Anglia mind a mai napig tartó büszkeségét legalább három tényező alapozta meg:
a monarchia, a parlament, és Oxbridge elnevezéssel a két legrégibb egyetem.
Oxfordra kezdetben jelentős hatást gyakorolt Párizs formálódó universitása, hiszen az angol diákok előszeretettel tanultak párizsi magisztereknél, és ez ösz-tönzően hatott az angol társadalomra. Anglia sajátos viszonyai között óhatatla-nul felmerült az „egyetem” alapításának igénye, és ennek során meglepő módon egy kisváros, Oxford került előtérbe. A kontinentális modell szerint ennek ott kellene bekövetkeznie, ahol jól működő katedrálisiskolák vannak, ilyen York, Hereford vagy Lincoln. Még nehezebb kérdés, hogy miért mellőzték Londont az
51 Cardini, Franco – Beonio-Brocchieri Fumagalli, M. T., 1991, 57.
147
V. A középkor és az egyetemek világa
egyetemalapításnál, holott legalább három jelentős iskolája volt, és miért része-sítették Oxfordot előnyben, mikor az még püspöki székhely sem volt? Az még érdekesebb, hogy miért kellett Londonnak 1836-ig várnia, míg végre egyeteme lett? Az újabb oxfordi történetírás szerint ennek oka a következő lehetett: a pro-vinciális kisvárosnak tekinthető Oxfordban 1180 körül kismértékű fellendülés következett be, ugyanis ide helyeztek egy királyi igazgatási egységet és az egyházi bíróságot. Ez azt eredményezte, hogy egy évtized elteltével Oxford volt az egyet-len hely, amelyik befogadhatta a külföldről érkező, jogi tanulmányok iránt érdek-lődő diákokat. Még messzi tájakról – történetesen Magyarországról és a frízektől – is jöttek ide tanulni vágyók, különösen azért, mert a kor egyik híres teológusa, Alexander Neckham itt tanított. Oxfordban a studium generale nem felsőbb uta-sításra, hanem tanárok és diákok gyülekezésének eredményeként jött létre, ezért nincs is statútuma.
Már 1187-ből fennmaradt egy dokumentum az itteni oktatásról, eszerint Gerald of Wales három egymás utáni napon tanította Topographia Hibernica című művét, mégpedig első nap a szegény diákoknak, második nap a tanároknak és a harma-dik napon laikusoknak és klerikusoknak vegyesen. Nem sokkal későbbről egy másik dokumentumból is következtetések vonhatók le a korai „egyetem” szerve-zetére vonatkozóan, eszerint 1200-ban a következő, egyetemhez kötődő szemé-lyek tanúskodnak egy tárgyaláson: 1 könyvkötő, 1 írnok, 3 illusztrátor, 2 pergame-nárus.52 Egy további dokumentum arra utal, hogy Oxford már ebben a kezdeti időszakban a párizsitól eltérően építkezik, de az egyetemet kiszolgáló személyek differenciálódó szerepére utaló írás is maradt fenn.
Az oxfordi egyetemi élet 13–14. századi kibontakozására két további tényező van döntő hatással: ez a városiakkal való viszály, és a Wycliffe-féle tanítás.
A viszály a várossal 1208-ban kezdődik, amikor is egy diák megölte szerel-mét, majd tettétől megijedve elmenekült a városból, a felizgatott polgárok pedig megtorlásként felakasztottak két vétlen diákot. Erre válaszként 1209-ben a taná-rok beszüntetik az oktatást, és a többség elhagyja a várost. Az universitas embe-rei támogatóra lelnek III. Ince pápa személyében, aki János királlyal került súlyos konfliktusba. 1214-ben Nicolaus de Romanis pápai legátus közvetítése eredmé-nyeként megszületik az első Charta, amelyben a tudományok művelői ugyan-olyan szabadságjogokat és privilégiumokat kapnak, mint párizsi társaik. Az 1214-es királyi rendeletekkel kiegészített szabályzat már pontosan előírja a kancellár, a prokurátorok, a nációk és a professzorok feladatait, és garantálja az egyetem autonómiáját a lincolni püspökkel és a városi hatóságokkal szemben. Ebben rögzítik a diákok és a professzorok szálláshelyeiért elkérhető díjakat, és 10 éven keresztül csak a kiszabott ár felét kell fizetniük. A városnak a diákok igazságtalan
