A KMF megjelenésével új lehetőségek nyíltak. Sok diák számára addig átjárhatatlan fal omlott le azáltal, hogy anyanyelvén kapcsolódhatott be a felsőfokú szakképzésbe anélkül, hogy Kárpátalját el kellett volna hagynia. Az alábbi táblázat jól mutatja, hogy milyen jelentős tartaléksereget tudott az új tanintézmény mozgósítani, főleg azoknak a hallgatóknak a körében, akik feltehetőleg nyelvi problémák miatt döntöttek továbbtanulásuk elhalasztása, felfüggesztése mellett.
A táblázatból jól látszik, hogy a kárpátaljai felsőoktatási intézmények közül a KMF és az UNE együttesen minden évben a magyar diákok körülbelül 90%-át képzi tovább, a többi intézményben ehhez képest igen alacsony a magyar anyanyelvű hallgatók száma.
A fenti két intézményen kívül a MHPF a harmadik, amely biztosít még – részben – magyar nyelvű képzést: tanító szakán bizonyos tárgyak magyar nyelven hallgathatók. Az intézmény 2-5%-os részesedéssel rendelkezik a magyar anyanyelvű diákok körében. A KÁE és a MTF semmiféle magyar nyelvű képzést nem nyújt. Ezekben leginkább a jogi, informatikai, műszaki, közigazgatási, banki szféra legpiacképesebb szakjai tanulhatók, a magyar hallgatók aránya itt igen alacsony. Ugyanez elmondható az UNE orvosi, fogorvosi, gyógyszerészeti, nemzetközi kapcsolatok, idegenforgalom és turisztika szakjaira, ahol ugyancsak alulreprezentált a magyarok aránya.
A KMF 1996-os megjelenésével a kárpátaljai felsőoktatási piacon igen gyors átrendeződések történtek a magyar diákok preferenciáit illetően. A táblázatba foglalt időszak elején az UNE 72%-kal részesedett a magyar hallgatók oktatásában, míg a KMF
18%-kal. A helyzet napjainkra megfordult: 2006-ban KMF 53%-os, az UNE 37%-os arányban tanította a magyar diákokat. Valószínűsíthető, hogy a KMF előretörése leginkább azon diákok megnyerésével növekedett ilyen jelentősen, akik egyébként nem tanultak volna tovább felsőoktatási intézményben, illetőleg más országban, elsősorban Magyarországon képezték volna tovább magukat.
Összesen KMF UNE KÁE MTF MHPF
1 2 % 2 % 2 % 2 % 2 % 2 %
1998/1999 11894 798 6,7 140 18 571 72 30 4 39 5 18 2
1999/2000 13167 983 7,5 263 27 584 59 38 4 52 5 46 5 2000/2001 n. a. n. a n. a 369 n. a n. a n. a n. a n. a n. a n. a n. a n. a 2001/2002 15237 1228 8,1 470 38 525 43 152 12 53 4 28 2 2002/2003 16478 1374 8,3 600 44 537 39 142 10 61 4 34 2 2003/2004 n. a n. a n. a 610 n. a n. a n. a n. a n. a n. a n. a n. a n. a 2004/2005 n. a n. a n. a 864 n. a n. a n. a n. a n. a n. a n. a n. a n. a 2005/2006 17571 1769 10 1034 58 545 31 64 4 48 3 78 4 2006/2007 17926 1923 11 1021 53 714 37 57 3 41 2 90 5
1. táblázat A kárpátaljai egyetemi hallgatók intézmények szerinti megoszlása (For-rás: Orosz, 2007: 368.)
1 – hallgatói létszám 2 – közülük magyar
% – magyarok aránya)
Ennek egyértelmű magyarázata, hogy a többségében egyetlen összefüggő tömbben élő kárpátaljai magyarság soraiban nem általános az ukrán nyelv magas szinten való elsajátítása, melynek legfőbb oka, hogy a nem ukrán nyelvűek számára kidolgozott ukrán nyelvoktatás meglehetősen kiforratlan és nehézkes, nagy hiány van szótárakban, használható nyelvkönyvekben. Ezért is vált lehetségessé, hogy a beregszászi felsőoktatási intézmény megnyitása ennyi diákot indíthatott el a felsőfokú diploma felé.
Az egységes vizsgaközpontok 2008. évi megjelenésének azonban igen káros hatása lehet a magyar diákok szempontjából. Mindenki minden tárgyból – a magyar, illetve idegen nyelvek kivételével – államnyelven köteles érettségizni. Így ismét előfordulhat, hogy nem a tanulók témában való jártassága, hanem ukrán nyelvtudásuk dönti el a vizsgát.
Még nehezebb lehet a presztízsszakokra való bejutás, a piacképes diploma megszerzése, sőt maga a felsőfokú képzésben való részvétel.
