Az egyetemek fejlődéstörténetének vizsgálata európai kontextusban elsősorban szövegszerű feljegyzéseken alapuló dokumentumok tanulmányozását és elem-zését jelenti. A történeti indíttatású, ok-okozati összefüggések feltárását célzó analízis lehetővé teszi az egyetemek működési feltételeinek funkcionális-össze-hasonlító elemzését, a speciális problémahelyzetek kezelési technikáinak tanul-mányozását. A kutatás legfőbb módszere a dokumentumelemzésre épülő, több szempontú komplex komparatív vizsgálat és elemzés, amit alkalmanként egy-egy részlet alaposabb megvilágítása érdekében mikrotörténeti elemzések egészí-tenek ki. Ennek során a fő cél az európai egyetemeken a kontinuitás és a törések dinamikájának feltérképezése és a mögöttük rejlő ok-okozati viszonyok feltárása.
A kutatás kiemelt szempontja az egyetemi élet legfontosabb ágenseinek: azaz a professzorok, a diákok és a tananyag konstruálódása körüli történéseknek kro-nologikus és tematikus elrendezés szerinti elemzése. Mindez nem nélkülözheti az általános kultúra-, eszme- és társadalomtörténeti jellegzetességek bemutatá-sát. A kutatás – a témát némiképpen lehatárolva – lényegében az európai egyete-mek történetét vizsgálja. Az Európán kívüli egyetemi világra való kitekintés csak a kapcsolódási pontok felvázolásáig terjed.
A kutatás során több részelemet felhasználtam a hagiográfia gazdag adattá-rából, figyelembe véve azt a tényt is, hogy a hagiográfiának nem elsődleges célja a történelmi tények hitelességének bizonyítása és e tények sok szempontú elem-zése. Georges Duby igen kritikus a hagiográfiát illetően, úgy véli, „…ha a szent életrajzát annak tekintjük, ami valójában, az ideológiai harc legcsillogóbb fegyve-rének, akkor megmutatkozik, miképpen manipulálták az átélt valóságot a szük-ségleteknek megfelelően, hogyan csonkították meg, színezték ki, hogy el ne sik-kadjon az oktató jelleg”.40 Ennek ellenére mégis fontos segítségnek tekintem ezt
39 Brezsnyánszky László (szerk. 2007): A debreceni iskola neveléstudomány-történeti vázlata. Gondo-lat Kiadó, Budapest.
40 Duby, Georges (2006): A lovag, a nő és a pap. A házasság a középkori Franciaországban. Nagyvilág Könyvkiadó, Budapest. 142.
Az európai egyetemek története
28
a vizsgálódási irányt a korabeli mentalitás és a műveltség részleteinek megismeré-séhez. A hagiográfiák ugyanis minden, a műfaj igényelte séma és toposz ellenére igen jól tükrözik egy-egy kor tipikusnak tekinthető gondolkodását, így a pedagó-giai szempontú elemzés számára mégis értékes adatokkal szolgálhatnak. Az egye-temtörténeti kutatásokban új lehetőséget jelent a Vatikáni Titkos Levéltár 1983-tól kezdődő megnyitása a kutatók számára. Ez lehetővé tette például a vatikáni Peni-tenciára beérkezett kérelmek megismerését, amelyek sok vonatkozásban ponto-sítják az eddigi középkori diákéletre vonatkozó tudásunkat.41
A középkori egyetemtörténet kutatásában rendkívül hasznos az újabb törté-neti-könyvészeti eredmények felhasználása. Erre példa Richard de Fournival (1201–