52 Cardini, Franco – Beonio-Brocchieri Fumagalli, M. T., 1991, 64.
Az európai egyetemek története
148
elítéléséért jóvátételként – megmaradó hagyományként – minden évben Szent Miklós napján száz diákot kell megvendégelnie. A vitás ügyek rendezésére pedig egy négy magiszterből és négy polgárból álló testületet hoznak létre. Az oxfordi diákok közül néhányan Cambridge-be távoznak, előkészítve egy szecesszió útján történő későbbi alapítást, az Oxfordban maradottakat (azaz a sztrájktörőket) viszont társaik három évre eltiltották az előadások látogatásától.
1231-ben III. Henrik (Plantagenet) rendeleteket alkot annak érdekében, hogy megvédje a tanárok és a diákok érdekeit és addigi privilégiumait az egyházi ható-ságokkal szemben. Majd 1244-ben fontos jogosultságokat adott át az egyetem kancellárjának: hetente ítélkezik, kizárólagosan ő a döntésre jogosult személy az egyetemi polgárok ügyeiben, elrendezheti a vitákat, a kölcsönügyleteket, a lak-bérügyeket, a lovak bérleti díját, és megszabhatja az élelmiszerek árát. 1248-ban a király újra megerősítette jogaiban az egyetemet, és feljogosította mint intéz-ményt a városi élelmiszerárak megállapítására. A várossal való kapcsolatra rossz hatással van, hogy 1248-ban, majd 1277-ben újra gyilkosság áldozata lesz egy diák, a király ezért az egész várost bünteti.
Közben a városban sorra alapítanak kollégiumokat a diákok elszállásolására.
1264 és 1500 között tizenegyet, közülük elsőként a Merton College-t. A máso-dik a Balliol 1260-ból, ennek az alapítása szintén egy konfliktus feloldásának az eredménye, ugyanis Durham püspökét megsértette John de Balliol, akinek ezért jóvátételként 16 szegény diák támogatásáról kellett gondoskodnia. Oxford híres tanára ekkoriban Robert Grosseteste (meghalt 1253-ban) és William of Ockham (Guillemus Ockham, meghalt 1350-ben). Egyébként az első ismert oxfordi tanár Theobald d’ Éstampes, aki 1094 és 1120 között oktatott itt, de ismert még
a Párizs-ban tanult John of Salisbury mesterének, Robert Pullen teológusnak a neve is.
A várossal való sokféle viszálykodásnak azonban még messze nincs vége, sőt 1355-ben, Szent Skolasztika napján egy kocsmai verekedés folytatásaként a váro-siak még meg is ostromolják az egyetemet. A király válaszként mindkét fél pri-vilégiumait visszavonja, a kancellár a továbbiakban ellenőrizheti a piacot, Lin-coln püspöke pedig egy évig tartó interdiktumot rendel el, amikor is szüneteltetik a szentségek kiszolgáltatását, nem lehet például házasságot kötni, keresztelni.
A városi polgárokat kötelezik évi egy alkalommal a polgármester vezetésével és 60 fő részvételével a diákáldozatok emlékének szentelt misén való részvételre.
1370-ben az egyetem részben kikerül a püspök joghatósága alól. 1395-ben újra fel-bolydulnak a kedélyek, mert előkerül egy oklevél a Canterbury érsektől való tel-jes függetlenségről, de ez már 1397-ben hamisítványnak bizonyul.
