A 14. század közepétől kezdve egyre több egyetem jön létre Itálián kívül, ezek közül a legérdekesebb a prágai egyetem alapítása 1348-ban. Ez a német biroda-lom és egyúttal a szláv népek első egyeteme. Maga a helyszín azért érdekes, mert a németek számára más helyszíneken sokkal jobb előfeltételek lennének egyetem alapítására. Így például Köln a maga 40 000 lakosával a középkorban a legna-gyobb német város, a római korig visszanyúló városi hagyományokkal, jó fekvésű kereskedelmi központ, Albertus Magnus dominikánus studium generaléjának helyszíne. Gyakorlatilag minden előfeltétel predesztinálná arra, hogy Párizshoz, Bolognához hasonlóan spontán módon, szerves fejlődés eredményeként egye-teme legyen. Egy akadályozó tényező mutatható ki, és ez a kölni vezető egy-házi hierarchia főnemesi származása és ebből adódóan a feudális előjogok foko-zott védelme. Ez az egy tényező elég ahhoz, hogy Prágához képest 40 év késéssel, 1388-ban kapjon Köln egyetemet. Peter Moraw az egyetemalapítások idejével kap-csolatban felhívja a figyelmet arra, hogy legalább a történészek ne „naiv” módon foglalkozzanak a kérdéssel, hiszen a korai egyetemek esetében a legtöbbször egy folyamat eredménye az egyetem létrejötte, és ez nehezen köthető egzakt idő-ponthoz. Egyébként ezen elhúzódó folyamat miatt talán célszerűbb lenne a bécsi
153
V. A középkor és az egyetemek világa
egyetem alapítása időpontjának 1365 helyett 1384-et tekinteni. Heidelberg egye-teme 1386-ban még egészen kis intézmény volt, a krakkói ugyan 1364-ben alakul meg, de csak 1400-ban teljesedik ki.56
Prágában az egyetem alapításának kezdeményezése II. Vencel királyé, a vég-rehajtó pedig az ő unokája, IV. Károly császár. A cseh nemesség korábban kevés érdeklődést mutatott az egyetemi tanulmányok iránt, abban pedig végképp nem volt érdekelt, hogy a városi polgárok és a parasztok fiai magasabb iskolai vég-zettséget szerezhessenek. A 14. századra viszont a gazdaság fejlesztése és az egy-ház erősödő befolyása, valamint a feléledő nemzeti öntudat indokolttá tette az egyetemalapítást. Az alapítás előtt már létezett egy jól működő studium generale Prágában, és erre az alapra épült rá a majdani egyetem. A pápa és a humanista képzettségű IV. Károly császár közös szándéka az alapítás 1348-ban. Az alapítási szándékot erősítette az uralkodók közötti konkurencia is, ugyanis IV. Károly vejét, az osztrák Rudolf herceget is erősen foglalkoztatta az egyetemalapítás gondolata.
Hamarosan német, cseh és lengyel diákok százai jelentek meg Prágában. 1349-ben császári privilégiumok révén 12 professzor kap teljes ellátást és egy épüle-tet, ahol a lakásaik vannak. Sorra alakulnak meg a diákok kollégiumai, 1366-ban a Collegium Carolinum, 1380-ban a Vencel Kollégium és a Collegium Hedwigs Reginae a litván diákok számára.
A prágai egyetem helyzete azért különleges, mert itt kezdettől fogva taníthat-tak teológiát! Ez pedig egészen ritka pápai privilégium, mert 1360-ig a pápa csak Párizsban, Oxfordban, Cambridge-ben és Rómában engedélyezte a teológia taní-tását és a graduálást. 1360 után V. Orbán pápának köszönhetően ezen a területen is változás történt, ennek egyik kiváltó oka lehetett az, hogy Párizs – a nomina-listák, a scottisták és a tomisták állandósult vitái miatt – már képtelen volt fenn-tartani a teológia oktatásában korábban elnyert kizárólagos monopolhelyzetét.
Mindez a teológiatanítás decentralizációjához vezetett, és a pápai bullák hatására rövid idő alatt Európában tizenegy új teológiai kar jött létre.
