PÉLDA A KÖZÉPKORI LEHETŐSÉGEKRE – AQUINÓI TAMÁS, A DIÁK ÉS A MAGISZTER

A jól dokumentált életutak kiváló lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy egy másik síkon az egyetemtörténeti kutatásokban feltárt általános jellegzetességek egyedi megnyilvánulásait tanulmányozzuk. Aquinói Szent Tamás életútja a hagiográfiá-nak29 és a napjainkban is aktívan működő Leonina-bizottságnak30 köszönhetően, sokoldalúan feltárt. Jelen esetben főleg az egyetemtörténeti vonatkozásokra kon-centrálva tekintjük át ezt a sajátos életutat.

Bármilyen furcsa és bármennyire is jól dokumentált Aquinói Szent Tamás élete, születésének időpontját mégis csak hozzávetőlegesen ismerjük, a kutatók 1224-re vagy 1225-re teszik.31 A Montecassino közelében élő Tamás, egy nemesi család legfiatalabb fiúgyermeke számára szinte magától értetődő, hogy a bencé-sekhez kerül oblatusnak.32 Az ottani apát hamarosan Nápolyba küldi a tehetséges fiút, aki 1239-ben be is iratkozik az ottani studium genaráléba, és 1244-ben szer-zetesi fogadalmat tesz. Ebben az 1244-ben II. Frigyes által alapított intézmény-ben élénk kulturális élet zajlik: Arisztotelész művei mellett arab asztrológiáról és görög orvostudományról lehet itt hallani. Történik mindez akkor, amikor Arisz-totelész természetfilozófiája Párizsban még tiltás alá esik. Az itteni évekből ismert két magiszterének a neve: Martinustól grammatikát és logikát, Petrus de Hiber-niától a naturalia gyűjtőnévvel jelölt tudományokat tanulja. Itt kerül kapcsolatba Tamás két domonkos-rendi szerzetessel, akiket II. Frigyes akkor még nem űzött el Nápolyból. A család nehezen veszi tudomásul, hogy Tamás egyre erősebben kötődik e rendhez, és minden erővel, még erőszakkal is próbálják visszatartani.

A rend először Rómába, majd 1246-ban Párizsba küldi. Előtte minden való-színűség szerint elvégezte a Domonkos-rend belső kolostori iskoláját. Ennek két

29 A szentek életrajzával kapcsolatban felvetik, hogy az uralkodó nevelő szándék miatt elhanyagol-hatják a tényszerű és a kronológiai adatokat, esetleg pontatlan anekdotákat is közölnek.

30 A Leonina-bizottság a tudományos kutatás teljes repertoárját alkalmazva törekszik Aquinói Szent Tamás életútjának és munkásságának teljes, hiteles, több szempontú kritikai bemutatására. Kutatásaik eredményeként még a közelmúltban is előkerültek feledésbe merült művek, ilyen Aquinói 1971-ben megtalált Tabula libri Ethicorum című munkája. A mű egyetemtörténeti szempontból azért is érdekes, mert ez szolgáltatta Stephanus Tempier párizsi püspök számára az egyik 1277-ben bírált tétel alapját.

31 Torrel, Jean-Pierre, 2007, 25.

32 Az oblatusi állapotot, mivel az adott személy még kiskorú, a nagykorúvá váláskor még meg kell erősíteni.

197

VI. Professzorok és diákok a középkori egyetemeken



részét különböztették meg, a studium solemne az átlagos képességűek filozófiai és teológiai képzését szolgálta, a studium generale pedig a legjobb képességű növen-dékek provinciák feletti képzési intézménye volt. Sokáig csak a párizsi Szent Jakab-konvent tartozott ebbe a kategóriába.

Aquinói Tamás első párizsi éveiben néhány évig Albertus Magnus titkáraként másolással is foglalkozott, azaz peciait készített. Ez azt jelentette, hogy egy egész művet különálló füzetekre osztottak, és egy időben többen is másolták a rájuk eső részt. 1250-előtt ez elterjedt gyakorlat volt Párizsban. A peciák azonosítása érde-kében minden füzet első lapjának felső margójára nagy betűkkel felírták a mun-kába fogott mű címét és a pecia számát.

A kutatók nem tudják biztosan, hogy Aquinói Tamás járt-e az artista fakul-tásra, a Domonkos-rend ugyanis tiltotta a „pogány” könyvek tanulmányozását, de a rendi elöljárók felmentést is adhattak a tiltás alól. Feltehetőleg vegyes rend-szerben végezte tanulmányait, azaz kivételes szellemi képességei miatt engedé-lyezték neki, hogy elkezdje a teológiát úgy, hogy azzal egy időben fejezze be filo-zófiai tanulmányait. Ez a maga korában kivételes eljárás – ilyenben még lesz része életében.