IX. Gergely pápa 1377-ben kéri az egyetem kancellárját, hogy utasítsa Wycliffe-et tanai visszavonására. Wycliffe tanításai az eleve elrendelésről szólnak, és radiká-lisan támadják az egyházat. Az egyetem nem adja ki Wycliffe-et, viszont engedi, hogy elmeneküljön. 1407-ben egy érseki bizottság még felülvizsgálja Wycliffe
149
V. A középkor és az egyetemek világa
tanításait. 1479-ig, IV. Sixtus pápa bullájáig kell várnia az egyetemnek a nagyobb szabadságra.
Az egyetemek történetében mindig voltak összetűzések, konfliktusok. Ezek rendezésére sokféle megoldás született. Ha ezek nem hoztak eredményt, akkor végső megoldásként éltek az egyetemek a kivonulás (a szecesszió) lehetőségével.
Ezt akkoriban viszonylag könnyen megtehették, hiszen az egyetemek még nem rendelkeztek értékes, nem mozdítható épületekkel, nagy könyvtárakkal. A pro-fesszorok és a diákság költöztetése sem okozott még áthidalhatatlan nehézséget.
Ezen kivonulások végeredménye kettős lehetett: a konfliktus megszüntetése után az egyetem visszaköltözött eredeti helyére – vagy egészen új környezetben eresz-tett gyökereket.
Összegezve Oxford 13. századi időszakát, megállapítható, hogy az egyetem függő helyzetben volt Lincoln püspökétől, aki viszont kevés érdeklődést muta-tott az egyetem iránt. Közben a várossal egyre több konfliktus támadt, ezért az egyetem a pápához és a királyhoz fordult, akiktől – a városiak bosszúságára – az egyetem privilégiumokat kapott, így még a piaci árakat is az egyetem szabhatta meg. A kancellárt Lincoln püspöke nevezi ki, de csak az egyetem magiszterei közül választhat. Oxfordban a kancellár a korporáció vezetője, aki nem tekint-hető a püspök kinyújtott jobb kezének, és ilyen értelemben az itteni körülmények lényegesen eltérnek a párizsiaktól.
Magyar vonatkozású adat, hogy az első, név szerint is ismert, magyar szárma-zású oxfordi diák Magyarországi Miklós, akinek költségeit az angol királyi udvar fedezte, beleértve ebbe két szolgája fizetségét is.53
A korai európai egyetemi modellek között – a bolognai és a párizsi után – a harmadik az oxfordi modell. Ennek legfontosabb elemei már az alapításkor jelen vannak:
A párizsi egyetemen a püspök az általa delegált kancellár személyén keresztül érvényesíthette befolyását. Oxfordban viszont lehetőség nyílt arra, hogy az egye-tem a maga köréből, azaz a magiszterek közül válasszon kancellárt, aki egyút-tal a püspök archidiakónusa is volt, tehát az egyetem képviselethez jutott az egy-házi hierarchiában, és ez nem fordítva történt, mint másutt. A középkor vége felé már nem egyházi személy, hanem általában egy főnemes töltötte be, sokszor csak névlegesen a kancellári tisztséget, az ő legfontosabb feladata az egyetemi érdekek külső képviselete volt.
Az egyetemi döntések Párizshoz képest demokratikusabban születtek, már az újonnan avatott magiszterek is részt vehettek convocatión, azaz a legmagasabb szintű döntéshozó testület ülésein. Ismert még vezető professzorok szűkebb tes-tülete, a congregatio is.
53 Kósa László, 2006, 159.
Az európai egyetemek története
150
Oxfordban különös figyelmet fordítottak a természettudományok, az empiri-kus vizsgálatok és a nyelvek művelésére. Ennek számos neves képviselője volt az egyetemen, ilyen Robert Grosseteste, aki matematikai és különösen geometriai és görög nyelvi érdeklődése alapján lefordította az arisztotelészi etikát. Az ő tanítvá-nya a nehéz sorsú Roger Bacon, az asztroláb megszerkesztője.
