A DOKTORI KÉPZÉS LEGFONTOSABB KIHÍVÁSAI

A doktori képzések legfőbb kihívásait – amelyek kihatnak a legfontosabb érintettek-re: az egyetemekre, amelyek kialakítják és megvalósítják őket; az egyetemi tanárokra, akik előadóként és témavezetőként is fontos szerepet töltenek be; a PhD-hallgatókra a tanulmányaik során, valamint később, a megszerzett kompetenciák felhasználása során; és a társadalom egészére, amely a legmagasabb szintű képzés pénzügyi alap-jait biztosítja; – a szakirodalom alapján három csoportba oszthatjuk. Ezek: a doktori képzés minősége, különbözősége és expanziója; a PhD-hallgatók demográfiai jel-lemzői és motivációja; a végzett PhD-hallgatók elhelyezkedési lehetőségei.

2.1. A doktori tanulmányok minősége, különbözősége és expanziója A doktori képzés minőségével kapcsolatban Porter és Phelps (2014) kifejti, hogy az állami felsőoktatási intézményeknek olyan képzést kell nyújtani, hogy a végzett hallgatók jelentősen hozzájáruljanak a társadalom jólétéhez. Porter és Phelps (2014)

A vajdasági doktoranduszok és fiatal kutatók 147

elégedettsége az Újvidéki Egyetem doktori képzésével

kanadai kutatási eredményekre támaszkodva a doktori képzés lehetséges problémá-it veszi górcső alá. A legnagyobb problémát abban látják, hogy a doktori képzés a PhD-hallgatókat csupán az akadémiai karrierre készíti fel, s nem járulnak hozzá azon képességeik fejlesztéséhez, amelyek az egyetemeken és kutatóintézeteken kívü-li munkavállalást szolgálnák. A kutatási témák legtöbbször túl specifikusak, szűkre szabottak, elvontak és nincsenek közvetlen kapcsolatban a gyakorlattal, a gazdasá-gi vagy társadalmi helyzettel. Az észak-amerikai doktoranduszok azt is kiemelték, hogy kevés tapasztalattal rendelkeznek a csapatmunka terén, és nincs elegendő ta-pasztalatuk a tudományos projektumok menedzseléséhez.

Az Európai Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Tanácsának kutatásai (Gülay et al. 2011) rámutatnak arra, hogy az Egységes Európai Felsőoktatási Térségben je-lentős különbségek vannak a doktori képzés tartalmát, felépítését, a hallgatókkal szembeni elvárásokat, a megszerzett tudást és készségeket, valamint a finanszíro-zás módját illetően. Az Európai Unión belül nincs a doktori képzésre vonatkozó egységes szabályrendszer, az egyetemek különböző elvárásokat fogalmazhatnak meg a PhD-hallgatóktól elvárt követelményeket illetően. A doktori képzések kü-lönbsége könnyen felvetheti a tanulmányok során megszerzett kompetenciák mi-nőségének kérdését is. A tudományok doktorai által megszerzett kompetenciákra vonatkozó egységes standardok hiánya jelentős mértékben megnehezíti az elhe-lyezkedésüket is, hiszen az egyetemeken kívüli lehetséges munkaadók sem isme-rik pontosan az egyes doktori képzések sajátosságait és értékeit.

Parada és Peacock (2015) a felsőoktatási rendszer, s azon belül a doktori képzések expanziójára hívja fel a figyelmet. Kiemelik, hogy az Eurostat adatai alapján 2011-ben az Európai Unió 27 tagállamában összesen 750 000 doktorjelöltet tartottak szá-mon, ami az előző évtizedhez képest 60%-os növekedést tükröz. Az OECD államok-ban a doktori fokozatot szerző egyének száma 38%-kal nőtt.