A prágai egyetem másik különlegessége, hogy vegyes típusú, azaz az artista, a teológiai és az orvosi kar a párizsi mintát, a jogi kar 1372-től a bolognai min-tát követi. Az 1348-as alapítással kezdődő egyetemi szisztémában 1371-ben követ-kezik be törés, és akkortól két egymás melletti egyetem létezik Prágában. Pári-zsi elem az egyetem működésében az erős kancellári kontroll, amit a mindenkori prágai érsek tölt be. Ő rendelkezik a statútum betartásáról, ellenőrzi a vizsgák rendjét és a tudományos fokozatok megadását. A rektor fogadja a beiratkozók esküjét, és irányítja az egyetemet. Tehát a duális struktúra miatt az 1419-es huszita felkelésig Prágának valójában két egyeteme van egymás mellett – lényegében ez tekinthető prágai modellnek –, egy háromkarú, párizsi mintájú és egy bolognai
56 Moraw, Peter, 1999, 131.
Az európai egyetemek története
154
mintájú, római jogi és kánonjogi oktatással.57 A prágai egyetem sok professzort és diákot vonzott magához, és hamarosan a régi alapítású egyetemekkel egyen-rangúnak számított.
Párizsi mintára négy nációja van az egyetemnek, minden náció, összetételét tekintve, jellegzetesen több csoportosulásból áll, amit a később keletkező nemzeti színezetű konfliktusok miatt érdemes részleteiben is bemutatni. Kezdetben a leg-népesebb a bajor és a legkisebb a cseh náció. Egy átlagos klerikus diák tanulmányi rendje akkoriban a következőképpen alakult: a 16 év körüli ifjak lehetőség szerint egy saját nációjukhoz tartozó magiszternél jelentkeztek, jó esetben nála is lak-hattak egy olyan bursában, ahová bonyolult felvételi procedúra után jutlak-hattak be.
Közülük néhányan letették a baccalaureatusi vizsgát, még kevesebben magiszte-rek lettek. Ők továbbtanulhattak a magasabb karokon, vagy állást kerestek.
cseh lengyel bajor német
Prágában további konfliktusok keletkeztek a nemzetek beosztása és a választási rendszer miatt, a lengyel nációban ugyanis hamarosan átvették a vezetést a néme-tek, és ezzel három német szavazat állt szemben az egy szlávval, azaz a csehek kiszorultak a vezetésből, ami főleg a beneficiumok elosztására hatott előnytelenül.
Az ellentéteket növelte a Vencel király idején megerősödő cseh nemzeti öntu-dat is. A konfliktust fokozta még, hogy 1384-ben Jan z Jenštejna érsek két kollé-giumot ad a cseheknek. Időközben elérték Wycliffe tanai Prágát, és a kardináli-sok tanácskozásra gyűlnek össze Pisában a schisma feloldására. Prága érseke és vele a három német náció ebben a döntési helyzetben Rómához húz. A csehek, akik önmagukban is megosztottak, Wycliffe követésében egységesek annyiban,
57 Cardini, Franco – Beonio-Brocchieri Fumagalli, M. T., 1991, 112.
155
V. A középkor és az egyetemek világa
hogy elfordulnak Rómától, és nagy várakozással tekintenek a zsinati döntések felé. A csehek a korábbi visszás helyzet miatt Vencel királyhoz fordulnak, aki most három szavazatot ad a cseheknek és egyet a németeknek, ez az úgyneve-zett Kutna-Hora-i dekrétum 1409-ből. Ennek a döntésnek több súlyos következ-ménye lesz:
1. elmennek Prágából a bajorok, a sziléziaiak és a szászok, egy részük Lipcsé-ben iratkozik be a meisseni őrgróf által alapított egyetemre;
2. az elvándoroltak új helyükön erős csehellenes propagandát fejtenek ki.
A nációk közötti nemzeti színezetű konfliktusok hátterében a gazdasági tényezők is fontosak, ugyanis az igazán kemény harcot a javadalmak elosztása okozza, és ezek korlátozottan állnak rendelkezésre. Mindez összefüggésbe hoz-ható a huszita-problémával, amennyiben az úgy is felfoghoz-ható, mint az „elnyomott”
artista fakultás lázadása az összetartó teológiai doktorok és a jogászok ellen, akik a hivatalos egyházat támogatták.
Prága ekkor már az eretnekség egyik fészkének számít, és ez jelentősen befo-lyásolja a konstanzi zsinat döntéseit, aminek következtében Husz Jánost és Prágai Hieronymust máglyahalálra ítélik. Husz János egyébként 1401-ben a prágai egye-tem dékánja és a cseh megújulási mozgalom, a cseh devotio moderna egyik vezető képviselője. Prága érseke a 14. század végéig még uralja a helyzetet, de mindez megváltozik akkor, amikor erősödnek a Husz-ellenes támadások, és a cseh klérus reformpárttá alakulva elfordul az egyházi tekintélyektől. Mindehhez a wycliffe-iánus tanok adják az ideológiai alapot. Az artista karon zavargások kezdődnek.