1260) költő és később amiens-i kanonok 1241-ben írt Bibliomania című munká-jának megtalálása, ami nem más, mint saját könyveinek katalógusa. Igen fontos kortörténeti adalék ez a jegyzék arról, hogy milyen könyvek voltak megtalálha-tók akkoriban ebben a könyvtárban. Egy másik használható könyvészeti adat a mindenkori példányszámra vonatkozik: a történészek egyetértenek abban, hogy amennyiben egy adott középkori forrásból száznál is több példány maradt fenn egyenletes eloszlásban, akkor azt a középkorban általánosan használt iroda-lomnak lehet tekinteni, kétszáz fellelhető példány pedig már rendkívüli elterjedt-ségre utal. Általában az egyetemi tananyag részét képező szövegek tartoznak ebbe az utóbbi kategóriába. Mintha kifejezetten az egyetemtörténeti kutatást segíte-nék a „kéziratok szociológiájaként” ismert források. Ezek lényegében a megma-radt diákjegyzetek, amelyekből nyomon lehet követni egyes személyek karrierjét, illetve azt, hogy mit választottak ki másolásra. Még egy fokkal többről árulkod-nak az esetleges diktálás vagy másolás alatt elkövetett hibák vagy a törlések. Egy párizsi középkori egyetemi jegyzetből például szinte teljesen törölték a tenyérjós-lásra vonatkozó részt, de a jósa tenyérjós-lásra és mágikus gyakorlatra utaló többi rész érin-tetlen maradt, vélhetően azért, mert az akkor még elfogadhatónak tűnt abban a környezetben.42
A középkori egyetemtörténeti kutatásban igen fontos a kodikológiai kontex-tus, azaz annak a figyelembevétele, hogy milyen szövegekkel együtt másoltak egy adott kéziratot.
A kutatás során lehetőség szerint érvényesítem az interdiszciplináris meg-közelítést, mégpedig oly módon, hogy a különböző tudományterületek eltérő
41 Egy ilyen jellegű unikális kutatás a „szökött szerzetesekkel” foglalkozik, amelyből kiderül, hogy a szerzetesek a kolostor által nyújtott felemelkedési lehetőséget kihasználva igyekeztek a világi papság soraiba jutni, amire javadalom (titulus) hiánya miatt egyébként nem lett volna lehetőségük. Továbbá említésre kerül a kolostori, káptalani és plébániai iskolák közötti különbségek bemutatása és diákok más településeken történő tanulásáról is olvashatunk Erdélyi Gabriella (2011): Szökött szerzetesek. Erő-szak és fiatalok a késő középkorban. Libri Kiadó, Budapest című monográfiájában.
42 Láng Benedek (2007): Mágia a középkorban. Typotex, Budapest. 84.
29
I. Kutatásmetodikai alapvetés
fogalomhasználata – például a teológia és a filozófia esetében – ne összezavarja, hanem segítse az értelmezést és a tények feltárását.
A szociológiai szempontok segítenek európai kontextusba helyezni az össze-függéseket, és hozzájárulnak a társadalmi szerkezet funkcionális elemeinek ana-líziséhez és összehasonlító elemzéséhez.
A történeti szemantika és a historiográfia felé való nyitás esélyt ad az analitikus elemzésre, és érzékennyé tehet a csekélynek tűnő eltérések árnyalt vizsgálatára.
Az irodalomtörténeti megközelítés sokat segít a korabeli szövegek szemantikai tartalmának megfejtésében és az összehasonlításhoz szükséges szempontok kivá-lasztásában. Ebben a tekintetben különösen hasznosnak bizonyult Mezey László sok egyetemtörténeti részletet tartalmazó monográfiájának megismerése.43
A tágabb összefüggések feltárásához nélkülözhetetlen a lehető legtöbb egye-tem történetét áttekintő összehasonlító elemzés. Csak a múltbeli fejlődéstörté-net alapos megismerése és a meghatározott szempontok szerinti összehasonlí-tás teheti lehetővé egyetemtörténeti modellek, folyamatok, trendek és tendenciák felvázolását. A kutatási téma európai dimenzióba helyezett vizsgálata lényegében arra az összetett kérdéssorra keresi a választ, hogy hogyan alakult a második leg-régibb európai intézményrendszerben, az egyetemek világában az állandóság és a változás aránya; milyen konfliktusokkal járt ez együtt; milyen tévutak jöttek létre, ami nota bene néha egy-egy egyetem megszűnéséhez is vezetett?