A doktori képzésben résztvevők impozáns száma, valamint az a tény, hogy csak mintegy 50%-uk helyezkedhet el az akadémiai szférában, a tudományok doktorai-nak újfajta karrierútjaira irányítja a figyelmet. Felvetődik az a kérdés is, hogy vajon a doktori képzés során a hallgatók szereznek-e olyan tudást és készségeket, amelyek az akadémiai szférán kívüli elhelyezkedésüket tennék lehetővé. Vajon a munkaerő-piac megérti-e és értékeli-e a tudományok doktorainak tudását?

A több mint 400 szerbiai doktorandusz körében 2014-ben végzett felmérés tanul-sága szerint (Doktoranti Srbije 2015) Szerbiában is jelentős gondot okoz a doktori képzések különbözősége. A megkérdezettek meglátása szerint nincs elegendő egye-temi tanár, aki felvállalhatná a doktoranduszok mentorálását, a doktori képzések szintje aránylag alacsony és a finanszírozás is gyakran okoz gondot.

Papp és munkatársai (2014) az ARANYMETSZÉS 2013 elnevezésű, az Magyar Tu-dományos Akadémia által támogatott kutatás eredményeire hivatkozva, ami 1100 külhoni doktoranduszt célzott meg, kiemelik, hogy a doktori tanulmányok minősé-gét – a doktoranduszok véleménye alapján – a megszerzett tudás, a szakmai készsé-gek és a kiépített szakmai ismeretségi kör határozza meg.

Mindezek alapján fontos a doktori képzések komplexebb áttekintése, szabályozása és a megszerzett kompetenciák definiálása. A doktoranduszok, a potenciális mun-kaadók és a társadalom is elvárja, hogy a doktori képzés során a PhD-hallgatók a szűk tudományterületükhöz kapcsolódó ismeretanyagon kívül olyan készségeket is elsajátítsanak, amelyek a gyakorlati életbe való bekapcsolódásukat segítik, a kutatási témájuk kiválasztása, annak megvalósítása és az eredmények alkalmazása során is.

2.2. A doktoranduszok demográfiai jellemzői és főbb mozgatóerői

Az Európai Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Tanácsa által végzett kutatás (Gülay et al. 2011) rámutat arra, hogy az Európai Unióban a doktoranduszok 2/3-a nap-pali hallgató, nincs munkaviszonyban és a doktori képzésre való jelentkezés előtt sem szerzett komolyabb munkahelyi tapasztalatot. A legtöbb doktorandusz fiatal, 80%-uk 26 és 35 év közötti, élettársi kapcsolatban él, gyermek nélkül. Legtöbbjük a doktori fokozat megszerzése után valamely felsőoktatási intézményben vagy kuta-tóintézetben szeretne elhelyezkedni.

A doktori képzést folytató egyetemeknek tisztában kell lenni a doktoranduszok többségét alkotó Y generáció (az 1980 és 2000 között született fiatalok) sajátos igé-nyeivel, viselkedési normáival is. A fiatalok is megtapasztalják a doktori képzés-ben rájuk nehezedő nyomást, egyre növekvő publikálási elvárásokat, mégis az Y generáció tagjait merítik ki legkevésbé ezen elvárások. Kutatásaikban leginkább az interneten, valamint a közösségi hálón elérhető forrásokra támaszkodnak, jobban szeretnek otthonról dolgozni, de nagyon fontos számukra a mentoruk személyes támogatása is. A fiatal doktoranduszok többsége elégedetlen a doktori képzés során megtapasztalt általános hozzáállással, hiányzik nekik a kutatási területükhöz iga-zodó sajátos támogatás és oktatás. A témavezetőjüktől elvárják, hogy a kutatási te-rület szaktekintélye legyen, de ugyanakkor rendelkezzen a tudományos utánpótlás kineveléséhez szükséges interperszonális készségekkel is. Általában, az Y generációs doktoranduszok kritikusabbak és kevésbe elégedettek, mint idősebb társaik voltak.

