A felmérés következtetései

általánosan elfogadott volt ugyanakkor az a nézet, hogy a bővítés mellett az 1996. évi kormányközi konferenciára és az Európai Unióról szóló Szerződés revíziójára készülve az Unió intézményeit kötelezni kellene a konzultációra valamennyi, a regionális és helyi önkormányzatok tárgykörébe eső területen. Ez a válasz természetesen felveti a kérdést, hogy mi tartozik a szubnacionális kormányok kompetenciájának körébe, amiről a képvi-selők maguk is eltérően vélekednek. Természetesen sok függ a képviképvi-selők regionális és helyi kormányokban szerzett tapasztalatától is.

„A probléma gátak közé szorult a szubnacionális hatóságok Régiók Bizottságában reprezentált különböző szintjeinek eltérő kompetenciáiból következően.” (Francia képviselő)

A képviselők által a kötelező konzultációra javasolt „kiegészítő” területek közül meg-említendő a környezetvédelem területe. Emellett még a média és az informatika, az okta-tás és a szakmai képzés egyéb, az EUSZ által nem említett aspektusai, így többek között a terülfejlesztés, a munkahelyteremtés, a mezőgazdaság és a Strukturális Alapok feletti döntésekben való aktív közreműködés lehetősége.

A kérdőívben külön kérdés foglalkozott a Régiók Bizottságának a Strukturális Alapok szétosztásában betöltött eddigi szerepével. A válaszok egyértelműen azt mutatják, hogy a képviselők igényelnék a pénzügyi források szétosztásakor a döntéshozatalban a foko-zottabb részvétel lehetőségét a szubnacionális szintek érdekeinek közvetlenebb megjele-nítése érdekében.

„Az RB-t be kellene vonni minden a Bizottságtól eredő olyan javaslat elkészítésébe, amely érinti a regionális és helyi önkormányzatokat. A jogalkotás korai stádiumában a konzultáció csökkenthetné a szabályozásra szánt időt. Pl. egy kisszámú képviselő-csoport megvitathatná az Alapok szétosztását, és ezzel csökkenthetné a kormányok-nak az amúgy is elhatalmasodó és antidemokratikus szerepét. Ez egy lépést jelenthet-ne a valódi szubszidiaritáshoz! Különben is, ha már a szétosztott Strukturális Alapok felett rendelkezhetünk, akkor közvetlenül be kellene vonni bennünket az elosztásba is! Mi az, ami ott van, hogy tartani kell tőlünk?” (Egyesült Királyság képviselője)

Az RB tagjainak körében kialakult álláspont mégsem értékelhető a fennálló helyzetbe való belenyugvásként. A kétkamarás struktúra ellenzői rámutatnak arra, hogy a Szerveze-ti és Működési Szabályzat elfogadásának, a Tanács helyett a Régiók Bizottsága hatáskö-rébe való utalásának elérésével a nagyobb autonómia irányába történhet elmozdulás anél-kül, hogy látványosan sértenék bármely érdekcsoport vagy szubnacionális szint érdekeit.

Amellett ez egy módja lehet a regionális és helyi érdekek korlátozott szétválasztásának, s ezzel az erősebb és gyengébb hatóságok közötti feszültségek csökkentésének.

A regionális kormányokkal rendelkező államok képviselői továbbra is hangsúlyozzák a regionális szint fontosságát és a régiók érdekei artikulálásának megoldatlanságát. Az olyan államok, mint Ausztria, Németország vagy Spanyolország képviselői számára a va-lódi cél továbbra is a régióknak az Európai Parlamentben kialakítandó kamarája. Ezen ambiciózus cél megvalósításához azonban az RB túl gyenge az Unió intézményi struktúrá-jában elfoglalt helyéből és szerepéből adódóan, ezért rövid távon a cél a regionális és helyi érdekek kohéziójának megtartásával csakis a konzultatív szerep megerősítése lehet.

A Régiók Bizottsága tehát egyelőre a formálódás időszakát éli, keresi valódi szerepét az európai politikában. Nem lehet azon csodálkozni, hogy befolyása egyelőre gyenge. Mint minden új testület, az RB esetében is az identitáskeresés problémájával állunk szemben. A Régiók Bizottsága bizonyítani igyekszik fontosságát az európai jogalkotás folyamatában az Unió döntéshozatali folyamatában vállalt aktív közreműködésén keresztül. A felmérés alap-ján a saját kezdeményezésre készült vélemények lehetősége a Régiók Bizottságát nagyon könnyen döntéshozatalra ösztönzi minden olyan ügyben, amelyet fontosnak ítél meg.

A regionális és helyi képviselők nézeteinek artikulálásával a Régiók Bizottsága ugyan-akkor egyedülálló szerepet tölt be a döntések legitimitásának növelésében.

