A személyi kapcsolatok nagy fontossága mellett felvetődik, hogy vajon mire számítanak a diákok szakjuk elvégzése után. Megfelelőnek tartják-e a képzést, a munkára való felkészítést az intézmény részéről? Arra a kérdésre, hogy mit várnak az elhelyezkedést illetőleg, előzetes elvárásainknak megfelelően, a tanulók meglehetősen kis hányada – csupán minden ötödik ember – gondolta úgy, hogy a munkahely megtalálása nem okozhat gondot számára. A többség azonban kisebb-nagyobb mértékben tart az elhelyezkedés nehézségeitől. A megkérdezettek mintegy fele bizakodó a jövőjét illetően, úgy gondolja, hogy átmeneti nehézségek és utánajárás árán ugyan, de sikerülhet majd az elhelyezkedése.
Minden harmadik diák – meglehetősen pesszimistán – már képzési ideje alatt is erősen tart attól, hogy esetleg nem tud majd elhelyezkedni. A bizonytalanok és pesszimisták együtt
14 Csernicskó-Hires, 2003.
15 Orosz, 2007: 3. fejezet.
a megkérdezettek négyötödét tették ki, ami újfent azt igazolja, hogy a tanult szakok nem tartoznak a legpiacképesebbek közé.
Elemzésünk kiterjedt annak vizsgálatára is, hogy a hallgatók adott szakuknak megfelelő területen kívánnak-e dolgozni. A megkérdezettek 20, illetve 25%-a szeretne mindenképpen azon a területen dolgozni, ahol jelenleg tanul, kétharmaduk viszont csak megfelelő elhelyezkedési lehetőség esetén maradna a szakmájának megfelelő munka-körben. A diákok 10%-a diplomájától független területen kíván munkát vállalni. (Konkrét példaként a gyorsan fejlődő kárpátaljai turizmust, illetve az idegen nyelvű tolmácsként való lehetőségeket említették.) Arra a kérdésre, hogy rendelkeznek-e konkrét tervekkel, ha esetleg munka nélkül maradnak, a diákok egyharmada adott pozitív választ.
Megoldásként a más területen való elhelyezkedés, a külföldi munkalehetőséggel való próbálkozás a leggyakoribb terv. Megoldásnak kínálkozott még az újbóli továbbtanulás. Mivel Ukrajna alkotmánya egy szak díjmentes elvégzését teszi lehetővé, és a tandíjak nagyon magasak, kézenfekvő, hogy a vállalt második diploma megszerzésével külföldön próbálkozik meg az állás nélkül maradt munkavállaló; annál is inkább, mert az otthon való elhelyezkedést önmagában a második diploma sem biztosítaná teljesen.
Egyesek ezt úgy képzelik el, hogy diákmunkát végeznek, s közben levelező tagozaton szerzik meg másoddiplomájukat. Fiúk esetében többször előfordult válaszként a hivatásos katonasághoz való jelentkezés. Volt, aki családi kisvállalkozás indításához kezdene. A rengeteg különböző ötlet jelzi, hogy ez a kérdés élénken foglalkoztatja a magyar diákokat, mindenki megpróbálja a labilisabb körülmények között több oldalról is biztosítani magát.
A diákok biztonságérzetét, a pályakezdéskor való határozottságát nagyban növelheti, ha az oktatási intézmény keretein belül élesben is kipróbálhatta, nagyjából hogyan is zajlik az elsajátított szakmának megfelelő munkakör betöltése. A magyar nyelven tanulható szakok esetében ez a tanári hivatás gyakorlása, például középiskolai gyakorlatokra való látogatás lehet. A különböző felsőfokú intézményeknél valahol fontosnak, néhol pedig kevésbé fontosnak tartják a diákok gyakorlatokon való szerepeltetését. A munkahely megszerzését nagyban könnyítheti, ha például a felsőoktatási intézmény szerződésben áll valamilyen iskolával, cégekkel. A diákok több mint 80%-a gondolta úgy, hogy a munkába állást jelentősen befolyásolhatja az, hogy a végzős melyik intézményt fejezte be.
A KMF esetében a végzős osztályok számára kötelező szakmai gyakorlaton kell résztvenni, ezt számszerűsíti a 16%-os arány. Az UNE-en szintén kötelező a gyakorlat, e nélkül a hallgatók nem kapnak diplomát. Tehát a két adatsor ebben az esetben is összevethető, a különbség feltehetőleg a végzősök arányának változásából adódik a két felmért halmaz között. Mindenesetre az intézmények diákjainak soraiban nem teljesen tisztázott a kérdés: leginkább a fiatalabbak nem tudnak a szakmai gyakorlat meglétéről, ezt igazolja, hogy az ungvári diákok 55%-a, míg a beregszásziak 63%-a gondolja úgy, hogy az intézmény nem tud szakmai gyakorlaton való részvételt biztosítani.