Az Európai Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Tanácsa (EURODOC) kiemeli az új doktorandusz generáció elvárásainak való megfelelés fontosságát, de ugyanakkor az európai doktori képzés hagyományainak és értékeinek ápolását is hangsúlyozzák.

Az EURODOC (Gülay et al. 2011) kutatás az Európai Unió doktoranduszainak

ala-A vajdasági doktoranduszok és fiatal kutatók 149

elégedettsége az Újvidéki Egyetem doktori képzésével

csony mértékű mobilitására is ráirányította a figyelmet. Fő kiváltó okként a pénz-ügyi források szűkösségét és a túl összetett pályázási rendszert jelölték meg. Annak érdekében, hogy az európai doktoranduszok nagyobb része vegyen részt különböző csereprogramokban a doktori képzések átláthatóságát is növelni kellene.

Papp és munkatársai, a Kárpát-medence magyar ajkú doktoranduszainak körében végzett felmérése alapján (ARANYMETSZÉS 2013) a doktoranduszok kettős mo-tivációjára hívják fel a figyelmet. A régió doktoranduszainak körében a szakmai ér-deklődés és a tudományos karrier mellett a hallgatói státus meghosszabbításának lehetősége is nagy jelentőséggel bír. A munkatapasztalat hiánya nem csak egyéni karrierútjukat befolyásolja, de kihat a doktori képzés tartalmára, valamint a felsőok-tatási rendszer egészére is. Papp és Csata (2013) kiemelik, hogy a Kárpát-medencé-ben a doktoranduszok többsége a szakmai érdeklődés, a karrierfejlesztés lehetősége, az egzisztenciális tényezők vagy a munkaadó elvárásai alapján dönt a doktori kép-zésre való jelentkezésről. A doktori iskola kiválasztása során döntő jelentőséggel a szakmai érdeklődés és a doktori iskola hírneve bír, de emellett az is fontos, hogy a jelölt hol fejezte be az egyetemi tanulmányait. Elégedettségük a témavezetővel való együttműködéstől, a karrierfejlesztési lehetőségektől, a szakmai együttműködési le-hetőségektől, közös kutatási és publikálási projektumoktól függ.

A vajdasági magyar doktoranduszok és fiatal kutatók motivációját vizsgálva, az ARANYMETSZÉS 2013 elnevezésű kutatás 102 vajdasági megkérdezettjének vá-lasza alapján Ágyas, Novák és Rózsa (2014) kifejti, hogy kutatás vajdasági magyar adatközlőinek 65%-a Magyarországon folytatja a doktori tanulmányait. A szülőföldi doktori képzésben résztvevők számára az Újvidéki Egyetem jelenti az alma matert, hiszen a Belgrádi Egyetem karain a vajdasági magyarok csupán elenyésző része ta-nul. A vajdasági magyarok körében is megfigyelhető a doktoranduszok számának növekedése. Demográfiai jellemzőik hasonlóak az európai kollégáikéhoz: többsé-gük szintén fiatal, általában 25 és 35 életév közötti, egyedül él, és nincs gyermeke.

Ezen réteg is a szakmai-tudományos szempontok alapján döntötte el, hogy doktori képzésre jelentkezik. A későbbi munkavállalás szempontjai közepesen fontos té-nyezőnek, míg a környezet elvárásainak való megfelelés a legkevésbé fontos döntési kritériumnak bizonyult. A doktori képzés minőségével csupán a Szerbiában tanuló vajdasági magyar doktoranduszok 46%-a elégedett. Elégedetlenségük leginkább a doktori képzés tartalmához, a tanárok hozzáállásához, a kutatási projektumok hiá-nyához köthető. Vágyott karrierútként az egyetemi tanári hivatást jelölték meg.

