• Nem Talált Eredményt

Martínschizza—Porto Ré—Cirkvenica

In document A Tenger 16. évfolyam 1926 (Pldal 67-74)

BARANGOLÁSOK AZ ADRIÁN

3. Martínschizza—Porto Ré—Cirkvenica

Szép a tenger viharban, magasztos, isteni. De ki ne szeretné, mikor nap-sütéses szép időben ringatózhat a kék hullámokon !

Fiume közelében vagyok kis vitorlásommal ily szép késő délutáni időben.

A szellő alig észrevehetően visz előre Martinschizza öble felé. A közeli partról idehallatszik a gyenge hullámok csobogása, amint az öböl fokán a sziklákat csókolják, melyek fölött dús zöldben kertek pompáznak. Az öböl másik oldalán fehér kavicspartra lenyúló kis erdő fölött Martinschizza színes házsora áll a kosztré-nai út mentén. Középen az öböl a vesztegzár-kikötő rózsaszínű, boltíves torná-cos épületeivel. Kis patak fut le az öböl folytatását képező völgyből. Egyik part-ján magas sziklahegy tetejéről néz le a Szent Anna kápolna, a másikon nagy sárgás-vörös kőbánya húzódik a hegyre. E kőbányának egy óriási robbantását Ferenc József király is nézte, mikor egy egész hegyoldal leomlását mutatták be

5 8 A T E N G E R

neki. Az öböl hátterében magasan fönt fekszik Draga falucska hegyes templom-tornyával és onnan fel a Karszt-hegység égig emelkedő sziklái.

Az egész kép, mely azelőtt napfénytől átjárt kék párában látszott, lassan más színt kap. A kikötő rózsaszínű épületei lángszínűek lesznek és bíborvörösen tükröződnek a sötét vízben. A kőbánya is izzónak látszik. Draga-falu fehér házai rózsaszínt kapnak s a Karszt szürkés sziklái rózsás-lilás színekben tündökölnek.

A nap lenyugszik az isztriai hegyek mögött s a színek ú j r a változnak. A meleg tónusok most lilásabbak lesznek, majd mindig szürkébbek, alkonyodni kezd.

A szellő még a sötétség beállta előtt visz be az öbölbe a kavicsparthoz s horgonyt vetek, ahol a földből egy édesvizű forrás bugyog.

Az est gyönyörű, csendes.

Velem szemben az öbölbe kis völgy nyílik, hol óriási nyárfák alatt egy kis házcsoport áll a víz szélén.

Minden a legnagyobb csendben van. Egyszerre onnan halkan, majd erősebben női énekhangokat hallok.

Néhány scala, egy tiszta futam, utána egy olasz dal csoda kelle-mes hangon. Elhangzik a dal, utána nincs több.

Reggel egy vázlatot festek a velem szemben álló házcsoportról a nyárfákkal, ahonnan az ének hallatszott. Előtűnik egy fehér ruha, ez lesz a tegnapi csalogány. Le-megy a kis fa mólóhoz, ahol valaki csónakba segíti. Egyenesen felém tartanak. Hamvas szőke fejecske mosolyog felém messziről. Mintha már láttam volna valahol. Közelebb jönnek, megismerem. Egy fiumei ismerősöm leánya, akit festeni taní-tottam. Örülök mikor bátyjával együtt hozzám érnek. Itt nyaralnak szüleikkel e csendes bájos helyen s megis-merték a hajómat. Amikor vázlatommal elkészültem, elmegyek értük és kivitorlázunk az öbölből. Délután megint magam vagyok a tengeren és tovább megyek kelet felé. A szél gyenge, lassan haladok el Zurkovo apró öble, majd Úrinj kis kikötője előtt, már alacsonyan áll a nap, mikor Porto-Ré elé érek. Ott már a szél eláll, sima lesz a tenger, olyan az idő, mint tegnap, de már egészen más a táj.

Mellettem Kostréna félsziget csúcsa a Zrinyi fok kicsiny várromjával. A Buccari-öböl bejáratán tul Porto-Ré a királykikötő Frangepán várával, régi kastélyával s fehér házaival. Mögötte a magasban szintén régi vár, Hreljir. vár romjai, míg fölötte a kopár Karszt csúcsai fölött még mindig magasabb sziklacsúcsok

emel-Czölder D e z s ő : Részlet a fiumei kikötőből.

