A Kárpátaljai magyarságot végleg elhagyók és Magyarországon, az Észak-alföldi Régióban megtelepedők motivációját strukturált interjúk segítségével vizsgáltam.
Az interjú alanyainak kiválasztása során figyelembe vettem azon elvárást, hogy a vizsgálatba minél több személy kerüljön. Ami által a kutatás eredményei a valósághoz közeli képet adnak. A vizsgálatba vont személyek száma tizenöt. A velük készült interjúk alapján nyert információk jó kiindulópontul szolgálhatnak a statisztikai adatok tartalmi
elemzéséhez. A személyek kiválasztásánál törekedtem arra, hogy a kutatás szempontjából fontos szempontokat értelmezni tudjam. Vagyis az interjúalanyok kiválasztásánál mind területi megoszlásukat, mind pedig a Régióba telepedésük időpontját figyelembe véve megfeleljenek a kutatás területi behatároltságának és időintervallumának. A kiválasztott személyek nyolc különböző településen élnek, Magyarországra településük 1993 és 2007 között történt. Arra is gondot fordítottam, hogy a nemek közötti megoszlás ne legyen egyoldalú. Az életkor tekintetében pedig arra ügyeltem, hogy a teljes korcsoportot lefedjék az általam vizsgált személyek. A munka során előre kidolgozott strukturált interjúvázlatot használtam. Ez és az interjúk során begyűjtött legfontosabb információk megtekint hetőek a Márton Áron Szakkollégium honlapján, a tanulmánykötet Digitális változatában. 15
Az interjúk feldolgozását követően kategóriákat alkottam, a Kárpátalját elhagyó személyek migrációs döntésének motivációs tényezői alapján. Az interjúk kiértékelése alapján a migrációs döntés legfontosabb okaként az egzisztenciális biztonság hiányát jelölhetjük meg. Minden megkérdezett hangsúlyosan kezelte ezt a tényezőt. Ennek hátterében Kárpátalja gazdasági helyzete állt. Fontos kiemelni a múlt időt, mert 2004-től ezen a téren változás következett be. Kárpátalja gazdasága pozitív fejlődési irányt vett, aminek következtében a Kárpátalján maradás feltételrendszere is javul. Ez azért lényeges, mert a vizsgált csoportban is rendre felmerült ez a szempont. Egy esetben konkrétan elhangzott a visszatelepülés terve is.
A strukturált interjúkkal feltárt életpályákból kiderült, hogy az Észak-alföldi Régióba vándorolt személyek nagyobb része Kárpátalján korábban rendelkezett munkahellyel, lakással, és az államnyelv ismerete sem okozott számukra nehézséget. Annak ellenére, hogy felsőfokú képzettséggel rendelkeztek, és szakmájuknak megfelelő állásuk volt, megélhetésüket nem tudták keresetükből biztosítani. Emiatt Kárpátalját például nagyszámú közalkalmazott hagyta el. Főleg pedagógusok és ápolók, akik a szomszédos Észak-alföldi Régióban telepedtek le.
Az áttelepüléshez kapcsolódó döntés háttere nagyon összetett, de az egzisztenciális biztonság megteremtésének igénye majdnen minden esetben alapvető motivációnak bizonyult. Az áttelepülésre irányuló döntés hátterében azonban többféle rásegítő tényező is szerepet játszott, ezek másodlagos motivációknak tekinthetők. Az elsődleges motiváció a Kárpátaljáról elvándorlók esetében tehát alapvetően anyagi jellegű. A döntés meghozatalát elősegítette, ha a kivándorlónak volt magyarországi rokona, ismerőse, akiknek a segítségére lehetett támaszkodni. Segítette a döntést az is, ha az érintett személy Kárpátalján nem rendelkezett állással, családdal. Bár ez utóbbi tényező a döntést gátló tényezők közt is szerepel. Ez azért fontos, mert ha családfenntartás lehetősége a helyi viszonyok közt nem megoldható, vagyis ha a kereset a kiadások felét sem fedezi, akkor általában gyorsan megfogalmazódik az elköltözés alternatívája. A döntés meghozatalának időpontját kitolja, vagy a migrációs alternatíva elvetését eredményezi a területhez, szülőföldhöz, lakhelyhez való kötődés, a családtól való távolélés problémája. Ez utóbbi akkor is fontos befolyásoló
15 http://kataszter.martonaron.hu/index.php?page=tudas
tényező, ha a tervek szerint a család a migrációban később követné az áttelepülőt.
A másodlagos motivációk között olyan tényezők szerepelnek, amelyek személyes vágyakból eredeztethetőek. Befolyásoló tényezővé válik a kedvezőbb lehetőségekből adódó pihenés és a tényleges szabadság lehetősége, a család körében eltölthető több idő reménye.
