GAZDASÁGI ÉLET

Az I. világháborút követően megalakult jugoszláv állam gazdaság politikáját két vi-lágosan felismerhető cél vezérelte: egyrészt a háborúban súlyos veszteségeket szen-vedett Szerbia gazdasági rekonstrukciójának költségeit a Vajdaságra terhelni, más-részt megtörni és megszüntetni az ottani magyarság, valamint németség gazdasági dominanciáját (Gulyás 2002). A II. világháborút követő időszakban Belgrád szinte teljesen kifosztotta a Vajdaságot, a gyárak nagy részét az ország belsejébe telepítették át. A nemzeti alapon végrehajtott jugoszláv földreform a mezőgazdasági termelést vetette vissza kíméletlenül.

Vajdaság társadalmi- 75

és gazdaságföldrajzi helyzete

A központi támogatásokat nem élvező, saját erőforrásaira támaszkodó régió gaz-dasági élete csak a hatvanas években lendült fel valamelyest, ám továbbra is elszen-vedője volt a voluntarista iparfejlesztési és tőke-beruházási politikának (Sefcsich 2006). A belpolitikai válság kiteljesedésével együtt növekvő gazdasági problémák az 1990-es években tetőztek. A délszláv háború okozta terhek, a piacok elvesztése, a gazdasági szankciók, az elavult termelőeszközök és termékstruktúra, a szervezeti problémák és a szakemberek elvándorlása következtében a gazdaság teljesítménye 1999-ben a mélypontjára süllyedt. A gazdasági krízis ráadásul sokkal negatívabban sújtotta Vajdaságot, mint Szerbia más régióit (Somogyi–Lakner–Kajári 2008).

A 2000-ben hozott reformok, valamint a modern munkajogra jellemző tripartizmus (munkaadók, a munkavállalók és az állam együttműködése) bevezetése a gazdaság és a munkaerőpiac fokozatos fejlődését eredményezték. A „szegénységcsökkentő”

programok az iskolai végzettség emelését, a munkanélküliség visszaszorítását, a hát-rányos helyzetű gyermekek számának csökkentését, a falusi lakosok elszegényülé-sének megállítását, továbbá a menekültek és a roma lakosság megsegítését tűzték ki célul (Pál–Takács 2011).

A Vajdaság régió történelmi fejlettsége, a területi-politikai autonómia, a területirá-nyítási hatáskörök háttere miatt ma Szerbiában viszonylag fejlett régiónak számít (Korhecz 2009). A nehézségek ellenére a Bruttó Hazai Termék (GDP) értéke a Vaj-daságban (9,5 milliárd euró) a Belgrád régió után a második legnagyobb az ország-ban, de mintegy 2/3-a a fővárosinak. A tartomány az 5 000 eurót kitevő egy főre jutó GDP-je tekintetében 3%-kal a szerbiai átlag felett teljesít. A körzetek közül a legmagasabb fajlagos GDP értéket Dél-Bácska (5 600 euró) és tőle jóval lemaradva Közép-Bánát (3 900 euró) produkálja (2014). Észak-Bácska, Dél-Bánát és a Szerém-ség körülbelül azonos szinten áll (3 500–3 600 euró), míg az Észak-Bánát és Nyu-gat-Bácska régiókat kisebb lemaradás jellemzi (3 100–3 200 euró).

Vajdaság népességének háromdimenziójú (egészségügy, oktatás, jövedelem) hu-mánfejlettségi mutatója (HDI = 0,735) – mely jól tükrözi a területi fejlettség diffe-renciáit – meghaladja a szerbiai átlagot, noha a Belgrád régióétól ugyancsak elma-rad. A gazdasági aktivitás szintje (40,7%) kevéssel marad alatta az országos átlagnak (41,3%), ám a legfejlettebb, fővárosi régióhoz képest itt is jelentős, közel 3 százalék-pontos, a leszakadás. A munkanélküliségi ráta kevéssel az országos átlag felett van (22,7%).

Régión belül az aktív keresők abszolút száma és aránya Dél-Bácskában a legmaga-sabb, Észak-Bánátban a legalacsonyabb (4. ábra). A foglalkoztatottak népességszám-hoz viszonyított arányával ugyancsak Dél-Bácska van a legkedvezőbb helyzetben (31%), őt követi az Észak-bácskai régió, a legkedvezőtlenebb a helyzet Dél-Bánátban (19,3%) és a Szerémségben (18,1%) (Republički zavod za statistiku 2012).

