A kiégés jelenségét Freuderberg H. J. által kidolgozott anonim önkitöltős teszttel végeztük a zentai Dr. Gerő István Egészségügyi Központ összes osztályán, Dr. Fenyvesi Attila patológus és Szegedinszki Zsuzsa tanárnő vezetésével, az egészségügyi szakdolgozók körében. A kérdőív 15 kérdésből állt, a benne levő állításokat 1-től 5-ig értékelhette a kérdezett aszerint, hogy milyen mértékben érezte azokat magára jellemzőnek. Összesen 120 teszt került feldolgozásra.17
A kutatási eredményeket szeretném összehasonlítani a SE Szociológia Karán, Dr.
Györffy Zsuzsa, Dr. Ádám Szilvia és Dr. Csoboth Csilla által végzett vizsgálattal, amely ugyanezen módszer felhasználásával készült.
Habár a két tanulmány által elemzett minta nem azonos, hiszen a vajdaságiban egészségügyi dolgozókból, a magyarországiban pedig kizárólag orvosokból állt a tanulmányozottak köre, mégis úgy vélem, a kapott eredmények összehasonlítása érdekes és fontos lehet. „A kiégés mérésére a Maslach Burnout Inventory-t (MBI) használtuk. Az MBI egy 22 tételből álló kérdőív, mely a kiégést három dimenzióban méri (emocionális kimerülés, elszemélytelenítés (deperszonalizáció) és teljesítménycsökkenés skálák). A résztvevők egy 7-fokozatú skálán (0=soha, 6=minden nap) jelzik, hogy egyes munkájukkal kapcsolatos érzéseiket milyen gyakran észlelik. A kérdésekre adott válaszok alapján a kiégés mindegyik dimenziójára egy érték jellemző. Az értékeket három csoportba (alacsony, közepes, magas) soroltuk. A csoportosítás alapjául egy normatív minta értékei szolgáltak.
Az orvosok körében a magas fokú kiégést a következő értékek jelzik: emocionális kimerülés =27 pont, deperszonalizáció =10 pont és teljesítménycsökkenés =33 pont.”18 A magyarországi kutatás 187 teszt kielemzése által készült.
gondolok. Ezek még a kifogástalan betegellátást is megnehezítik... Sokkal könnyebb helyzetünk lenne, ha tisztességes fizetést kapnánk, és ha elmehetnénk részmunkaidőbe dolgozni, amíg a gyerekek életkora ezt igényli. A pályát az én koromban már nagyon nehéz elhagyni, de ha néhány évvel fiatalabb volnék, biztosan vállalkoznék rá.” (46 éves belgyógyásznő) Győrffy–Ádám, 2004: 119.
17 A kérdőív kiértékelése a pontszámok alapján a következőképpen történt:
15-25 pont: nem észlelhetők a kiégés tünetei
26-35 pont: már nyomokban fellelhetőek a tünetek, azaz elkezdődött a személytelenítés (deperszonalizáció) 36-50 pont: veszélyeztetett, amely megfelel az emocionális kimerülésnek
51-65 pont: már elkezdődött a kiégés (burn out) folyamata, a teljesítőképesség csökkent 65 ponttól: súlyos kiégés (burn out), a helyzet fenyegető, mind fizikailag, mind mentálisan.
18 Ádám–Győrffy–Csoboth, 2006: 120.
A zentai minta átlagéletkora, 36,43±11,50 év, családi állapot szerint 62% férjezett illetve nős,18% hajadon illetve nőtlen, 12% elvált és 8% özvegy. „A mintába került orvosok átlagéletkora 47,1 év (SD 8,7) volt és a minta 59%-a 50 év alatti orvosokból állt. A családi állapot megoszlását tekintve az orvosnői csoportban jellemző az elvált és özvegyek nagyobb aránya a férfi orvosokéhoz viszonyítva, de a minta egészét nézve a házastársi kapcsolat van a legnagyobb arányban.”19
„Az emocionális kimerülés szignifikáns összefüggést mutatott az alábbi szocio-demográfiai változókkal: nemmel (nő), családi állapottal (házas), valamint az életkorral (<40 év). Egyenes arányú kapcsolatot találtunk az emocionális kimerülés és a rossz szomatikus valamint pszichés egészségi állapot (az egészségi állapot negatív önértékelése, az allergia és az izom-, csontrendszeri megbetegedések, a pánikbetegség, az öngyilkossági gondolatok, az alvászavar, a nagy munkaterheltség, a jelentős munkahelyi ártalom, a munkahelyi stressz és megelégedetlenség prevalenciája) között. Az emocionális kimerülés továbbá összefügg az egészségmagatartás egyes kérdéseivel (a helytelen táplálkozással és a rendszeres anxiolytikum szedéssel).20
A zentai mintában ugyan nem vizsgáltuk a kimerülés jelenségét a családi állapot és a nem tükrében, viszont az életkort, azaz a munkaévek számát szemlélve érdekes jelenségre bukkantunk. Azok a személyek, akik 1999 után álltak munkába, a legkisebb százalékban - 30%- prezentálják a kiégés jelenségét.