BARANGOLÁSOK AZ ADRIÁN 5 9

kednek ki. A Maltempo szorosból kiemelkedő San Marco scoglio csúcsán is vannak egy kis várrom maradványai. Tovább Veglia szigeten emelkedik ki a magas sziklán várszerűen épített Castelmuschio, ahol Béla király a tatárok elől menedéket talált. Mindenütt várak, középkori emlékek s emellett az egész táj komorsága mellett e szép időben a lenyugvóra készülő nap világításában oly bájos és nyugodt, oly színdús, meleg, megkapó, amilyent csak a tengerek partjain találhatunk.

Jókai is innen nézhette a tájat, akkor is oly szép idő lehetett itten, mikor szép regénye „Egy játékos

aki nyer" lelkében megszületett s mely e tájon főképen a Frange-pán várban és környékén játszik.

Nézem a várat, melynek ablakai-ból visszaverődik a nap fénye s mintha az egyik ablakból valaki fehér kendőt lobogtatna, mintha Milióra intene, amint várja, hogv érte jön Deli Markó a királyfi, aki pedig az uszkók kalózok vezére.

Tovább haladok a Maltempo csatorna felé. Még mindig Jókai regényére g o n d o l o k . Képzelem, mintha a San Marco sziklakúp mögül egy bárka jönne ki, utána egy másik, majd még egy, mindig többen-többen. A vitorlákon kívül hosszú evezők gyorsítják a fürge bárkákat. Ezek uszkók kalózok!

Mily rémület foghatta el ilyenkor a nehezebben mozgó békés keres-kedelmi h a j ó k a t ! Hogy retteghe-tett Fiume, mikor elhangzott a rémhír: Jönnek az uszkókok !

Bemegyek a Maltempo-szoros déli ágán. Előttem Voss öböl, ahol valamikor Mátyás király egy

hadvezére Magyar Balázs hadával partra lépett vegliai hadjárata alkalmával.

így váltakoznak szép részletek, kedves tájak, történelmi vonatkozású helyek, szebbnél-szebb dolgok végig a csatornán és végig egész Dalmácián a partokon és szigeteken.

Ezek a partok inspirálták a tengert szerető, yachtjan a tengeren sokat járt Herczeg Ferencet egyik szép műve megírására. Ki ne ismerné a „Szelek szár-nyán" gyönyörű elbeszélését, mely Fiúméból kiindulva itt a Maltempo és Mor-lakka csatornákon végig Dalmáciába tett útja eredménye.

A Maltempo csatorna északi partján minden öböl, minden hegyfok kőoszlopok-kal van ellátva, melyekhez a hirtelen erős bórától meglepett vitorlások hozzáköthetők.

C z ö l d e r D e z s ő : A b b á z i á i r é s z l e t .

6 0 A T E N G E R

A kanyarulatok fokain felállított világítók már égnek. St. Jákobnál már sötétedni kezd, a szél erősebb lesz, gyorsabban haladok. Már látom Cirkvenica

Czölder D e z s ő : R é s z l e t a C i r k v e n i c a T h e r a p i a - p a r k b ó l .

C z ö l d e r D e z s ő : A S z e n t - I l o n á i k i k ö t ő Cirkvenica mellett.

lámpáit, a kivilágított házakat, villákat, a község előtt kis magaslaton a Therapia szállodát fényesen kivilágítva. Egy darabig még szépen haladok, aztán gyengül a

B A R A N G O L Á S O K AZ ADRIÁN 61 szél, megszűnik s én az evezőkhöz nyúlok, hogy a már nem messze fekvő Therapia mólójához, az úgynevezett Feketemólóhoz érjek, melynek közelében horgonyt vetek.

Fönt a Therapia szállóból cigányzene hallatszik. Meseszerűen érnek le a hangok az éj csendjében a vízhez, mint egy kivilágított tündérpalotából. Majd tárogató szólal meg egész halkan idehallatszó kísérettel. Később a cigány kísére-tével valaki énekelni kezd. Megismerem Pap Zoltán hangját, talán egy újabb dalát adja elő. Meg is tapsolják a kedves poétát. Sokáig hallgatom még a zenét, míg hangjai mellett álomba merülök.

C z ö l d e r D e z s ő : Villa F i u m e mellett.

Zivatar.