Érdekes, és ugyanakkor nagyon fontos kérdés, hogy vajon a munkaerőpiac és az egyetemisták között van-e közvetlen híd, van-e olyan fórum, ahol a cégek ismertethetik a kínálatot a munkavállalók felé és a munkavállalók bizonyságot tehetnek saját
rátermettségükről. Az állásbörzéken való ismeretanyag-csere még kevéssé terjedt el Kárpátalján, az UNE diagramján szereplő 23%-os adat ebből a szempontból túlzó lehet. A diákok az intézményben szinte csak teljesen a tanárok tanácsaira hagyatkozhatnak az új, illetve felszabaduló munkahelyek kapcsán. Ugyanakkor a hallgatók jelentős része arról számolt be, hogy a begyűjthető információmennyiség kevés, mindenképpen szükségessé teszi intézményen kívüli források felhasználását is. Az adott területen dolgozó ismerősöket, szülőket, iskolai tanárokat és iskolaigazgatót jelölték meg legfőbb információforrásként.
A helyi sajtót és internetes forrásokat is megemlítették néhányan, ezeket a médiákat leginkább a Kárpátaljára újonnan érkező, külföldi cégek használják. Az eddigiek alapján elmondható, hogy bár Kárpátalján, a magyar nyelvű felsőoktatásban résztvevők nem a legpiacképesebb szakok közül válogathatnak, a lehetőségekhez mérten mégis igyekeznek a szakmájuknak megfelelő munkahelyet találni. A kérdésre adott válaszokban jelentős különbség mutatkozik a KMF és az UNE hallgatói körében. Ez nem véletlen, hisz az UNE által kínált két szak, a magyar filológia, valamint az újonnan bevezetett „Történelem és európai uniós integráció” szak közül egyik iránt sincs túl nagy kereslet. Ráadásul a meglévő munkahelyekért az itt végzetteknek versenyezniük kell a KMF történelem és magyar képzésében diplomát szerző hallgatóival. A KMF-n az utóbbi évek bővítéseinek köszönhetően vannak olyan szakok, amelyeknél – legalábbis az ott tanulók – nagy keresletet várnak. Ilyenek a matematika-informatika, a magyar-ukrán vagy közgazdász képzés. A legtöbben mégis úgy gondolják, hogy az elhelyezkedésük nem megy majd könnyen, a kiadó helyekért versenyre, s mindenekelőtt jó kapcsolatokra lesz szükség. Mindkét intézmény esetében a megkérdezettek negyede mondta azt, hogy a szakma telített, az elhelyezkedés szinte lehetetlen.
Legvégül a diákok motivációs tényezőinek felmérésére került sor: mit várnak el leginkább majdani munkahelyüktől, mit tartanak igazán fontosnak ahhoz, hogy elégedettnek mondhassák magukat? A hallgatók az összes felsorolt tényezőt meglehetősen egyenrangúnak tartották. A főiskola diákjai a jó munkakörülményeket, a szakmai megbecsülést és a magas fizetést emelték ki, míg az egyetemen tanulók számára a magas fizetés, majd az előrelépési lehetőségek és a jó munkakörülmények kerültek az első helyekre. Az alkotói szabadság mindkét intézményben az utolsó helyet foglalta el. A felsoroltakon kívül többen nagyon fontosnak tartották az iskola színvonalát, ahol majd tanítani fognak, a jó viszonyt a felettesekkel és kollégákkal, a sikerélményt, a közeli lakóhelyet, vagy a munkával párhuzamos továbbtanulási lehetőséget. Frappáns összefoglalója volt az első munkahellyel kapcsolatos elvárásoknak a következő vélemény:
„Érezzem, hogy innen szívesen mennék nyugdíjba…”
Összefoglalás
A magyar kisebbségi közösség oktatási helyzete Kárpátalján az utóbbi évtizedek során sokat változott. A független Ukrajna megalakulásával többféle pozitív folyamat indult be, melyek kedvező irányban alakították a magyar anyanyelvűek képzési lehetőségeit. Az 1990-es évek közepén létrejöhetett a mai II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, s ezzel megalakult az első önálló kárpátaljai magyar felsőoktatási intézmény. Hatásai azonnal érezhetőek lettek, rövid időn belül a felsőoktatásba jelentkező magyarok aránya majdnem két és félszeresére nőtt.