A kollégiumok Oxfordban több szempontból is kiemelten fontosak, sok-kal fontosabbak, mint a kontinensen kialakult nációk szerinti szerveződés, ami itt nem volt hosszú életű. A kollégiumok a sokféle alapítvánnyal lehetővé teszik a kiszámítható, tartós működést magánszemélyek tőkéjének felhasználásával. Ez azt is jelenti, hogy az egész egyetemen belül önállóak belső működésük és gazdál-kodásuk tekintetében. Általánosságban igaz az a megállapítás, hogy az egyetem szegény, de kollégiumai gazdagok. Oxford bizonyos tekintetben kollégiumoknak és azok alapítványainak a konglomerátuma. A kollégiumi szisztéma hozza magá-val a tutorálás gyakorlatát, miszerint az adott diákot nemcsak magisztere segíti, hanem a tutor is kontrollálja tanulmányi előmenetelét és viselkedését. A kollégi-umi élet közös hagyományrendszere és rituáléi életre szóló szolidaritási közös-séget hoznak létre, ami jelentősen megkönnyíti az életvezetést, és a folytonosság biztosítékát is jelenti, amennyiben az egykori sikeres növendékek kötelességük-nek érzik egykori kollégiumuk erkölcsi és anyagi támogatását. A kollégiumok mellett létezik a „hall”-ok rendszere – a késő középkorban mintegy 150 ilyet emlí-tenek a források. Ezek abban térnek el a kollégiumoktól, hogy itt mindenki maga viseli a költségeket, mert nincsenek alapítványaik, és nincs tutorálás sem.
Fokozatosan kiépül, és egyre bővül az egyetem tanulmányi munkáját támo-gató rendszer. Ennek elemei: kollégium alapítása, múzeum, könyvtár, laborató-rium létesítése, professzúrák tartós vagy időleges finanszírozása.
Oxford hiányossága, hogy sokáig nincs jogi képzés, ugyanis az angol common law csak gyakorlati képzéssel együtt oktatható, ennek színhelye pedig London-ban az Inns of Court. Ezen a helyzeten az sem javít sokat, hogy 1437–1438-London-ban Henry Chichele érsek létrehoz Oxfordban egy kánonjogot és legisztikát oktató intézményt
Cambridge helyzete különleges, mert ez tekinthető az első, szecesszió útján keletkezett egyetemnek. Oxforddal való rivalizálására és hasonlóságára is van-nak példák. A hasonlóságot mind a mai napig használatos Oxbridge elnevezés is szimbolizálja.
Cambridge alapításáról egyes források azt a legendát táplálják – a folytonos-ságra való utalásként –, mintha Cambridge az athéni egyetem bezárásakor elme-nekült tudósok szellemi örökségének folytatása lenne. Egy másik koncepció sze-rint Cambridge egyeteme egy egyházi iskola (schola externa) kibővítéséből jött létre. Ugyanis a cambridge-i egyetem anyaintézménye a cruylandi anyakolos-tor, ennek alapítója pedig egy Goisfred nevű szerzetes, aki Orléans-ban kapott
151
V. A középkor és az egyetemek világa
kiképzést, és 1109–1124 között a kolostor élén állt. Goisfred a Cambridge melletti cottenhami majorban letelepített néhány szerzetest. Ezek innen naponta men-tek a városba, ahol grammatikát, dialektikát, retorikát és teológiát oktattak. Kez-detben egy pajtában tanítottak, de később olyan sok tanítványuk lett, hogy már különböző házakban és más szabad helyiségekben is oktattak.54
Az oktatásra figyelmet fordító III. Henrik király (1206–1272) mindenesetre sokat segített ennek az egyetemnek, hiszen visszahívta Párizsból az angol diá-kokat, és lehetővé tette diákok verbuválását a keleti grófságokból is. Párizsból 1229-ben a diákokkal együtt ferences és dominikánus szerzetesek is jönnek, akik 1300 körül már hat házat kapnak Cambridge-ben, és létszámukat 75-75 főben határozzák meg.
