A TOVÁBBTANULÁS MOTIVÁCIÓI

A vajdasági fiatalok továbbtanulással kapcsolatos bizonytalanságát több dolog is táplálja. Egyrészt, mint minden középiskolás fiatal racionálisan próbálja mérlegel-ni, hogy számára megéri-e hosszú távon az energiabefektetés, ami a felsőfokú vég-zettség megszerzéséhez kívánatos – sokan teszik ezt elsőgenerációs diplomásként.

Továbbá válaszút előtt állnak a vajdasági magyar fiatalok, hogy anyanyelven, szü-lőföldjükön, korlátozott szakválasztási lehetőséggel, vagy bizonytalanul, többségi nyelven kezdje tanulmányait, vagy emigráljon az anyaországba.

Az elmúlt években számos olyan változás történt mind a szerbiai felsőoktatásban, mind a vajdasági magyarság oktatási szintjének emelésében, ami megkönnyíthe-ti a felfelé irányuló mobilitást. A továbbtanulást serkentő külső pozitív hatások különösen fontosak a vajdasági magyar fiatalok életében. A vajdasági magyar kisebbség iskoláztatási szintjére jelentős lemaradás jellemző. A tömbmagyar te-rületek oktatási adatai Magyarkanizsa községben (3,71%) és Topolya községben² (5,23%) az egyetemi vagy annál magasabb végzettséggel rendelkező lakosság ala-csony részarányát mutatják, jelentősen elmaradva ezzel a vajdasági (9,18%) és a szerbiai (10,59%) mutatóktól. Nemzeti közösségek helyzetét vizsgálva a magyarok esetében a főiskolai végzettség 3,3%, az egyetemi végzettség 3% (a szerbek eseté-ben 4,6% és 6,7%) (Kajári 2006; Takács 2009; bővebeseté-ben Gábrity Molnár 2006a, 2006b).nA 2011-es népszámlálási adatok alapján Észak-Bácska³ (49,37%) és

1 Az ifjúságot a 15 és 35 év közötti korosztály közé „szorítottuk”, függetlenül attól, hogy a fiatal elérte-e már azt a társadalmi státust, mely már a felnőtté válással egyenlő, vagyis van jövedelme, foglalkozása, családja (Andorka 2006).

2 Községek (opštine) – néhány, esetenként akár 10–20 települést egyesítő, a lokális önkormányzat irányítása alatt álló, közigazgatási-területi egységek Szerbiában.

3 Ide tartozik: Topolya, Kishegyes, Szabadka község.

Észak-Bánát⁴ (46,69%) közigazgatási régiókban a középiskolai végzettségű népes-ség részaranya a vajdasági átlag (50,91%) alatt található, sőt az Észak-bánáti régió a szerbiai (48,93%) átlag alatt van.

A több mint ezer főt megszólító felsőoktatási ösztöndíjprogram értékelésére⁵ vonatko-zó kutatás eredményeiből láthatjuk, hogy a jelenlegi vajdasági magyar hallgatók/volt hallgatók szüleinek iskolai végzettsége alacsony. Az édesanyák esetében a megkérde-zettek 79%-ának középiskolai (61,2%) vagy annál alacsonyabb (18,8% általános iskola, 0,8% befejezetlen általános iskola) iskolai végzettsége van, az édesapák esetében ez 81% (65,1% középiskolai, 15,2% általános iskola, 1,2% befejezetlen általános iskola) (Ágyas 2014a: 12). Tehát a mai egyetemisták nagy része elsőgenerációs értelmiség (lesz), emiatt meglehetősen korlátozott kulturális és társadalmi tőkével rendelkeznek.

