II. A bővülő és mélyülő európai integráció
II.1. Regionalizmus, regionalizáció és a régió fogalma
regionalizmus és a regionalizáció folyamatának megértéséhez lényeges a két fogalom elhatárolása.
II.1.1. Regionalizmus
A „regionalizmus” fogalma ideológiát és politikai mozgalmat jelent, amely támogatja a régiók hatalmának erősítését az adott régió politikai, gazdasági és társadalmi ügyei intézésében, rendszerint jogalkotó hatalommal rendelkező politikai és igazgatási intéz-mények létrehozásával.
A regionalizmus a régiókból kiinduló, alulról felfelé irányuló folyamat, annak ellené-re, hogy időnként megfigyelhető az állami szervezetekkel együttműködése, elsősorban a decentralizáció sikeres megvalósítása érdekében.
Nyugat-Európában a regionalizmus az 1970-es években bontakozott ki (Spanyolor-szág, Olaszor(Spanyolor-szág, Belgium) az alulról építkező etnikai, kulturális elemekkel alátámasz-tott, politikai követelésekkel fellépő tájegységi mozgalmak életre keltésével. Erősítette a
kialakítandó régiókat, elősegítve azok lehatárolását, illetve szervezeti-intézményi rend-szerének megteremtését.
A regionalizmus három fajtája határozható meg.
Állampolgársági regionalizmus
Az állampolgárságra hivatkozó, egyenlő jogokat követelő regionalizmus. Pl. Fran-ciaországban a Francia Szocialista Párt az elmaradott területeknek a fejlett régiókhoz hasonló fejlesztését követelő regionális koalíció élére állt.
Mérsékelt gazdasági regionalizmus
Nyelvi és etnikai csoportok jogait bázisként használja fel a régió ügyei feletti ellen-őrzés gyakorlására. Ez az irányzat az 1950-es években támogatókra talált az országok föderális újjászervezését és a föderális Európa létrehozását követelő mozgalmakban.
Radikális szeparatista regionalizmus
A nemzeti meghatározás joga alapján független nemzetállamot követelő irányzat. A regionalizmus ezen formája etnikai vagy kisebbségi regionalizmusnak nevezhető, s meg-található Spanyolországban (pl. Katalónia, Baszkföld, Galícia) és az Egyesült Királyság-ban (Skócia, Wales, észak-Írország).
Egyes regionalista mozgalmak a regionalizmus valamennyi formájával rendelkezhet-nek egyidejűleg, ha a regionális szereplők a közös érdekre épülő koalícióban szövet-keznek. Ilyen pl. a Comité d’études et de liaison des intérêts bretons (CELIB), amely az 1950-es évektől napjainkig a regionalizmus vezető képviselője Franciaországban. Más esetekben a mozgalmak változhatnak, átalakulhatnak, Olaszországban az olasz ligák a mérsékelt regionalizmus hagyományain jöttek létre, de idővel a radikális szeparatizmus támogatóivá váltak.
A regionalizmus gyökerei a 19. századra nyúlnak vissza. A korai regionalisták szem-bekerültek a modern nemzetállammal, továbbá a liberális demokrácia értékrendjével, amelyet olyan egyenlősítő tendenciaként értékeltek, amely bomlasztja a természetes kö-zösségeket.
A „bottom up” megközelítés a régió aktorai által követett és a központi kormányokhoz közvetített igényeket jelzi. Ezek a követelések rendszerint a régió politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális ügyei feletti nagyobb fokú ellenőrzés követelését tartalmazzák.
Az alulról felfelé irányuló régióalakítási törekvések arra irányulnak, hogy egy területi egység természeti, társadalmi, gazdasági, kulturális sajátosságai, nyelvi, etnikai jellemzői határozottan érvényesüljenek az állam területi beosztásában. Az erős összetartozásra és a népesség régiótudatára épülő, az 1970-es években kibontakozó mozgalmak Nyugat-Eu-rópában elősegítették a regionális szervezeti és intézményi rendszerek megteremtését.
II.1.2. Regionalizáció
Régiók kialakításának másik módja a regionalizáció. A regionalizmussal ellentétben a regionalizáció egy „top down” folyamatot jelent, amely a központi kormány szintjéről indul ki. Olyan felülről lefelé irányuló folyamat, amely során a központi kormányzat kez-deményezésére történik meg a megfelelő önállósággal rendelkező regionális egységek felállítása, amelyeket választott vagy kinevezett szervekre bíz az állam. Nem feltétlenül decentralizál, megerősítheti a központi államhatalmat, annak ellenőrzési jogkörét regio-nális szinten. A származtatott jogkörök azonban mérsékelhetők vagy visszavonhatók.
A regionalizáció jelentheti azt a folyamatot, amely során az unitárius állam régiókat állít fel azokon a területeken, ahol azok korábban nem léteztek, ezáltal az adott országot határvonalakkal kisebb egységekre bontja. Ez történt 1948-ban, majd 1970-ben Olasz-országban és 1970-ben Belgiumban, 1978-ban SpanyolOlasz-országban, 1986-ban Franciaor-szágban. Jelentheti olyan regionális szintű igazgatás bevezetését, amikor politikai hata-lom delegálására nem kerül sor, pl. az Egyesült Királyságban és Írországban.45
Az unitárius államokban az Unió regionális politikája – s ezzel közvetve az Európai Unió is – elősegíti a regionalizációt azzal, hogy a Strukturális Alapok felhasználását regi-onális szintű intézményrendszer kialakításának feltételéhez köti. Az így létrejövő mester-séges régiókat földrajzilag szomszédos települések csoportjai alkotják.
