II. SZILVESZTER ÉLETÚTJA – PÉLDA AZ EGYETEMEK KIALAKULÁSA ELŐTTI IDŐSZAK

MŰVELTSÉGÉNEK ÖSSZEGZŐDÉSÉRE

A nyugati kultúra 10. századi történetének tanulmányozásához hasznos informá-ciókkal szolgál Pierre Riché primer forrásokat feldolgozó könyve,22 melynek tár-gya egy rendkívüli ember, azaz Gerbert, a későbbi II. Szilveszter pápa mozgalmas pályafutásának ismertetése. Gerbert reimsi iskolamesteri tevékenységéről közvet-len tanítványa, Richer feljegyzéseiből tudhatunk. A reimsi Szent Remigius

kolos-20 Eco, Umberto, kolos-2008, 41.

21 Györgyiné Koncz Judit (2005): Pályaismeret. Károli Egyetemi Kiadó, Budapest. 31.

22 Riché, P. (1999): II. Szilveszter, az ezredik év pápája. Balassi Kiadó, Budapest. 53–58. – A források két részből állnak, egyrészt a Saint-Mesmin de Micy-apátságban egyetlen corpusban megmaradt 220 levelet tartalmazó gyűjteményből, másrészt kortársi tanúságtételből, amelyek forrása Gerbert tanít-ványa és életrajzírója, a reimsi Saint-Rémyből való Richer szerzetes.

115

I V . A z   e u r ó p a i e g y e t e m e k i n t é z m é n y e s ü l é s é n e k e l ő z m é n y e i



torban élt az ifjú Gerbert, aki nem tudott görögül, de ennek ellenére érdeklő-déssel tanulmányozta a hozzáférhető antik forrásokat. Univerzális érdeklődésére utal, hogy különféle szemléltető eszközöket készített tanítványai számára a földi zónák, valamint a bolygók mozgásának szemléltetésére, sőt még egy látcsőszerű eszközt is szerkesztett a csillagok mozgásának alaposabb tanulmányozásához.

A dokumentált visszaemlékezések alapján lehetőség nyílik a korabeli művelt-ségi viszonyok részleteinek rekonstruálására. Ennek egyes elemei a híres Gerbert–

Asztrik-vitából ismerhetők meg. Az előzményekhez tartozik, hogy II. Ottó 980 decemberében feleségével, Teophanuval és fiukkal, az akkor hat hónapos Ottó-val Ravennába érkezik, ahol találkoznak a szolgálatukban álló Gerberttel. A csá-szár kíséretében ott van Magdeburg egykori híres skolasztikus mestere, Asztrik23 is, aki már régóta féltékeny Gerbertre. Asztrik már korábban elküldött egy szász ifjút Reimsbe, ahol Gerbert tanított, mégpedig azzal a megbízással, hogy figyelje meg alaposan a filozófia módszeres felosztását Gerbertnél, mert Asztrik szerint ebből lehet a legkönnyebben megismerni egy bölcselő hírében álló ember ismere-teinek pontosságát. A szász ifjú azonban – Gerbert szerint – összekuszálta a jegy-zeteit, és azt jelentette Asztriknak – jelentését egy saját maga által fabrikált táblá-zattal kiegészítve –, hogy „Gerbert a fizikát a matematika tudománya alá rendelte, mint fajt a nem alá”.24 A tudományok iránt fogékony Ottó császár – miután Aszt-rik bepanaszolta Gerbertet – szeretné tisztázni a kialakult helyzetet, és skolaszti-kus vita megtartására biztatja a szemben álló feleket. A császár nyitóbeszéde már önmagában is figyelmet érdemel:

„Én úgy gondolom, hogy a sűrű elmélkedés és a gyakorlat viszi előbbre az emberi tudo-mányt, kiváltképp, ha a helyesen felvetett tárgyat az összes tudós által elfogadott közös nyelven vitatjuk meg. Tekintettel rá, hogy oly gyakran süppedünk tétlenségbe, igen hasznos az, ha egyesek olyan kérdésekkel zaklatnak bennünket, amelyek gondolko-zásra ösztönöznek. Ekképp született a legnagyobb tudósok vitái nyomán a tudomány…

Vessünk fel hát mi is néhány problémát. A kutatás csiszolja elménket, és szellemünket a bizonyosság felé vezeti. Azt mondom tehát, tekintsük át a filozófiának azt a felosztási táblázatát, amelyet a múlt évben mutattak be nekünk.”25

Asztrik behozatta a táblázatot, ám Gerbert, miután megtekintette azt, kijelentette, hogy ezek nem az ő nézetei, és a következőket mondta:

23 A skolasztika kifejezés itt magyarázatra szorul, arról van ugyanis szó, hogy a tudomány klasszifi-kációja ekkoriban két szisztéma alapján történhetett. Egyszer az egyházi tradíciók alapján, a második rendszer pedig az antik görög–római hagyományra épült. A Gerbert–Asztrik-vita ennek a két, sok-szor összemosódó tradíciónak az ütközése.

