szintű problémái, ezért a jelenség közösségi kezelésének sokáig nem volt elegendő támo-gatottsága a tagállamok körében. A három tagjelölt ország (Dánia, Írország és az Egyesült Királyság) közül Írország és az Egyesült Királyság regionális fejlesztési problémákkal küzdött, ezzel bővült egy regionális fejlesztési alap létrehozását szorgalmazók köre. Az Egyesült Királyság csatlakozásával a hanyatló ipari körzetek, Írországéval pedig az elma-radott vidéki térségek száma növekedett a Közösségen belül.
A regionális politikáról folytatott tagállamok közötti viták végül két tábor kialakulásá-hoz vezettek. Az ERFA-t ellenzők élén Németország állt, amely fejlettségi szintje alapján a legnagyobb pénzügyi terhét viselte a tervezett alap működtetésének. A másik tábort Olaszország vezette, amely az ERFA finanszírozásából adódó várható előnyök miatt tá-mogatta az alap létrehozásának javaslatát.
A területi különbségek a Közösség bővítésének előkészítésekor kerültek igazán fel-színre, hiszen az akkor újonnan csatlakozó országokban (Dánia, Írország és az Egyesült Királyság) jelentős regionális fejlettségbeli különbségekkel kellett számolni. A bővítés ezzel a regionális diszparitások várható elmélyülését jelentette, viszont elősegítette a kö-zös regionális politika kialakításának feltételeit.
A regionális politika létrehozását leginkább kezdeményező országok – az Egyesült Királyság, Olaszország és Írország – nyomására az 1974. decemberi Párizsi Csúcsérte-kezleten döntöttek egy új alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap létrehozásáról, és meghatározták az ERFA célját: „… a Közösségben kialakult egyenlőtlenség korrigálása, amely a mezőgazdaságban, az iparban bekövetkezett változásokból, a strukturális mun-kanélküliségből fakad.”84
1975 márciusától a regionális politika főbb tényezői a következők:
az ERFA, amely az ipar, a szolgáltatások, az infrastruktúra, a vidéki területek fej-– lesztésének támogatására létrehozott pénzügyi alap;
a tagállamok regionális politikájának koordinálása;
– regionális hatással rendelkező európai szakpolitikák koordinálása, az ezek műkö-– dését megteremtő intézményi háttér és a területi hatással rendelkező többi Struk-turális Alap (Európai Szociális Alap, Európai Mezőgazdasági Orientációs és Ga-rancia Alap).85
84 Council Regulation (EEC) No 724/75 of 18th March 1975, establishing a European Regional Development Fund OJ L 73 21/3/1975. 1. p.
85 A támogatások elosztása területi differenciálás alapján történik. Számos ágazati politika konkrét területi hatással jár, egyes szakpolitikák olyan elemekkel rendelkeznek, amelyek konkrét területi problémák meg-oldását célozzák.
Az ERFA működtetésével a cél ekkor még nem az európai, azaz közösségi megköze-lítésnek a nemzeti politikába történő bevitele volt, csupán a nemzeti regionális politikák támogatását jelentette. Eredeti feladata az agrárszektor túlsúlya, az ipari szerkezetváltás és a strukturális munkanélküliség következtében fennálló egyenlőtlenségek mérséklése volt. 1979-ig az ERFA egésze előre eldöntött nemzeti kvótarendszerben került felosztás-ra, a tagállamoknak ki kellett fizetni a teljes összeg meghatározott részét. A tagállamok kvótái nem az Európai Bizottságban lettek meghatározva a kedvezményezett régió jellege és a támogatás szükségességének mértéke alapján, hanem a Tanácsban. Az alacsony kvó-ták rendszerének kialakítása – amely az egyes országok fejlettsége alapján meghatározta, hogy milyen arányban részesülnek az ERFA-ból kifizetett támogatásokból – a meglehe-tősen korlátozott lehetőségekkel rendelkező intézmény mozgásterét tovább nehezítette.
A kvótarendszerrel a regionális politika valójában tagállami kézben maradt, létrehozása ugyanakkor visszavonhatatlanná tette a közösségi szintű regionális politika létét.86
Az 1970-es évek olajválságának eredményeképpen bekövetkezett szerkezetváltás ha-tására egész iparágak mentek tönkre, térségek hanyatlását idézve ezzel elő. Ekkorra már megnőtt a munkanélküliség, különösen a fiatal munkanélküliek száma. Mindezek a kihí-vások szükségessé tették a regionális politika és benne az ERFA szerepének újragondolá-sát. Már 1979-ben felmerült a regionális fejlesztésre előirányozott összegeknek a Bizott-ság által meghatározott kritériumok alapján történő szétosztásának igénye, és sor került az ERFA költségvetéséből egy 5%-os alap elkülönülésének bevezetésére. Addig ugyanis a regionális politika a Közösség tagállamainak elvárásaihoz illeszkedett, és a pénzügyi forrásokért a regionális programokon és terveken keresztül a tagállamok központi kormá-nyai folyamodhattak. Számos tagállam ezért ellenezte a reformot, mert bevezetésével a közös regionális politika kialakításának lehetőségétől tartottak. A kompromisszum ered-ményeként a regionális politika reformja első lépéseként 1979-ben növelték az ERFA összegét, és 5%-át kivonták a kvótarendszerből.87
Az ERFA költségvetésének 95%-a továbbra is a tagállamok által előre meghatározott arányban, nemzeti kvóták alapján került elosztásra. Az elkülönített 5% a támogatások új formáját jelentette a tagállamok ellenőrzése mellett, de már a Közösség intézményeinek aktívabb szerepvállalásával. Ezáltal az alap a közösségi célok elérésének fontos eszkö-zévé válhatott. Az ily módon tagállami hatáskörből elvont összegeket a közösségi szintű regionális problémák megoldására fordították.
