének tiszteletben tartásának, akár a központi kormányzat és regionális önkormányzatok, akár a regionális önkormányzatok és más területi szervek, akár a regionális önkormányzatok és állampolgárok közötti kap-csolatokban.
Kohézió
A regionális önkormányzat elősegíti a központi kormányzat gazdasági és szociális kohéziós céljainak elérését, valamint – a regionális önkormányzatok közötti szolidaritás jegyében – az ország területén egyenlő életfeltételeket és kiegyensúlyozott területi fejlő-dést célzó központi kormányzati tevékenységeket.
A regionális önkormányzat védelme
A regionális önkormányzatot az alkotmány, illetve törvény hozza létre. A régió létét, ha már létrehozták, az alkotmány vagy törvény garantálja, és azt megszüntetni csak a régiót létrehozó alkotmány vagy törvény azonos eljárási rendben történő módosítása útján lehet.
A regionális önkormányzatot – feladat- és hatáskörei szabad gyakorlásának biztosítá-sára, és az ország törvényei szerint fennálló regionális önkormányzatiság elve sérthetet-lenségének védelmében – bírósági jogorvoslat joga illeti meg.
A régiók határait nem lehet az érintett régióval folytatott előzetes tanácskozás nélkül megváltoztatni. Az előzetes tanácskozás helyi népszavazást is magában foglalhat.
Az Európa Tanács tevékenységének jelentőségét értékelve azt kell hangsúlyozni, hogy lépéseivel egy évtizeddel megelőzte az EK intézmények állásfoglalásait. Határozataiban a regionális politika és régiók Európában betöltött addigi és jövőbeni szerepére hívja fel a figyelmet. A régiófogalom meghatározásában a gazdasági tényezők, a kulturális és politikai faktor fontosságának a felismerése mellett rámutat a regionalizáció folyamatának időszerű-ségére, a politikai regionalizmus összetevőinek (választott regionális gyűlésnek politikailag felelős végrehajtó testület) nélkülözhetetlenségére. Elemezve a regionális szinten zajló tren-deket, Európa egész területén a decentralizáció elodázhatatlansága mellett foglalt állást.
Az ET Helyi és Regionális Közhatóságok Európai Kongresszusa ugyanakkor nem te-kinti a regionalizációt csupán politikai kérdésnek. A demokratikus elveken létrejött regi-onális struktúrák szerepét hangsúlyozza, amelynek megteremtése a feltétele az európai és nemzeti politikák sikerének. A CLRAE-nek sikerült bebizonyítani, hogy a regionalizáció politikailag és gazdaságilag hozzájárult a demokratikus részvétel céljainak eléréséhez.
Eljut odáig, hogy régiók nélkül nem lehet kiegyensúlyozott gazdasági, társadalmi és kul-turális fejlődésről beszélni egy demokratikusan fejlődő Európában.