Azoknak a megkérdezetteknek, akik már több mint 20 munkaévet tudhattak maguk mögött, 56%-a bizonyult a tünetek által veszélyeztetettnek. A legveszélyeztetettebb korosztály, ahol már a fenyegető stádium is fellelhető, a 11-20 munkaévvel rendelkezők intervalluma volt. Rendkívül elgondolkodtató ez az eredmény, mivel azt várnánk, hogy a legidősebb, azaz a legtöbb munkaévvel rendelkező korcsoportban mutatkozik meg a legmagasabb arányban a kiégés (burn out) jelensége. Ez a munkával töltött kritikus periódus az 1984-1993 évekre tehető, amely egybeesik az akkori jugoszláv háborúk előszelével, kezdetével illetve lefolyásával, nem beszélve az azt követő, gazdaságilag is nehéz, inflációs időszakról. Minden bizonnyal az akkori helyzet az egész ország lakosságának életére rányomta bélyegét, s ez a kapott adatokban is tükröződik. Amennyiben a két kutatás fő eredményeit, azaz a tanulmányozott mintában észlelt kiégés mértékét összehasonlítjuk, a következőket kapjuk:
A magyarországi mintában a 40 év alatti orvosoknál tapasztaltuk legfőképpen a kié-gés tüneteit, a zentai kutatás során pedig az említett 11-20 munkaévvel rendelkező korosztály esett a legkritikusabb intervallumba. Gyakorlatilag a két eredmény megegyezik, mivel az előbbi kutatás kizárólag orvosokkal készült, akik kb. 25 évesen kezdik a pályafutásukat és 40 éves korukra kb. 15 munkaévvel rendelkeznek.
Az egészségügyi dolgozók esetében nem beszélhetünk puszta munkáról, ez több annál: elhivatottság. Nem könnyű hivatásról beszélni, a mai anyagias, pénzügyi szemléletű
19 Ádám–Győrffy–Csoboth, 2006: 121.
20 Ádám–Győrffy–Csoboth, 2006: 122.
világunkban, ahol a munkaerő is csupán piaci szereplőként jelenik meg. A munkavállaló saját lehetőségeinek, paramétereinek, adottságainak és végzettségének megfelelően próbál a lehető legtöbb pénzt keresni, és megtalálni azt a munkahelyet, amely által a legteljesebb anyagi jólétet tudja biztosítani saját maga és családja számára. Ilyen mentalitás mellett talán túl idealisztikusnak tűnik küldetésről szólni, nem beszélve az alacsony presztízsű és még kevésbé megfizetett ápolói hivatásról (a zentai kutatás egészségügyi dolgozók körében készült, itt beleértve az ápolókat is). „Országszerte összesen 80-an jelentkeztek – mintegy 3000 pályaelhagyó mellett – ápolónői szakiskolába.”21
Azt gondolhatnánk, hogy két, e téren még fejlődésre szoruló országban nem kell csodálkozni ilyen adatok láttán. Sajnos, az alábbi kutatások fényében, más konzekvenciát kell levonnunk: „Linda H. Aitken és munkatársai kutatása alapján, mely az USA, Kanada, Anglia és Skócia 700 kórházára, ezeken belül 43 000 nővérére terjedt ki, a következő kép tárul elénk:
- a nővérek 30-40%-a a kiégés magas fokát mutatja
- a nővérek 60-70%-a szerint alacsony a nővérek létszáma, ami túlterhelést okoz - a nővérek kevesebb, mint 50%-a elégedett a vezetők törődésével
- a nővérek 20-30%-a tervezi, hogy 1 éven belül elhagyja az ápolónői pályát.”22 Az idézett adatok gazdaságilag fejlett és kiváló egészségügyi rendszerrel rendelkező országokból származnak. Megállapíthatjuk, hogy ezek a nővérek sem érzik jobban magukat, mint hazai kollégáik. Tehát az ápolók körében megvalósuló kiégés (burn out) gyakorlatilag világbetegség. Míg az orvosi hivatás gyakran megkönnyíthető a munkaórák számának csökkentésével, a fizetésemeléssel és a jó csapatmunkára való törekvéssel (a fenti interjúk alapján), addig a nővérek munkájukhoz csupán belső indíttatásból meríthetnek erőt. Régi, szinte megoldhatatlannak tűnő probléma a presztízshiány és az alárendeltség, úgy az orvosnak, mint sokszor a betegeknek is.