Másrészt, a bolognai oktatási rendszer is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a felsőfokú végzettség megszerzése is egy elérendő cél legyen a vajdasági magyar fiatalok életé-ben, miszerint már alap- és mesterképzésen vehetnek részt a szerbiai diákok is, egyre vonzóbb, hogy 3 vagy 4 év alatt felsőfokú oklevelet szerezhet az egyén. Harmadrészt a Magyar Nemzeti Tanács ösztöndíjprogramja szintén egy olyan tényező, amely meg-könnyítheti a vajdasági magyarok továbbtanulását, illetve a döntést, hogy ez hol való-suljon meg Szerbiában vagy Magyarországon. A Vajdaságban megfigyelhető alacsony továbbtanulási hajlandóság lehetséges oka az is, hogy a vajdasági egyetemisták, főis-kolások 35%-a tanul Magyarországon (Gábrity Molnár 2003: 16). A Magyarországon való továbbtanulási hajlandóság nem csökken a szerbiai magyarok körében, sőt fo-lyamatos növekedés tapasztalható az Oktatási Hivatal adatai szerint: a 2010/2011-es évben összesen 1206 diák kezdte meg felsőfokú tanulmányait 2011/2012-ben 1435, 2012/2013-ban 1506 fő. A Magyar Nemzeti Tanács ösztöndíjprogramjának önma-gában (még) nincs akkora ereje, hogy ezt a folyamatot megállítsa, ezért fontosabb azt vizsgálni, hogy jelenleg maga az ösztöndíjprogram mennyiben könnyíti meg a Szerbiában maradt magyarok továbbtanulással kapcsolatos döntését.

A Vajdasági tanulók Magyarország vonzásában (2011) kvalitatív kutatás szintén arra mutatott rá, hogy Szerbiában továbbtanuló fiatalok esetében a továbbtanulással kapcsolatos döntések inkább mondhatók kényszerdöntéseknek – szemben azon

vaj-4 Ide tartozik: Ada, Magyarkanizsa, Nagykikinda, Törökkanizsa, Zenta és Csóka község.

5 2014-es év elején online kérdőíves kutatás keretein belül valósult meg a Magyar Nemzeti Tanács felsőoktatási ösztöndíjprogramjának értékelése. A felmérés a Magyar Nemzeti Tanács felsőoktatási ösztöndíjasain kívül (889 válaszadó) a korábbi demonstrátorokra és felsőoktatási ösztöndíjasokra (49 válaszadó), az elesett/kibukott ösztöndíjasokra (13 válaszadó) is koncentrált, illetve azokra, akik nem kaptak ösztöndíj támogatást (88 válaszadó) a Magyar Nemzeti Tanácstól. A négy kü-lönböző csoport kérdőívéhez tartozó kérdések meghatározott része azonos volt, annak érdekében, hogy a csoportok közti azonosságokra, illetve különbségekre fény derüljön.

A vajdasági magyar fiatalok mérföldkövei: 121

továbbtanulás, jövőkép és önszerveződés

dasági magyarokkal, akik Magyarországon tanultak tovább – abban az értelemben, hogy sokan közülük egyetemi tanulmányaik alatt Szerbia határain kívül is el tudták volna képzelni magukat, mégis (anyagi megfontolásból) Szerbiában maradtak. „Az volt a probléma, hogy állami támogatású egyetemre ott nem kerülhettem be ugye, mert nem sikerült elintézni a papírokat, és akkor idejöttem végül is. Ez volt az egye-düli ok, mert felvettek a közgazdaságira is és annyi pontom volt, hogy bekerültem volna ott is államin, viszont nem kaphattam állami támogatást az állampolgárság miatt és akkor itt is bekerültem államira és akkor persze logikus döntés volt, hogy akkor itt folytatom”⁶ (Ágyas 2013a: 334). Mérlegelve családjuk anyagi helyzetét, úgy hozták meg a továbbtanulással kapcsolatos döntésüket, hogy az a legkisebb anyagi megterhelést jelentse szüleiknek. Továbbá mindenképp vonzó tényezőként jelent meg az, hogy Szerbiában lehetőségük volt állami finanszírozáson tanulni (a Magyar Nemzeti Tanács ösztöndíjprogramja 2011 júliusában került kihirdetésre).