Vizsgálom azt is, hogyan és milyen körülmények között élednek újjá ezek az intézmények, továbbá hogyan váltják egymást az egyetemek életében a felívelő és a hanyatló szakaszok – és milyen okok húzódnak meg ennek hátterében.
A kutatási téma bemutatására a kronologikus és a tematikus elrendezés együt-tes alkalmazásával kerül sor. Egy-egy periódus jellegzeegyüt-tességeinek ismertetése olyan általános korképpel kezdődik, amelyben a meghatározó kulturális, társa-dalmi, politikai és gazdasági körülmények bemutatása a cél. Ezt utalások köve-tik az egyetemek nagyságáról és földrajzi elhelyezkedéséről, amit az egyetem oktatási nyelvének és az egyetemi alapszabályoknak/statútumoknak a vizsgálata követ. Elemzem továbbá az adott időszak oktatási történéseit, illetve ezek viszo-nyát a nemzeti kultúrához. Az egyetemi polgárok vizsgálata kiterjed a professzori karra, a többi oktatóra, a diákokra és az egyetemi segédszemélyzetre.44 Az egye-temi infrastruktúra – épületek, pénzügyek kezelése – vizsgálata nélkülözhetetlen a tartalmi vonatkozások mélyebb, háttérben rejlő összefüggéseinek feltárásához.
43 Mezey László (1979): A deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Akadé-miai Kiadó, Budapest.
44 A tanügyi segédszemélyzetről eddig nagyon kevés publikáció jelent meg, ezt pótolja Wagener, Silke (1996): Pedelle, Mägde und Lakaien (Kritische Studien zur Geschichtswissenschaft). Vandenhoeck &
Ruprecht.
Az európai egyetemek története
30
Érdekes lenne az egy-egy beazonosítható egyetemről származó kéziratok elterjedésének területi vizsgálata, mert ez plasztikus képet adna a hálózatszerű szerveződési szisztéma részleteiről. Kérdés lehetne az is, hogy az artista, a jogi, az orvosi és a teológiai kar írásainak terjedése megegyezik-e a magiszterek ván-dorlásával, a szecesszió okozta új alapításokkal – vagy más tényezők is szerepet játszanak ebben? Alkalmanként egy-egy példával érzékeltetem ezeket az össze-függéseket, de a kapcsolati háló empirikus alapon történő megszerkesztése még további részletesebb forráskutatást igényelne.
Amennyire csak lehetséges, bevonom a vizsgálat körébe az egyetemi közösségi élet aktuális szervezeti formáinak és azok jelképeinek feldolgozását: azaz a szim-bólumokat, az ünnepségek rendjének leírását, valamint a tanulmányi idő sokféle strukturálási lehetőségét.
Az egyetem szervezeti struktúráját lényegében a karok és a tanszékek kor-specifikus elrendezési formája jeleníti meg. Ennek során az oktatás és a kutatás rendje, a tananyag elrendezése, valamint a könyvek és a könyvtárak változó sze-repe a meghatározó tényező. A szertárak és különösen a laboratóriumok felsze-reltsége további hasznos elemzési lehetőséget nyújthat az egyetemek történetének összehasonlító vizsgálatához. Eredményes lehet még a tudományos kommuniká-ció szervezeti formáinak történeti kontextusba helyezett értelmezése.
A kutatás kiterjed még az egyetemi konfliktusok elemzésére, ezek hátterében ugyanis mindig más-más elvárások, más-más értékek és érdekek húzódnak meg.
A konfliktusok keletkezése, kiéleződése és sikeres vagy sikertelen megoldása az egyetemi élet és a tudományos előrehaladás természetes velejárója. Mindenesetre azok a struktúrák, azon döntési mechanizmusok és megoldási kísérletek elem-zése, amelyek dokumentáltan hozzáférhetők, igen hasznosak lehetnek más, az egyetemnél „fiatalabb” szerveződési formák, társadalmi szervezetek elemzése és összehasonlítása számára.