A támogatási csomagok a Közösség regionális fejlesztési politikájának elősegítését projektek helyett többéves programokon keresztül valósítják meg. A korai programok között szerepel a textil- és az acélipar, a hajógyártás, a halfeldolgozás támogatása. Az ERFA felhasználható volt a depressziós térségek fejlesztésének ösztönzésére, különösen a kisvállalkozások bátorítása révén. A reform a fontosabb közösségi döntések regionális hatásainak vizsgálatával próbált javítani a regionális politika végrehajtásának hatékony-ságán. A Bizottság Regionális Politikai Főigazgatósága (DG XVI) számára jelentéstételi kötelezettséget írt elő.
86 Kvóták: Olaszország 40%, Egyesült Királyság 28%, Franciaország 15%, Németország és Írország 6%, a többi ország 1,5%
87 Az 1979. évi reformról lásd bővebben: Council of the European Communities, Commission of the European Communities: Principal regulations and decisions of the Council of the European Communities on Regional Policy. Office for Official Publications of the European Communities, Luxembourg, 1981.
Az ERFA 1979. évi reformját követően 1884-ben, 1988-ban, 1993-ban, 1999-ben és 2006-ban újabb felülvizsgálatra került sor.
V.3. AZ 1984. éVI REFORM
Görögország felvétele a Közösségbe (1981) nem egy viszonylag fejlett ország csat-lakozását jelentette, hanem eltérően az előző bővítéstől egy olyan országét, amely összes régiójának a fejlettsége a közösségi átlag alatt volt. Míg az EGK-n belül a 10 leggazda-gabb és legszegényebb régió GDP-je 1970-ben 3:1 arányt mutatott, addig Görögország bekerülésével az arány 5:1-re romlott.
Portugália csatlakozása (1986) új dimenziót adott a közösségi regionális politikának és az ERFA működésének. A csatlakozással nemcsak a legfejlettebb és a legkevésbé fej-lett régiók közötti különbségek növekedése folytatódott, hanem megjelent a területi fe-szültségek új minősége. Görögország és Portugália esetében nemcsak az ország egyes régiói, hanem egész területe elmaradott, alulfejlett volt.
A bővülés várható következményeivel számolva 1984-ben ismét szükségessé vált a regionális politika működésének és elveinek felülvizsgálata. Az 1984. évi reform felszá-molta a kvótarendszert, és bevezetésre került az alsó és felső limit az alapok elosztásában.
A reform a projekt-támogatás csökkentését irányozta elő (95%-ról 80%-ra az első három évben, majd ezt követően további csökkentést). Ezzel párhuzamosan a programfinanszí-rozás gyors kiterjesztése volt a cél, ami az alap rendelkezésére álló forrásának 20%-át jelentette a továbbiakban. (1985-ben az ERFA 7,5%-át tette ki a Közösség költségveté-sének, földrajzi területének 60%-át, lakosságának 40%-át érintette.)
Az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament 1984-ben kiadott közös nyi-latkozatában hangsúlyozta, hogy a „regionális érdekek figyelembevételéhez regionális fejlesztési és támogatási programok kidolgozására van szükség”.88
A deklaráció tükrözte azt az elgondolást, amelyet az Európai Parlament két hónap-pal korábban a Közösség és a regionális, illetve helyi hatóságok közötti szorosabb kap-csolat kialakításának szükségességéről szóló határozatában hozott. „A diszparitások léte koherens és integrált támogatási rendszer kidolgozását teszi szükségessé, és a különböző alapok koordinációja megjavíthatja a régiók fejlődésében megmutatkozó gazdasági és szociális különbségeket.”
Az 1984. évi reform két új támogatandó programfajtát is meghatározott:
– Közösségi Program (CP). Olyan közösségi érdekeltségű programot jelent, amely a Közösség egészét érintő probléma megoldását, valamint a szorosabb integráció megva-lósulását segíti elő. A programok a Bizottság kezdeményezésére és általában több tagál-lam részvételével valósulnak meg. Ilyen pl. a telekommunikáció fejlesztését célzó STAR program, vagy az energiaellátás gondját megoldani hivatott VALOREN program, ame-lyek 1986-ban kerültek bevezetésre. A RENEVAL a hanyatló hajógyártás, a RESIDER az acélipar újrastruktúrálását támogatta.
– Közösségi Érdekű Nemzeti Program (NPCI). Olyan, a központi kormányok által kezdeményezett és nemzeti keretekre korlátozott programokat foglal magába, amelyek
88 Resolution on the role of the regions in the construction of a democratic Europe and the outcome of the Conference of the Regions. In: OJ No C 127 14.5. 1984. 240–241. p.
közösségi célok elérését segítik elő (pl. közúthálózat fejlesztése az egyes tagállamokban).
A programfinanszírozásra való áttéréssel a korábbiakkal szemben a támogatás megítélése már nem volt automatikus. A programok a tagállamok kezdeményezésére készültek, és a helyi és regionális hatóságokkal együttműködve kerültek kidolgozásra. A Tanács a ki-alakuló új rendszerben a kedvezményezett régiókat határozhatta meg, a Bizottság pedig a költségvetés kialakításában és ellenőrzésében, valamint a pályázatok elbírálásában kapott nagyobb szerepet. A programokat Brüsszelben hagyták jóvá, ami az ERFA 20-40%-os hozzájárulását jelentette.89