2.3. A doktoranduszok elhelyezkedési lehetőségei

Annak ellenére, hogy a kutatási adatok (Gülay et al. 2011; Vittorio 2015) azt mu-tatják, hogy a végzett PhD-hallgatók csupán 50%-a tud elhelyezkedni az akadémiai szférában, a doktori iskolák többsége a hallgatókat csupán az egyetemi karrierre ké-szíti fel. A téma szakértői szerint a doktori képzésnek a PhD-hallgatókat az egyetemi és az egyetemen kívüli karrierre is fel kell készítenie, olyan tudást és készségeket kell biztosítani, amelyek lehetővé teszik, hogy a frissen végzett tudományok doktorai az akadémia szférában, de a közigazgatásban és a vállalati szférában is sikeresek lehes-senek. Nagyon fontos, hogy az egyes doktori iskolák világosan kijelöljék a végzett hallgatók lehetséges karrierútjait. Vittorio (2015) megoldásként a gazdasági egye-temeken jelöli meg, ahol a doktori képzés során a doktoranduszok konkrét ipari problémák megoldásain dolgozhatnak.

A Kárpát-medencei ARANYMETSZÉS 2013 kutatási eredményei alapján Papp és Csata (2013) kiemeli, hogy az itteni doktoranduszok a tudományos fokozat megszer-zése után legtöbbször az akadémiai szférán belül maradnak. Az idézett kutatók szerint ez a magatartás több okra is visszavezethető. Elsőként a doktori képzések sajátosságait emelik ki, amelyek a doktoranduszokat csupán a felsőoktatási és kutatási területre ké-szítik fel. Emellett, a régió nagyvállalatai, de a kutatási-fejlesztési tevékenységet folyta-tó multinacionális vállalatok sem tartanak igényt a tudományok doktoraira, mivel úgy vélik, hogy tudásuk csupán elméleti jellegű és csak az akadémiai elit számára mérvadó.

A szerbiai doktoranduszok körében végzett felmérés (Doktoranti Srbije 2015) ered-ményei komoly gondokra mutatnak rá hazánk legértékesebb humán erőforrásának kiaknázása terén. A megkérdezett több mint 400 doktoranduszok fele ugyanis nincs munkaviszonyban, és meglátása szerint nehezen is tud majd elhelyezkedni. Többsé-gük szerint a fiatal értelmiségi, kutatói réteg számára Szerbiában nincs jövő, 36%-uk komolyan tervezi, hogy elhagyja az országot és szaktudását máshol kamatoztatja.

Ágyas, Novák és Rózsa (2014) az ARANYMETSZÉS 2013 elnevezésű kutatás kereté-ben 102 vajdasági magyar doktorandusz lekérdezésével zajlott felmérése ugyancsak rámutat a végzett PhD-hallgatók elhelyezkedési nehézségeire, különösen azok köré-ben, akik a doktori képzést külföldön végezték, hiszen gyakran nem rendelkeznek megfelelő szerbiai kapcsolatrendszerrel. Nehezítő körülményt jelent az is, hogy a fi-atalok szerint egyes vajdasági felsőoktatási intézményekbe szinte lehetetlen bejutni, főleg megfelelő tudományos, szakmai beágyazódás nélkül. Emellett, a kutatóintéze-tek hiánya is szűkíti a szülőföldön boldogulást kereső fiatal doktorok elhelyezkedési lehetőségeit. Azonban így is a megkérdezett munkaviszonyban levő doktoranduszok és fiatal kutatók több mint 70%-a Szerbiában van munkaviszonyban. Ez talán azzal is magyarázható, hogy relatíve biztos munkahely hiányában a vajdasági magyar fiatalok többsége nem is meri felvállalni a doktori képzéssel járó mindennemű befektetést.