Egyébként itt oktat Stanislaus de Znoyma (Stanislav ze Znoyma), Husz egykori tanára, az ő és mások tevékenységének eredménye, hogy a wycliffe-i teológiai és filozófiai tézisekből nyíltan Róma-ellenes teológiai tanítás lesz. Husz János kons-tanzi elítélése után Znoyma és Štěpán Páleč elfordulnak ettől a tanítástól, viszont Jacobellus von Jacob of Mies (Jakoubek ze Stříbra) ezután még Husznál is radiká-lisabb nézeteket képvisel.
A prágai egyetem hanyatlása már a schismával kezdődik (1378), és az azt követő események csak fokozzák ezt a tendenciát, a diákok kétharmad része elvándo-rol, így jön létre 1409-ben a lipcsei egyetem. A Prágában maradottak radikali-zálódnak, a konstanzi zsinat (1414–1418) megszünteti az egyetem privilégiumait, így az itteni graduálást már sehol sem fogadják el, hiszen ahhoz legalább három főből álló doktori kollégium kellene. A három fakultás lényegében megszűnik.
Az 1419-ben kitört huszita felkelés és a háborúk sem kedveznek az egyetemi élet-nek, így a prágai egyetem a 15. század elejére már közepes szintre süllyedt visz-sza, csak egy huszita szellemiségű artista fakultás maradt meg, amely legfőképpen tanárokat képez Csehország számára.
Ennek ellenére a prágai egyetem több uralkodó és Közép-Európa számára is követendő példaként jelent meg. A schisma idején és után alapított egyetemek
Az európai egyetemek története
156
sora, így Bécs, Heidelberg, Köln, Erfurt és Lipcse a prágai modell követőjének tekinthető, már csak azért is, mert számos prágai professzor került ezekre az egyetemekre. Később, a 15. század közepén Bázelben még egyszer kísérletet tesz-nek két „egyetem” egymás melletti működtetésére, de ez sikertelen marad.
A párizsi, bolognai, oxfordi minta mellett a középkor további meghatá-rozó jelentőségű modellje a prágai, vegyes típusú egyetem, amelynek jellemzői a következők.
Az alapítás kettős előfeltételű, azaz a császár és a pápa megegyezése előzi meg.
A háttérben még fontos szerepe van az uralkodóházak közötti konkurenciá-nak, ami ösztönzően hat az alapítás gyorsaságára. A mintaként meglevő párizsi és bolognai modell kombinálása illuzórikus, ugyanis ez két, egymástól alapja-iban eltérő szisztéma, optimális esetben is csak a két modell, azaz egy három-karú egyetem és egy jogászképzés céljait szolgáló egymás melletti működteté-séről lehet szó. Ez a szervezeti forma tekintetében azt jelenti, hogy 1371-ig közös rektorátus irányítja az egyetemet, mégpedig oly módon, hogy egyik évben a jogá-szok, a másik évben a további három fakultás választ rektort. Közben a rendszert finomítva bevezetik a helyettes rektori tisztséget, ennek betöltője mindenkor az éppen rektort nem adó csoportból kerülhet ki, de 1372-től már két rektort válasz-tanak. A jogászok és a másik három kar között jelentős elismertségbeli különbsé-gek álltak fenn. Az artista fakultás magisztere nagyjából a jogi kar klerikus diákjá-nak felelt meg, hiszen a kor szokásaidiákjá-nak megfelelően az alacsonyabb kar oktatója diák a magasabb szintű karon. A jogi kar olyannyira fölényben érezte magát, hogy diákjai esetében sokszor eltekintettek az artista fakultás elvégzésétől, igaz, e kivételezetteknek az előtanulmányokat a szülői ház által finanszírozott magánok-tatásban kellett elvégezniük.
Zavarok lehettek az egyetemi pecsét használata körül is. Az 1350 utáni időből csak a jogi kar pecsétje maradt fenn, feltáratlan, hogy vajon a többi karok hasz-nálta-e ilyet, mert ha igen – a középkorban, amikor a pecsétnek a mostaninál sokkal nagyobb jelentősége volt –, ez egyértelműen jelezte ezen karok alárendelt helyzetét. Egyébként a prágai jogi kar 3563 nevet tartalmazó, utókorra maradt anyakönyve 1372-ből az első rendkívüli jelentőségű egyetemtörténeti dokumen-tum.58
Összegezve Peter Moraw szerint megállapítható: „Az újkori egyetemekhez vezető út nem közvetlenül Párizsból és Bolognából ered, hanem Közép-Európá-ból, a prágai egyetem közvetítésével.”59
58 Moraw, Peter, 1999, 139–140.
59 Uo, 144.
157
V. A középkor és az egyetemek világa