Walter Rüegg az 1500–1800 közötti évek vizsgálatát bevezető tanulmányában az egyetemekkel kapcsolatosan öt problémakör kutatására tesz javaslatot: 1. Európa nyitása a nagyvilág felé, 2. az új kommunikációs formák hatása az egyetemi életre, 3. az öntudatosság szintjének kulturálódáson alapuló emelkedése, 4. a humaniz-mus beszivárgása az egyetemekre és 5. néhány egyetem merev ragaszkodása a régi formációkhoz.45 Ezeket a szempontokat messzemenően figyelembe vettem kuta-tási tervem elkészítésekor.
A professzorok és a diákok életvitelének, életmódjának kutatása csak az utóbbi időszakban került az érdeklődés középpontjába. Németországban egyre több pub-likációban foglalkoznak az ún. „Burschenschaftok” belső viszonyainak leírásával, elemzésével. Ezzel kapcsolatban a középkorról és a 19. század utáni időszakról
45 Rüegg, Walter (Hrsg. 1996): Themen, Probleme, Erkenntnisse. In: Rüegg, Walter, Hrsg. 1996, 21–52.
31
I. Kutatásmetodikai alapvetés
viszonylag bő források állnak rendelkezésre, de meglepő módon a kora újkor erő-sen adathiányos időszaknak bizonyul.46
3.1. A kutatást nehezítő tényezők
A kutatás számára jelzésértékű lehet azon tényezők számbavétele is, amelyek nehezítették a pedagógiatörténeti kutatást.
Az egyik legelső probléma a terminológiai kérdések tisztázatlansága és a defi-níciók hiánya, illetve ugyanannak a fogalomnak többféle és eltérő értelemben történő használata. A szakirodalomban még az sem egyértelműen eldöntött, mikor, mire lehet az egyetem megnevezést használni. Előfordul, hogy székesegy-házi iskolák – hosszabb-rövidebb ideig, egy-egy kiemelkedő tanárnak köszönhe-tően – egyetemi színvonalon oktattak, mégsem egyetemként említik őket. Maga az egyetem elnevezés csak a 16. századtól használatos, korábban több más kife-jezést használtak. Előfordul az is, hogy az egyetemeket és az egyetemszerű intéz-ményeket még gimnáziumként említik a korabeli források.47 A stúdium generale kifejezés történetesen jelenthet szerzetesrendi főiskolát, néha egyetemet, de ért-hetik alatta az oktatott tananyag összességét is. Ehhez hasonlóan problematikus a skolasztika kifejezés használata, mert egyrészt arra utal, hogy a középkorban a filozófiát különféle iskolákban művelték, ám ez nagyon leegyszerűsített véle-mény. Másrészt használják a fogalmat a több évszázadon át művelt filozófiára és teológiára, ami pedig túl általános.48
A kutatás kezdetén szembesültem azzal a ténnyel, hogy a klasszikus egye-temtörténeti publikációk alapvetően intézménytörténeti – esetleg társadalom-történettel kiegészített – megközelítést alkalmaznak. Gyakoriak még az egy-egy kiemelkedő professzor életútját elemző, azt bemutató írások. További nehézséget jelent ezekben a forrásokban az elfogult szemlélet gyakorisága, ennek megnyilvá-nulási formája pedig az, hogy „az egyetem történetét általában egy ezzel a feladat-tal megbízott történész írja hivaa feladat-talos emlékiratként. Természetesen ilyen esetben az egyetem hírneve (garantáltan) makulátlanul tiszta marad.”49
A hiteles egyetemtörténeti kép teljes körű felvázolásához sokféle típusú doku-mentum összehasonlító elemzésére lenne szükség, de történetesen a 15. szá-zad előtti időszakból alig maradtak fenn diákoktól származó önreflexiós írá-sok, pedig főleg ezek segítségével lehetne hitelesen kiegészíteni, pontosítani
46 Müller, Rainer Albert (1996): Studentenkultur und akademischer Alltag. In: Rüegg, Walter, Hrsg.
1996, 263.