Cambridge-et IX. Gergely pápa az alapítástól számított 24 év elteltével, már 1233-ban függetleníti a püspökségtől. Másutt – így Párizsban és Oxfordban – ez sokkal tovább tartott. 1233-ban IX. Gergely több privilégiumot adott az itteni egyetemnek, többek között kivonta az ely-i püspök joghatósága alól. Az 1250. évi rendelkezés előírta, hogy minden diák köteles bejelentkezni egy magiszternél, a felügyelőnek pedig kötelessége ellenőrizni, hogy a diák a megérkezésétől szá-mított két héten belül beiratkozott-e az egyetemre, s amennyiben ez elmaradt, elrendelték az érintett diák elfogatását és kiutasítását a városból.
A város és az egyetem viszonya itt is feszült, főleg a diákszállások bérleti díjai miatt, ami a polgárok egy része számára jelentős bevételi forrást jelentett. 1231-ben zavargások törnek ki, amit 1268-ban III. Henrik Chartája zár le. A továbbiakban szervezett módon egy 10 polgárból és 13 egyetemi delegáltból álló testületre bíz-zák a vitás ügyek rendezését. A 13–14. században újabb erőszakhullámok sora zavarja meg a tanulást: 1260-ban az északi és a déli diákok veszekszenek egymás-sal, 1304-ben a városiak ostromolnak meg egy diákszállást, 1322-ben a polgármes-ter vezetésével éri támadás az egyetemet, viszonzásként 1371-ben a diákok ostro-molják meg a városházát.55 Az 1381-es nagy parasztfelkelés idején a polgármester megint személyesen vezeti a Corpus Christi College ostromát, nagy rombolást okozva ezzel. Norwich püspöke leveri a lázadást, és megtorlásul egy polgárt fel-akasztanak. Később az egyetem visszakapja korábbi privilégiumait, sőt megszab-hatja a kenyérre, sörre, borra kivetett adót, és ellenőrizheti a súlyok és más mér-tékek betartását. A városiakkal a 14. század második felében áll be a béke, ennek egyik megnyilvánulása a városi polgárok részvétele a Great St. Mary-templom újjáépítésében.
54 Huber, V. A. (1839): Die englischen Universitäten I. Kassel. 103.
55 Chaucer a Canterbury mesékben ezen eseményekre utal a molnár és a klerikusok konfliktusának részletes leírásával. A molnár véleménye, mely szerint „a tanult emberek nem mindig a legokosabbak”, híven tükrözi a városiak akkori álláspontját.
Az európai egyetemek története
152
Amint nyugalom lesz a városban, az egyetemen rögtön eredményesebb lesz a tanulás, amit számos itteni tudós munkássága is bizonyít, ilyen Duns Scotus, John Bromyard, Robert of Holcot, Roger Marston, Thomas of Cobham. Az itteni professzorok heti három előadást tarthatnak, és élnek is a lehetőséggel, mert más egyetemeknél jobban rá vannak utalva a diákoktól beszedendő tandíjra.
Cambridge-ben a kollégiumok még az oxfordi szisztémánál is fontosabbak, 1317 és 1352 között hét college alakul. 1317-ben II. Eduárd alapítja meg a King’s Hallt: ebben a vegyes összetételű, azaz az artista fakultás diákjait, de doktoro-kat is összefogó intézményben a királyi adminisztráció utánpótlásának a neve-lése az egyik deklarált cél. A Merton College csak graduáltakat fogadott be.
A Christ’s College-ot 1504-ben alapítja Fisher kancellár – egy ideig Erasmus is ennek a humanista központnak a vendége lehet. Később (1660-ban) a Trinity College-be lép be egy akkor 16 éves diák, aki 1665-ben baccalaureatus, két évvel később fellow és 1668-ban már doktor, majd 1669–1702 között a matematika tan-szék vezetője. Ez a személy nem más, mint Isaac Newton.
Oxford és Cambridge között van rivalizálás, de ez a 14. század végére mérsék-lődik, Oxfordnak ugyan jóval több diákja van, de a pestisben meghaltak nagy száma miatt később egyfajta kiegyenlítődés következik be.