A vándorlás (migráció) a térbeli mobilitás egyik formája, a népesség lakóhely-változtatása.
Régiónkban négy nagyobb típusát különböztetjük meg: belső és külső migrációt, a kényszermigrációt, valamint az ingázást. Dolgozatomban a kárpátaljaiak külső vándorlásával foglalkozom.
A migrációnak egyaránt lehetnek objektív és szubjektív motivációs tényezői. Az objektív körülmények főként az etnikai és gazdasági indíttatású vándorlásoknál figyelhetők meg, rövid és hosszú távúak is lehetnek. Az etnikai migráció esetében, ha megszűnnek az otthoni etnikai feszültségek vagy a szülőföldi környezetben egy tömbközösségben megoldható a beilleszkedés, akkor a migráns (vagy menekült) visszatérhet oda, ahonnan elment. A második esetben a gazdasági migráns a jövedelem megszerzését, a tőke felhalmozását követően biztosítva láthatja jövőjét a szülőföldön. A hosszú távú migráció esetében ez másként alakul: a szubjektív okok kerülnek előtérbe, melyek között a családalapítás, családegyesítés, karrierépítés, a ,,vágyott javak” megszerzésének igénye
5 Orosz, 2004: 5.
stb. játszanak szerepet. Ez a típusú migráció a karrier- és családi indíttatású vándorlások csoportjába tartozik.
Az 1990-es évektől indult el Kárpátalján a nagy migrációs hullám. A határon túli magyar kisebbség számára megnyílt az út az Európai Unió, de leginkább Magyarország irányába. A vándorlási potenciál felerősödéséhez a gazdasági összeomlás, a munkahelyek megszűnése, az elbocsájtások, a hatalmas infláció, a kilátástalan helyzet vezetett. Ez a gazdasági válság még inkább felgyorsította a migrációs folyamatokat. ,,A 90-es évek során az erdélyi mellett a vajdasági és kárpátaljai magyarság körében is számottevő volt a Magyarországra való kivándorlás (arányait tekintve az utóbbiak esetében volt a legjelentősebb).”6 A későbbiek során ez némileg enyhülni látszott, majd az évezred elejére ismét megemelkedett a kivándorlók száma. A munkahelyek elérése mellett a tanulmányok folytatásának kiszélesedő lehetőségei újabb motivációt jelentettek a Magyarországra történő elvándorláshoz. A leginkább mobilis csoportok között vannak a tanulók és a munkanélküliek.
A migráció, kezdeti szakaszában, regionális jelleget öltött: főleg a közeli, Észak-alföldi Régió vált kedvelt célponttá. Az igények átalakulásával és a jövedelem szempontjait szem előtt tartva egyre inkább Budapest központúvá vált a vándorlás iránya.
Az anyaország kormánya a múlt évtized közepe óta biztosította a külhoni magyar fiatalok számára az ösztöndíjjal való továbbtanulás lehetőségét. A támogatás elsősorban a határon túli magyarok magasabb minőségű képzését akarta elérni, s hogy a megszerzett tudást a szülőföldön tudják kamatoztatni. A diákok nagy része azonban a diploma megszerzését követően nem tért vissza, hanem letelepedett Magyarországon vagy tovább ment az EU más országaiba. Így nem kívánt eredményeket ért el a támogatásoknak ez a rendszere, annak ellenére, hogy az A/3-as ösztöndíjas hallgatóknak még hazatérési támogatás is jár.
Bonifert Mária szerint az sem elégséges, ha csak a határon túli magyar oktatási intézmények támogatására összpontosítanak, ami ugyan erősíti a kisebbség nemzeti identitását, de nem elég megtartó tényező, mivel az ott ,,kiképzett” fiatalok nem tudnak elhelyezkedni abban az országban, ahol élnek. Hiszen nem ismerik a többségi nemzet nyelvét, illetve nincs elhelyezkedési lehetőségük a megszerzett diplomával. ,,A kizárólag anyanyelvi oktatás helyett a közös vállalatok, a határmenti kereskedelmi és egyéb együttmûködési formák támogatásával segíthetnének legtöbbet a magyar kormányok.”7
Csata Zsombor és Dobos Ferenc tanulmányában a kárpátaljai migrációs folyamatokra vonatkozó értelmezések olvashatóak.8 „A nyolcvanas években a migrációs hullám még nem számottevő, de a kilencvenes évekre már állandóvá vált. 1997-ig nem volt nagyobb változás, és ezt követően nem növekedett az elvándoroltak részaránya. Többek között ez azzal magyarázható, hogy Kárpátalján súlyos gazdasági és szociális helyzet uralkodik, melyek nem biztosítanak kellő anyagi mobilitást az elvándorlás véghezviteléhez. Habár, nagy valószínűséggel, az elvándorolni szándékozók részaránya hasonló lehet a környező