Ezek között az érzelmi tényezők között jelentős nyomatékkal jelenik meg a magyarság kiteljesítése iránti igény is. Az interjúk kiértékelését követően igyekeztem meghatározni az egyes személyek legfontosabb motivációit. Megállapítható, hogy elsődleges motivációk jelenléte minden személy esetén hangsúlyos és kimutatható.
Az Észak-alföldi Régióban, az interjúalanyok szerint, a sikeres bevándorlás legnagyobb kihívását a megfelelő munkahely megtalálása jelenti. A munkahelynek a bevándorlás kezdeti szakaszában, vagyis a magyarországi tartózkodás jogi feltételeinek megteremtésekor is meghatározó szerepe van. Ez valóban gondot jelent az Ukrajnából áttelepülni szándékozóknak, mivel betöltetlen állást csak akkor foglalhatnak el, ha azt a területileg illetékes munkaügyi központ három hónapon át nem tudja betölteni. Ezáltal a munkaadók türelmén múlik, kivárják-e ezt az időszakot, vagy más megoldást keresnek.
A Régió preferált területein így viszonylag nehéz a letelepedés. Kivételnek számít, ha a munkaadó számára előnyt jelent az áttelepülni szándékozó alkalmazása, vagy annak nyelvismerete, vagy keresett szaktudása miatt.
Az interjúalanyok szerint az Észak-alföldi Régióban a kárpátaljai bevándorlással kapcsolatos ügyintézés korrekt, az eljárással kapcsolatos tájékoztatás megfelelő. Annak ellenére, hogy a letelepedési- és az állampolgársági kérelmek elbírálása hosszabb ideig tart, mégsem merült fel azzal kapcsolatban negatív megjegyzés. A magyarországi közösségbe való beilleszkedés körülményeivel kapcsolatban jól kirajzolódott az a vélemény, hogy az Észak-alföldi Régió szerencsés választás a Kárpátaljáról áttelepülők számára, mert a mentalitás, a helyi hagyományok, szokások nagyon közel állnak az otthonihoz. Ennek oka, hogy a trianoni határ történetileg összetartozó nagyrégiót választott szét. A helyi szokások, viselkedési formák, szófordulatok nem jelentenek újat. Így a konfliktusok kialakulásának is kisebb a valószínűsége, s ha mégis előadódnak, a problémamegoldásban a helyiek és a migránsok temperamentuma is hasonló.
Van azonban a beilleszkedésnek egy nagyon sajátos jellemzője. Azon túl, hogy a közösségbe újonnan érkezőnek ki kell érdemelnie a befogadók bizalmát és megbecsülését, a határon túli magyar származásúak akkor mondhatják el teljes egészében, hogy sikeresen beilleszkedtek a helyi közösségbe, ha származásukat a közösség tagjai kárpátaljai magyarként nevezik meg. Ugyanis sok esetben előfordul, hogy a határon túli magyarokat származási országuk állampolgárságával azonosítják. Ami bár nem teljesen helytelen megállapítás, de jelzés abban a tekintetben, hogy az illető személyt nem tartják a saját közösségük részesének.
Összegzés
A tanulmány a magyar kisebbségi közösségek demográfiai viszonyait összehasonlító vizsgálatokat folytató Kocsis Károly munkái mellett Dupka György, Molnár D. István, Molnár József, és Fodor Gyula kutatási eredményeiből kiindulva Kárpátalja migrációs folyamatainak elemzésére koncentrált. A fentieken kívül Gödri Irén, Hárs Ágnes, Sík Endre és Tóth Pál Péter munkái jelentették ebből a szempontból a kiindulópontot. Az utóbbi tizenöt-húsz évben a Kárpátalját elhagyó, az ottani magyar közösségből kiváló személyek magas számban választották Magyarország Észak-alföldi Régióját. A Régióban letelepedők összetételében a fiatal korcsoportokhoz tartozók vannak többségben. Képzettség tekintetében pedig a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a meghatározó. Előbbi visszavezethető arra, hogy az idősebb generációk mobilitás tekintetében rugalmatlanabbak, míg az utóbbinak az oka, hogy az ország más területei előnyösebb gazdasági helyzetűek, vagyis a belső vándorlás tekintetében is vonzóbb célterületnek számítanak. Ez természetesen rontja a külhoni magyar megtelepedők esélyeit. A Kárpátalját elhagyó szakmunkások ugyanakkor a nagyobb számú munkalehetőség miatt Magyarországon előszeretettel a Központi Régiót választják, azon belül főként Budapestet.
