TOVÁBBTANULÁS, JÖVŐKÉP ÉS ÖNSZERVEZŐDÉS
2. MUNKAMIGRÁCIÓ JÖVŐTERVEI – ITTHON ÉS/VAGY OTTHON A vajdasági magyar fiatalok időszakos munkavállalási célú (migrációs)
jövőtervei-nek meghatározásához magyarországi és szerbiai felsőfokú képzésben bekapcsoló-dott fiatalok (egyetemisták, doktoranduszok) véleményét fogom ütköztetni a kvan-titatív adatokkal.
A Vajdasági tanulók Magyarország vonzásában (2011) kvalitatív kutatás is megerő-sítette, hogy a globalizáció korában egyáltalán nem tűnik végleges döntésnek az emigráció, vagyis attól, hogy ők Magyarországon fejezik be az egyetemet, egyaránt gondolkoznak a hazatérésen, illetve a további vándorláson is. Azon csoport esetében, akik szülőföldjükön tanultak tovább, tanulmányaik elején úgy gondolták, hogy Szer-biában, vagyis Vajdaságban szeretnének élni és dolgozni, viszont ez az évek folyamán teljesen megváltozott. Fontolgatják a külföldi munkavállalást, elsősorban Magyaror-szágot említették célországként, de voltak olyanok, akik Nyugat-, illetve Észak-Euró-pában látják az érvényesülés esélyét. „Gondolkoztam, és nagyon erősen kitartottam amellett, hogy én itt fogok maradni ebben az országban. És én nézegettem, hogy
8 20 éves, másodéves férfi, Szeged.
miért mondják ezek a politikusok, hogy jaj megy a fiatalság el innen – mondom, amikor itt is milyen jó. De most, amikor kicsit tágabbra nyíltak a szemeim, látom, hogy miről beszélnek az emberek. Tehát megfordult most már a fejemben, hogy nem itt folytatnám tovább az életemet. Nem a Balkánon”9 (Ágyas 2013a: 344).
Viszont nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy 2010. május 25-én az or-szággyűlés elfogadta a kettős állampolgárság módosításáról szóló 2011. évi XIV. tör-vényt. Ennek értelmében 2011. január 1-jétől honosítási eljárással könnyebbé vált a magyar állampolgárság megszerzése, így a vajdasági magyarok is igényt tarthattak a könnyebb mobilitási lehetőséget adó európai uniós útlevélre. Az identitáserősí-tő jellege mellett e döntés nagymértékben csökkentheti a hazatérési hajlandóságot mind az anyaországból, mind egyéb külföldi országból. Nem áll rendelkezésünkre pontos statisztikai adat arról, hogy a külföldi tanulmányaik befejeztével hányan tér-nek haza, de bizonyos következtetéseket levonhatunk a Szekeres László Alapítvány adataiból.10 Naprakész adatok híján még nem tudjuk megállapítani, hogy a 2010-es évtől Magyarországon tanuló diákok honosították-e oklevelüket, viszont ha az alább látható tendencia folytatódik a költségek visszaigénylésére vonatkozóan, feltételez-hetjük,11 hogy a diákok 10%-a sem tér haza tanulmányaik befejeztével (2 ábra).
2. ábra. A Szekeres László Alapítvány által diplomahonosítási támogatásban részesített kérelmezők száma (N = 585)
Forrás: Szekeres László Alapítvány belső adatbázisa, saját szerkesztés.
Megjegyzés: Az adatok az adott évben beadott kérvényeket mutatják. Ez azt jelenti, hogy olyan esetek is bekerülhettek, akik sokkal korábban fejezték be tanulmányaikat
és csak később honosították oklevelüket.
9 25 éves, végzős férfi, Újvidék.
10 A Szekeres László Alapítvány foglalkozott Szerbiában a diplomahonosítás költségeinek megtéríté-sével, később már a Magyar Nemzeti Tanács.
11 Összevetve az Oktatási Hivatal adataival.