6 Gödri, 2004: 1-54.
7 Bonifert, 2003: 1.
8 Csata-Dobos, 2001: 1-22.
régiók mutatóihoz.”9 Gödri Irén kutatási eredményeihez hasonlóan Csata és Dobos is arra a megállapításra jutottak, hogy a kárpátaljai migránsok nagy része városból származik (Ungvár, Munkács, Beregszász stb.), ahol a magyarság már kisebbségi sorsban él, amely tényező nagyobb mértékben kihathat az elvándorlásra is. Ezenkívül fontos azt is szemügyre venni, hogy magyar szórvány- vagy tömbterületről van-e szó. Ugyanis, a szórványból elvándorlók száma rohamosan nő, és arányában nagyobb, mint a tömbből kiszakadóké.
Tehát, a migrációs folyamatok Kárpátalja esetében település-földrajzi szempontok szerint differenciálódnak.
A 2000-es évek elejétől a kedvezménytörvény megalkotását követően a társadalomkutatókat az a kérdés foglalkoztatta, hogy ez a törvény milyen folyamatokat indít el a magyar munkaerőpiacon. A statisztikákat megvizsgálva azt láthatjuk, hogy nem volt olyan nagy mértékű a valós munkavállalási hajlandóság, mint amire számítottak. Az eredmények viszont azt mutatják, hogy arányában tekintve jelenleg Kárpátalja vezet a munkavállalási célú migráció tekintetében az összes környező régióval szemben.10
Ezek közül is súlyos szerepet tölt be a diplomás értelmiségiek ,,kirajzása”, amely főleg Magyarország irányába történik. A Szovjetunió szétesése előtt még a megkérdezettek negyede ment volna Nyugat-Európába, háromnegyedük pedig Magyarországot választotta volna. Mára ez az arány tovább növekedett, hiszen 90-95% szeretne az anyaországba költözni. Kárpátalja esetében nemcsak agyelszívásról beszélhetünk, hanem a brain waste (agyvesztés) fogalmáról is, amikor a fiatalok a szülőföldön megszerzett diplomához nem tudnak megfelelő minősítésű munkahelyet találni. Ezt a kudarcot követi az elvándorlás gondolata, amelyre rásegítenek a magyarországi cégek, vállalatok és intézmények vonzó ajánlatai.
A brain drain (agyelszívás) fogalma alatt elsősorban a képzett munkaerő egyirányú elvándorlását értjük. Ennek a folyamatnak a ,,segítségére” volt az oktatási expanzió. A pedagógusok túlképzése és az orvosok nem kellő nagyságú bérezése vezetett ennek a két csoportnak tömeges elvándorlásához az 1990-es évek során.
Kutatásom során a kárpátaljai származású magyar értelmiség helyzetének feltérképezésére törekedtem Magyarországon és Kárpátalján. Azt vizsgáltam, hogy milyen tényezők motiválják a felsőfokú végzettséggel rendelkező kárpátaljaiakat az elvándorlásban illetve milyen a határon túli magyar munkavállalók elhelyezkedése a magyarországi munkaadók szemszögéből. Másfelől pedig megpróbáltam feltérképezni, hogy a magyar nemzetiségű diplomások számára milyen lehetőségek adottak a szülőföldi munkaerőpiacon.
9 ,,A kárpátaljai magyarok körében az elvándoroltak részaránya úgyszintén nem növekedett 1997 óta (10-15%-kal marad alatta az erdélyi és vajdasági részarányoknak), ám ennek okai – sok egyéb kárpátaljai társadalmi jelenséghez hasonlóan – vélhetően az ottani katasztrofális anyagi/szociális háttérben keresendők. A szülőföldről való végleges elvándorlás egyik alapfeltétele ugyanis a meglévő erőforrások mobilizálása, következésképpen több mint valószínű, hogy a kárpátaljai emigráció arányának ,,szinten maradása” sokkal inkább ez utóbbiak, semmint a szándék hiányára vezethető vissza (amit a későbbiekben a kárpátaljai magyar potenciális elvándorlókkal kapcsolatos mutatók kellőképpen bizonyítanak majd).” Molnár-Orosz, 2007: 187.
10 Sik-Örkény, 2003: 1-307.