A kárpátaljai magyar migránsok motivációit illetően kiemelhetjük azt a tényt, hogy a kivándorlással, áttelepüléssel kapcsolatos döntés hátterében elsősorban egzisztenciális, azaz foglalkozási, kereseti megfontolások állnak. A Kárpátaljáról kiinduló migráció tehát a 21. század első évtizedében nem politikai kényszerből fakad. Erre utal a regisztrált áttelepülők száma, ami az utóbbi két népszámlálás közötti időszakban nagyságrendileg 4 200 főre tehető. Ezt a becsült értéket a Magyarországra érkező ukrán állampolgárok száma és Kárpátalja területére, illetve azon belül a magyar közösségre eső arányszám alapján állapítottuk meg. Kárpátalja a megye gazdasági nehézségei miatt az elmúlt évtizedben folyamatosan veszített lakosságszámából. Az utóbbi néhány évben bekövetkezett pozitív gazdasági változások azonban kedvezően hatnak a megye népesség-megtartó képességére.
Ezért véleményem szerint akár az ebben a tanulmányban feltárt összefüggéseket, eredményeket is felhasználva, érdemes lenne a közeljövőben azt vizsgálni, miként befolyásolják és alakítják a helyben maradás mellett szóló érvek a kárpátaljai migrációs potenciált.
Felhasznált irodalom
Bagdi – Demeter, 2007 Bagdi Róbert – Demeter Gábor: Migráció és asszimiláció Északkelet-Magyarországon és a Partiumban, 1715-1992. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2007. 6-12.
Baranyi, 2007 Baranyi Béla: A határmentiség dimenziói Magyarországon. Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2007.
Botlik – Dupka, 1993 Botlik József – Dupka György: Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján. Intermix Kiadó, Ungvár – Budapest, 1993. 18-72.
Cseresnyés, 2005 Cseresnyés Ferenc: Migráció az Ezredfor-dulón. Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2005.
Csernicskó, 1998 Csernicskó István: A magyar nyelv
Ukrajnában (Kárpátalján). Osiris Kiadó és MTA Kisebbségkutató Műhely, Budapest, 1998.
Dupka, 2000 Dupka György: Kárpátalja Magyarsága.
Honismereti kézi-könyv. Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Budapest, 2000. 15-56.
Fodor, 2003 Fodor Gyula: Kárpátalja demográfiai
jellemzése a népszámlálások adatainak tükrében. In: Süli Zakar István (szerk.):
Társadalomföldrajz-településfejlesztés I.
Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2003.
81-95.
Fodor, 2004 Fodor Gyula: Demográfiai változások
Kárpátalján az 1989-es és a 2001-es népszámlálás között. In: Süli-Zakar István (szerk.): Határon átnyúló kapcsolatok, humán erőforrások. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2004. 347-353.
Fodor, 2005 Fodor Gyula: A beregszászi járás
népességföldrajzi adottságai. In: Czimre Klára (szerk.): Kisközségtől az eurorégióig.
Didakt Kft., Debrecen, 2005. 101-112.
Gabóda, 2002 Gabóda Béla: Migrációs tendenciák a kárpátaljai diákok- és tanárok életében. In:
Valóság, 2002/9. 55-72.
Gödri, 2005 Gödri Irén: Bevándorlás és beilleszkedés: a szomszédos országokból Magyarországra irányuló bevándorlás az ezredfordulón.
Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest, 2005. 12-213.
Gyurgyík – Sebők, 2003 Gyurgyík László – Sebők László:
Népszámlálási körkép Közép-Európában 1989-2002. Teleki László Alapítvány, Budapest, 2003.
Gyurgyík, 2005 Gyurgyík László: A határon túli magyarok számának alakulása az 1990-es években.
Magyar Tudomány, 2005/2. 132-144.
Hablicsek, 2005 Hablicsek László: A Kárpát-medencei
magyarság demográfiai helyzete és előreszámítása, 1991-2021. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2005.
Hárs, 2001 Hárs Ágnes: Népességmozgások
Magyarországon a XXI. század küszöbén. In:
Lukács Éva – Király Miklós (szerk.): Migráció és Európai Unió. AduPrint, Budapest, 2001.
Kocsis – Kocsisné, 1991 Kocsis Károly – Kocsisné Hodosi-Eszter:
Magyarok a határainkon túl. Tankönnyvkiadó, Budapest, 1991.
Molnár – Molnár, D., 2004 Molnár József – Molnár D. István:
Kárpátalja nemzetiségi összetétele a 2001-es népszámlálási adatok alapján. In: Süli-Zakar István (szerk.): Határon átnyúló kapcsolatok, humán erőforrások. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2004. 339-346.
Molnár – Molnár, D. 2005 Molnár József – Molnár D. István: A Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és népmozgalmi adatok tükrében. Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsa, Beregszász, 2005.
Tóth, 2001 Tóth Pál Péter: Egy évtized után. (A
Magyarországot érintő nemzetközi vándorlás 1990 és 2000 között.) Kisebbségkutatás. 13.
2004/4. 598-627.