47 Mészáros István, 1972, 43.
48 Borbély Gábor (2010): A középkor filozófiája. In: Boros Gábor (főszerk. 2010): Filozófia. Akadémiai Kiadó, Budapest. 309.
49 Kearney, Hugh (1996): Scholars and Gentlemens. In: Rüegg, Walter, Hrsg. 1996, 11.
Az európai egyetemek története
32
a diákéletmódról valamilyen módon fennmaradt, néha anekdotikus jegyeket mutató feljegyzéseket. A fellelhető levelek, levéltöredékek – ráadásul tartalmukat tekintve nagyon hasonlóak – többnyire szülőknek, gyámoknak, rokonoknak írt panaszkodó és pénzt kérő írások.
Jelen kutatás differenciáltabb célja lenne a tudás, és a tudomány genézisének vizsgálata a tudáshasznosítás összetett rendszerében, az ok-okozati összefüggé-sek feltárása alapján, amihez jóval kevesebb vagy nehezebben fellelhető forrás áll rendelkezésre.
A tudománytörténet és az egyetemi karok fejlődése sincs mindig egymással összhangban, az újkor kezdetén például a tudomány fejlődése egy időre kike-rült az eltérő teológiai nézetek és a humanizmus küzdelmével vesződő egyetemi karokról, és a tudományos fejlődés e karok rendszerét meghaladva és megtörve az egyetemen kívüli világban realizálódott, ezért a kutatási területet szükségsze-rűen bővíteni kellett.
Az egyetemek története bővelkedik fehér foltokban és homályos részletekben.
Érdekes módon éppen az adott korban nyilvánvalónak számító dolgokban mutat-kozik hiány, mert ezek a maguk korában annyira triviálisak, hogy nem is emlí-tik őket. A legnehezebben a fokozatosan megvalósuló átmenetek figyelhetők meg, ilyen a baccalaureátusi fokozat megszűnése és újbóli megjelenése, vagy az ars fakultás filozófiai karrá válása.
A kora újkori egyetemek szervezeti felépítéséről és különösen felszereltségük-ről kevés összehasonító elemzés jelent meg.50 Ne feledjük azt sem, hogy az egye-temek mintegy 800 éves története során igen jelentős váltás volt a taneszközök-ben, a felhasznált alapanyagokban, ezek között sok olyan van, ami végérvényesen megsemmisült, és csak következtetni lehet tényleges használatuk körülményeire.
Az egyetemi anyakönyvek közül ugyan sok megmaradt, de az összehasonlí-tást és a peregrináció kutatását nehezíti az egységes bejegyzési szisztéma hiánya.
Bécsben például a 15. század elejéig csak a beiratkozottak nevét és származási helyét tüntették fel, az apa foglalkozását csak 1420-tól jegyezték fel. Krakkóban más rend alakult ki, ott a diák és az apa keresztnevét, a diák származási helyét és az egyházmegyét tüntették fel beiratkozáskor.
Egy másik vizsgálati irány – az egyetemi gazdálkodás körülményeiről – elvileg jól kutatható, hiszen a számadáskönyveket mindig megbízható helyen őrizték, és ezek egy része hozzáférhető. Itt a gondot az összehasonlítás, az összemérhetőség okozza. Maguknak a bevételeknek számtalan, mára már csak nehezen rekonst-ruálható tartalmú felsorolása is problémák forrása lehet. Speciális szakértelmet igényel a mértékegységekben és a pénznemekben való eligazodás, ami az össze-vetés alapvető feltétele. A vagyon nyilvántartása sem egységes rendben történik,
50 Ridder-Symoens, Hilde (1996a): Mobilität. In: Rüegg, Walter, Hrsg. 1996a, 139., 146.
33
I. Kutatásmetodikai alapvetés
a mértékegységek átszámítása nehézkes, így mindez bizonytalanná teszi az érté-kelést.
