FELMÉRÉS 2016-BAN

Amikor időnként a negyedéves hallgatók hospitálása után kérdőíves felmérést vég-zek, nem a statisztikai adatok begyűjtésére törekszem, hanem az első benyomások ellenőrzésére, az őszinte véleménynyilvánítás ösztönzésére. A következő „moza-ikok” a tanárjelöltek korszerű gondolkodásmódjáról, (ön)kritikus hozzáállásáról tanúskodnak.

Kérdés: Mi okozta a legnagyobb nehézséget a tanításban?

– A versek feldolgozása – Az órára való felkészülés – Az idővel való gazdálkodás

– A házi feladat elkészítése és ellenőrzése – Az érdektelenség

A felsorolt nehézségekkel nemcsak a kezdő pedagógusnak kell megküzdenie, a ta-nárjelöltek rávilágítottak a tanítás folyamatának mai dilemmáira: Hogyan szólítsuk meg az érdektelen tanulót? Mivel motiválhatjuk a házi feladatok önálló elkészítését?

Mire elég a 45 perc, egyáltalán sok vagy kevés? A válaszok közül kiemelkedik az órá-ra való felkészülés hosszúsága, ez a kezdet legnagyobb nehézsége, teljesen érthető.

Szakmai szempontból a versek értelmezésének problémája a képzés átalakítására figyelmeztet, az egyetemi tanulmányok során az oktatóknak még több figyelmet kell fordítaniuk a versszövegek megközelítésére, az értelmezések lehetőségeire.

Kérdés: Mit változtatna meg a mai oktatásban (általános és középiskola a Vajdaság különböző településein)?

A tanárjelöltek válaszai két nézőpontot érintettek, ezek a következők: a tanuló és a tanár szemszögéből való megítélés.

A) A tanuló szempontjának kiemelése

– Szorongó gyerekeket – kevésbé görcsössé és merevvé tenném – A tankönyv átalakítása, sokféle tankönyv

– Emberközelibb tananyag kellene

– A házi olvasmányok újragondolása – A kortárs szerzők szövegeinek bevonása – Több gyakorlati tudás szükséges

– Felszereltség, korszerűsítés – Szakkörök szervezése B) A tanár szempontjából – Kevesebb adminisztráció

– Jog és kötelesség: több jogot a tanárnak, kevesebb külső beleszólást!

– Több szabadság a tanároknak

A feleletek sokrétűek, de kiemelhető, hogy a tanárság határmezsgyéjén álló tanár-jelölt már a tanári pozícióra is felfigyelt. A 2015. évi megbeszélések során hevesen reagáltak a negyedéves hallgatók a tanári jogok korlátoltságára, arra, hogy a szülő mennyire beleszólhat a tanár munkájába, hogy a tanár mint értelmiségi, állandó ellenőrzés alatt áll. Az idei felmérés szintén a pedagógus szabadságát és az admi-nisztráció csökkentését vetette fel. Kiemelhető az „emberközelibb tananyag” meg-nevezés, amely az iskola és a diákok hétköznapjai között tátongó szakadékra utal.

Feladat: Értékelés az ötös skálán a. A tanulók előtudása, érdeklődése

b. A vezető pedagógus/a mentor szakmai kompetenciája c. Az iskola felszereltsége

d. A szünetek szervezettsége, működése e. Az osztályzás objektivitása

f. A tanulók órai aktivitása g. A tanulók szövegértése h. A tanulók fegyelmezettsége i. A tanulók olvasottsága

j. A tehetséges tanuló kibontakozási lehetősége k. A megfigyelt tanórák szakmai színvonala l. Az irodalom iránti érdeklődés

m. A nyelvtan iránti érdeklődés

101

Magyartanítás – kezdő fokon?

n. Saját sikerélményei a tanítás során

o. Mennyiben keltette fel a tanulók érdeklődését?

p. Mennyiben tudta megvalósítani konkrét célkitűzéseit?

q. Mennyiben okozott örömet a tanítás?

r. Mennyiben tartja önmagát kreatív pedagógusnak?