1248–1252 között Tamás Kölnben van Albertus Magnus asszisztenseként. Itt –baccalaureatus biblicusként – már előadásokat tart. Ezeken az ún. gyors előadá-sokon még nem folyt bele a különböző értelmezési lehetőségek taglalásába, fel-adata a szöveg szó szerinti értelmezése, a bemutatás volt.

Igazi különlegesség Tamás első teológiai műve, a szentencia-kommentárokat tartalmazó Super Isaiam című írás. Ez a mű azért kuriózum, mert a használt per-gamen és más stílusjegyek – többek között Tamás híres littera illegibilis írása – alapján bebizonyosodott, hogy ezt ő maga írta. A kéziratból következtetni lehet munkamódszerére, ami újabb érdekességeket mutat, ugyanis a kézirat tanulmá-nyozása alapján megállapítható, hogy előadásainak első része precízen kidolgo-zott, a későbbiekben pedig – valószínűleg időhiány miatt – egyre több lapszéli jegyzet (collationes) olvasható, ezek a jegyzetek vázlatpontokhoz hasonlítanak, amelyeket legyező alakban vonalak kötnek össze.33

1252 körül a domonkosok rendfőnöke (Johannes Teutonicus) arra kéri Alber-tust, hogy jelöljön ki számára egy baccalaureáAlber-tust, aki ezt követően Párizsban megkezdheti tanári munkáját. Tamás ekkor még csak 27 éves, a kánonjogi sza-bályok szerint viszont csak 29 éves kortól tölthető be ez a tisztség, de az ő ese-tében, most már másodszor, újra kivételt tesznek. Párizsban az egyetemen elég nagy nyugtalanság uralkodik, nem sokkal előtte ért véget az általános „sztrájk”, amelyben a koldulórendek „sztrájktörőnek” bizonyultak. Arisztotelész tanítását 1252–1255 között nagy nehezen engedélyezik, főleg azért, hogy Toulouse diákokat

33 Torrel, Jean-Pierre, 2007, 67.

Az európai egyetemek története

198

elszívó hatását csökkentsék. Itt Tamás újabb feladatot kap: Petrus Lombardus Liber Sentencianum című művét kell kommentálnia. A feladat jelentőségét szim-bolizálja az a tény, hogy akkoriban minden tanulni vágyó dominikánus útrava-lóul három könyvet kapott: a Bibliát, Petrus Lombardus művét és Petrus Comes-tortól a Historica scolasticát. Ez vezet a kölni baccalaureatus biblicusi munka után Tamás számára a második fokozat – a baccalaureatus sentencianus, vagyis a teo-lógiai magiszteri – cím eléréséhez. Lombardus műve a maga korában nagy újí-tás, mert egy kötetbe gyűjtötte össze az egyházatyák különböző véleményét, de ez a gyűjteményes jelleg egyúttal nehézkessé is tette az olvasást. Aquinói Tamás újfajta felosztása és a téma ennek megfelelő elrendezése könnyebbé tette a meg-értést.

1256-ban az egyetem kancellárja megadja Tamásnak a licentia docendit, és fel-kéri székfoglaló beszéde (principiuma) megtartására, ehhez megint csak kivéte-les engedélyre van szükség, mert Tamás még csak 31 éves a kívánatos 35 helyett.

A beiktatási szertartás két részletben zajlott. Az első ülést vesperiának nevezik, ebből az alkalomból ünnepélyes disputációt tartanak, az új magiszter feladata a vitát determinatio magistralisával összefoglalni és lezárni. A második ülésre, az aulára másnap délelőtt került sor a püspökség dísztermében, ahol az újdonsült magiszter letette esküjét, és korábbi mesterétől átvette méltóságának jelvényeit, továbbá ezután mondhatta el székfoglaló beszédét. A teológiai magisztereknek három feladatkört kellett betöltenük: 1. legere, azaz bibliakommentárt tartottak;

2.disputare, azaz vitavezetésre vállalkoztak és 3. praedicare, azaz oktatták a teoló-giát, és pasztorációt végeztek.