24 Idézve Riché, P., 1999, 54.

25 Uo. 55.

Az európai egyetemek története

116

„Tudom jól, ó, fenséges császár, hogy fölötte állsz mindezeknek az embereknek. Igaz szívvel engedelmeskedem hát parancsaidnak, anélkül, hogy felháborodnék rosszaka-róim hitvány féltékenységén, akik az egyik faj alárendelésével szándékosan eltorzították a filozófia helyes felosztását, amelyet én egykor meggyőzően és világosan megfogal-maztam. Kijelentem tehát, hogy a matematika, a fizika és a teológia, mint rangban egyek, ugyanannak a nemnek vannak alárendelve, és hogy részvételük a nemen belül azonos. Lehetetlen, hogy valamely egy és ugyanazon lényegből való faj egyenlő legyen egy másik fajjal, miközben nála alacsonyabb rendűként alá is legyen rendelve, mint faj a nemnek. Legalábbis én így vélekedem a kérdésről.”26

Asztrik arra kéri Gerbertet, hogy a maga igazolására adja elő tanítását, mert csak így tisztázhatja magát. Gerbert Victorinus és Boethius alapján ismerteti nézeteit, amelyekben a filozófiát elméleti és gyakorlati ágakra osztotta:

„Az elméleti ághoz tartozik a természetes fizika, az érzék feletti matematika és az észbeli teológia. Nem soroljuk a matematikát a fizika alá, mert ellene mondana az értelemnek.”27

Asztrik megpróbálja tévedésen érni Gerbertet, amikor az a fiziológia és a fizika kapcsolatáról beszél. Gerbert azzal vágja ki magát, hogy ez ugyanolyan kapcso-lat, mint amilyen a filológia és a filozófia között van. Asztrik ezután arra kéri Ger-bertet, hogy magyarázza meg a filozófia eredetét. „A filozófia azért született, hogy megismerhessük az isteni és az emberi dolgokat”28 – válaszolja Gerbert. Asztrik félbeszakítja és megkérdezi, hogy miért kell olyan sok szó egyetlen dolog okának a meghatározásához, amikor meghatározható az egyetlen szóval is, és a filozófus célja szerinte éppen a tömörség keresése. Ekkor vita kezdődik a dolgok okának egy vagy több szóval történő definíciójáról. Most Gerbert fordul kérdéssel Aszt-rikhoz, és arra kéri, jelölje meg egyetlen szóval az árnyék okát. Asztrik erre nem tud válaszolni, Gerbert ekkor magyarázatba fog:

„Azt állítom, hogy az árnyék oka a fény elé helyezett test. Ezt nem lehet rövidebben kifejezni. Ha azt mondjátok, hogy az árnyék oka egy test, akkor túlságosan általános definíciót tételeztek; ha azt mondjátok, hogy egy előre helyezett test, akkor a definíció nem ér semmit, mivel befejezetlen; vannak ugyanis testek, amelyek mások elé helyezve nem vetnek árnyékot. Nem vitatom, hogy számos dolog oka kifejthető egyetlen szó-val is: ezek a nemek, amelyek a fajok okai, ahogy mindnyájan tudjuk, ilyen például

26 Idézve uo. 56.

27 Idézve uo.

28 Idézve uo.

117

I V . A z   e u r ó p a i e g y e t e m e k i n t é z m é n y e s ü l é s é n e k e l ő z m é n y e i

a lényeg, a mennyiség, a minőség. De vannak más viszonyok is, amelyeket nem lehet ilyen egyszerűen kifejezni, például az értelmes és a halandó viszonyát.”29

A vita új témáról, mégpedig az értelmes és a halandó közötti viszonyról folytató-dott, és még bizonyára sokáig elhúzódott volna, ha a császár egy kézmozdulattal véget nem vet a disputának, mert az már egy teljes napja tartott szünet nélkül, és a hallgatóság is elfáradt.