A tanárjelöltek eltérő módon értékeltek, egyes szempontokat ki is hagytak, ugyanis nem mindenki kapott lehetőséget a tanulók osztályozására, a dolgozatok és házi felada-tok javítására, hogy ennek objektivitásáról nyilatkozzon. A tehetséges tanulók kibonta-kozási lehetőségeinek megítélésére pedig hosszabb idő kellene, legfeljebb a hospitálási naplók érintik az anyanyelvi és egyéb versenyek eredményeit, az esetleges szakkörök és műsorok készítését. A legtöbb adatközlő közepes vagy ennél gyengébb osztályzattal értékelte a tanulók olvasottságát (3, 2), érdeklődését (3), az iskola felszereltségét (3) és a szünetek szervezettségét (3). A tanárjelöltek többsége általános iskolában hospitált, ezért emelték ki a nyelvtan iránti érdeklődést és előtudást (4), a középiskolákban több-nyire felfigyeltek a nyelvtantanítás háttérbe szorítására. A tanulók fegyelmezettségével és a vezető tanár szakmai kompetenciájával többnyire elégedettek voltak a tanárjelöl-tek. Az önértékelésben a kritikus hozzáállás is megnyilvánult, de a tanítás a legtöbb tanárjelöltnek örömet okozott, élvezte, ha sikerült felkeltenie az érdeklődést, ha az irodalomértés stratégiáit hozzáférhetővé tette, az önértékelők többsége négyesre be-csülte teljesítményét, a célkitűzések megvalósításában az ötös is gyakran előfordult. A tanárjelöltek a kilépő kártyákat is alkalmazták, tanítványaik értékelték óráikat, ezekből a visszacsatolásokból sokat tanultak. A fiatal tanárokkal másfajta, baráti kommuniká-ció alakult ki. A hallgatók rádöbbentek a tanár olvasói szerepére, formálódó irodalom-szemléletének jelentőségére. Orbán Gyöngyi írja: „Kiindulópontunk legyen az, hogy a tanárnak mindenekelőtt saját irodalomszemléletével (előítéleteivel) kell tisztában lennie. Az irodalomhoz való viszonyunkat ugyanis alapvetően meghatározza, hogy milyen – tudatos vagy tudatosítatlan – előfeltételeink vannak az irodalom mibenlétét illetően. Abban, ahogyan a tanár egy irodalmi műről beszél, ahogyan értelmezi vagy egyszerűen csak felolvassa az osztályban, már benne rejlik az az elméleti alap, amely az ő irodalomértését működteti. […] A tanárt, mint olvasót az különbözteti meg más, nem hivatásos olvasóktól, hogy őneki – ahhoz, hogy taníthasson – kötelezően tisztában kell lennie ezzel a rejtett »elmélettel«, amely az irodalomértést a spontán olvasásban is (igen gyakran tudatosítatlanul) megalapozza” (Fóris-Ferenczi et al. 2003).

Kérdés: Ilyennek képzelte a tanári pályát?

– „Sokkal könnyebbnek gondoltam.”

– „A felkészülés rengeteg időt igényelt.”

– „Figyelni kell mindenre.”

– „A tanulók nincsenek tisztában azzal, amit ez a pálya igényel.”

– „A tanárok csak a tankönyvet használják.”

– „Nehéz pálya. Becsúsznak olyan dolgok, amelyek elméletben soha.”

– „A gyakorlat sokkal keményebb.”

– „A módszerek kiválasztása fontos.”

– „Öröm, élmény, megérte egyetemre járni.”

– „Kreativitás, leleményesség kell hozzá.”

– „Az idő (a tanóra rövidsége) nehézséget okoz.”

Az idézett válaszok leszámolnak a sztereotípiákkal, miszerint a tanár keveset dol-gozik, könnyű munkát végez. Az egyetemen szerzett elméleti tudás gyakorlati al-kalmazása kihívást jelentett a kezdők számára, alaposan megdolgoztak célkitűzésük eléréséért. A válaszokból az is kiviláglik, hogy ki szeretné a jövőben is ezt a pályát járni, kit ejtett rabul a tanári hivatás. A hallgatók többsége rajongással számolt be legsikeresebb órájáról, egyéni eljárásairól. A szakmai gyakorlat során a vezető tanár is véleményezi jelöltje munkáját, hozzászólásaikból kitűnik, hogy megtiszteltetés-nek érzik az egyetemistákkal való foglalkozást, valamint sokat tanulnak a jelöltek korszerűsítő törekvéseiből. A tanárjelöltek nagy többsége régi iskolájába és magyar-tanárához tér vissza, ott érzi magát biztonságban, noha a tanári kar többnyire még mindig diákként kezeli, tehát határhelyzetbe kerül, régi becenevét is visszanyeri a szakmai gyakorlat idejére. Ez a védettség, a valahova tartozás, mégis az egyetemi hallgató tevékenységének átváltozását, tanári identitásának kibontakozását teszi le-hetővé. Az új, szövevényes kapcsolatokban a tanári szolidaritás is érvényesül, a leg-kiemelkedőbb az adai összefogás példája, ahol minden vizsgatanításra összegyűlnek a magyartanárok, valamennyien kíváncsiak a tanárjelölt teljesítményére, kollégájuk és tanítványaik helytállására.