A vajdasági magyar fiatalok mérföldkövei: 125
továbbtanulás, jövőkép és önszerveződés
Az egyre inkább csökkenő hazatérési kedvhez többek között hozzájárul a diplo-mahonosítás kapcsán vélt12 – kevés esetben valós – bürokratikus nehézségek is a felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében. A 2013-as évben megvalósult online kérdőíves felmérés13 célcsoportja azon vajdasági magyar egyének voltak, akik kül-földön végezték felsőfokú tanulmányaikat és már elvégezték vagy folyamatban van oklevelük honosítása. A honosítás becsült időtartama széles időintervallumban mo-zog. Azon egyének esetében, akiknél már lezárult ez a folyamat, az esetek 75%-ában 6 hónap alatt befejeződött,14 11%-nak 6–9 hónapon belül. 7%-ra volt jellemző, hogy a folyamat elhúzódott 9–12 hónapig, míg 7%-ra volt csupán jellemző, hogy 1 évnél tovább tartott volna a folyamat. A 216 válaszadó közül mindössze 22 egyén jelezte, hogy különbözeti vizsgákat tett/fog tenni (Ágyas 2013b). A hazatérési hajlandósá-got némiképp előremozdíthatja, hogy 2015. október 1-jétől megváltozott a diplo-mahonosítási eljárás. Egyszerűsített, központosított eljárásban végzik a külföldön megszerzett oklevelek elismerését, az oktatási minisztériumon belül működő ENIC/
NARIC Akkreditációs Központban.
A bürokratikus gátak „megszűnése” még nem jelenti azt, hogy a külföldön tanuló vajdasági magyarok hazatérnek majd szülőföldjükre, számos pozitív gazdasági vál-tozás lenne csak képes nagyobb számú fiatal hazacsábítására. A család és a barátok közelsége, a lokálpatriotizmus miatt nagyon kis arányban, de jellemző a hazatérés, sok esetben a kétlakiság.
Kutatási adatok hiányában nincs teljes képünk arról, hogy a hazatért vajdasági magyar diplomások vissza tudtak-e integrálódni a szerb munkaerőpiacra. Ennek a képnek egy részletébe nyerhetünk csak betekintést, miszerint a 2013-as évig visszamenőleg a vajda-sági magyarok diplomahonosítására vonatkozó kutatás eredményei azt mutatják, hogy a hazatért fiatalok 80%-ának volt munkahelye a megkérdezés időszakában. A mun-kahellyel rendelkezők közel 73%-a a végzettségének megfelelő vagy nagyjából annak megfelelő munkát végez. Továbbiakban azt is látjuk, hogy (független attól, hogy akkor dolgozott vagy sem) a válaszadók picit több, mint fele rövid távon Szerbiában képzeli el magát, emellett viszonylag magas a bizonytalanok aránya (29%), akik vélhetően a munkahely és annak minősége függvényében döntenek majd az emigrációról (3. ábra).
12 A 34%-ának 1–3 hónapon, 41%-ának pedig 3–6 hónapon belül.
13 A kutatás támogatója Bethlen Gábor Alap, a Magyar Nemzeti Tanács és a Szekeres László Ala-pítvány. A 2013 júliusában megkezdett kutatás a szerbiai diplomahonosítás folyamatára, illetve a hazatért értelmiség elhelyezkedésére, jövőképére kérdezett rá. Összesen 216 egyén, 20 magyaror-szági felsőoktatási intézmény, közel 50 különböző karhoz tartozó végzettségű személy osztotta meg oklevelének honosításával kapcsolatos tapasztalatait.
14 Annak tekintetében, hogy az egyén alap- vagy mesterdiplomáját honosította különösebb eltérés nem volt, így ezeket külön nem elemzem.
3. ábra. Szerbiában tervez-e maradni az elkövetkező 5 évben? (N = 215)
Az Aranymetszés 2013 – Kárpát-medencei doktorandusz életpálya-vizsgálat a kül-földön tanuló doktoranduszok hazatérési és emigrációs hajlandóságát is vizsgálta.
Megállapítható, hogy a munkahellyel rendelkező doktoranduszok 80%-a Szerbia munkaerőpiacán vannak jelen, és az érvényes válaszadók közel 70%-a továbbra is Szerbiában tervez maradni. Azon válaszadók körében, akik első helyen Szerbiát je-lölték meg (49 egyén), azok közül összesen 14 olyan egyén volt, aki második helyen is jelölt be országot (ezek közül 12-en Magyarországot írták be). Elenyésző azok szá-ma, akik nem Magyarországon, illetve nem Szerbiában tervezik életüket a doktori fokozat megszerzése után. A jelenlegi kivándorlási hullám függvényében Magyaror-szágra elvándoroltra még, mint ingázóra tekintünk, aki a két ország közötti kapcso-lati hálóját kihasználja, élénkítve a gazdaság, tudomány és oktatás színterét. Viszont a hazatérés rögös lehet, a friss doktori fokozattal rendelkező egyénnek szembesülnie kell számos kihívással: a Magyarország és Szerbia közötti jövedelemegyenlőtlensé-gekkel, a kutatóhelyek hiányával, a kisebbségi létbe való „visszalépéssel”, a többsé-gi és/vagy a kisebbsétöbbsé-gi tudományos életbe való beágyazódás kérdésével, kapcsolati tőké kihűlésével stb. (Ágyas–Novák–Rózsa. 2013: 90–91).