A fennmaradt dokumentumok alapján a következőképpen rekonstruálható egy átlagos tanítási nap a Szent Jakab-konventben:34

Tamás reggel megtartotta lecturáját, ezt követte baccalaureatusának lecturája;

délután azután közösen tartottak disputációt tanítványaiknak egy meghatározott kérdésről. Ehhez három óra állt rendelkezésre, de ez gyakran kevésnek bizonyult az articulusról articulusra történő haladáshoz, ilyenkor egy adott témával több napig is foglalkozhattak. A viták eredményét – az ellenvetéseket, a válaszokat és az összegzést – lejegyezték, azzal a célzattal, hogy kiadhassák a quaestiót annak végső, most már egységesített formájában.

A párizsi egyetem sajátossága a permanens küzdelem a magiszterek között, ez jelenti a világiak és a koldulórendek konfliktusát, amit még színesít a két koldu-lórend, a dominikánusok és a ferencesek alkalmankénti vitája. Vitatták többek között a szerzetesi eszményt, melynek követői a tanulásnak és a tanításnak szen-telték életüket, magukat azonban nem „munkából”, hanem koldulásból akarták fenntartani. A vitában részt vevők között a legjelentősebb a ferences Bonaventura

34 Torrel, Jean-Pierre, 2007, 115–116.

199

VI. Professzorok és diákok a középkori egyetemeken

mellett a világi magiszterek közül Abbeville-i Gellért, akitől mintegy 20 quodli-bet maradt fenn.35 Quodliquodli-bet-vitát évente kétszer rendeztek, karácsony és húsvét idején. A viták alkalmanként két-két ülésszakot jelentettek. Az elsőn a résztvevők mindegyike feltehette kérdéseit, a magiszter pedig hagyta, hogy baccalaureusa válaszoljon, és csak akkor szólt közbe, ha az nehéz helyzetbe került. Az összegző jellegű, másnap megtartott determinatio magistralist a magiszter mindig fenntar-totta magának. A quodlibetek során a gyakorlatban nem lehetett egészen szaba-don érvényesíteni a spontaneitást, bizonyos kötöttségekre csak szükség volt, erre a megvitatott kérdések jegyzékéből lehet következtetni. Ezért maga a magiszter is tehetett fel kérdéseket, szerepeltethette segítőit, baccalaureusát vagy hallgatóit.

Bizonyos kérdésekre megtagadhatta a választ, ha azokat az alkalomhoz méltat-lannak találta, az viszont sokat ártott hírnevének, ha túl gyakran utasította vissza a válaszadást. 1269 húsvétjáról fennmaradt egy quodlibet összefoglalója Tamás-tól, amelyben azt a kérdést boncolgatja, hogy időveszteség-e tanulással vagy éppen tanítással foglalkozni. Válaszában igen magasra értékeli a teológiai magiszterek tevékenységét:

„…vannak olyanok, akiket a kétkezi munkásokhoz hasonlíthatunk; ők azok, akik az egyes emberek lelkének gondozásával foglalkoznak például úgy, hogy kiszolgáltatják a szentségeket, illetve, hogy ehhez hasonló feladatokat végeznek. Az építészekhez a püspökök hasonlatosak, akik az előzőek munkáját irányítják, és rendelkeznek arról, hogy miként végezzék szolgálatukat; éppen emiatt hívják őket episcopusoknak, ami azt jelenti, felügyelő. Ugyanígy a teológia doktorai is építészek, akik azt a módot kutat-ják és tanítkutat-ják, ahogyan a többieknek a lelkek üdvösségéért dolgozniuk kell. Abszolút értelemben szólva jobb dolog – és amennyiben jó szándékból teszik, több érdemet szerez – doctrina sacrát tanítani, mint az egyes emberek lelki gondozásának szentelni magunkat. … Ugyanakkor sürgető szükség esetén a püspököknek és a tanítóknak is fel kell függeszteniük saját hivataluk gyakorlását, hogy az egyes emberek lelki üdvének szenteljék magukat.”36

Aquinói Tamás hosszú előkészületek után jut el Summa theologiae című munkájá-ban a skolasztikus módszer lényegének megfogalmazásáig. Ebben a művében azt a feladatot tűzte maga elé, hogy 631 kérdésben összehangolja a korábbi klassziku-sok nézeteit a kereszténységgel:37

35 Abbeville-i Gellért – Robert Sorbon barátja – egy egész vagyont érő, azaz 300 kötetes könyvtá-rat adományozott az újonnan alakult kollégiumnak, de a koldulórendek ellenfeleként kikötötte, hogy azok nem használhatják a könyveit.