Az európai normatíváknak is megfelelő felsőoktatási intézmények közül háromban folyik magyar nyelvű képzés: a KMF mellett az UNE vonzza nagy számban a magyar diákokat. A két intézmény együttes részesedése a beiskolázott magyarok között meghaladja a 90%-ot. A harmadik a MHPF, ahol tanító szak hallgatható magyar nyelven. A magyar szakok repertoárja erősen eltolódott a pedagógusképzés felé. A KMF-n, régi profiljának megfelelően, ma is többségében tanári szakok tanulhatók, kivételt képez például a közgazdász- és kertészmérnök-képzés. Az UNE-en hagyományosan a magyar filológia szak tanulható magyarul, ez 2005-ben a „Történelem és európai integráció” szakkal egészült 3. ábra Mit tartasz a legfontosabbnak az első munkahelyeddel kapcsolatban?
ki. Kutatásomban elsősorban a felsőfokú képzésben résztvevők viszonyát vizsgáltam a munkaerőpiachoz: családi-társadalmi hátterüket, azok befolyását az oktatásban, munkaerő-piaci lehetőségeiket, az oktatási intézmény szerepét a megfelelő munkahely megteremtésében és a diákok motivációs tényezőit.
A felmérésből kiderült, hogy a szülők végzettségi szintjének nagy szerepe van a gyermek továbbtanulásában: ugrásszerű lépések voltak az alap- és közép-, illetve a közép- és felsőfokú intézményt végzettek gyermekeinél a továbbtanulási arányokban. A kárpátaljai magyar családok túlnyomó többségénél a magyar nyelv az egyetlen családon belül használatos nyelv, a fiatalok emiatt, illetve a rendkívül rossz szintű államnyelv-oktatás miatt igen gyakran nem bírják kellő szinten az ukrán nyelvet, s ez gyakori oka annak, hogy mindenképpen magyar nyelven kívánnak résztvenni a továbbtanulásban.
A diákok által a munkaerő-piaci értéke miatt legkeresettebb szakok közül igen kevés tanulható magyar nyelven. Ezek többsége az állami egyetemek privilégiuma, az ukrán nyelv megfelelő tudása nélkül a magyarok esélyei nem túl magasak az elvégzésükre. A Kárpátalján végzettek munkavállalásukat is helyben szeretnék megoldani – leginkább a család és a szülőföld szeretetének köszönhetően – de ez, a kevés szabad állás miatt, nem túl könnyű feladat. Ennek megfelelően munkába álláskor a kiépített kapcsolathálózat bizonyult a legfontosabb tényezőnek, vetekedve az államnyelv tudásával. A hagyományos módon állást szerzők száma jóval alacsonyabb, mint a kapcsolati tőkét felhasználóké.
A magyarul tanuló diákokat a mérsékelt bizakodás jellemzi: sok nehézségre számítanak, ugyanakkor nagy részük diplomában jelzett területen kíván elhelyezkedni.
A diákok többsége meglehetősen halvány, gyenge lábakon álló tervvel rendelkezik arra az esetre, ha mégsem állhat munkába, a többiek a továbbtanulás, vagy más területen való elhelyezkedés mellett döntenének. A tanintézmények mérsékelt módon járulnak hozzá a hallgatók munkaerő-potenciáljának javításához: vannak ugyan kötelező szakmai gyakorlatok, de nem túl nagy mennyiségben. A diákok a tanároktól kapnak – ha kapnak egyáltalán – felvilágosítást a lehetséges munkahelyekről, de szervezett formában alig van még alkalom a szerződő és szerződtető fél találkozására a diplomaszerzés előtt.
A várható nehézségekkel a diákok tisztában vannak, kevesen gondolták, hogy elhelyezkedésük kisebb-nagyobb problémák nélkül fog lezajlani. Sok esetben a szakma telítettségéről panaszkodtak. Néhány szak esetében a diákok jóval bizakodóbbak voltak a többinél, ezek elsősorban a KMF ukrán-magyar, matematika-informatika, illetve közgazdász szakosai esetében volt igaz. Az ukrán nyelvi és informatikai képzés nem túl régen került be a főiskola repertoárjába, ilyen végzettségű tanárokra nagy szükség van, ezért elhelyezkedésük várhatóan jóval könnyebben megy majd, mint a többi szak esetében, a közgazdász szak pedig a legkelendőbb szakok egyike a diákok szerint. A hallgatók által a legtöbbre becsült értéknek egy leendő munkahelyen a magas fizetés, a jó munkakörülmények, a szakmai megbecsülés és az előrelépési lehetőségek bizonyultak.