A Régiók Bizottságának valódi problémája mégis a szubnacionális hatalom és kom-petenciák sokfélesége az Unióban. Egy, az európai döntéshozásban erős jogosítványok-kal rendelkező szubnacionális testület létrehozása az Unió keretei között megkövetelné a szubnacionális kormányok természete és kompetenciája összhangjának megteremté-sét. Ez azonban egyelőre még messze van. Az igazi „régiók Európája” nem nélkülözheti a régió fogalmának, a regionális testület feladatainak világos meghatározását, amely a szubszidiaritás elvéből következően az Unió, a tagállamok, a régiók és a helyi szintek kö-zötti hatalom megosztásának követelményét is jelenti egyben, s amely egyelőre hiányzik az Unió fogalomtárából. Ez a kritérium a kompetenciák elosztását a kisebb egységeknek nyújtott cselekvési prioritásként határozza meg. A regionális és helyi önkormányzatok-nak az állampolgárokhoz való közelsége garantálhatja a döntések átláthatóságát, az ál-lampolgárokhoz közelebb vitelét. A szubszidiaritás elvének a Maastrichti Szerződésben a tagállamok és az Unió vonatkozásában elismert szerepe mellett aktuálissá vált a regioná-lis és helyi szintre történő alkalmazása. Ez megköveteli a partnerség és az együttműködés elvének megvalósulását az Unió intézményi struktúrájában, és konkrét intézkedéseket sürget néhány különösen fontos kérdésben:

1. A Régiók Bizottsága meg kell, hogy találja valódi szerepét az EU intézményi struktúrájában, jóval kiterjedtebb jogosítványokkal. Csak az intézményi státus ga-rantálásával érhető el az RB nagyobb autonómiára való törekvése.

2. Egy független titkárság felállítása segítheti elő a Régiók Bizottságának effektív tanácsadó testületté alakítását. Az RB által az Unió intézményeihez közvetített vélemények hatásában növekedés csakis az adminisztratív függetlenség megte-remtésével érhető el.

3. A várható hatalomnövekedés ellenére a Bizottságnak vissza kell fognia eddigi túl-exponáltságát. A képviselők véleménye számos referenciát tartalmazott a sokszor felesleges erőfeszítésből eredő szétszóródásra s ennek negatív következményeire.

4. Az RB szerepének növelését csakis az Unió más intézményei érdekeinek tiszte-letben tartása mellett lehet megvalósítani. Az intézmények által birtokolt hatalom természetszerűleg egy másik intézmény rovására mehet végbe. Ennek ellenére napirendre kell vennie a Régiók Bizottságának az Európai Parlamenttel fennálló kapcsolatának a megjavítását – az Európai Bizottsággal és a Tanáccsal fennálló kommunikációs csatorna kiépítése mellett. Ahogyan ezt a képviselők is észrevéte-lezték, szükséges az Európai Parlament képviselőinek a meggyőzése, bizonyítan-dó, hogy a Régiók Bizottsága nem fenyegeti pozícióikat.

5. Az RB legitimációjának elismeréséhez garanciákra van szükség. Az Unió intéz-ményei nem hagyhatják figyelmen kívül a Régiók Bizottsága döntéseit. Az RB-nek el kell érnie, hogy az Európai Bírósághoz fordulhasson bármely, a testület kompetenciáit ért sérelem esetén. Ez lenne az első lépés a teljes intézménnyé válás útján. Lényeges annak megvalósítása, hogy vizsgálatot kezdeményezhessen azok-ban az esetekben, amikor a szubszidiaritás elve megsérült az Unió döntéshozatali folyamata során.

6. A Régiók Bizottsága kétkamarássá alakításának gondolata helyett – a politikai realitásokat figyelembe véve – lényegesebb az, hogy az RB ne kerüljön az egyes speciális ügyek vagy a régiók érdekeiért való lobbizás hibájába, és egyelőre ne fektessen nagy hangsúlyt az Európai Parlament regionális és helyi önkormány-zatok kamarájának megvalósítására, ahogy az néhány regionális kormány képvi-selőjének a gondolkodásában jelen van. A regionális és helyi kormányzati rend-szerek egységes formájának hiányában valamennyi állami szint alatti testület azonos szervezeti keretek között kell, hogy együtt dolgozzon, a megosztottság látszatát is elkerülve. A feszültségek ellenére az RB inkább erősíti, mint gyengíti a szubnacionális kormányok szerepét az Unió jogalkotásában.

7. Végül nagyon fontos megemlíteni a demokratikus legitimáció növelésének szük-ségességét. Az RB a regionális aktorok számára kiegészítő csatornát biztosít a szupranacionális szintű intézményes képviseletre, minden bizonnyal hatékonyabb formában, mint akármelyik elődintézmény. A Régiók Bizottsága létrehozása az EU-intézmények érdeke is volt, az Unió döntéshozatali folyamatában előállt de-mokratikus deficit következtében. Az RB-tagok dede-mokratikus mandátumuk révén hozzájárulnak az Unió politikai intézményrendszerében előállt demokratikus de-ficit csökkentéséhez. A következő lépés az RB-tagok kiválasztásának demokrati-kussá és harmonidemokrati-kussá tétele kell, hogy legyen. Az állampolgárok és az EU közötti kapcsolatok szorosabbá tételéhez, a döntéseknek az állampolgárokhoz való köze-lebb viteléhez, a döntések átláthatóságának növeléséhez elengedhetetlen a Régiók Bizottsága tagjai megválasztásának demokratikus szabályozása. A döntések átlát-hatóságának növelése ugyanakkor nemcsak az RB, de az Unió egészének is az ér-deke. A Régiók Bizottsága már ma is központi pillére az egész Unió demokratikus legitimációjának, amely politikai funkciójából és összetételéből adódóan jelentős mértékben hozzájárul az Unió és polgárai közötti kapcsolat megerősödéséhez.