36 Idézve in: Torrel, Jean-Pierre, 2007, 337.

37 Sagan, Carl (2010): Korok és Démonok. Typotex, Budapest, 276.

Az európai egyetemek története

200

„Mivel a célunk az, hogy a javasolt módszert követve járjunk el, először is úgy próbáljuk meg bemutatni a hit által vallott és az értelem által kutatott igazságot, hogy bizonyító erejű és a valószínűséget feltáró érveket hozunk fel, amelyek közül egyeseket a filozófu-sok, másokat pedig a szentek (sancti) műveiből kölcsönzünk, és melyek révén igazoljuk az igazságot és meggyőzzük (convincere) ellenfelünket. Ezután pedig – az egyértelmű dolgokról a kevésbé egyértelműekre áttérve – úgy térünk rá az értelmet meghaladó igazság bemutatására, hogy valószínűségre alapozott, illetve a tekintélyektől átvett érvek segítségével megcáfoljuk ellenfeleink érveit, és – amennyire Isten lehetővé teszi számunkra – így világítjuk meg a hit igazságát.”38

Aquinói Tamás azt javasolja, hogy ellenfeleinkkel vitázva az általuk elfogadott tekintélyekre – tehát a zsidókkal az Ószövetség, a manicheusokkal az Újszövet-ség stb. – alapján vitatkozzunk. A Summa theologiae-val azt tűzte ki célul, hogy tanítványai kezébe olyan rendezett szintézis kerüljön, amely lehetővé teszi a kér-dések közötti belső kapcsolatok és az egész mű összefüggéseinek alapos megér-tését. Minderre a teológushallgatók kudarcainak megfigyelése késztette őt, mert észrevette, hogy a haszontalan kérdések, az érvek és ellenérvek rendezetlen soka-sága, a kezdők számára szükséges ismeretek nem didaktikus rendben történő elő-adása és a gyakori ismétlés okozta csömör zavart okoz a hallgatók lelkében, és ezt akarta összegző művével feloldani.

Tamás 1272 tavaszán – négy ott töltött év után – elhagyja Párizst, és visz-szamegy Nápolyba, ahol magister regensként életének utolsó éveit tölti. Egyéb-ként 1269–1272 között Aquinói Tamás tanártársa Párizsban Petrus de Tarantasia, a későbbi V. Ince pápa, aki akkor magyarázza Petrus Lombardus szentenciásköny-vét, amikor Aquinói a Summa theologiae-t adja elő. Párizsban 1272 nagyböjtje után újra nagy a nyugtalanság, a magiszterek szembekerültek Párizs püspökével, és „sztrájkolni” kezdenek, igaz, ez főleg a jogászokra vonatkozik, a koldulórendek nem vesznek részt benne, ami később további konfliktusokhoz vezet.

Aquinói Tamás úton a II. lyoni zsinatra 1274. március 7-én hunyt el Fossanová-ban, és itt, a ciszterek kolostorában temették el, így már nem kellett megélnie azt, hogy 1277. március 7-én Stephanus Tempier párizsi püspök elítéli a 219 heterodox tételt, köztük Tamás két tézisét is.

Tamás munkásságának hatását többféleképpen lehet elemezni: vizsgálhatjuk közvetlen tanítványaira és segítőjére, titkárára (sociusára), Renaldusra gyakorolt hatását; a dominikánus renden belüli megítélésének alakulását; vitapartnereinek – főleg a ferenceseknek – hozzá való viszonyát, és magát a szentté, egyháztanítóvá

avatás folyamatát is.

38 Aquinói Tamás: Summa Theologiae Ia 32. q., I. a.

201

VI. Professzorok és diákok a középkori egyetemeken

Az első szentté avatási pere 1284-ben Nápolyban zajlik, a második 1321-ben Fossanovában. Ezt jellemzi így Umberto Eco: „Ez az a pillanat, amikor a nagy gyújtogatót kinevezik tűzoltónak.”39

1567-ben V. Pius pápa nyilvánítja egyháztanítóvá (doctor ecclesiae), besorolva őt a sorba Szent Ambrus, Szent Jeromos, Szent Ágoston és Nagy Szent Gergely után.40

Aquinói Tamással – Le Goff szerint – „a magával ragadó, de vitatott európai értelmiségi típusa jelenik meg, aki egyszerre ébreszt világosságot és zavart értel-miségi és vallási körökben”.41

39 Eco, Umberto, 2008, 151.

40 V. Pius ugyanekkor vezeti be a négy nagy keleti egyháztanító: Szent Athanasziusz, Nagy Szent Baszileiosz, Nazianszoszi Szent Gergely és Aranyszájú Szent János ünnepét is a római liturgiába.

41 Le Goff, Jacques, 2008, 125.

Az európai egyetemek története

202

VII. A KÖZÉPKOR I EGYETEM