Láthatjuk, hogy a magasan képzett fiataljaink az otthon–haza relációjában próbálják megtalálni az érvényesülés útját. A vajDasági geneRáció kötetben mintegy 130 fiatal kutató és doktorandusz bemutatkozása mellett olvashatunk a vajdasági magyar tu-dományos élet és tutu-dományos utánpótlás gondolataiból is. A tutu-dományos utánpót-lás jövőképe bizonytalan, a Szerbiában való érvényesülési lehetőségek nehézségeit mutatja az is, hogy a legtöbb esetben a Vajdaságban, illetve ingázva Magyarország és szülőföldjük között (terveznek) mozognak(-ni) a fiatalok. Hangjukból érezzük a lo-kálpatriotizmust, de reálisan értékelik helyzetüket, miszerint, „sajnos, tanulmányaik után sokan elvesznek az alapvető egzisztencia biztosításában, a kevés és rossz mun-kafeltételek miatt, valamint az alacsony munkabér okozta több párhuzamos munka vállalásában. Sajnos sokan a megoldást külföldön keresik és meg is találják.” Ameny-nyiben jelentősebb változások nem következnek be a közvetlen környezetünkben
A vajdasági magyar fiatalok mérföldkövei: 127
továbbtanulás, jövőkép és önszerveződés
a korlátozott lehetőségek, a külföldi – sok esetben könnyebbnek vélt – boldogulás miatt a fiatal kutatóink az emigráció útjára lépnek majd, és egyre nagyobb kihívás lesz az emigráltak hazacsábítása is. „...a hazai (ezen belül a vajdasági magyar) tudo-mányos intézmények intenzív fejlesztésére, kapcsolati hálójának kibővítésére volna szükség, ami alapot, kiindulási pontot és visszatérési lehetőséget teremtene a fiatal kutatóknak” (Ágyas 2014b: 61).
4. ábra. Közeljövőre vonatkozó leggyakoribb válaszok az MNT aktív ösztöndíjasai körében
Visszatérve a szülőföldön tanuló főiskolai, egyetemi hallgatókra az akkori MNT ösz-töndíjasok15 45%-a vélekedett úgy (ők csak ezt a kategóriát jelölték be), hogy „Mivel Szerbiában fejezem be tanulmányaimat, itt tervezem a jövőmet, itt szeretnék dol-gozni.” Ezután a közeljövővel kapcsolatos bizonytalanság a jellemző, az érvényes válaszadók 33%-a „Teljesen bizonytalan a jövőjével kapcsolatban.” Az adatokból következtethető, hogy a fiatalok az esetleges sikertelen szerbiai próbálkozás után a magyarországi vagy a külföldi érvényesülés stratégiáját választják majd, de elsődlege-sen a szülőföldön szeretnének érvényesülni. A kérdőívet kitöltött ösztöndíjasok 22%-a jelölt egyértelműen oly22%-an k22%-ategóriát, 22%-ami 22%-az emigrációt vonj22%-a m22%-ag22%-a után (4. ábr22%-a).
Az elmúlt pár év kutatásai azt tükrözik, hogy a felsőfokú képzettséggel rendelkező vajdasági magyarok többsége igaz sokszor az országhatárt átlépve, de elsődlegesen a Kárpát-medence területén képzelik el a jövőjüket. E lehetőséggel érdemes lenne élni:
„a vajdasági magyar tudományos élet szereplőiben és a tudományos utánpótlásban nagy potenciál rejtőzik, mivel összekötő híd szerepet tudnak betölteni a Kárpát-
15 Arra a kérdésre, hogy: „Milyen terveid vannak a közeljövőre vonatkozóan?” több választ is adhat-tak. A következő kategóriák közül tehették ezt meg: (1.) Mivel Szerbiában fejezem be tanulmányai-mat, itt tervezem a jövőmet, itt szeretnék dolgozni; (2.) Tanulmányaim végeztével Magyarországon szeretnék élni, dolgozni; (3.) Tanulmányaim végeztével külföldre (nem Magyarországra) szeretnék menni; (4.) Teljesen bizonytalan vagyok a jövőmmel kapcsolatban.
régióban élő magyar ajkú és a volt Jugoszláviában tevékenykedő kutatók között”. En-nek fényében mindenképp szükséges, hogy nemzetközi projektek segítségével erős kapcsolatrendszert építsünk ki elszármazottainkkal, egymás támogatásával erősítve a szülőföldön maradtak esélyeit egyaránt (Ágyas 2014b: 49).
3. ÖSSZEGZÉS HELYETT: A VAJDASÁGI MAGYAROK TÁRSADALMI