A Kárpátalján magyar nyelven tanulható szakok és a munkaerő-piaci lehetőségek között a felmérés szerint igen mérsékelt az összefüggés. Elsősorban a szűkös felsőoktatási szakkínálat, s nem annyira a céltudatos pályaorientáció az, ami jellemzően megszabja a
diákok választását. Az UNE magyar filológia szakán folyó képzés mindaddig meghatározó fontosságú volt a kárpátaljai magyarság számára, amíg egyedül biztosította a magyar tannyelvű felsőfokú képzési lehetőséget. A KMF megjelenését követően a végzősöknek versenyhelyzettel kell szembenézniük. Az UNE „Történelem és európai integráció” szakáról eddig még nem kerültek ki diplomások, azonban elhelyezkedésük így is bizonytalan.
A KMF által oktatott szakok többségénél szintén túlképzés mutatkozik. Ezért is fontos, hogy az újonnan meghirdetett szakirányok között több is új, jobban „értékesíthető” tudást kínál. Elemzésünk is azt bizonyítja, hogy a jelenlegi magyar tannyelvű kárpátaljai képzési kínálat egyrészt nem lehet képes lefedni a munkaerő-piaci elvárásokat, másrészt az utóbbi években nyitott szakok már fokozottabb mértékben figyelembe veszik a jelentkezők és a munkaerőpiac igényeit. Az újabb, a magyar közösség jövője szempontjából is fontos szakok, a minőségi képzési formák bevezetésével, az államnyelv oktatásának folyamatos erősítésével biztató tendenciákat indíthatnak el.
Felhasznált irodalom
Csernicskó - Hires, 2003 Csernicskó István - Hires Kornélia: Mi is kell a jó munkához? Munkaerő-piaci esély- és lehetőségnövelő tényezők Kárpátalján. In: A Magyar nyelvű oktatási intézmények munkaerő-piaci kihívásai a Kárpát-medencében. Márton Áron Szakkolégium, MTA-Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, TLA Közép-Európai Tanulmányok Központja, Budapest,, 2003.
Gyerzsavna, 1992 Gyerzsavna nacionalyna programa „Oszvita”.
Ukrajina XXI sztolittya, Rjaduga Kiadó, Kijev, 1992.
Falusi, 1993 Falusi István (szerk.): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. . Keraban Könyvkiadó, Budapest, 1993.
Hrubos, 2006 Hrubos Ildikó: A felsőoktatás intézményrendszerének átalakulása. AULA Kiadó, Budapest, 2006.
Kozma, 2004 Kozma Tamás: Kié az egyetem? Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2004.
Kozma, 2005 Kozma Tamás: Kisebbségi oktatás Közép-
Európában. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2005.
Лавриченко, 2000 Н. М. Лавриченко: Педагогіка соціалізації:
європейські абриси. Київ, 2000.
Molnár J. - Molnár D., 2005 Molnár József – Molnár D. István. Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és népmozgalmi adatok tükrében. Beregszász, 2005.
Orosz, 1995 Orosz Ildikó (szerk.): A magyar nyelvű oktatás esélyei Kárpátalján (Dokumentumgyűjtemény).
Intermix, Ungvár-Budapest, 1995.
Orosz, 2005 Orosz Ildikó (szerk.): A magyar nyelvű oktatás helyzete Kárpátalján az ukrán államiság kialakulásának első évtizedében (1989-1999).
PoliPrint, Ungvát, 2005
Orosz, 2006 Orosz Ildikó (szerk.): Felsőoktatási támogatások és hasznosulások Kárpátalján. PoliPrint, Ungvár – Beregszász, 2006.
Orosz, 2007 Orosz Ildikó: A függetlenségtől a narancsos forradalomig. KMF-PoliPrint, Ungvár-Beregszász, 2007.
Punykó, 2007 „Ez egy érzés, hát mégis, hogy magyarul!” A Felső-Tisza-vidék kárpátaljai részének helye és szerepe a magyar kultúrkörben. In: Magyarok a Tisza-forrás környékén. (A felső-Tisza-vidéki magyarok anyanyelvi-oktatási helyzete egy kutatás tükrében) PoliPrint, Ungvár
Összukrajnai Népszámlálás Закарпаття статистичний щорічник 2004.
Ужгород, 2005.
http://www.ukrcensus.gov.ua/eng/
Seidman, 2002 Irving Seidman: Az interjú, mint kvalitatív kutatási módszer. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2002.
Szabó - Bauer - Laki - Nemeskéri,
2001 Szabó Andrea - Bauer Béla - Laki László - Nemeskéri István. (szerk): Mozaik 2001. Gyorsjelentés. Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Nemzeti Ifjúsági Intézet, Budapest, 2002.