2008. április–május hónapokban végzett kutatásom terepéül a kárpátaljai magyar diákok által leggyakrabban választott két klasszikus (III-IV. fokozatú) felsőoktatási intézményt, a KMF-t és az UNE-et választottam. A két intézmény népszerűsége a magyar diákok körében a fenti táblázat tanúsága szerint hozzávetőlegesen 90%. Az I-II. szintű felsőoktatási intézményeket, amelyeknek magyarországi megfelelői a középszintű
oktatási intézmények, nem vizsgáltam. Az UNE és a KMF magyar nemzetiségű hallgatói körében kérdőíves vizsgálatot végeztem a magyar tannyelvű tanulmányok, illetve a két intézményben megszerzett diploma munkaerő-piaci összefüggéseiről. Az ungvári magyar hallgatók 40, a beregszásziak pedig 120 kérdőívet töltöttek ki. A kérdőív első részében a diákok családi, társadalmi helyzetére kérdeztem rá; második részében azt mértem fel, miként ítélik meg a hallgatók a kárpátaljai munkaerő-piaci lehetőségeket. A harmadik részben pedig arra kerestem a választ, hogy a két felsőoktatási intézmény, ahol tanulnak, milyen szinten készíti fel őket a munkavállalásra, pályakezdésre, nyújt-e valamilyen segítséget az elhelyezkedéshez. Végül a diákok főbb motivációs tényezőit próbáltam feltárni. Milyen elvárásokat tartanak a legfontosabbnak, miben számítanak nehézségekre, hogyan látják esélyeiket a szakképesítésüknek megfelelő munka megszerzésére?
A kárpátaljai felsőoktatás szerkezete, a magyar anyanyelvű diákok jelentős részének hiányos ukrán nyelvtudása, valamint a magyar nyelvű tanintézmények diáklétszámának folyamatos növekedése azt sejteti, hogy a hallgatók preferenciáit elsősorban nem a munkaerő-piaci esélyek határozzák meg, hanem az anyanyelven való tanulás lehetősége.
Azok a diákok, akik ukrán nyelven folytatják tanulmányaikat (annak ellenére, hogy nem beszélik kellő szinten az államnyelvet) sok esetben nagy nehézségekkel néznek szembe az oktatás első éveiben. Az első félévekben sokszor az ukrán nyelv és szaknyelv elsajátítása köti le energiáikat. Ezalatt a periódus alatt a diákok gyakran elvesztik az ösztöndíj-támogatást. Igaz, az állami finanszírozási keretből bukás nélkül már nem eshetnek ki.
Az ukrán hallgatókkal csak akkor vehetik fel a versenyt, ha a magyar mellett az ukrán nyelvet is megfelelő szinten elsajátítják. Ugyanakkor – mind a KMF-n, mind az UNE-en – a magyar nyelvUNE-en tanulható szakokon végzettek kárpátaljai munkaerő-piaci esélyei meglehetősen korlátozottak maradnak. Ez főként a pedagógia, oktatás köré szerveződő szakok esetében tűnik igaznak. Néhány évvel egy-egy új tanári szakpár megnyitása után a betöltetlen helyek elkelnek, és a következő években már jóval kisebb hatékonysággal sikerül az elhelyezkedés a frissen végzetteknek. Probléma az is, hogy az iskolákban magas a nyugdíjas oktatók aránya, és sokan a diplomájukban nem szereplő tárgyakat is tanítanak. Mindez a korábbi évtizedek hiányos képzési kínálatából, s az emiatt fellépő pedagógushiányból fakad. A képesítés nélkül oktatók száma azonban nem minden szakon teszi indokolttá a népes évfolyamok indítását.9
Magyar tannyelvű tanítóképzés a MHPF-n is folyik, s az itt végzettek elhelyezkedése szintén nem problémamentes. Az UNE 2005-ben megnyílt „Történelem és európai integrációs” szakáról eddig még nem kerültek ki végzősök, elhelyezkedési lehetőségeik azonban a mai ismeretek és kilátások alapján korlátozottaknak tűnnek. Kutatásomban elsősorban arra törekedtem, hogy ezeket a kiindulópontokat, hipotéziseket a két vizsgált felsőfokú intézmény hallgatói által kitöltött kérdőívek alapján ellenőrizzem, illetve minél részletesebben felmérjem, milyen ismeretei vannak a hallgatóknak a munkaerőpiac viszonyairól, az elhelyezkedési lehetőségekről. A kérdőíves válaszok alapján elmondható, hogy az ungvári és beregszászi magyar válaszadók többsége szerint a magyar nyelvű
9 Ld.: Orosz, 2005: 127.
oktatási intézmények képzési kínálata és a kárpátaljai munkaerőpiac között meglehetősen alacsony korreláció áll fenn, az is csupán néhány szak esetében. A diákok továbbtanulási preferenciáit elsősorban az szabja meg, milyen szakokat tanulhatnak magyar nyelven. Sok esetben ennek az egyetlen tényezőnek az alapján döntenek, tekintet nélkül arra, hogy a jövőben milyen esélyekkel tudnak majd elhelyezkedni.