A modern értelemben vett ápolói szakma megteremtőjétől, Florence Nightingale-től származik az alábbi mondat: „Az ápolás olyan küldetés, mely megtanít minket arra, hogy ne mindig csak önmagunk legyünk fontosak, hanem vegyük észre a másik embert.
Hivatásként érdemes csak megélni, mert különben elveszti valódi értékét; akár azzal, hogy divattá válik, akár azzal, hogy kenyérkeresetté süllyed.”23
Összegfoglalás
Szerbiában és Magyarországon a korszerű egészségügyi rendszer még kialakulóban van.
A két országban párhuzamosan haladnak a reformok. Míg Szerbiában kiválóan működik a vizitdíj rendszere, addig Magyarországon mára már eltörölték. Az orvosi munkakör
21 44 IME III. évfolyam 10. szám, 2005: 1.
22 44 IME III. évfolyam 10. szám 2005: 3-4.
23 44 IME III. évfolyam 10. szám 2005: 3.
ugyan alulfizetett, ám jelentős mértékben mégsem számít hiányszakmának, ellentétben az ápolói hivatással. Az orvosi lét presztízsértékű, ellentétben az ápolóéval. Mindkét rétegben fokozott a kiégés jelensége, de nemzetközi kutatások igazolják, hogy az orvosok életét sokkal egyszerűbb a környezet javításával megkönnyíteni, mint a nővérekét.
Az egészségügyet ma még nem a hiányszakmák jellemzik. Kezdetben ugyanis sokan választják ezt a hivatást, de a nem megfelelő körülmények miatt gyakran pályájuk elhagyására kényszerülnek. Akik pedig ezt nem tehetik meg, általában az egészségi állapotuk romlásával fizetnek.
Felhasznált irodalom
Ádám – Győrffy – Csoboth,
2006 Dr. Ádám Szilvia – Dr. Győrffy Zsuzsa – Dr. Csoboth Csilla: Kiégés (burn out) szindróma az orvosi hivatásban.
Hippocrates 2006 (VII) 2. 113-118.
Fekete, 1991 Fekete Sándor: Segítő foglalkozások kockázatai – Helfer szindróma és a burnout jelenség. In: Psychiatria Hungar-ica 1991 (1) 1. 17-29.
Győrffy – Ádám, 2004 Győrffy Zsuzsa – Ádám Szilvia: Az egészségi állapot, munkastressz és a kiégés alakulása az orvosi hivatásban.
Szociológiai Szemle 2004 (14) 3. 107-127.
Health h t t p : / / c o n t e n t . h e a l t h a ff a i r s . o rg / c g i / c o n t e n t / full/23/3/100_2007-05-07
Kincses, 2006 Kincses Gyula: Az egészségügyi rendszer jellegzetességei.
In: Szántó Zsuzsa – Susánszky Éva (szerk.): Orvosi szoci-ológia. Semmelweis Kiadó, Budapest 2006. 160-175.
Medicina, 2000 44 IME II. évfolyam 10. szám 2005. Medicina 2000 Járóbeteg Szakdolgozói Konferencia anyaga (2004.
szeptember 17-18.)
Pravilnik, 2006 Pravilnik o blizim uslovima za obavljenje zdravstvene delatnosti u zdravstvenim ustanovama i drugim oblicima zdravstvene sluzbe. In: Sluzđbeni glasniok Republike Srbije br. 43/2006
Pravilnik, 2008 Pravilnik o sadrzalju obimu prava na zdravstvenu zastitu iz obaveznog zdravstvenog osiguranja i o perticipaciji za 2008 godinu. In: Sluzđbeni glasnik Republike Srbije br.
14/2008
Szántó – Susánszky, 2006 Szántó Zsuzsa – Susánszky Éva: Orvosi szociológia. Sem-melweis Kiadó, Budapest 2006.
Zöldkönyv www.magyarorszag.hu/zoldkonyv/6.html