A foglalkoztatottak 56%-a a magánszférában, 24%-a az állami szektorban, a fenn-maradó rész pedig egyéb társadalmi szférában tevékenykedik. A munkaerőpiac azonban – a központosított gazdaságirányítás örökségeként – még ma is sokszor átláthatatlan igényekkel szembesül. Mivel azonban a piac kívánalmait tudatos uniós és valós piacgazdasági elvek formálják át, célszerű volna felszámolni „a központosí-tás okozta cselekvésképtelenségi vákuumot” (Gábrity Molnár 2011: 228).

4. ábra. Az aktív keresők aránya szektoronként Vajdaság körzeteiben (2008)

Forrás: Saját szerkesztés.

A foglalkoztatottak gazdasági áganként való megoszlása lassan átalakul. A legtöbb dolgozót valamennyi vajdasági körzetben a szolgáltató szektor foglalkoztatja, mely-nek részesedése csak Észak- és Dél-Bánátban nem éri el az 50%-ot. A tercier szek-tor további, generális jellegű fejlesztése mindenképpen szükséges. A szolgáltatások leggyorsabban fejlődő ágazata a turizmus, mely a XX. század végére kialakult ne-héz politikai és gazdasági helyzetben még meglehetősen kevés támogatáshoz jutott.

Mindamellett a szerbiai piac zártsága, a rekonstrukciók és a privatizáció elmaradása, a tulajdonviszonyok megoldatlansága, a nagymértékű központosítás, az új befekteté-sek hiánya, valamint a szürkegazdaság gyakorlata sokáig hátráltatta annak fejlődését (Berber–Gajić–Đorđević 2010). A folyók, a tavak kínálta sportolási és pihenési lehe-tőségek, a falvak, a városok kulturális értékeinek kiaknázása mellett nagy lehetősé-gekkel kecsegtet a termál-, illetve egészségturisztikai ágazat fejlesztése (Győri 2015).

Vajdaság – mint fentebb szó esett róla – kimaradt az 50-es évek iparosítási hul-lámából, sőt stratégiai megfontolásból számos ipari üzemét szerelték le és szállí-tották Ó-Szerbiába. Az iparágak közül ma is kiemelkedik a nagy hagyományokkal rendelkező élelmiszeripar (malom-, hús-, cukoripar és konzervgyártás), a fémfel-dolgozó ipar, a mezőgazdasági gépgyártás, az autóelektronikai ipar, illetve autóal-katrész-gyártás, valamint az építő- és energiaipar. Egyre nagyobb teret hódítanak

Vajdaság társadalmi- 77

és gazdaságföldrajzi helyzete

az IKT szektorhoz kapcsolódó tevékenységek (számítógépes szoftverek, mobil al-kalmazások fejlesztése). Mindamellett az ipari keresők aránya enyhén csökkenő tendenciát mutat. A legnagyobb ipari központ Újvidék (gépgyártás, vegyipar és élelmiszeripar).

A termőterületek magas arányának köszönhetően a mezőgazdaság a mai napig igen jelentős szerepet tölt be a lakosság foglalkoztatásában annak ellenére, hogy a mező-gazdasági keresők részaránya folyamatosan csökken. Az agráripari termelés a teljes ipari termelés körülbelül 40%-át teszi ki, míg annak termékei a Vajdaság teljes ki-vitelének közel 1/3-át képezik. A mezőgazdasági hulladékból származó biomassza az energiatermelésben növekvő arányban kerül felhasználásra. A mezőgazdaság versenyképességét azonban a forráshiány, a technikai-technológiai lemaradás, az együtt-gondolkodás hiánya, az exportképes termékek hiánya, a gazdálkodók és a feldolgozók korszerű képzésének elmaradása, valamint a bejegyzett helyi termelők termékfeldolgozásának hiánya csökkenti (Takács–Szügyi 2015).

Vajdaság külkereskedelmi mérlege – csakúgy, mint teljes Szerbiáé – negatív. Az im-port legnagyobb részét energiahordozók és félkésztermékek teszik ki, míg a kivitel-ben ugyancsak a félkész termékek, illetve a nem tartós (mindennapi szükségletek kielégítésére alkalmas) fogyasztási cikkek dominálnak.

4. VAJDASÁG TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FEJLESZTHETŐSÉGE