II.1.3. A régió fogalma
A regionális tudományban46 a régió lehatárolt, a környezetétből elkülönülő területi egység a nemzeti és a települési szint között, amelyet a társadalmi folyamatok széles körét átfogó, soktényezős társadalmi-gazdasági összekapcsoltság (kohézió), lakosainak érzékelhető regionális összetartozása (identitástudata), valamint érdemi irányítási hatás-körű és önállóságú regionális intézmények rendszere fog tartós egységbe.47
A különböző tudományágak eltérően határozzák meg a régió fogalmát. A földrajz a régiók alkotó elemeinek táji-természeti meghatározottságát emeli ki, a térségek gazdasá-gi-társadalmi komplexitását hangsúlyozza. A szociológia és az antropológia a szellemi-tudati és az etnikai-kulturális összetartozást, a mentalitást tartja fontosnak. A jog és a köz-igazgatási tudomány szempontjából a régió intézményesült irányítási-köz-igazgatási hatás-körrel rendelkező területi igazgatási funkciói alapján elkülönített területi egységet jelent.
A közigazgatás-tudomány az állami működés szervezeti és intézményi kereteit vizsgálja.
A politológia értelmezésében a régió a politikai hatalom térbeli megosztásának, a legitim döntéshozatalnak a színhelye. A politikai tér létét több tényező alakíthatja, így a pártok érdekérvényesítése vagy az etnikai, nyelvi identitás megőrzéséért küzdő mozgalmak. A regionális tudományt alkotó diszciplinákhoz tartozik az építészet és az ahhoz kapcso-lódó más műszaki tudományok, így a különféle infrastrukturális rendszerek létesítése, a közlekedési hálózatok kialakítása. Ezek kihatnak a különféle területi egységekre, az
45 A Regionális Hivatalok szerepéről lásd bövebben: melloRs – soós 1986, 56. p.
46 A regionális tudomány főbb alkotóelemei: földrajztudomány, szociológiatudomány, politika és államtudo-mányok, településtudomány, közgazdaságtudomány.
47 nemes nagy 2009, 186. p
ott élők értékeire, kulturális szintjére. A településtudomány az emberi lakókörnyezetet, annak rendszerét tanulmányozza.48
Ugyanakkor a régió jelenthet egy országon belül vagy egy államhatáron átnyúló terü-letet is. Pl. Katalónia etnikai területe magában foglalja Franciaország Roussillon térségét is, hasonlóan a Dél-Alföld, a Vajdaság és a Bánát alkot egy régiót.
A meghatározások sokfélesége következtében a regionális probléma elemzésekor a szóhasználatot kell világossá tenni. John Loughlin tipológiája az alábbi régiófogalmakat különbözteti meg.49
Gazdasági régió
Valamely gazdasági tevékenység által lefedett terület, amely lehet mezőgazdasági, ipari, urbanizált vagy vidéki, szolgáltató régió (acélgyártó, turisztikai, bányászat stb.).
Jelentheti a központi kormány által a gazdasági fejlesztésre kijelölt térséget, amely az intézményes politikai és adminisztratív igazgatáson kívül esik.
Történelmi-etnikai régió
Olyan terület, amelynek lakossága közös történelmi, nyelvi jellemzői alapján külön-bözik a nemzetállam domináns kultúrájától. Időnként ezek a népcsoportok nemzetként vagy nemzetiségként határozzák meg önmagukat. Az Egyesült Királyság, Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Belgium, sőt Hollandia és Németország is rendelkezik nem-zeti-etnikai kisebbségekkel. A csoportok némelyike a 19. századi nacionalizmus értékeit képviseli időnként szélsőséges politikai keretek között (pl. baszk ETA, Skót Nemzeti Párt, olasz Lombardiai Liga).50
Közigazgatási-tervezési régió
A központi hatalom által mesterségesen kialakított igazgatási, tervezési vagy statiszti-kai adatgyűjtési céllal kialakított egységek, amely területek a hatalom területi megosztá-sában nem töltenek be meghatározó szerepet. Az erősen centralizált államokban regioná-lis szinten az EU strukturáregioná-lis alapjainak a fogadására állítottak fel tervezési egységeket, pl. fejlesztési régiók Írországban vagy Görögországban.
48 lengyel – RechnitzeR 2004, 24. p.
49 Keating – loughlin 1997, 2–4. p.
50 A nemzetállamok kialakulásától tartó, de szunnyadó regionális nacionalizmus az 1960-as évek elején élén-kült fel Nyugat-Európában. Ennek oka egyrészt a globalizálódó Európában kibontakozó új versenyhelyzet-ben keresendő, másrészt a társadalomirányítás demokratizálódásában. In: hoRváth 2000, 61. p.
Politikai régió
Közvetlenül választott regionális gyűléseknek vagy tanácsoknak felelős regionális kormányokkal rendelkező struktúrák, amelyek politikai és alkotmányos helyzete nagyon különböző lehet. A föderális berendezkedésű országokban a régiók erősek: Németország és Ausztria erős tartományokkal, Belgium nyelvi közösségekkel és politikai régiókkal rendelkezik, míg a francia régiók gyenge regionális kormányzati szintet képviselnek. A kisebb unitárius országokban hosszú folyamat kíséri a régiók és azok intézményi formá-inak kialakítását.
A különféle meghatározások rávilágítanak ara, hogy a régió olyan entitást alkotó föld-rajzi terület, amely egyszerre teszi lehetővé az emberi és természeti jelenségek leírását, a társadalmi-gazdasági adatok elemzését és közös politika alkalmazását. Jellemzője a homogenitás és a funkcionális integráció, a megélt szolidaritás érzése és más regionális egységekkel, a nemzeti és nemzetközi térrel való kölcsönhatás.51