Úgy vélhetnénk, hogy az egyetemi anyakönyvek objektív adatokat tartalmaz-nak a diákság származása, összetétele, és egyáltalán, a diákok száma tekintetében.
Sajnos a kutatás során ez is téves elképzelésnek bizonyult: egyrészt azért, mert a legtöbb egyetem története tele van adathiányos periódusokkal; másrészt a tör-ténészek szerint erősen megkérdőjelezhető némelyik anyakönyvi bejegyzés pon-tossága. Ez abból fakad, hogy kezdetben a beiratkozás bármikor – még ünnep-napokon is – megtörténhetett, sokszor a rektort helyettesítő személyek – a titkár, esetleg a pedellus51 – jelenlétében, és ez pontatlansághoz vezethetett. Egy másik furcsaság abból adódik, hogy az egyetemi kedvezmények igénybevétele miatt csa-ládtagok, hivatalnokok, szolgálók is gyakran egyetemi polgárnak anyakönyvez-tették magukat.
További zavaró tényező fakad a vallásháborúk tényéből: voltak ugyanis olya-nok, akik lelkiismereti okból – tudniillik a kötelező eskü miatt – nem iratkoztak be az egyetemre, de oda jártak, esetleg álnevet használtak.52
Az egyetemi beiratkozást még számos további tényező befolyásolta, így szá-molni kellett a helyi háborúskodás, a felkelések és főleg az időről időre felbuk-kanó járványok hatásával. Ezeket a tényezőket kevésbé vették számításba a csak statisztikai alapokon végzett kutatások, így azok sok bizonytalansági tényezőt tar-talmazhatnak.53
Különösen nehéz feladat bizonyos oktatási módszerek részleteinek megisme-rése, ilyen például a gyakorlatok tartalma vagy az ismétlések megvalósulása, mert ezeket éppen általános elterjedtségük és közismertségük miatt alig vagy egyálta-lán nem dokumentálták.54
A tantervek kutatása is viszonylag későn került az egyetemtörténészek figyel-mének körébe. Az első időszakban még az egyetemi statútumok részeként fog-lalkoztak ezzel a témával. A statútumok egyébként kezdetben viszonylag ritkán változnak: a párizsi egyetem statútumai 1400 és 1790 között csak kétszer módo-sultak, 1453-ban és 1598-ban. A statútumok gyakran csak a professzorok szakte-rületéről tájékoztatnak, a tananyagról, a használatos tankönyvekről pedig nem vagy kevéssé informálnak. Az egyetemtörténészek szerint a korai tantervek rész-leteinek megismeréséhez az látszik az egyik járható útnak, ha a fennmaradt doku-mentumok alapján nyomon követjük, rekonstruáljuk egy-egy személy tanulmá-nyi teljesítményét. Erre a könyvtárakban és az egyetemi levéltárakban számos
51 A pedellus a középkori egyetemeken sokféle feladattal járó, magas presztízsű hivatal.
52 Simone, Maria Rosa di (1996): Die Zulassung zur Universität. In: Rüegg, Walter, Hrsg. 1996, 236.
53 Uo. 244.
54 Weber, Wolfgang (2002): Geschichte der europäischen Universität. Verlag W. Kohlhammer, Stutt-gart. 4.
Az európai egyetemek története
34
forrás áll rendelkezésre: sok professzor leírta és gyűjteményes formában vagy tankönyvként is kiadta előadásainak a szövegét; másutt a hallgatók jegyezték le és terjesztették egymás között a professzori előadásokat. Természetesen nem minden országban és nem minden egyetemen volt divatban ilyen feljegyzése-ket készíteni, ezért már az is jó eredménynek tekinthető, ha egy-egy egyetemről egy hosszabb periódusra vonatkozóan teljes az anyag. Különbség van a tananyag rögzítése terén az egyetemi karok között is, meglepő módon a legkevesebb leírás éppen a teológiai karokról maradt fenn.55
55 Brockliss, Laurence (1996): Lehrpläne. In: Rüegg, Walter, Hrsg. 1996. 451.
35
I. Kutatásmetodikai alapvetés