A Magyar Nemzeti Tanács ösztöndíjának célja az is, hogy segítse az egyetemisták és családjuk életét, hogy a hallgatók energiájukat tanulmányaikba és a szorosan ah-hoz kapcsoló tevékenységekbe fektessék, ezáltal olyan sikereket érjenek el, amelyek hosszú távú hatása a tanulmányok folytatásában és a sikeres munkaerőpiaci érvé-nyesülésben nyilvánul meg.

1. ábra. Középiskola utáni továbbtanulás motivációja az MNT aktív ösztöndíjasainál (N = 713)

A kutatás eredményei továbbra is megerősítik, hogy a vajdasági magyar fiatalok többsége költséghatékony továbbtanulási stratégiát folytat pályaválasztása során. Így hozza meg azt a döntést, miszerint anyagi okok miatt nem tanul tovább, de emiatt választja a közelebbi, olcsóbb oktatási intézményeket. A Magyar Nemzeti Tanács

6 25 éves, végzős nő, Szabadka. de oda nem jutottam be állami finanszírozásra, ezért maradtam

Szerbiában.

Magyarországon szerettem volna továbbtanulni, de az MNT ösztöndíj miatt inkább Szerbiában

folytatom tanulmányaimat.

Elsődlegesen az MNT ösztöndíj

miatt tanultam tovább. Ha nem kapnám az MNT ösztöndíjat nem tudtam volna

egyetemre, főiskolára járni.

ösztöndíjasai körében a középiskola utáni motivációkban nagy szerepet játszott az ösztöndíjjal járó anyagi támogatás, ugyanis a leggyakoribb érvényes válaszok szerint a továbbtanulást nagymértékben befolyásolja az anyagi helyzet. Megfigyelhető az a tendencia, hogy már az olcsóbbnak vélt (sok esetben lakhatási, utazási költségeken tudnak spórolni a családok) szerbiai továbbtanulás is problémát jelent a családok-nak. Az érvényes válaszadók 22%-a jelezte, hogy elsődlegesen ez az ösztöndíj lehe-tőség miatt tanult tovább. A lemorzsolódási⁷ arányok függvényében viszont látható, hogy hamar kiesnek a felsőoktatásból azok a diákok, akiknél inkább anyagi mo-tivációval párosult a továbbtanulás. A megkérdezett hallgatóknál már megjelenni látszik az ösztöndíj itthon marasztaló célja, ugyanis az érvényes válaszadók 15%-a jelezte, hogy Magyarországon szeretett volna továbbtanulni, de e lehetőség miatt, inkább itthon maradt. Az ösztöndíjasok között elenyésző azok aránya, akik kény-szerből választották a szerbiai továbbtanulást (1. ábra).

Továbbtanulásra való ösztönzés mellett, kihívás még a szülőföldön továbbtanulók esetében, hogy tannyelv szerint próbálnak iskolát választani, emiatt kevésbé diffe-renciált a vajdasági magyar diákok szakválasztása, így a lakosság képzettségi struk-túrája etnikai egyenlőtlenségeket mutat. Az anyagi megfontolásokon túl a környe-zetnyelvvel kapcsolatos problémák nehezítik a szerbiai kisebbség pályaválasztását.

A mai napig tapasztalható nem megfelelő szerb nyelv tanításának következménye, hogy a fiatalok olyan szakmát választanak, amit tudnak (legalább részben) anya-nyelvükön tanulni, a szakmai piaci létjogosultsága alig jelenik meg. Gyakori az a döntési stratégia, hogy előbb a felsőoktatási intézmény helyét határozza meg a fia-tal (földrajzi közelség, tömbmagyar terület) és csak ezután körvonalazódik maga a szak. A Vajdasági tanulók Magyarország vonzásában (2011) elnevezésű kutatás ered-ményei is azt támasztják alá, hogy a nyelvi környezet miatt megerősödött Szabadka vonzásköre a felsőfokú továbbtanulást fontolgatók körében (bővebben Gábrity Mol-nár 2006b: 117–121). „Tehát így ketten jöttünk Magyarországra, tehát közgazdasági szakra. A többiek azok meg, ugye [nekik] egyértelmű volt, hogy Szabadka, tehát