A vajdasági doktoranduszok és fiatal kutatók 151

elégedettsége az Újvidéki Egyetem doktori képzésével

Takács és Gábrity Molnár (2012), valamint Takács (2014) publikációiban ismer-tetett, a Regionális Tudományi Társaság pályázati forrásaiból 2011-ben megvaló-sított, fókuszcsoportos beszélgetés módszerével végzett kutatás is arra mutat rá, hogy a vajdasági magyar doktoranduszok és fiatal tudományos kutatók nehéznek ítélik meg hazai helyzetüket, szűkösnek találják a szülőföldi elhelyezkedési és bol-dogulási lehetőségeiket. Többségük Vajdaságban nem talált megfelelő munkale-hetőséget, egy részük csak projekt alapú kutatásokban vesz részt. A hazai szakmai kapcsolatrendszerük szegényes, de nemzetközi kapcsolatokkal sem nagyon ren-delkeznek, külföldi konferenciákon is csak elvétve vesznek részt. A munkavállalás során kifejezetten fontosnak ítélik meg a mentoruk segítségét, ajánlásait. A mun-kaviszonyban levők azonban jónak tartják anyagi helyzetüket, a szerbiai átlagnál jóval magasabb fizetésekkel rendelkeznek. A vizsgálatból kiderült, hogy a fiatal kutatók helyzetét nagyban meghatározza a tudományterületük, annak munkaerő-piaci hasznosíthatósága.

A témával foglalkozó szerzők többsége kiemeli, hogy a végzett doktoranduszok elhelyezkedési nehézségei, a világos karrierutak hiánya, a fiatal kutatók tudásának nem megfelelő felhasználása nagyon negatívan érinti a fiatal kutatókat és tudo-mányterületüket is, hiszen csaknem ellehetetleníti az új tudományos eredmények elterjedését, alkalmazását. Ez a doktori képzést finanszírozó társadalom számára is hatalmas gondot jelent.

Annak érdekében, hogy a doktoranduszokat jobban felkészítsék az akadémiai karri-erre, valamint a közszférában és az üzleti életben való helytállásra, Porter és Phelps (2014) kutatási eredményeik alapján a következő készségek elsajátítását tartják fon-tosnak: menedzseri készségek, interperszonális készségek, vállalkozási készségek.

A Doktori képzés Szerbiában című kiadvány (2014) szerzői kiemelik, hogy az eu-rópai tapasztalatok alapján az egyetemek fontos szerepet játszhatnak abban, hogy a doktoranduszok olyan ún. ,,soft” készségeit fejlesszék, amelyeknek az akadémiai szférán kívül is hasznát vehetik. Kiemelték a kommunikációs készségek, a vezetői készségek, a kutatói készségek fontosságát. Emellett azt is javasolják, hogy az egye-temek fordítsanak nagyobb hangsúlyt a végzett doktoranduszok karrierútjának tá-mogatására, segítsenek a potenciális munkalehetőségek felkutatásában. Az egyete-mek új szerepkörének nehézsége, kihívása abban rejlik, hogy mindez természetesen nemcsak tőlük függ, hanem a közszféra és az üzleti élet szereplőinek nyitottságától is. Jelentős szemléletváltásra is szükség van, a doktori képzésről a figyelmet az egyes doktoranduszok felé kell fordítani és kutatási területüknek, kompetenciáiknak meg-felelő támogatást kell számukra biztosítani a doktori képzés során, valamint később, a tudományos fokozat megszerzését követően, a tudásuk hasznosításának legmeg-felelőbb formáinak felkutatásában.

Csak ezen változtatások után várható, hogy a doktori fokozattal rendelkező fiatalok birtokában lesznek annak a tudásnak, készségnek és ,,tudatállapotnak”, hogy tudo-mányos munkájukkal ne csak az akadémiai szféra, de a társadalom egészének fej-lődéséhez is hozzájáruljanak. A vajdasági magyarság számára pedig a tudományos utánpótlást, az értelmiség elit rétegét, a jövő értelmiség képzésének zálogát jelentő, magyar nyelven is oktató és publikáló egyetemi tanárok és tudományos kutatók a szülőföldjükön maradjanak.

3. A VAJDASÁGI DOKTORANDUSZOK ÉS FIATAL KUTATÓK