A vita a formális logika és az összetett érvelési technika eszköztárának segít-ségével zajlott, és Gerbert győzelmével végződött. Asztrik ezután visszavonult a világtól, és 981-ben halt meg. Gerbert pedig Bobbio apátjaként folytathatta munkásságát, míg 1000-ben II. Szilveszter néven pápa nem lesz. Gerbert tudo-mányos tevékenységének nagy eredménye az arab számok bevezetésének előké-szítése az európai kultúrkörbe. Az arab számok használata egyébként csak a 13.

század végén terjedt el Sacrobosco De Algorithmo című könyvének megjelenése után. Az alábbi idézet jól érzékelteti a bevezetés folyamatát. Beauvais-i Vince dominikánus szerzetes (meghalt 1264-ben) a Speculum doctrinaea 16. fejezetében így ír erről az újításról:

„9 új számjegyet találtak fel; jobbról az első helyen álló szám az egységet vagy egyeseket jelenti, a második helyen álló a tízeseket, a harmadikon a százasokat és így tovább; ha valamelyik számot a második helyre tesszük, akkor tízszer annyit jelent, mintha az elsőn állana, és így tovább a végtelenig. Azonfelül egy tizedik számjegyet is feltalál-tak; alakja ez: 0; ez nem jelent semmit, azonban más szám értékét annak tízszeresére növeli.”30

Gerbert reimsi éveiből teljes részletességgel fennmaradt tanítványának, Riche-riusnak a beszámolója, amelyben leírja a mester által oktatott tananyagot és az oktatás módszerét. A leírás úgy tartalmában, mint metodikájában a korabeli oktatás csúcsát jelenti, ezért érdemes részleteiben is megismerni.

„A dialektikát a következő könyvek rendjében világította meg. Kezdte Prophyriosz Iszagojével, azaz Bevezetésével, Victorinus rétor és Manlius fordítása nyomán. Ezután kifejtette Arisztotelész Kategóriáit, majd igen pontosan a Peri herméniasz értekezését, vagyis a De interpretationest, végül megtanította tanítványainak a Topikákat, azaz a bizonyítás alapjait, amelyeket Cicero fordított görögből latinra, s melyhez Manlius konzul öt kötetből álló kommentárt fűzött. Ezután felolvasta és gyakorlati példákkal kommentálta a topikus differenciák négy könyvét, a kategorikus szillogizmusok két, a hipotetikus szillogizmusok három könyvét és a felosztásról szóló egyetlen könyvet.

29 Idézve uo. 57.

30 Willmann, Otto (1917): Didaktika. A műveltség és oktatás elmélete. I. A művelődésügy történeti típu-sai. Stephaneum Nyomda, Budapest. 230.

Az európai egyetemek története

118

E munkák tanulmányozása után azt akarta, hogy tanítványait bevezesse a retorika tudományába. Attól tartva, hogy tanítványai nem tudnak eljutni az orátori művé-szethez a megfelelő kifejezésmód nélkül, amit csak költőktől tanulhattak meg, ezért az általa hasznosnak ítélt költőkhöz fordult. Vergilius, Statius, Terentius, a szatirikus Juvenalis, Horatius és a történetíró Lukianosz megismertetése után e költők révén megtanította a beszéd stílusát, majd egy szofistára bízta őket, hogy a vitatkozásban is gyakorlatot szerezzenek. Azt akarta, hogy tanítványai olyan művészettel fejezzék ki magukat, mint a legtökéletesebb szónokok. A matematika tanítását az aritmetikával kezdte, majd a zene alapjait tanította meg egy monokordon segítségével, a különböző hangzásokat, hangokat és félhangokat a távolság módszeres felosztásával szemléltette.”31 Ebben az időszakban még szó sincs klasszikus értelemben vett egyetemről, de az Asztrik és Gerbert közötti vita részletei már elővételezik a disputák védett és szer-vezett körülmények közötti lefolytatásának színhelyéül szolgáló egyetemek alapí-tásának igényét.

31 Idézve in: Sz. Jónás Ilona, 2010, 216–217.

119

I V . A z   e u r ó p a i e g y e t e m e k i n t é z m é n y e s ü l é s é n e k e l ő z m é n y e i

V. A KÖZÉPKOR ÉS