7 A viszonylag magas lemorzsolódás több okra is visszavezethető, viszont egyöntetű tendenciát mutat.

Az első generációs ösztöndíjasok közül 2012-re 134 diák bontotta fel a szerződést, illetve ismételt évet, ennek következtében elesett az ösztöndíj támogatástól, majd a 2013-as évre még 46-an. Így a 2013-as évre az első generáció 38%-a morzsolódott le. A második generáció is hasonló tendenciát kö-vet. Eddigi adatok alapján a hallgatók 27%-a elesett az ösztöndíj támogatástól (31 fő év közben bon-totta fel a szerződést, míg 84 fő évet ismételt). A szakközépiskolákból érkező diákok nagyobb szám-ban morzsolódnak le, mint a gimnáziumszám-ban végzett hallgatók, viszont a jelenség egyaránt jellemző az elégséges középiskolai átlagú diákokra, mint a Vuk-diplomás tanulókra, csak kisebb számban.

Feltételezhetően a szakközépiskolákból érkező diákok nehezebben tudnak alkalmazkodni az egyete-mi, főiskolai oktatási rendszer követelményeihez, több idő szükséges számukra, hogy a fokozottabb tanulás tudatosodjon bennük. Sajnos rendkívül alacsony volt a válaszadói hajlandóság a kibukott ösztöndíjasok körében, így e csoport kapcsán nagy általánosítások nem tehetők, viszont ha a kutatás teljes célcsoportját nézzük a szülők iskolai végzettsége meglehetősen alacsony (Ágyas 2014a:12).

A vajdasági magyar fiatalok mérföldkövei: 123

továbbtanulás, jövőkép és önszerveződés

még a többi választási lehetőség között se [válogattak], és ez elsősorban a nyelvnek a problémája miatt, mivel hogy senki nem tudott annyira szerbül, hogy belevágjon egy ilyen teljesen újba, vagy nem akart. És ugye Szabadka [a Közgazdasági Egye-tem] az meg olyan köztudott, hogy ott ugye van pár tantárgy, ami ugye magyarul van, tehát később igazából már nincs, csak az első egy évben, ott még van”⁸ (Ágyas 2013a: 334–335).

A kutatási eredmények egyöntetűen azt sugallják, hogy a vajdasági magyar fiata-lokban – már általános iskolás korosztályoknál – tudatosítani kell, hogy Szerbiában léteznek olyan támogató intézmények és szolgáltatások, ami segíti őket felsőfokú ta-nulmányaikban. A sikeres továbbtanulást és pályaválasztást a korlátozott kulturális és gazdasági tőke behatárolja. Számos program került kidolgozásra és megvalósítás-ra, annak érdekében, hogy Szerbiában való továbbtanulás népszerűsége növekedjen a vajdasági magyarok körében az általános iskolától egészen a doktori tanulmányo-kig. Ilyen például az MNT beiskolázási programja, az iskolabuszok hálózata, a szü-lőföldön való továbbtanulást népszerűsítő körutak, tehetséggondozás, szakképzés fejlesztése, átképzési lehetőségek stb. Mennyiségi növekedésen kívül minőségbeli fejlesztésekre – piaci elvárásokhoz igazítani a fiatalok szakválasztását – is számos jó példát láthatunk, pl. az MNT ösztöndíja a hiányszakmák kiemelt támogatása által, szerb nyelvű felzárkóztató képzés, ezzel hosszú távon segíteni tudják a vajdasági ma-gyarok sikeresebb érvényesülését a szerbiai munkaerőpiacon.

2. MUNKAMIGRÁCIÓ JÖVŐTERVEI – ITTHON ÉS/VAGY OTTHON