Reggel fölmegyek a Therapiába. Itt későn szokott kelni mindenki. Most kezdenek csak a reggelihez jönni 9—10 óra közt. Találkozom a fürdőigazgatóval, míg vele beszélek, jön Horváth Zoltán, a nemzeti színház művésze. Már látta a hajómat, éppen hozzám készült lemenni. Leérünk a tengerhez, hogy áthajózzunk Silóba, a szemben fekvő Veglia sziget egy kis kikötőjébe. A levegő nagyon nyo-mott, sötét felhők tornyosulnak, a dagály rendkívül magas, a mólóról egyenesen a fedélzetemre lehet lépni. Rossz jelek, kissé merész dolog elindulni. Alig hogy a partot elhagytuk, a nap, mely eddig forrón sütött, elbújik. A felhők sűrűsöd-nek, a nyugati oldalon már feketék. Csak két csónak van a tengeren. Egyiket

6 2 A T E N G E R

elhagytuk, mollira halászott, most szedi össze szerszámait. A másik jön velünk szembe és sietve igyekszik a kikötő felé. A távoli mennydörgés mindig köze-lebbről hallatszik. A Maltempo fölött már tintaszerű az ég. Jön a fergeteg, de még mindig keleti szél van, ez talán még egy ideig visszatartja. Repülünk a kikötő felé. A mennydörgés mindig erősebb. Most a közelben csap le egy villám éles csattogással, utána még egy. Villámlik, dörög szakadatlanul. Beérünk a mólóhoz. Horváth Zoltán hamar kiszáll és szalad a Gasparó korcsmájába, még el is éri. Nekem a hajóval van még dolgom. Most mintha maga az ég

lesza-C z ö l d e r D e z s ő : Bessec h a j ó m e g á l l ó .

kadna a nehéz fekete felhőkkel. Sűrű eső zuhog le a magasból pokoli zajjal.

Mintha nehéz vízesések zúgnának le az égből a fejemre, hátamra. Alig tudom hajómat biztonságba helyezni és az előbb lebocsátott és csak hamarosan össze-fogott vitorlákat összekötözni, melyeket a most teljes erejéből északnyugat felől támadó vihar rázni kezd. Csak néhány percig tart a förgeteg, utána kis szünet és újra jön egy másik épp oly erős mint az előbbi. Azután a nap is kisüt, de már közelednek megint a kavargó vésztjósló felhők. A következő esőszakadást már én is a korcsmából nézem. így tartott az délutánig amikor az eső elállt, de a csatornán m a g a s habtarajos hullámok szaladnak. A szél később gyengébb lett,

•visszaindulunk.

Még mindig magasan j á r n a k a hullámok, de veszély nincs. A nap mielőtt

BARANGOLÁSOK AZ ADRIÁN 6 3

lenyugodnék, néhány percre kisüt és élesen világítja meg a haragos hullámok habtarajait s bár újra tornyosulnak a sötét nehéz felhők, de mielőtt ideérnek már átvitorláztuk a csatornát és a közeledő újabb zivatart már biztos helyen jól kikötve várja meg hajóm.

*

Sok szép kirándulást, érdekes útakat tettem meg kis vitorlásommal, sokat barangoltam, leginkább szép helyeken tartózkodva.

Később Amerikába mentem, ott is volt egy kis vitorlásom, amellyel tenge-ren, folyókon, mocsarakban, őserdőkben jártam.

Mikor visszajöttem, már nem maradhattam sokáig az Adrián. Ott kellett hagynom a szép partokat, kedves helyeimet, mikor 1914-et irtunk. Csak néha-néha mehettem a tengerhez egy-egy napra a Doberdóról, a Karszt-frontról vagy a Piave mellől. — No de ez az idő is elmúlt.

Azóta mindig másfelé voltam elfoglalva. Festettem a Tátrában a csúcsok, tavak, erdők, vízesések fenséges szépségei közt, voltam Erdélyben kies helyeken, az Alföld rónáin, a Duna folyam és Budapest páratlan szépségű helyein. Még sok munka van előttem, de alig várom hogy újra visszamehessek. Mert h a szívesen is voltam mindenütt, minden táj szépségét tudtam értékelni, mégis min-denütt visszavágytam a csodás Adriához, a bűbájosán szép tengerhez.

SZEMELVÉNYEK A HAJÓÉPÍTÉSZET ÉS A DUNAI FLOTILLA

In document A Tenger 16. évfolyam 1926 (Pldal 67-74)